Ezek az emberi erőn {taposáson} működő emelők bizonyára elterjedtek lehettek az építkezéseknél, meg úgy a várakban is. De mivel fából voltak a rommá dőlt várakban nyomuk sem maradt. Példát tudok azért írni a fraknói várból vagy éppen Somló szőlőtermő hegyén is megmaradt egy taposókút. Míg a murányi vár magasába a szakadékos oldalán kinyúló daru kötelére akasztott tárgyakat is taposókerékkel húzták fel, erről korabeli rajz árulkodik.
-súly és anyag takarékosság Ebbe belefér, hogy építés közben jöttek rá, hogy az eredeti torony túl nehéz, nem bírja el az alapozás. A milleneum környékén még a téglafalakat fölülről lefelé vastagítva építették. Ezt megkövetelte az, hogy fafödémet használtak, a fát meg nem jó befalazni. Így a fagerendát úgy lehetett a falra fölfektetni, hogy levegőzött a vége is. Másrészt a tégla teherbírása sem volt végtelen, takarékoskodni kellett a súllyal. És nem utolsó sorban olcsóbb volt. Akkor is tudtak "spórolni", ez nem mai találmány. Elő volt írva az egész tégla méretű (29 vagy utóbb 25 cm vastag) tűzfal. Ha tudták, hogy mellé épül egy másik épület akkor csak féltégla vastag falat építettek, mondván ha megépül mellé a másik ház akkor meglesz a tégla vastag fal.
Szerintem is minden elismerés illesse a régi mesterembereket, meg úgy általában véve a várépítőket. Hiszen iszonyatos munkát végeztek el a számunkra primitívnek tűnő szerszámokkal.
Tehát megkezdem a "virtuális várépítést".
Írj rám, ha valamit kihagynék:
1 = A várhegy várépítésre szánt részéről kivágatom a fákat, jók lesznek majd gerendáknak.
2 = Mészkőből meszet égetek ki.
3 = Ásatok ciszternát, hogy felfogjam az esővizet.
4 = Ahol kell ott alapot ásatok, ahol pedig szikla, ott egyből rárakatom a várfalat a talajra.
5 = A kőmívesek szépen rakják a mészhabarcsba ágyazott falakat.
6 = A kőfaragók elkészítik az ajtók és ablakok kőkereteit.
7 = Az ácsok kifaragják a kivágott fákból az épületek gerendáit. A kisebb darab fák jók lesznek a
tetőzetek zsindelyeinek.
8 = Idővel felépült a kör alaprajzó lakótorony, lábánál egy épülettel, körülötte várfallal. A legkülső
védőművet mély szárazárok jelenti, amelyen felvonóhíd ívelt át. Nem nagy vár ez, olyan
Bevallom, nem mindegyik kép (tevékenység) között tudok különbséget tenni. Régebben olvastam egy könyvet, ha minden igaz Ktedrális a címe. Ebben foglalkozik a munkások életével is, de meg kellett állapítanom, hogy jobb volt megrendelőnek lenni. A firenzei dóm építésével foglalkozó múzeumban van néhány, a kivitelezést segítő modell amit eltettek.
Néha eljátszom a gondolattal, hogy mikor lett volna a legjobb élni, általában nekem a Millenium tűnik a legrokonszenvesebbnek, de nem munkásként.
A számomra a legmeglepőbb ennél az egykori Német Lovagrendi várnál az a torony. Alul vaskos négyzetes rész, felette pedig kör alaprajzú karcsúbb felsővel. Vajon miért ilyenre építették?
Abban az időben is tudtak építeni, sőt, ha figyelembe vesszük a rendelkezésükre álló eszközöket akkor nagyobb teljesítmény volt mint ma egy nagyobb épület. Ilyen lábhajtású daru fönnmaradt Gdansk-ban, van is róla fényképem. Meglepően nagy teheremelő képessége volt, talán még most is megvan neki.
Lám már most tanultam tőled... plasztifikátor... szép, furcsa egy szó.
Játszunk el a gondolattal, hogy a középkorban vagyunk. Egy győztes csatában hősiesen vitézkedtünk ezért a királyunk birtokadományban részesített minket. A hegyes vidéken a völgyekben megbújva most már a mi kettőnk földesúri hatalma alá tartozik 8 falu lakossága. De át csak nem élhetünk a pórnép között, mi nemesi földesurak?
Így hát elhatározzuk, hogy várat építünk! Kiszemeltünk egy meredek oldalú hegycsúcsot és oda kirendeltük a népeinket VÁRAT ÉPÍTENI!
Ha a fal metszetének vázlata arányos akkor szerintem 9000 tojás kevés lenne egy ekkora építményhez mint kötőanyag. Sokkal valószínűbb, hogy plasztifikátornak használták. Plasztifikátor alatt sikosítót, folyósítót kell érteni. Betonba is szokás keverni kb a cement súlyának néhány százalékát. Ezzel azt érik el, hogy könnyebb a betont bedolgozni. Ha víz hozzáadásával érnék el ugyanezt akkor az a beton minőségének komoly ROMLÁSÁVAL járna. Híg beton sokkal jobban reped mint a földnedves.
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy én vagyok a paciens aki előadja a tüneteket, te vagy az orvos, aki értékeli a bemutatottakat. De itt hagyjuk ezt abba. Én egy kicsit felszínes vagyok vár témában, érdekelnek, de a történetüknek nem megyek utána az utolsó részletig. Valami fogalmam persze van, de nem sok a történetükről és az is nagyon hézagos.
Az elnézésedet kell kérnem, mert ezek szerint félreérthetően fogalmaztam. Te leszel az orvos {azt jelenti, hogy te mutatsz be egy várat} én pedig az asszisztens {vagyis, ahol tudok ott segédkezem, kiegészítem} a mondókádat. Ha nem is értesz a várakhoz, de legalább jártál sok olyanban, ahol én nem, így rendelkezel helyismerettel.
Ez így van, de a középkori várépítéseknél ezek szerint használták. Nézzünk egy konkrét példát a várak falazására. Mondjuk a Bükk-hegységbeli Szilvásvárad község melletti Szalajka-völgy egyik oldalán rejtőzik a napjainkra szinte teljesen lepusztult Éleskővára. Abból már csak az egykori kerek torony csonkja dacol az évszázadokkal. De azon még most is jól kivehetőek a belső, vastag habarccsal falazott réteg és a külső, nagy méretű kövekből rakott réteg.
Ugyan miben lennék én orvos és te aszisztens? Valószínűleg ha nekem a statika a tanult szakmám akkor valamennyire kell, hogy értsek hozzá, de főleg vízépítéssel és ipari épületekkel foglalkoztam/foglalkozom. A várakhoz viszont alig értek, úgyhogy van még mit tanulnom azon a téren. Várakban én csak egy kezdő vagyok.
A tojásban van olyan anyag ami magában is megköt. a szerves anyagról viszont megoszlanak a vélemények. Azt hallottam, hogy Jemenben állítólag (!) több emeletes házakat építettek tojás mint kötőanyag felhasználásával. Magyarországon már nagyon régen nem használják tudtommal. Egyébként nem építész hanem építőmérnök volnék.
A két legnagyobb kívánságom az olasz várnégyszög és Málta volt. Ezekről van sok fénykép. Írni írhatok azokról az élményeimről is amiről nincs fénykép, de megelégszem - ha lehet - az írással.
Viszont személyes élményed van! Tehát nyugodtan halássz a NET végtelen óceánjából képeket. Én sem teszem másképpen, ha valami olyanon kell magyarázni, ami éppen nincs a saját gyűjteményemben.
Ha jól emlékszem azt mondta Taródi úr, hogy a fonógyárban villanyszerelőként dolgozott. Bevallotta, hogy az egyik tornya építés közben ledőlt. Szerencsére nem sérült meg sem ő, sem valamelyik felesége. Több is volt neki az idők során, mert nem bírták elviselni ezt a várépítkezős természetét.
Kösz szépen a fordítást. Ami megerősítette az alábbi teóriámat:
Az 1708-as vesztes trencséni csata után a kurucok kivonultak Hrussó várából, amit a megérkező császári katonaság lerombolt. Ekkor robbantották fel puskaporral azt a kerek alaprajzú bástyát is.
1928 -- 1930 között a hrussói várromon renoválásokat végeztek {kik?}. Ekkor egy "lyukas" támpillér építésével akadályozták meg, hogy a kerek bástyának a kifelé dőlő fala tovább dőljön.
Már régebben töltöttem le ezeket az archív fotókat a NET-ről:
A régebbiekről nincs fénykép. A nyolcvanas évek első felében Afrikában dolgoztam, hazafelé jövet sok várat láttunk, de nem nagyon fényképeztem. Ma már sajnálom. Egyszer még La Rochelle-be is elkeveredtünk, de csak egy-két kép van róla. Az Atlanti-falról pedig egy se. Besancon-ról sincs. Heidelbergről van.
Ha gondolod, rakd fel bármelyik vártúrád fényképeit, de egyszerre csak 1 várról. Nagy örömmel venném, ha a Német- Lovagrend erődítményeit is folytatnád.
Még sokáig tervezem üldögélni a számítógép előtt. A TV-t már régen lemondtam, nagyon meguntam a rengeteg reklámot. A TV-nézés passzív elfoglaltság, míg itt a Topikban aktívan élünk.
Jártam én is a Taródi várban kétszer is. Egyszer a fénykorában, egyszer nem sokkal halála előtt.Végtelenül tiszteltem az elhatározásáért, az elszántságáért és az igyekezetéért, de az építőiparban nem volt otthon.
Jómagamat büszkén írhatom a Taródi lovagok sorába tartozónak, hiszen maga a várúr adott róla oklevelet:
Amikor Zoli barátommal annak idején elhatároztuk, hogy biciklis vártúrát teszünk Várvidéken {Burgenlandban}, akkor ragaszkodtam hozzá, hogy a hosszú vonatozáskor leszállva a bicikliszállító vagonból Sopronban, nézzük meg a Taródi-várat. Mert erről már olvastam és persze kíváncsi voltam, ki az aki magánvárat épít? A város Főterén érdeklődve a következő válaszokat kaptam: Ja, a Bolondvárat keresik? Amiből megértettem, hogy "senki sem szent a saját hazájában" tehát Taródi Istvánt nem értik meg a helyiek, miért épít várat. Végül is a járdára festet jelzések alapján eljutottunk a fákkal és repkénnyel benőtt várig. Köszönésünkre hamarosan előjött egy asszony, majd maga a várúr Taródi István is. Röviden elmondta az épület történetét, amiről adott nekünk egy ismertető lapot. Kérdésünkre, hogy hol szállunk meg az feleltük, majd valahol a közeli hegyen vadkempingezünk. Mire ő felajánlotta a hátsó udvarát. Ezt szerettem volna meghálálni valami pénzzel {talán 2000 Forinttal} mire elővette a fenti oklevelet és aláírva átnyújtotta nekem. Majd mentegetőzött, hogy sajnos mennie kell várat építeni, mert megköt az előkészített beton. Nekünk mondta, hogy nyugodtan nézzünk körbe a sátorverés előtt. Sajnos a Taródi-várban nem készítettem fotókat, mert még a régi 36 kockás hagyományos gépen volt és nagyon kellett tartogatni a várvidéki várakra, mint például Fraknó, Lánzsér, Borostyánkő, Kabold, Léka.
Hát ez az én élményem a megboldogult Taródi Istvánról. Sajnos nem becsülték meg életében ezt az elhatározását konokul, haláláig betartó embert.
Régebben a Vauban és holland/németalföldi esetleg 1500-as évek beli ó és újolasz rendszerű erődítmények jobban érdekeltek, de rá kellett jönnöm, hogy a korábbi várak változatosabbak és emiatt érdekesebbek is lehetnek. Bár majd megevett a fene Narden-ért és amikor Hollandiában jártunk asszonnyal el is mentünk megnézni. Tetszett, nem is kicsit, de ezek a síkvidéki erődök kevésbé különböznek egymástól mint a hegyviudéki középkori várak. Azt hiszem, hogy a Felvidéken és Erdélyben is van még mit megnézni. Erdélyben eddig, Törcsvárt, Segesvárt, Gyulafehérvárt, Meggyest láttuk, meg egy kicsit Brassót. Amikor Németországban dolgoztam elmentünk a kollégákkal Elz várába.
