Na, ez nem jó előjel, de azért nekiesek. Idén még semmi nem vitte át nálam a lécet, egy album se volt, ahol 3-4 számnál több lett volna. Pedig a Demons and Wizardsot nagyon vártam, de az se.
Nightwish - Human. :II: Nature.Жанр: Symphonic Metal Страна исполнителя: Finland Год издания: 2020 Аудиокодек: MP3 Тип рипа: tracks Битрейт аудио: 320 kbps Продолжительность: 01:21:40
Az ncore hanglemezkiadó jóvoltából az első cd-t végigpörgettem futás közben. Az biztos, hogy nem ettől az albumtól fognak felrobbanni az arénák.
Pro: A nyomoronc Noise-t leszámítva végig csendesülős. Én személy szerint örülök, hogy nem a megszokott slágerparádé megy végig, hanem hangulatilag van valami újítás. Egyelőre emészteni kell a koncepciót, elsőre inkább a cd második fele tetszik (How's The Heart, Tribal).
Kontra: A már sajnos szokásosnak mondható önlopkodás. Floor továbbra se kapott olyan dalokat, ahol igazán ki tudná bontani, ami benne van. Marco keveset énekel, és az is felejthető.
A kettes korong az a Dagobert-bácsi lemez folytatása, kár volt NW név alatt kiadni. Bár ez az egész albumra igaz.
Amiket ajánlsz azok kb ilyen metalcore környéki bandák és nyilván nekik is megvan a maguk közönsége.
Viszont itt a Nightwish topikban, bár sok egyéb female vokálos csapat szóba került már, de talán ez a szegmens áll legtávolabb a topikcímtől.
Mondjuk az In This Moment-hez vagy a Jinjer-hez képest a New Years Day némileg más, azt inkább a Paramore féle alternatív pop punk vonalhoz sorolnám és az már egy számomra is emészthetőbb kategória.
A Helix c. videóban talán még többet mutat magából -az a szám se jó. Nekem az Amaranthe eléggé pop. Elizet kedvelem, de inkább ezért: https://www.youtube.com/watch?v=cFiCgoQRNk0
Ez a teljesen fedetlenül hagyott láb most gyakori, az Eluveitie énekesnője Fabienne Erni is végig így nyomta, meg a Beyond the Black énekesnője Jennifer Haben is.
Most a második számig bírtam ki. Sajnos ezt a smirgli énekstílust nem tudom integrálni. Már párszor próbálkoztam máskor is velük.
Az amcsik egyébként is elég ritkán jönnek be a scene-ben. Talán a Halestorm, The Pretty Reckless vagy a Birthday Massacra a ritka kivételek.
Nem úgy mint például a tengernyi holland alakulat. Ott még ezek a nagyon alsó kategóriás, katasztrofális design-nal "megáldott" alakulatok is valóban zenélnek:
Próbáljátok ki az In This Moment új albumát, a címe, Mother. Nem szimfonikus metál, de Maria Brink nagyon jó és a az egész album nagyon hangulatos, egyben van.
En is leszedtem mar, de most megijesztettel. Allent en is birom, az elmult 3 Symphony X album 10/10 pont mindegyik, es az Allen/Lande is jo projekt. Fura elsore ez az Anettes parositas, meghallgatom azert.
Végiggondoltam most az elmúlt pár év távlatában, mi fogott meg.
Metalite, mindkét lemez nagyon kellemes, dallamos, nem egy kiemelkedő zenei magasság, de élvezem. Bírom, hogy a dobos is csaj, az énekes meg mostanra kikupálódott (A far from sanctuary pl kellemesne látványos is). Az Afterlife kimondottan fülbemászó.
Leave's Eyes – Sign of the Dragonhead
Burning Point - The Blaze
Xandria - Theater of Dimensions
És az utolsó két Sirenia is OK volt.
De ezek mind olyan mellékesek, a "nagyok" mellett, és ezekt hallgatom mégis inkább.
Az After Forever meg a Revamp az lényegében összefügg.
Ahhoz kétség nem férhet, hogy Floor az egyik legjobb, de valahogy mégse ütnek úgy a régi számok vele mint Tarjával, az Olzonra írtak meg annyira gyengék, hogy az egyrészt neki nem feladat másrészt meg amúgyis a koncertek nagy része az Once-ig bezárólag írt és kiadott számokból áll.
Na mind1, majcsak lesz valami a közeljövőben ami üt.
A tavalyi LC tényleg elég bevállalható volt meg úgy emlékszem a tavalyi Edenbridge is.
Jó, náluk eleve nincs olyan magasan a léc. Nálam legalábbis.
Úgyhogy ha éppen female vocalist zenét akarok hallgatni akkor még mindig az TT-s NW mellett az Aesma Daeva szokott előkerülni, meg persze a Therion.
Akárhogy nézem, a NW nem nyerte vissza a lendületet Floor-al se, pedig Floor tényleg jó, de ha rá vagyok kíváncsi akkor még mindig nem a NW ugrik be hanem a Revamp pl.
De úgy emlékszem tavaly felénekelt egy számot a Sabatonnak is.
Pedig a Floor időszak hossza már hasonló lassan az Olzon-féle mélyrepülés idejéhez.
Nálam az aktuális Delain és a Burning Witches forog mostanában, de egyik sem valami nagy eresztés. Viszont könnyen előfordulhat, hogy még így is überelik majd az érkező Nightwish-t....:(
Marko Hietala - Pyre of the Black HeartЖанр: Progressive Rock/Metal Страна исполнителя: Finland Год издания: 2020 Аудиокодек: MP3 Тип рипа: tracks Битрейт аудио: 320 kbps Продолжительность: 00:52:06 Треклист: 01.Stones(5:15) 02.The Voice of My Father(4:37) 03.Star, Sand and Shadow(5:01) 04.Dead God's Son(4:42) 05.For You(7:11) 06.I Am the Way(5:06) 07.Runner of the Railways(3:51) 08.Death March for Freedom(5:02) 09.I Dream(5:38) 10.Truth Shall Set You Free(5:43)
Talán próbáljunk meg picit periférikusabbnak tűnő zenekart:
Bendida / Discography
Bendida Жанр: Symphonic Power Metal Страна : Bulgaria (Sofia) Год издания: 2017-2020 Аудиокодек: MP3 Тип рипа: tracks Битрейт аудио: 320 kbps Продолжительность: 01:49:03
En se tudom mi ez. Kicsit felek, hogy az Epica es a Within Temptation utan a Nightwish is szetesik. Mar idejet sem tudom mikor volt egy jo noi enekesu lemez. Talan az elozo Nightwish vagy a kettovel ezelotti Battle Beast.
