Ez technikailag megoldott. (Pufferkapacitás akkuval, tartalékkapacitás hidrogén/gázturbina.)
A smart grid pont az ellenkezőjét jelenti. :-)
Pont nem kell, elég regionálisan. És ez nem jelenti azt hogy "minden helyzetben" el kéne látni a "fogyasztást", elvégre mindig is voltak/vannak áramszünetek, és mégsem omlik össze az energiarendszer. Tehát csak ésszerű tartalékokat kell képezni.
Véleményem szerint a pontjaid valahogy a fentiek szerint néznek ki...
Én régebben (itt a topikon is) komoly híve voltam annak, hogy tisztán megújuló energiákból meg lehet oldani az energiaproblémákat. Ehhez azonban nyilvánvalóan szükséges négy dolog:
1: globálisan összekapcsolt, nagy energiaátviteli képességű elektromos hálózat, olyan politiaki és gazdasági viszonyokkal, hogy használják is
2: energiatárolás - nagy mennyiségben, lehetőleg minél olcsóbban
3: smart grid - a fogyasztás illesztése a termeléshez
4: elegendő kiépített kapacitás (globálisan), hogy a fogyasztást ellássa - minden helyzetben
Nem hiszem hogy az orszagszerte otven gelyen elhelyezkedo nagyobb naptelephez kiepitenenek egy kulon parhuzamos egyenfeszultyegu halozatot, pedig parszaz ev alatt biztos megterulne a befektetes.
A keopsz piramisa se térült meg szerintem, pedig jó ideje ott áll már. (-:
Elsősorban azért, mert az adott váltóáramot nem csak szállítani kell, hanem a végponti felhasználásig sokszor átalakítani, "kapcsolgatni", védelemmel ellátni, stb. Na ez DC-nél nem olyan sima ügy már, főleg sokszáz kV-on meg pláne nem.
Korábban erre sem eszközök sem technológia nem volt, így szóba se kerülhetett. Most is még csak erősen korlátozott, és fejlődés alatt áll ez a terület.
Tavaly néztem egy filmet a világ legnagyobb megszakítójáról, ami talán 500kV-os DC megszakító volt már fogalmam sincs mekkora A-t tudva, brutális mérettel és technológiával. Na az nagyon nem volt egyszerű szerkezet, nem olyan mint mondjuk egy zászlós oszlopkapcsoló :-).
Tehát messze nem mondható az, hogy a váltakozó áramú átvitel 10% alatti veszteséggel üzemeltethető több ezer km távolságra.
Viszont elmondható, hogy a HVDC átvitel vesztesége ugyanazon a feszültségen ~ a fele az AC átvitelének."
Bizony, ez így van, és nem véletlenül.
Aki alapszinten is tanult a távvezetékekről, az pl tudja, hogy bizonyos feszszintek és távolságok felett nem a vezeték (ohmikus) ellenállása a legnagyobb veszteségi tényező. És bizony az egyenfesz továbbítása sokkal ideálisabb dolog nagyon sok szempontból, mint az AC.
Aluk helyenkent tobb ezer kilometer sivatag van a termelo es fogyaszto kozozz, lehet hogy ott megeri, nalunk egyelore csak partiz kilometeres sivatagok vannak a varosok kozott.
A hagyomanyos eromuvek meg a szeleromuvek is valtoaramot temelnek, ezt 50-100 kilovoltra feltranszformalva vezetik az orszagos halozatba. Egyedul a naperomuvek termelnek egyenaramot, de ezeket is inverterrel felvaltositja es igy kerulnek a halozatba jelenleg. Nem hiszem hogy az orszagszerte otven gelyen elhelyezkedo nagyobb naptelephez kiepitenenek egy kulon parhuzamos egyenfeszultyegu halozatot, pedig parszaz ev alatt biztos megterulne a befektetes.
A HVDC 2014-ig nem volt értelmes költségekkel alhálózatokba szervezhető.
Mára igen, és nem véletlenül épült meg már 2011-re csak Európában 15 HVDC gerincvezeték, és haladta meg az ilyen gericvezetékek hossza mára a 20 000 kilométert.
Egyebkent jopar evig volt egy egyenaru kapcsolatunk Ausztriabal, amin keresztul a bosnagymsrosi aramkotelezettseget exportaltuk, mivel akkor mi meg a kgst halozaton logtunk, de nem lehetett tul gazdasagos, mert azota valtoaramon cserelgetunk aramot.
Valamiert megis a valtoaramu atvitelt alkalmazzak vagy otven hatvan ev ota parezer kilometerescetavon, mi is ezer kilometerrol kapjuk a cseh meg a lengyel aramot, regebben meg meg tavolabbrol az oroszt. Az igazi egyenaramu nagyfesz vezeteket pedig meg csak tervezgetik. Es benne van az egyenaramu oda meg visszaalakitas is az atvitelben?
