Ha támogatjátok létrehoznák egy forumot ott, szerintem sokkal könnyebben lehet ott forumozni.
Ha az ember elír vmit lehet szerkeszteni a hozzászólást, lehet a forumon belül privát üzenetet írni, mert ha sok a hozzászólás itt lehet elveszik az adott embernek szánt kérdés.
Gondolom az őstagok lehet nem szívesen váltanának, csak ötletként dobtam fel......
Persze a 3. a ráadás! Hiszen például az erdélyi Brassó {ro: Brasov} városában már 2 x jártam. Azt hittem, hogy már minden zegét-zugát bejártam a Cenk-hegytől a városfalakig, majd a túloldali Fekete és Fehér-toronyig valamint a Citadelláig bezárólag. Erre mit olvasok nemrégiben? Hogy a Takács-bástyában nagy méretű városmakett található. Akkor el kell mennem Brassóba 3 x -ra is! :-)
Tehát valóban minden történelmi helyszínt minimum 2 x látni kell! :-)
Én is ezt érzem! :) Ahogy nézem mások képet rájövök nekem abból a szemszögből nincs képem, így égek a vágytól, hogy visszatérjek, de mivel én nem annyira rég kezdtem ezt a szakmát, elsőnek végigjárom a várakat amik elérhetőek számomra.
Mivel a vártúráimat most már sok esztendeje nem egyedül, magányos farkasként, hanem várbaráti csapattal együtt hajtom végre, előtte pontosan az ilyen zord téli időszakban a tervezgetés időszaka folyik nálunk. Tehát nem én döntöm el egyedül, hogy hová menjünk? Például az erdélyi vártúra során hangsúlyos kérés érkezett az egyik társamtól, hogy ő szeretné megnézni az erdélyi templomerődök falára festett Szent László-ciklusokat. Természetesen belevettük őket, bár engem nem érdekelt annyira. De én meg ragaszkodtam, hogy akkor nézzük meg a bihari földvárat is, mint Szent László király egyik szállását, még herceg korából. Ezt is megcselekedtük.
Arra viszont már én régóta rájöttem, hogy egy adott műemléknél valami részlet mindig kimarad a megtekintésből. Tehát valóban minden történelmi helyszínt minimum 2 x látni kell! :-)
Még régebben készítettem néhány összehasonlító ábrát az 1566-os szigetvári és gyulai ostromról a Topikban. Most ismét felrakom őket, ha már szóba kerültek ezek a viadalok.
Régebben én is gyűjtöttem a váras jelvényeket. Nem volt egyszerű egy turista hátizsákban biztonságban, törés mentesen hazavonatoztatni a legtöbbször kerámiából kiégetett díszeket. Itthon aztán szépen kis szöggel fellógattam őket a folyosói falra. Mostanra már tele a fal, de nem gyűjtöm őket.
Szerintem nem lehet általánosítani! Vagyis minden egyes várnál meg kell vizsgálni a védőműveinek állapotát, helyőrségének létszámát és fegyverzetét. Ugyanígy seregszemlét kell tenni az ostromra felsorakozott ellenség felett is. Milyen létszámmal támadtak, milyen fegyverzetet hoztak magukkal?
Egy csomó vár ostromot felsoroltál, közülük én a Topikban régen olvasott SZISZEK-ről regélnék. Ennek 1593-as ostromával kezdődött meg a Habsburg császár és király valamint a Török Szultán között kitört 15 éves háború.
A királyi és török fegyveresek közötti harc 2 részre bontható:
Első fejezet: Hasszán boszniai pasa seregével ostrom alá vette a sziszeki várat.
Második fejezet: a királyi felmentő sereg rátámadt az ostromlókra és legyőzte őket.
Tehát kiviláglik, hogy nem a sziszeki várvédők {minden tiszteletem az övék!}, hanem a sokkal erősebb felmentő sereg győzte le a boszniai pasát.
Maga a sziszeki vár egyáltalán nem számított a komolyabb végvárak közé. Elég megnézni, hogy rövid idő alatt hányszor foglalták el oda és vissza a szemben álló felek.
Mivel a várat övező vizesárkok, illetve a mocsaras térszín a törököket megakadályozta abban, hogy a falakhoz közelebb jussanak, elkerülhetetlen volt a környező víztömeg lecsapolása, amelynek munkálataihoz 12-én láttak hozzá. Ezt megakadályozandó törtek ki a várból 15-én Dandó Ferenc és Radován Jakab hadnagyok mintegy 200 lovas élén, ennek során azonban mindketten életüket vesztették. Hősi haláluk helyszíne, az óváros egykori Kanizsai kapuja közelében vitéz tettükre emléktábla hívja fel a figyelmet. A kudarcba fulladt akciót, és a töltések sikeres átvágását, illetve a víz elvezetését követően megkezdték az óváros intenzívebb ágyúzását a vár délnyugati és délkeleti bástyájával szemben épült új állásokból.
Pertev pasa, seregével 1566. július 2-a éjjelén érkezett Gyula alá, ahol azon nyomban felállította ágyútelepeit. A város helyzete már a kilenc hétig tartó ostrom megkezdése után néhány nappal tarthatatlanná vált, ezért 6-án Kerecsényi azt felgyújtatta, őrségét és lakosait pedig a huszárvárba költöztette. A város elfoglalása és a vizesárkok elapasztása után az ostromló tüzérség a várhoz közelebb foglalhatott lőállást és intenzívebb ágyúzásba kezdhetett.
A szigetvári nagy ostrom évében éppen nagyon meleg nyár volt,ezért amikor a török átvágta a mocsarat duzzasztó gátat, egy hét alatt kiszáradt a meder annyira,hogy töltéseket tudtak rsjta építeni. Akkoriban a kis jégkorszak miatt, hűvösebb nyarak voltak. Pechjükre Zrínyiéknek....
Naív közbeszólás, de nem kellene lennie még egy nulladik lépésnek is?
Ez az, amikor előre olvasol arról a helyről, ahová indulsz (mondjuk így már nem tiszta lappal, némileg befolyásolt hozzáállással). Én párszor már koppantam (igaz ezek templomok voltak), odamentem, megnéztem, hazajöttem, utánaolvastam és akkor csaptam a homlokomra: hát ezt meg ezt a részletet nem is néztem! (Mehetek vissza.) :-)
Nem csak odacsöppentünk hétköznap aztán vmilyen csoporttal elvoltunk.
Kifizettem a foto jegyet meg minden.
Ugye amikor a csoport betódult a különböző termekbe, nagyon nem tudtam értékelhető fotokat csinálni a tömeg miatt, gondoltam nem hallgatom az idegenvezetőt hanem előremegyek a köv. terembe és végigfotozom.
Na mondanom se kell jött a szlovák teremőr nő visszazavart a csoporthoz.
Akkor taktikát váltok, lemaradok a csoporttól amikor nagyjából mindenki átmegy a köv. terembe akkor körbefotozom a termet.
Alighogy átment a csoport a köv. terembe, csináltam pár képet, jött az utóvéd teremőr rikácsolt menjek a csoporttal tovább.
Akkor már eléggé fort a vérem az idegtől, aztán egyik teremnél egymás mellé állt 2 teremőr, szlovákul szidták a magyarokat.
Nem beszélem a nyelvüket de ment a pofa vágás ezerrel, meg értettem minket emlegetett.
Pont ott volt Hunyadi Mátyás címere falon.
Na akkor pattant el a húr nálam, ha tudtam volna vmi szláv nyelvet biztos mondtam volna, mit magyaráztok.
Látjátok azt a címert? Az magyar címer, ez a mi várunk volt, nagyon sok szlovák várral együtt, nekünk több jogunk van ezekhez a várakhoz mint nektek.
Valamint ha nem lett volna Trianon ami függetlenséget adott nekik, még mindig a mi országunk lenne.
Olyan ideg voltam, hogy csak na, de a dühömet nem tudtam elmondani nekik.
Viszont Fülek váránal kellemeset csalódtam, igaz ott a magyar lakosság van nagyobb részben, polgármesternek is magyaros a neve.
Ott hallottam az utcán embereket magyarul beszélni, várban is tudtak magyarul, ott tök jó éreztem magam.
Ami fura volt még, szoktam gyűjteni ezeket az emlékérmeket.
Elég fura, hogy a somoskői várnal ami úgymond pár lépésre van a magyar határtól, az ottani emlékérmen somoska hrad van az érmén, még a Füleki váras érmén meg ki van írva magyarul Füleki vár.
Pedig ugyanaz a szlovák cég készíti az érmét.
Somoskői vár ami ott van a határnál azon szlovákul van írva, míg a Fülekinél ami azért vagy 30 km beljebb van a határtól, magyarul van ráírva, nekem ez tök fura.............
Nálam is persze az első lépés a terepen való helyismeret megszerzése, az adott műemlék feltérképezése, alapos lefotózása a digitális technikának köszönhetően sokkal több fényképpel, mint régen. Aztán következik a második lépés, az otthoni archiválás + a szakirodalom böngészése, hogy az alábbi kérdésekre választ kapjak: mikor és ki építette a várat? Milyen események történtek benne? Hogyan alakult a vár építéstörténete? Milyen állapotban jelenleg?
A török ostromok egyik furcsasága számomra pont az, hogy pont nem a legmodernebb erődítmények voltak azok, amelyeket sikerült megvédeni.
Győr, Érsekújvár, Kanizsa, Sziget, Gyula, Temesvár, Nagyvárad, Tata, Babócsa stb. - csupa ó és új olaszbástyás erődítmény. Mind elesett, némelyik többször is.
Ezzel szemben Eger, Kőszeg, Sziszek, Várpalota - elavult belsőtornyos várak, mégis sikerült megvédeni őket. Sőt Egert miután modernizálták, már nem sikerült.
És pld. Buda a visszafoglaláskor a rettentően elavult falaival mennyire sokáig tartotta magát!
Már meg is kell magamat cáfolnom, ugyanis sikerült rábukkannom Pápa várának a Leukharden-féle metszetére! Csak nem hagyott nyugton a váras ösztönöm és újra, alaposan áttanulmányoztam a Műemlékvédelem szaklap gyűjteményes szócikkeit. Így jutottam el az 1967 / 2-es lapszámhoz, amelyben Zákonyi Ferenc egy sorozat részeként az alábbi cikket közölte:
Köszönöm! Most így a melóhelyre be is hozhatná a hölgyike a söröcskét!
Te is sokfelé jártál és sokmindent láttál. És ez a lényeg. Jól mondod az előbbi hozzászólásodnál,hogy lényeg kint lenni a természetben.
Én már volt,hogy elmagyaráztam olyanoknak,akik nem értették mit lehet nézni ezeken a romokon. Soroltam: az utazáskor a tájat és a településeket. Kint a terepen sokmindent láthat az ember. Szép bogarakat,hatalmas fákat,szép virágokat,csörgedező patakokat. Sziklákat,jó panorámát és jó hegyi levegőt szívni.
Komolyra fordítva a szót, mindenképpen a szabadidő hasznos eltöltésének tartom a vártúrákat. Hiszen a természetbe való kirándulás, a régmúlt romba dőlt épületeinek tanulmányozása legalább néhány órára kiszakít a modern, rohanó világunk stresszes idejéből.
