Csak lexikonjelleggel: Bauer jogi irodatársa, Eörsi Mátyás csak unokaöccse Eörsi Istvánnak, aki kb. Csurka-kortárs, 56 után ült, közepes költő, elég jó műfordító, kiváló publicista és nagyon klassz ember. Igaz, nem könnyű vele egy országban élni, ezért is él Németországban újabban.
>>A Magyarországról megjelenő cikkek minimum 80%-a 1994 és 1998 között még inkább pozitív volt, noha Lovas úr és néhány társa mindent elkövettek, hogy ez ne így legyen. Utóbb Lovas István el is dicsekedett a Freedom House-nál tett közbenjárásával.<<
Szép gyanusítgatás, de nem igaz. Nem nagyon olvasol újságokat, az a baj... A néphazi ezzel a szöveggel egyszer már felsült. Neked nem kellett volna...
Még egy lista
Berényi Szabolcs
Szerző
Felküldve: 2001. január 03.
7 . oldal
Most már sokaknak van listájuk. Van először is Orbán Viktornak, aki arra a gaztettre vetemedett, hogy összegyűjtette az ellenzéki politikusoknak és értelmiségieknek külföldi lapokban tett azon nyilatkozatait, amelyek Magyarországot rossz színben tüntetik fel. Ezt a névsort oda-vissza kitárgyalta a sajtó. A kitárgyalás alatt a „lista” szót különös jelentésváltozásnak tették ki a felháborodó érintettek és kommentátorok. Ma már nem egyszerűen összetartozó (és összenőtt) esetek felsorolását jelenti, hanem azonosulást az egykori B-listával és egyéb proskribáló dokumentumokkal, amelyeket azzal a szándékkal szokás készíteni, hogy a felkerült tételeket majd bántalmazzák egy adott pillanatban. Következésképpen a vita vége felé már nem az volt a téma, hogy mi áll a listában, hanem pusztán az a tény lett elítélve, hogy a kutatók egy témakörben mozogva egymás alá írták az adatokat. Ha tehát valaki ezentúl egy papírlapon regisztrál néhány nevet, az listázik, és borzalmas dolgokra készül.
Most a Népszabadság listázott. Összeszedték azokat a mondatokat, amelyeket a jelenlegi koalíció prominensei nyilatkoztak a Horn-kabinetről külföldi magyar nyelvű médiumokban. Hat darab ilyen van. A legkegyetlenebb részlet éppen Orbán Viktortól származik. Emellett nem lehet elmenni szó nélkül, ezt idézni kell, és feltépni az inget a mellünkön a felháborodástól, hogy ez az ember azóta Magyarország miniszterelnöke lett. Hát íme. „1997. augusztus 13. A Népszabadság idézett Orbán Viktornak (...) az Erdélyi Napló című nagyváradi hetilapnak adott interjújából. Arra a kérdésre, mennyiben függ majd Magyarország EU-n belüli helyzete attól, hogy milyen kormány képviselői ülnek a tárgyalóasztalnál, a Fidesz elnöke személyi problémákat látott fontosnak. Mint mondta: kulcskérdés, hogy akik a különböző tárgyalócsoportokban vesznek részt, elkötelezettek-e a magyar nemzeti érdekek iránt, és megvan-e bennük a kellő bölcsesség, tapasztalat, politikai bátorság, hogy ügyes megállapodásokat tudjanak elérni. A mostani kormány tervezett tárgyalódelegációját kevésbé tartom alkalmasnak, mint a Fidesz háta mögött dolgozó szakértőket. Orbán kijelentette: a mostani magyar kormány és az ellenzék között gyökeres különbség van az erdélyi magyarság megítélésében. Erdélyben a magyarságnak önálló egyetemre van szüksége, a magyar történelmi egyházaknak vissza kell kapniuk ingatlanjaikat, és ha az erdélyi magyarság fel kívánja építeni az autonómia intézményét, azt mi nemzetközi szempontból szalonképes törekvésnek tekintjük, ami a magyarság érdekeit szolgálja, és ami Budapest részéről is támogatható. Szerinte a mostani magyar kormányzat túl óvatos e kérdésekben, és bár az idők során megtanult együtt élni velük, alapvetően képtelen támogatni ezeket.”
Igen, igen. Ezek a mondatok valóban egy tőről fakadnak a „Jó magyar vagyok, nem zsidó, nem kommunista” sorral kezdődő, soha nem mondott Kövér László-i apokriffal, amelyet Herczog Edit keresgélt elő saját szocialista agyából, vagy akár Magyar Bálint októberi téziseivel, amelyek szerint „A hatalom, akárcsak a rendszerváltás előtt, mindent centralizál és a saját uralma alá hajt, a demokratikus ellenőrzés eszközrendszerét szétzilálja, és az intézményes korrupció ma már nem marad el a kádári időkben tapasztaltaktól”.
Az ellenlistával a Népszabadság jól odacsapott a kormányfőnek. Valahogy úgy, ahogy Ronald Reagan rendezte le Ed Asnert, a Televíziós Színészek Egyesületének elnökét, aki egy fórumon az amerikai külpolitikát kritizálta. Reagan így vágott vissza: „Ugyan már, mit érthet egy színész a politikához?”
Kedves Gyula!
Azért a negatív cikkek mindegyike SZDSZ-es holdudvarból származó udvari bohócok tollából származott. A Lovassal kapcsolatosan pedig nincs igazad. Ha ő valamit bírálét Mo-gal kapcsolatosan, az mindig a posztkomcsi szoclibek ténykedése volt, akár kormányon voltak, akár nem. És ebben mindig is következetes volt, és mindig is következetes marad. Ezzel pedig a legkevesebbet sem ártott az országnak, sőt...
No de ez utóbbi egyáltalán nem mondható el Eörsiékről
Mindenesetre örülni kell a FT. cikkeknek, no meg annak, hogy Eörsiék ide nem tudtak "betörni", mert azok mégis csak a jelenlegi kormányt dícsérik. No és az FT. jelzett cikkeit azért rajtam kívül meghatározó üzletemberek, politikusok is olvasták minden bizonnyal, amelyeknek további pozitív következményei is lehetnek...
üdv
totola
Szerintem rosszul látod. :) Ha - mint állítod - 94-98-ban ugyanannyi vagy több pozitív cikk jelent volna meg Mo-ról, akkor az bizonyítja a külföldi médiák baloldali elfogultságát: a magyar gazdaság korántsem volt olyan állapotban, hogy dícsérni lehetett volna.
Egyébként kritikát megfogalmazni lehet, de ha azt külföldön teszi valaki, akkor az a saját országa lejáratása, jól bevált marxista-gerilla módszerekkel.
Saját cikkében büszkélkedett azzal, hogy a Horn-kormány alatt az ő közbenjárására tették Magyarországot negatívabb besorolásba. Pontosan emlékszem, még el is panaszolta, hogy a Fidesz ezt nem kellőképp méltányolja.
Azonkívül a Freedom House indoklásának fő indoka (utánanéztem) az volt, hogy akkor még nem léteztek kereskedelmi tévék Magyarországon. A jelentést lelkesen üdvözlő jobboldal ezt elfelejtette megemlíteni és azóta sem lelkesedik a kereskedelmi tévékért.
(Más okokból én se túlságosan, de ez nem ide tatozik.)
Lovas azert jart kozben a Freedom House-nal, hogy ne minositsek Magyarorszagot le. Nem pedig az ellenkezojeert, ahogy sejteti. (Konkretan azt probalta meg elerni, hogy ne CSAK a szelsobalos ertelmisegtol szerezzek be az informacioikat.)
Udv.
A Magyarországról megjelenő cikkek minimum 80%-a 1994 és 1998 között még inkább pozitív volt, noha Lovas úr és néhány társa mindent elkövettek, hogy ez ne így legyen. Utóbb Lovas István el is dicsekedett a Freedom House-nál tett közbenjárásával.
Hát ahogy én látom, a paranoiát nagyobbrészt a magát jobboldalnak nevező szélsőjobb szítja, kisebb részét pedig a magukat liberálisoknak nevező radikálisok.
Azért az Olaszországból való kiválást kikiáltó és az olasz nemzeti lobogót nyilvánosan meggyalázó "padán" Bossi és az olasz nemzeti jobboldal koalája sem áll messze a paranoia jelenségétől.
Ehhez csupán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a Magyarországról megjelenő cikkek kb. 80%-ban inkább pozitívak, mint negatívak. A 20% negatív jelentős többségét pedig olyan függetlenek írják mint TGM, Eörsi, Konrád...
Ahhoz pedig ha egy országot dícsérnek, valami köze csak van a kormánynak is, nemdebár?
A politikai paranoia Magyarországon éppúgy pusztít, mint Nyugat-Európában: lásd Ausztria szankciója. Bár az is elgondolkodtató, hogy itt is, ott is inkább a bal/liberális oldalt jellemzi. :))
A dícséretek általában nem egy-egy kormánynak szólnak, hanem Magyarországnak. Az EU-csatalakozásra való felkészülés tipikusan olyan ügy, amelyben konszenzus van nemcsak a pártok, de az eddigi 3 koalíció törekvése között. A bírálatok egy része is közösen érint több pártot (pl. a cigányellenes diszkriminációért joggal szívhat a hornista és az orbánista klub).
Ami Eörsit illeti: szuperember. Ha nem gyűlölném a példaképeket, morális mintának nevezném.
Totola,
azért érdekes, hogy az egyedül normális következtetés eszetekbe sem jut. A Financial Times, mint a legtöbb nívós újság, a jó és a rossz híreket, a pozitív és a negatív megítéléseket is lehozza Magyarországról. Ahogy a dícséretet nem valami Fidesz-kommandó éri el, úgy a bírálatban sem az ellenzék keze tette be a lábát.
Attól, hogy Magyarországon pusztít a politikai paranoia, nem következik, hogy így van ez Nyugat-Európában is.
Mindezt azért mondom, mert az országlejárató kampány külföldön egyre inkább alábbhagy! Sőt! Csakhogy a pozitív véleményeket a hazai ballib média nem tárja az ország nyilvánossága elé. Lássuk pl: kétszer került teljesen véletlenül a kezembe a Financial Times (éppen most 13-án, amikor Litvániába repültem, 18-án, amikor hazafelé jöttem). Lehetnek véletlenek, hogy éppen ez a két szám dícséri Mo-ot, de lehet hogy gyakrabban is (mivel nem vagyok FT olvasó ezt nem tudhatom). Mindenesetre 13-án Mo. Eu. felkészültségét dícsérik a 3. oldal Európával foglalkozó összeállítás első cikkeként, míg 18-án Orbán Viktornak is helyet adnak egy rövidebb cikkben, idézve azt, amikor a bővítéssel kapcsolatosan pl. azt mondja, hogy "a labda most már az EU térfelére lett átpasszolva".
Hát valahogy az SZDSZ "intellektuelek" lemaradtak az országlejáratásban.
totola