Szeretnék felidézni egy-két korábbi hozzászólást (a Polfórumban írtam a Szép volt, Kokó!!! című topicban még január végén):
zoliku válasz erre | adatok | e-mail 2001.01.30 18:38 (51)
2000 magyar szurkoló volt kint, és annyira még egy bokszrajongó se lehet antipolitikus, hogy ne ismerje az ország miniszterelnökét. Amúgy Kokó világbajnoki címéről is mondanék egy-két dolgot: 1. A világbajnoki címe nagyjából annyit ér, mintha valaki mondjuk fociban kiveri a Benficát az UEFA Kupa elődöntőjében (ez ugye még nem egyenlő a Bajnokok Ligája győzelemmel). Chelo Diaz képzett, jó bokszoló, remek küzdő, dehát milyen világbajnoki döntő az, ahol az egyik résztvevő még nem is vívott 12 menetes meccset? Ilyen Diaz szintű versenyzőből Hamed és Barrera alighanem már kiütött egy párat.
2. Profi boksz=üzlet és pénz. Nevetséges, hogy Kokó egy szintre helyezi magát Hameddel meg Barrerával, és nem azért, mert rosszabb lenne náluk, hanem azért, mert nemhogy a tengerentúlon, de talán még Nagy-Britanniában se ismeri senki. Az üzlet értékéről annyit: nemrég még arról lehetett olvasni, hogy esetleg vívhat egy felvezető meccset a Hamed-Barrera összecsapás előtt...
3. Az Universum egy ex-NDK-s kommunistafészek, a Kokónál sokkal nagyobb sztárjaik (a két Klicsko vagy Mihalczewski) se versenyképesek Amerikában. Erdei? Mikor tűnik el végre az úszógumija, ami ráfolyik a gatyájára?
zoliku válasz erre | adatok | e-mail 2001.01.31 11:47 (65)
A legyőzhetetlenség mítosza (és ennek a hamis ízei) nem az én agyamból pattantak ki, hanem a német lapok írták meg. 1986-ban hasonló várakozások voltak a magyar labdarúgó-válogatott mexikói szereplése kapcsán. Mindenki tudja, mi lett belőle, és azt is, mennyit ártott a magyar futballnak az indokolatlan ajnározás és az elkerülhetetlenül bekövetkező vereség (a 0-6) utáni krízis. Aki szombaton látta a közvetítést, annak el kell ismerni, hogy az első menetekben Kokó kapott néhány hatalmas ütést. Chelo Diaztól! Mi lett volna, ha ezeket az ütéseket a páncélöklű Hamed viszi be?
zoliku válasz erre | adatok | e-mail 2001.01.31 10:39 (60)
Előrebocsátanám, hogy kedvelem Kokót. Okos, szimpatikus, intelligens, és remekül bokszol. Papp Laci mögött a második legjobb magyar, aki ebben a sportágban eddig jeleskedett (Erdei viszont az első húszba se fér bele). Valamennyi Kokó címmeccset végignéztem és végigizgultam, mi több, szombat este majdnem vitustáncot jártam. De ezzel együtt... ...Kokó nem világsztár, legutóbb egy erős közepes bokszolót vert meg, aki Hamed ellen 5 menetet se bírt volna ki. Kokó viszont kibírna 12 menetet is, de kiütni nem tudná a Herceget, és itt a bibi, mert egy ilyen "profittermelő" ászt pontozással nem lehet megverni, ugyanis nincs az a hülye pontozóbíró, aki egy ikszes meccsből vesztesként hozná ki a jemenit, mert a veretlenségének elvesztése sok millió dollár elvesztését is jelentené a sportág korifeusainak számára. Ugyanez a helyzet Barrerával és Moralesszel is - nem a tudásuk nagyobb Kokónál (illetve nem csak az), hanem az üzleti értékük. Kokó persze nyilatkozhat bármit, most már nincs ember, aki nem veszi az ő esélyeit komolyan a profik mezőnyében. De csak komolyan veszik, és számolnak vele, semmi több. A bajt én abban látom, hogy egyre inkább kezdi elhinni ő is, hogy legyőzhetetlen, mi több, a mögötte álló RTL klubos média még csak tovább gerjeszti a kultuszt, és nem nehéz kitalálni, hogy amennyiben a nyáron az Üllői úton kerül sor a címvédő meccsére, az RTL példátlan tömeghisztériát fog előidézni. (Zámbó Jimmy halálának tálalása mutatta meg, hogy milyen szemét és gátlástalan a magyar média) Lehet, hogy Kokó egy újabb közepes kvalitású bokszoló ellen megvédi a címét, és tovább gerjeszti a "legyőzhetetlen magyar" kultuszát, de előbb utóbb szembekerül valamelyik igazi ásszal, és bizony bekövetkezhet az első vereség. Vajon mit fog tenni a tömeg? Belegondolt ebbe valaki, hogy egy ilyen hiszékeny, buta országban milyen következményei lehetnek egy ilyen kudarcnak? Vagy ami még rosszabb, mi lesz akkor, ha egy teljesen esélytelen bokszoló veri meg? Mi lesz, ha úgy jár, mint az Aranycsapat az 1954-es VB-döntőben? A Kokó-kultusz gerjesztőinek nagy felelőssége van, mert amit ők tesznek, az nem más, mint egy totális hazugság annak a buta, médiafüggő tömegnek, amelyik szombat éjszakánként úgy csüng az RTL Klub Kokó-meccsein, hogy közben halvány fingja sincs, mi is igazából az a profi boksz, és mennyire nem azon törvények alapján működik, mint ahogy egyesek azt elképzelik. Mindennek milyen következményei lehetnek...? ...például az, hogy tönkretehet egy ígéretesen fejlődő sportágat. Egy olyan sportágat, amelyikben azért nem csak Kokó meg Erdei Zsolt létezik.
Talán holnap másképp' lesz,
Talán holnap másképp' ébredünk fel,
Mint csavargó lelke, bizonytalan,
Hol ébred fel, s hogy mit lel,
S buzgó szívünk üresen lüktet,
Hol az a sok ember, aki szeret?
Itt most senki nem fogja kezede,
Nem takarja el rossztól szemed.
Erős falak leomlanak,
Szép virágok elhervadnak,
De ember! ...te örök remény hű zsoldosa!
Nem kell, hogy észreved,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az örök Időre emelted kezed...
Sziasztok!
Egy ismerősöm egy másik fórumon linkelte be ezt az írást( Wazull nak hívják és itt is megköszönöm neki a linket). Nagyon jó, érdemes végigolvasni! Íme:Ki volt a hibás?
n 1. Kokó (belelépett egy nagy ütésbe).
2. Az edzője, mert ráküldte Chacónra.
3. Az Universum, mert egy évben csak két meccse volt.
4. A közönség, mert azt mondta, "táncolj, Kokó, üsd ki", és belehajszolták a biztos vereségbe.
Az internetes fórumok misztikumba hajló magyarázatai ("Bunda volt?" stb.) már az "Elvis él" kategória.
1. Kokó nem lépett bele nagy ütésbe, hanem Chacón lépett be egy nagy ütéshez.
2. Lehet, hogy így van, de a németeknek Sdunek a legjobb edzőjük, ez van. És nemrég Fernando Vargast tényleg beleküldték az edzői egy gyilkos jobbegyenesbe, de Vargas felállt, és győzött, pedig neki csak tíz másodperce volt a gyógyulásra.
3. Címet védeni a nagyok (Hamed, Lewis) évente kétszer-háromszor szoktak.
4. No comment.
Kokó előző meccse is borotvaélen táncolt. "Én nem értem, miért nem hozza Pista a szokásos bunyóját", mondta Öcsi bácsi. Kokó a Diaz-meccs előtt azt nyilatkozta, élete legkeményebb felkészülésén van túl. Utána azt, hogy nem vette elég komolyan, és hogy miért nem ment neki igazán a boksz, majd kielemzik.
Nem elemezték ki.
Mert csak egyetlen értelmes magyarázat lett volna: elfogytak az ürgék, és már a képzetlen, de elszánt Diaz is súlyos gondokat okozott. Chacón pedig tud bokszolni, amatőr korában mindent megtanítottak neki, és mivel nagyot üt, és jól bírja, ha eltalálják (még soha nem volt padlón), elment profinak.
Vannak hülye kérdések.
Miért hívják a Mannlichert Mannlichernek? Petőfi él? Hitler csak jól elbújt? Ki Eric Cartman apja? Ki volt a hibás?
A lényeg, hogy nem Chacón volt a hibás. ´ ott sem volt. Ne gondolja senki, hogy esetleg jobb bokszoló, mert abból az következne, hogy Kokó gyengébb, azt pedig a mi axiomatikus gondolkodásunk nem bírja el. Főleg, hogy Chacón nem Hamed, nem Barrera, nem Morales, nem Norwood, nem Espadas, nem Chi, nem is Gainer. Chacón fél fejjel alacsonyabb, rövidebb ütéstávval, ami nagy hátrány, de megoldja. Hagyjuk "az első négy menetben jobbak voltunk" bölcsességét, Mohácsnál is volt egy értékelhető támadásunk a jobbszárnyon, Muhinál pedig miénk volt a komplett első félidő: csak hajnalban kezdődtek a bajok.
A válasz egyszerű, de hivatalosan egy szakember sem fog ilyet nyilatkozni: Chacón felkészült Kokóból. Kitalálta, mit fog csinálni, és megcsinálta. Pontozással esélytelen, mert a gyorsaságával és a hosszabb karjával Kokó könnyen csinál pontokat. Egy Kokó-stílusú és -méretű panamai bokszolóval edzett, nyilván bemérte, milyen ütésekkel éri el. Ilyen a belépős jobbegyenes. És ha egy pillanatra megáll a kötélnél, a horgok. Chacón le is nyilatkozta: "Kokó szépen mozog el oldalra, de nem baj, felkészültem belőle", ez igaz is lehet. A balhorog elől lehet jobbra mozogni, de akkor üt rá egy jobbhorgot. Ki is lehet bújni az ellenfél karja alatt, de Chacón lényegesen alacsonyabb, ez tehát gyakorlatilag nem megy. Harmadik lehetőség: megállni a kötélnél, szemtől szembe, és hadd szóljon - a legbiztosabb halál. Chacón biztosra ment, hetekig ilyen szituációkat gyakorolt. Ezzel együtt le lehetett volna győzni 12 menet maratoni futással, táncolással, szurkálással, kis szerencsével. Hosszú távon viszont, egy-két címvédésen belül mindenképpen ez a vége. Ezen a szinten már csak Chacónok vannak.
Kokó profi pályafutásának vége. Bármit nyilatkozzanak is az érintettek, az Universum nem kockáztat még százmilliót (HUF) egy kétes kimenetelű visszavágóra. Lehet, hogy Kokó visszatér, és néhány önbizalomnövelő meccs után megmérkőzik az Európa-bajnoki övért. A bajnok jelenleg a spanyol Manuel Calvo, könnyebben verhető, mint Chacón. A másik lehetőség, hogy Kokót mint olimpiai bajnokot és volt profi világbajnokot el lehet adni külföldre ellenfélnek, mondjuk Morales ellen. Ekkora rizikót nem tudjuk, mikor vállalt az Universum.
Akik pedig a sajtó részéről asszisztáltak a hazugsághoz, soha nem vallják majd be: "Igen, hülyék voltunk/hazudtunk/nem értünk hozzá/átvertük a népet, mert úgy állítottuk be a dolgokat, mintha Kokó lenne a világ legjobb pehelysúlyú bokszólója." Ez nem katasztrófa, ez mindig így megy, Szabadi Béla se fog könnyekben kitörni, hogy bocs, loptam, csaltam, Bástya elvtárs voltam.
"A hétvégi veresége ellenére Kovács István elnyerte a Európai Boksz Unió (EBU) kijevi közgyűlésén az "Év bokszolója" címét. Az Universum bokszistálló még egy címet megszerzett: a hamburgi klub vezetője, Klaus-Peter Kohl lett az "Év reklámmenedzsere".
Az "Év mérkőzése" címet a berlini címvédő Oktay Urkal és a francia Gabriel Mapouka nehézsúlyú mérkőzés nyerte el. "
Tehat mindenki Universum-os aki nyert, bar nem igazan tudom van e mas europai klub, amelyik ennyire sikeres lenne...namindegy, biztos lobbyztak valamennyit.
Szerintem majd akkor derul ki mit ernek bokszoloik, ha esetleg osszejon egy Tigris VS. Roy Jones jr. vagy Tyson/Lewis VS. Klicsko meccs...
"Akárhogyan is dönt, az RTL Klub továbbra is szeretni fogja, hiszen ő az egyik legfontosabb emberünk. Kiváló sportember, megfontoltan fog dönteni, ebben biztos vagyok – hangsúlyozta Szellő." - allitolag musorvezetonek is hivtak, hmmmm...legalabb mediakban megmarad, ha visszavonul is, dejoooo...
Itt is megkérdezlek Benneteket:
"Veresége ellenére is az "Év bokszolójává" választották Kovács Istvánt az az Európai Boksz Unió (EBU) közgyűlésén. "
Ti itt sokan - úgy vettem észre - , hogy sokkal jobban értetek ehhez a sportághoz,mint én és kiváncsi lennék a véleményetekre:
- Ez a választás Kokó életművének szól? Azaz ők már tudják, hogy vissza fog vonulni?
- A meccs előtt vagy után volt-e a szavazás? Mennyire igaz ez a "veresége ellenére"
- Ez is a többek által emlegetett "médialufi" része, vagy ez egy olyan elismerés, amit fenntartások nélkül lehet komolyan venni?
- Vagy épp ellenkezőleg? Kell Kokó a profibox-üzletnek és így akarják tartani benne a lelket és folytatásra ösztönözni?
- Létezik, hogy a UBP egy ilyen díjjal kitüntetett versenyzőjéről leveszi a kezét?
Egy-két megjegyzés:
1. Chacón bronzérmes volt Atlantában, Kovács ugyanott aranyat szerzett (igaz, hogy egy másik súlycsoportban, de az összehasonlítás akkor is helytálló). Amatőrként Kokó volt a jobb...
2. Kovács a Nemzeti Sport szerint délután még a Fradi-ZTE meccset nézte. Szerintem este, amikor elindult a Kisstadion felé, akkor meg a vízilabdameccsen járt az esze. Emlékeztek még a sydney-i olimpiára? A női kézilabda-válogatottunk a döntőben leiskolázta Dániát - egészen addig, amíg véget nem ért a férfi vízilabda-döntő, mert akkor szinte pillanatok alatt összeomlott a csapat, és ezüst lett a vége. Bárki bármit mond, a kézisek azért vesztettek, mert valahonnan megtudták az eredményt, és egy-két (sorsdöntő) pillanatra elfeledkeztek arról, hogy az ő meccük még tart. A kézis csajokról mindig is tudtuk, hogy amatőrök - ahogy az egész sportág is az - most Kokóról is kiderült, hogy csak egy ÁLPROFI.
3. A magyar mentalitásról annyit, hogy a vezető sportlap különszáma a címlapon hibásan hozta le Chacón nevét. Az egy dolog, hogy a Nemzeti Sport bulvárlappá süllyedt - egy ideje lehetetlen komolyan venni az írásaikat - az viszont egy másik dolog, hogy arra nem voltak képesek, hogy rendesen leírják egy olyan profi bokszoló nevét, aki majdnem kétszer annyi mérkőzést nyert meg, mint Kokó.
4. Nevetséges az, hogy a vereség ellenére is Kokót ünneplik, és mindenki azt hiszi, hogy visszaszerezheti a címét. Kokó már soha nem lesz világbajnok, és nem kizárt, hogyha folytatja, lesz még egy-két meglepetésben része...
Azt hiszem mar kitargyaltatok elegge a temat.
Kokonak tul nagy volt az arca, mar a 2. vagy 3. menetben elkezdi jatszani az agyat, vigyorog, nyelvet nyujtogat... 12 menetig tart a meccs b@meg! Nem szamolt azzal hogy egyszercsak kap egy qrva nagy sallert amitol megfekszik. Es bejott sajnos...
Ennyi.
Pedro 14, szia!
Igen, onnan van, íme az egész intejú:
Az ember tragédiája
Sinkovics Gábor
Esik. Hirtelen bukkan elő a vízpermet, locsol, spriccel mindent és mindenkit. Autók araszolnak, mintha konflisok kocognának az utakon, szép lassan bedugul a szürke város. Kívánságműsort sugároz az egyik kereskedelmi rádió, az ember bambul, nézi az ablaktörlőt, és jobb híján hallgatja. Fátyolos pityergő női hang beszél, és azt mondja: „Kérem szépen, én a Kokónak szeretnék küldeni egy számot, a We are the championst, mert imádom őt, még meg is sirattam, és nekem mindig bajnok marad..." Gurulok tovább. Szálloda a Margitszigeten, a bejáratnál két öltönyös úr beszélget, és az egyikük azt mondja: „Megérdemelte a verést, már azt hitte magáról, hogy ő az Isten..."
Istenem, megbolydult, megbolondult a város.
Mindenhol arról beszélnek, hogy a Kovács Pista ott feküdt a ringben magatehetetlenül. Rémisztő volt az a pillanat. Aki ott volt a Kisstadionban szombat éjjel, sohasem felejti el több ezer nő sikítását, amikor az argentin mint valami ragadozó a véres húscafatra, úgy vetette rá magát a félájult, védekezésre képtelen Kokóra.
Esik, még mindig esik, és az ember ilyenkor még nehezebben szabadul a kiütés óta vele, benne lévő képektől, amelyeken dől, szinte zuhan Kokó, és legszívesebben azt kiáltanánk bele a világba Chacónnak, hogy ne, az isten szerelmére, ne bántsd!
Szinte gyászol az ország. Nem nagy szavak ezek, ilyen hatása a sportban talán csak az 1954-es, berni világbajnoki döntőn elszenvedett vereségnek volt. Akkor csak ezzel foglalkoztak az emberek, most pedig Kokóval, az ő megmagyarázhatatlan kiütésével. Hanem azok a megrendítő ütések, amelyek Kovács Pista arcán csattantak, a mi fájdalmunkat okozták, mert évekig mi magunk voltunk Kokó, már-már azonosultunk vele, helyettünk táncolt a ringben - és a mi álmainkat valósította meg.
Szombat éjjel véget ért a mese.
Az isteni színjáték az ember tragédiájává változott.
Zuhog, akkor is, amikor az Aquincum Szálló halljában leülök Kovács Istvánnal szemben. Szabadkozom, enyhe zavarban vagyok, hogy nem hagyom őt békén, de csak mosolyog, és azt mondja: Persze, beszélgessünk. Miért is ne.
Fekete póló és fekete nadrág van rajta, az arcán ott a védjegye, a jól ismert heg, a szája olykor halvány mosolyra vált, de a szeme, a máskor eleven, hogy azt ne mondjam, huncut szeme rendkívül szomorú. Higgadtan mondta a magáét, még annál is megfontoltabban, ahogy korábban megszoktuk tőle.
Kovács István egy eső áztatta hétfő délután kezdett beszélni a lelke legeslegmélyén megbúvó gondolatokról.
- Ezt nézze meg! Itt van nálam ez a dosszié - mondta - benne több mint száz levél, sms, e-mail, én még ennyi üzenetet sohasem kaptam, jött politikustól, színésztől, zenésztől, baráttól, ismeretlentől, valamennyit elolvastam, és teljesen meg vagyok hatódva. Óriási élmény ez nekem, mert kicsit féltem. Arra gondoltam sokszor, mi lesz, ha egyszer vereséget szenvedek, akkor elfordul-e tőlem a közönség. Meg aztán sokan mondták: Meglátod, Kokó, elég, ha majd egyszer kiütnek, a rajongótáborod szépen megcsappan, akkor már nem lesz rád kíváncsi mindenki, elfelejtenek pillanatok alatt. Ilyesmire gondoltam szombat éjjel is néhány pillanatig, aztán tessék, több gratulációt kaptam az eltelt két napban, mint amikor világbajnoki címet szereztem. Mit szól ehhez?
- Örülök, hogy a körülményekhez képest jól van, annak meg még inkább örülök, hogy hallom, milyen lelkesen tud beszélni a történtek után. Azt viszont nem értem, miért csodálkozik az emberek reakcióin. Tudnia kellett, hogy milyen sokan szeretik.
- Jó, persze éreztem az emberek szeretetét, figyelmét, de ne felejtse el, hogy győztem, sokszor győztem, és sikerélménnyel ajándékoztam meg őket is. Most viszont a vereség után állt ki mellettem igazán a közönség. És ez nekem most többet jelent, mint az a világbajnoki öv, amit az argentin elvett tőlem.
- Ugye nem hagyja abba?
- Nem tudom. Azt mondtam a barátaimnak is, hogy kérek egy kis időt, mondjuk egy hónapot, és ezalatt végiggondolok mindent, megbeszélem magammal, a családommal a dolgokat, és aszerint alakítom az életemet.
- Ha most kellene választ adnia?
- Akkor azt mondanám, hogy abbahagyom.
- Az ég szerelmére, miért? Bárkit kiüthetnek, még a legeslegnagyobbakat is. Nem akarok itt a hőskorral előhozakodni, de Muhammad Ali is padlót fogott, aztán Joe Frazier, és még sorolhatnám. Persze tudom én, hogy egy laikus ne okoskodjon, de mint szurkoló igenis feltehetem még egyszer a kérdést: miért kellene abbahagynia?
- Azért, mert harmincegy éves vagyok. Ha huszonhat évesen kaptam volna azt a jobbegyenest, bizonyára másként élek meg mindent. Lehet, hogy öt évvel ezelőtt nem kerülök a földre, vagy ha mégis, hát talpra pattanok, megrázom magam, és minden megy tovább. Így viszont egészen más. Nekem azt is be kell kalkulálnom, hogy ebből a szituációból mit hozhatnék még ki. Egy lehetőségem maradt, hogy megmérkőzöm újra Chacónnal. Csak a világbajnoki öv visszaszerzése motiválhatna, arra már nem lennék kíváncsi, hogy tét nélküli meccseket vívjak. De a sorsom nem csak az én kezemben van.
- Tudott aludni?
- Nem. Próbáltam, de csak forgolódtam az ágyban, nem jött álom a szememre.
- Ha nem titok, mit csinált két napig?
- Hol elbújtam a világ elől, hol meg előmerészkedtem. Kint voltam például a vízilabda Európa-bajnokságon a Margitszigeten, és amikor kiírták az eredményjelző táblára, hogy szeretünk, Kokó, majdnem elsírtam magam.
- Láttam sírni. Nem szégyelli, igaz?
- Csak a nagyon hiú ember szégyenli a könnyeit. Sírtam szombat éjjel, és sírtam vasárnap délután. Elmentem a nagyobbik fiam, Bence óvodai búcsúztatójára, és képzelje el, az én drága kissrácom kiállt mindenki elé szavalni, és persze az aranyos szemeivel engem keresett a tömegben, és csak hozzám beszélt, hogy figyeljek oda minden egyes mondatára, én meg töröltem a könnyeimet, miközben azt hallottam: „Hidd el apa, büszke leszel rám..." Tudja, sok mindenre rájöttem az elmúlt két napban, például arra, mekkora balfácán vagyok, és hogy az ökölvíváson kívül mennyi csodálatos dolog van még a földön. A családom, hogy mást ne mondjak, ezután velük töltöm majd minden szabadidőmet, ezt eldöntöttem. Ők a legfontosabbak nekem. Nagyon sok minden kimaradt eddig az életemből.
- Nem tagadhatja meg a bokszot, hiszen annak köszönhet mindent.
- Eszemben sincs megtagadni. Az ökölvívás a legcsodálatosabb, a legkeményebb és a legférfiasabb sportág. És én büszke vagyok rá, hogy ilyen eredményeket értem el.
- Szinte isten volt.
- Igen, isten voltam. Legalábbis annak képzeltem magam. Azt hittem, verhetetlen vagyok, komolyan vettem mindent, amit rólam beszéltek. úgy éltem s gondolkodtam, mintha tökéletes lennék. Hát ennek vége. Amikor Chacón ütésétől a földre kerültem, valóban visszatértem a földre. Három és fél évig repültem, lebegtem, ma tudom, hogy mindez csak mese volt, valószerűtlen tündérmese. Szeretnék idézni egy mondatot az üzenetek közül, amely így szól: „Meg kell hajolni az idő ereje előtt!"
- Az idő előtt valóban meg kell hajolni, Chacón előtt viszont nem feltétlenül. Tudja már, hogy miért kapott ki?
- Erre nagyon egyszerűen tudok válaszolni. Azért, mert ilyen a boksz. Gyakorlatilag bárkit bármikor kiüthetnek, elég egy rossz mozdulat, figyelmetlenség, és kész, jön a K. O. Tökéletes volt a felkészülés, még tökéletesebb a hozzáállásom, minden adott volt az újabb győzelmemhez, mégsem sikerült, és ennek így kellett lennie.
- Hallotta, felfogta a közönség buzdítását, az „Üsd ki! Üsd ki!" rigmusokat?
- Persze, és nem győzöm eleget dicsérni a szurkolókat, arra is rendkívül büszke vagyok, hogy itthon négyszer bokszolhattam hatalmas, telt házas meccseken, és mindig éreztem a nézők csodálatát. Most is érzékeltem a bekiabálásokat, de ez sem tett felelőtlenné, nem a szurkolók hajszoltak bele a vereségbe, és abba, hogy sebezhetővé váljak.
- Mondta-e önnek Fritz Sdunek az ötödik menet előtt, hogy mostantól akár ki is lehet ütni az argentint?
- Dehogy mondta. Csupán biztatott, hogy kicsivel többet kezdeményezzek. Érthető volt mindez a részéről, hiszen addig én irányítottam, és egyértelműen jobban bokszoltam Chacónnál.
- Gyanítom, egy pillanatra sem vette komolyan Julio barátunk hétközi nyilatkozatait, amely szerint ki fogja ütni önt.
- Persze hogy nem, korábban nagyon sokszor hallottam már ezt mástól is, Díaz is ezzel fenyegetett, a végén mégis ő fogott padlót. Tudom, hogy Chacón komolyan gondolta, minthogy azt is, hogy amatőr vagyok, és sajnos minden őt igazolta.
- Emlékszik mindenre?
- Az első jobbegyenesre igen. Erős ütés volt, és el kell ismernem, alaposan meglepett a szituáció. Nem a fájdalomtól lepődtem meg, mert tudja, én nem szoktam fájdalmat érezni a ringben, sokkal rosszabb, amikor beverem a könyökömet. De jött az az ütés, és egy pillanatra nem tudtam, mi történt, de ott még nem volt komoly baj, éreztem, hogy tudom folytatni, mondtam is a bírónak, persze, mehet tovább, nincs semmi gond.
- Bárcsak ne lett volna...
- Ami ezután történt, arra már nem emlékszem. Nem tudtam, hol vagyok, és azt sem, hogy miként vánszorogtam vissza a padlóról feltápászkodva a sarokba. Fogalmam sincs, miket mondott Sdunek mester, nem hallottam a közönség hangját, a nők sikoltozását, ösztönösen indultam el újra bokszolni ,és el sem tudom képzelni, hány ütést mért rám az argentin, mert egyszerűen nem voltam magamnál.
- Mire emlékszik aztán?
- Arra, hogy a feleségem ott áll a ringben némán, átölel, és simogatja a fejemet. Ekkor fogtam fel, hogy vereséget szenvedtem. Elmondhatatlan érzés volt. Nem sokkal később a fiamat szorítottam magamhoz, és láttam, hogy sír, akkor már én is sírtam, képzelheti, apa a fiával a tömeg kellős közepén, a gyerek meg csak mondta zokogva, hogy apu, nagyon szeretlek. Akkoriban jutott el a fülembe, hogy mit kiabál a közönség, és hirtelenjében nem is tudtam, mit mondjak. Azt mondom én magának, hogy olyan élmények értek az elmúlt két napban, a szeretetnek annyi fajta megnyilvánulásával találkoztam, hogy ezzel már az életem végéig elleszek.
- Más ember lett?
- Nem lettem más ember. Kokó voltam, és Kokó maradok. Talán csak a családom lesz egyre fontosabb. A feleségem nem most látott először vereséget szenvedni, sőt ő nem csak a ringben érzékelte, hogy valami nem sikerült nekem. A fiam először volt kint a meccsemen, ő akart jönni, és végül is nem bánom, hogy ott volt, mert ez az élmény, az én kiütésem még jobban összehozott minket. Tudom, mennyire félt, ő nem büszkélkedni akart velem, hanem az apját akarta látni.
- Hallgatnám sokáig, ahogy beszél, mert bármennyire is szomorú a hangja, mindenben a jót, a pozitívat keresi, de abban biztos vagyok, és ezt ne is próbálja tagadni, hogy most önnél aligha van szomorúbb ember a földön.
- Igen szomorú vagyok, és az eltelt negyvennyolc óra alatt szinte nem volt olyan perc, amikor ne jutott volna eszembe, miért kellett, hogy így legyen. De most már ezzel együtt kell élnem, és ennek, ahogy mondtam, így kellett lennie. Úgy terveztem, harminchárom évesen fejezem be a bokszot, vagy esetleg akkor, ha vereséget szenvedek. Ez most megtörtént. Nekem már korábban sokszor javasolták, fejezzem be, a csúcson hagyjam abba, például Barcelonában vagy kilencvenhétben, és persze legutóbb, a Díaz elleni meccs után.
- Mi kellene ahhoz, hogy mégis azt mondja, folytatom?
- A lehetőség arra, hogy Chacónt legyőzhessem. A meccs, időponttal, konkrétumokkal, mondjuk Buenos Airesben, a reváns, amely megmozgatna, beindítana. Ezért hajlandó lennék újra megszakadni az edzéseken. Bár ezzel sohasem volt gond. Fizikai állapotom tökéletes, és nézze meg, most se jutott eszembe, hogy jól leigyam magam. Az elmúlt két napban sokat voltam otthon, bezárkóztam egy szobába, szivaroztam és gondolkodtam.
- Mire jött rá?
- Arra, hogy hiába vert meg és ütött ki az argentin, én most már örök győztes maradok. Akit ennyire szeret egy ország, az egyszerűen nem gondolhatja másként.
Koko nem hinnem, hogy visszater. Ha nyert volna akkor se hiszem, hogy tul sok meccset akart volna meg megcsinalni. Azt senki nem tartja furcsanak, hogy hirtelen a meccs elott elojon egy olyan szoveggel, hogy ha kikap akkor visszavonul ?
Eddig meg soha nem nyilatkozott arrol, hogy mi lesz ha kikap. el se tudta kepzelni. Nem azert mert Chacon egy szuperbokszolo. Ha Chacont pl a Hamed elotti utolso ellenfelkent kapta volna Chaconnak eselye se lett volna. el se tallta volna, hiaba tud nagyokat utni.Akkor koko teljes elannal kuzdott volna. Nekem Chacon ellen kicsit fasultnak tunt. lassunak. Nem a laba, hanem az agya volt lassu. Nem figyelt oda elegge nem oszpontositott minden idegszalaval a gyozelemre. Akarki akarmit mond, lelkileg kicsit le volt eresztve. szerintem ugy kellett neki ez a meccs mint egy pup a hatara. Az arcan se lattam azt a mindenre elszant kifejezest amit altalaban. Inkabb csak kotelessegbol bokszolt nem szivbol.Tette a dolgat, de igazi meggyozodes nelkul (a kombinacioi is elegge egysikuak voltak. semmi ELET nem volt a bokszaban.de szerencsevel meg igy is legyozhette volna az argentint. talan jobb is hogy ez tortent.)
Koko mar egyszeruen nem is akart tovabb bokszolni. A vereseg lehetosegerol nyilatkozni nem egy tulzottan jo omen. Diaz ellen fel se merult benne, hogy esetleg kikaphatna. A Hamed elleni meccs akkor se jott volna ossze, ha nyer, amugy meg mas celja mar nem nagyon volt. megvedeni meg egy parszor a cimet ? Ilyen Chacon szeru figurak ellen ? Ez nem valami nagy perspektiva...Most nem azert, hogy lesziljam Chacont, de az, hogy valoban olyan jo-e mind hiszi magarol hamarabb kiderul mint hinne....Mindenesetre Koko ellen egy-ket utesen kivul tulzottan sokat nem mutatott. egy minden idegszalaval osszpontosito Koko ellen ez az egy uteses taktika nem jott volna be.
En azt mondom egyszeruen nem birta a nyomast ami ra nehezedett (minden iranybol) nehogy azt higgye valaki, hogy ez a nagy hokusz-pokusz korulotte allandoan ez jo dolog. Belefarad az ember egy ido utan.es ha farad valaki sokkal konnyebben hibazik. az se veletlen, hogy a meccs elott nyilatkozta, hogy el akar vonulni mindentol egy hetre (?) es elszigetelten akar felkeszulni a meccsre...egy het elszigetelodes keves volt.Gondolom elotte egy nyugodt perce se volt...
Sokan nem kepesek realisan nezni a tenyeket : Chacon tenyleg eddigi legjobb ellenfele volt Kokonak, de a gyozelmehez Koko hibaja is kellett. ezt nem Chacon nyerte meg, hanem Koko vesztette el. Chaconnak ez a produkcioja egy Koko szintu ellenfel ellen nem lesz meg egyszer eleg...
A Magyar Nemzet Sport rovatában és még pár lapban olvastam, hogy Chacon azt nyilatkozta, hogy akármikor elfogadja Koko kihívását, de azt Argentinában játszanák kizárólag.
jak.
ilyet szerintem sem mondott, legalábbis elég valószínűtlennek hangzik, hogy istennek hittem magam, meg ilyenek. áááá....! Nem hiszem.
Ettől függetlenül azért én még tisztelem azért ahogy viseli a dolgot. Azt viszont tényleg mondta az rtl-ben, hogy: "...át kell értékelnem magamat, és a dolgokat körülöttem...". Valami ilyesmit mondott. Ezt helyesen tenné. Remélem úgy dönt ahogy szerinte, és ahoyg neki a legjobb.
Na pá
Egy dologra kivancsi volnek. Az utcan szembe jovet Kokoval hany gyoker merne elmondani neki mindazt amit az ilyen forumok hasabjain megenged maganak.
Ha az eredmenyeit nem tiszteled legalabb a tudasat tiszteld. Ha jobb lennel Kokonal, akkor menjel azt nyerd meg magyarorszagnak a masodik vilagbajnoki ovet, ha meg a nyomaba se ersz a tudasoddal akkor legalabb egy kis tiszteletet mutass iranta ! Ne az eredmenyei irant, hanem az ember irant.
Chacon-nak szerencseje volt es ezt o is epp ugy tudja.Ha annyira biztosak lennenek a dolgukban kiallnanak a visszavagora. De nem fognak mert nem hulyek ok se. Masodszor mar nem hibazna es Chacon mehetne a levesbe... Nagyon kivancsi leszek, hogy ki lesz a kotelezo kihivo. Barki lesz is az, lehet,hogy chacon se sokaig fog a tronon ulni...
"- Igen, isten voltam. Legalábbis annak képzeltem magam. Azt hittem, verhetetlen vagyok, komolyan vettem mindent, amit rólam beszéltek. Úgy éltem s gondolkodtam, mintha tökéletes lennék. Hát ennek vége. Amikor Chacón ütésétõl a földre kerültem, valóban visszatértem a földre. Három és fél évig repültem, lebegtem, ma tudom, hogy mindez csak mese volt, valószerûtlen tündérmese. Szeretnék idézni egy mondatot az üzenetek közül, amely így szól: „Meg kell hajolni az idõ ereje elõtt!" "
....És meg kellene hajolni talán Kovács István előtt is, hogy ezt az egészet ami Vele, körülötte történt/történik, így, ilyen higgadtan, őszintén, emberien képes értékelni; nemcsak saját maga, hanem az Őt istenítő, vagy éppen gyűlölő közvélemény előtt is.
Én azt hiszem mindegy innentől kezdve, hogy nagyképű, beképzelt, vagy éppen szerény a jelző, ami eszünkbe jut Róla; egy dolog biztos:
Kokó - mint sportoló és mint ember - megérdemli, hogy felnézzünk rá, tiszteljük és szeressük; illetve ha már mindenképpen utálni akarjuk az is jár neki, hogy békén hagyjuk...
Danubius: "Egy hónapon belül dől el, hogy Kokó folytatja-e a pályafutását, vagy nem. Ha fél éven belül címmeccset tud játszani, akkor igen, ellenkező esetben nem."
Elhiszem,hogy nagyképű volt.
El is tudom képzelni.
De az én véleményem az, hogy erről nem ő tehet, hogy ilyen lett. Ezt várták el tőle, azt hitte, ez a jó. Harminc éves fejjel szépen átnevelték. A gyerek is olyan lesz, ahogy a szülei nevelik. Ha a gyerek így nő fel, az már megváltoztathatatlan. De Koko még visszatérhet ahhoz a Kovács Pistához, aki előtte volt, aki még szimpatikus volt mindenkinek. Csak picit szálljon magába, és sikerülni fog. Akinek ilyen remek családja van (látszik, hogy nagyon szeretik), tud honnan energiát meríteni. A még mindig mellette álló hatalmas szurkolótáborról meg nem is beszélve.
Még valamit szeretnék hozzátenni. Előttem írták, hogy nevenincs ellen boxolt koko. Mint írtam ezzel egyetértek. Viszont kokó ha sokan dolgozok és keményebb ellenfelek ellen öklöz beléphet az igazán nagyok közé!
Sziasztok!
Ne értsetek félre szeretem KoKó-t (igaz majdnem mindenki azt mondja mint én, ha valamui ilyesmit ír mint én most),de nem értem az embereket. Mikor Hamed-et megverték mindenki mondta, kikapot a nagyszájú így meg úgy. Most hogy Kovácsot megverték nem mondják azt amit Hamedre. Pedig KoKó-nak is nagy szája volt, de kérdem én, mire? Hamed többször bizonyítot, KoKó nulléngerek ellen bunyózott. Most hogy kapot egy keményebb manuszt ellenfélnek ko-val nyomták ki. Kérek mindenkit aki elolvassa eme hozzászólásomat, nem elküldve a p%cs%ba mondja meg, miért van az így?
Pedro 14 voltam, sziasztok
Arrol se feledkezzunk meg mikor Kokopista az RTL-klub "Kesz atveres" cimu musoraban teljesen ki volt akadva, hogy ot nem ismerik meg.Meg jo, hogy nem baszta pofan szegeny csajt, amiert fingja sincs kiaza Kovacs Pisti... :)
