Mint alább megjegyeztem Ungról nem készített el Győrffy György vármegyei feldolgozást. De szerencsére azért van mibe kapaszkodnunk, ha szeretnénk megismerni ezen középkori közigazgatási terület viszonyait. Ugyanis Engel Pál történész {+ 2001} tollából megjelent "A nemesi társadalom a középkori Ung megyében" című kötet.
Mindenképpen a legizgalmasabb témát jelenti, hogy mikor épült Ung vára? Egyáltalán a mai helyén vagy több helyszínen, egyik vár lerombolása után a másik által lakva, a hatalmai központot vándoroltatták a régiek?
Igazából még napjainkban sem tudjuk erre a pontos választ. Hiányoznak a korrekt régészeti felmérések. Azt tudjuk a középkori oklevelekből, hogy létezett egy UNG vármegye. Mivel a Kárpátokig húzódott fel, határvármegyének számított.
„E vár a magyar történelem igen korai korszakában, a honfoglalás idején tűnik fel először a krónikákban. Anonymus szerint a Kárpátokon átkelt magyar seregek először Hung (Ung) vára mellett pihentek meg. Itt, a táborban adta át Álmos nagyfejedelem hatalmát fiának, Árpádnak. Az Ung folyó völgyében már a korai kőkor ideje alatt is éltek emberek, ezt bizonyítják a Várhegyen, a gerényi és a radvánci dombokon talált leletek. A folyóvölgy környékének mocsaraiból kiemelkedő Várhegy ideális hely volt az Ung völgyében északra tartó kereskedelmi és hadiutak ellenőrzésére, éppen ezért itt épült fel a vár, mint az ungi várispánság központja (a várhoz 18 település tartozott). Az erősség szerves része lett az északkeleti végvárrendszernek. Némely kutatók állítása szerint a Várhegyen csak a „harmadik” vár épült fel: az első az Ung és a Laborc folyók egyesülésénél, a második pedig Gerény község északi részén állhatott. Viszont a természeti viszonyok mind arra utalnak, hogy mindhárom vár a vulkanikus eredetű dombon állt. A vár a tatárjárás után épült ki, ekkor főleg védelmi célokat szolgált, de nem lehetett igazán nagy hadászati jelentőse, mert egy ezen időben kiadott királyi oklevélben Nevicke egyik tartozékaként szerepel, mint „oppidum sen castellum Ungwar”.
Az ungi királyi uradalom 1290-ben kerül elidegenítésre, a várat már korábban, 1288-ban IV. (Kun) László Aba Amadé nádornak, az északkeleti felvidék kiskirályának adományozta. Aba Amadé 1305-ös kassai meggyilkolása után fiai fellázadtak Károly Róbert király ellen, aki az Abákat a rozgonyi csatában leverte. Ungvár egy időre Pethene fia Péter ungi főispán tulajdonába jutott, majd a királlyal Nápolyból Magyarországra került Drugeth család kapta meg adományba. Ekkor vette kezdetét a Drugethek közel 360 éves uralma. A Drugethek európai minta alapján átépíttették a várat. A munkálatok 1317-ben kezdődtek Drugeth Fülöp idején, de még jó harminc év múlva is folytatódtak. A későbbi időkben a mindenkori védelmi követelményeknek megfelelően több alkalommal is átépítették, így 1598-ban is. Ez utóbbiról tanúskodik a központi várépület bejárata feletti évszám, illetve a négy seregély a Drugeth család címeréből.
Ekkor alakulhatott ki a vár jelenlegi arculata is, igaz a védművek jelentős részét az utóbbi évszázadok alatt lebontották. A vár a reneszánsztól a barokkon keresztül magán viseli a különböző művészeti korok stílusjegyeit. A vár egy várkastéllyá átalakított belső várból, illetve egy azt körülvevő, négy fülesbástyával és egy háromszögletű bástyával megerősített védőfalból áll. Északkeletről meredek szikla teszi lehetetlenné a megközelítést, a többi három oldalon 15-20 méter széles és 8-10 méter mély árok övezte a külső falakat. Hasonló árok vette körül a várpalotát is, igaz ez jóval sekélyebb volt, mélysége 3-4 méteres lehetett. Mind a külső védműveket, mind a várpalotát felvonóhidakon lehetett megközelíteni. A vár kapuja előtt volt a palánkkal elkerített elővár, ahol a katonák laktak. A vár andezitből készült falainak vastagsága meghaladta a 2,5 métert. A falakban védőfolyosók haladtak, segítve a védelmet. Az egész vár területe 8,5 hektárt tesz ki, ebből 6 hektár a várpark.
Az önálló védművekkel rendelkező várkastély eredetileg reneszánsz stílusban négyszintesnek épült, azonban a negyedik, fából készült szint leégett. A belső udvarban még látszanak a nyomai (hasonlóan a sárospataki vár Perényi-loggiájához) az egykori íves reneszánsz tornácnak. Ugyancsak itt látható a közel 30 méter mély kút is. A palotában 40 helyiség és számos galéria található. A néphit szerint a kastély vastag falaiban titkos folyosók húzódnak, valahol itt falazhatta be élve az egyik Drugeth gróf a lányát, mert az egy egyszerű szolgalegénybe szeretett bele. Állítólag a grófkisasszony azóta is kísért a vár termeiben. A vár fénykora Bercsényi Miklós idejére tehető, aki két felesége révén (mindkettő Drugeth-leszármazott volt) jutott az óriási uradalomhoz. A korabeli leírások szerint ekkor a helyőrség 511 főt tett ki, a bástyákon pedig 30 ágyú vigyázta az Ung völgyének biztonságát. A gróf hatalmas könyvtárat tartott, ugyanakkor nem volt mentes tőle a mulatozás sem. Az egyik vadászatán vendége volt II. Rákóczi Ferenc, aki Bercsényi hatására látott hozzá a szabadságharc szervezéséhez. Amikor a szervezkedés kitudódott, Rákóczit letartóztatták, Bercsényi pedig Lengyelországba menekült.
Ungvár ostrom útján került a felkelők kezébe, s Rákóczi pártján maradt egészen 1711-ig. A szabadságharc bukása után szomorú sors várt a vidékre: Ungvárt kamarai várossá „fokozták” le, elvesztette addig élvezett önkormányzatát, a város a Királyi Kamara irányítása alá került. 1711-1771 között a várban császári katonaság tanyázott. 1771-ben Bacsinszky András görög katolikus püspök levélben fordult Mária Terézia királynőhöz, s kérte, hogy a várat adják át a püspökségnek. A királynő 1775-ben az egyháznak adományozta a hadászati célokra már alkalmatlan várat. A vár udvarában láthatók az 1248 és 1250 között épült vártemplom romjai. A templom kriptájában temették el a Drugeth család gerényi ágának több tagját, így Drugeth Bálintot és fiát, Istvánt. A templom arról nevezetes, hogy 1646. április 24-én az ungvári uradalom 63 papja az egri püspök jelenlétében visszatért a katolikus egyház kebelébe, létrehozva a görög katolikus egyházat.”
Másnap az első megállónk Kárpátalja egyik legrangosabb műemléke, az Ungvári vár volt. Igazi turista célpont, a környék tele szuvenír árussal, kávézóval, étteremmel. A 9-10. századi várelőzménynek immár nyoma sincsen, egy XVIII. század végi felújított várkastélyt kapunk, egy szépnek mondható parkkal, amelyben még láthatóak a középkori templom romjai. Fényképezni a rengeteg turistától nagy körültekintést és türelmet igényel. A vár felé haladva József bástya mellett elhaladva érjük el a vár bejáratát. Turistacsoportok, étterem, a bejáratnál nagy a nyüzsgés. A várkastély előtt Herkules szobor, a parkban találok egy Hermészt is. A parkot övező lőréses várfalakra rászorulna egy állagvédelem, a felújított átfestett falú kastéllyal érdekes kontrasztot alkotnak. A kastély belső udvarába toppanva szembetalálkozunk a várkúttal, a kazamata lejárata hívogat minket, és a történelmi idők emlékének adózva áll Bercsényi mellszobra. A kastély viszonylag jó állapotú, de a kiállítási anyagában valami furcsa kesze-kuszaság jellemzi. A folyosón kényszerűen férnek meg egymással a vaskályha kiállítás és a ruszin népművészet gyöngyszemei, nem beszélve a vadászati emlékekről és a Schönborg család sörfőzdéjéről szóló dokumentumokról. Ami viszont beleilleszthető a történelmi koncepcióba, az Bereg vármegyéről szóló kiállítás a XIX.-XX század fordulójáról, Bercsényi emlékszoba, a fegyverkiállítás… Egy átfogó vártörténeti kiállítás azért hiányzik a repertoárból.
A kastély belső udvarára érve a kazamata felé veszem az irányt. Tipikus turista attrakció kínzópadokon fekvő viaszbábokkal. A Pirosas félhomály csendes egyhangúságát, az Ungvári vár makettje és a közeli étteremből beszűrődő zaj töri meg.
A kastély bemutató kavalkádját magam mögött hagyva a Ferdinánd bástya maradéka mellett a Terézia bástya kilátója felé tartok. Innen kiváló szögből látszik a park, a várkastély és a templomromok.
Sajnos a falak nem a legjobb állapotúak, de a lőréseken kiváló rálátás nyílik a skanzenre, valamin a várárok területére.
A templomromok irányába indulok, hogy a hajdanvolt barakkterület mentén a kasszához érjek.
Dévényi Zsolt túratársam javaslatának engedve a Károly és József bástya közötti építési területre osonok, hogy a várkastély ezen oldalát és a bástyák belső falait szemügyre vehessem… Nos, a Herkules szobor előtti parkkal övezett várkastély patinája másodpercek alatt a semmivé foszlik. Itt omladozó vakolat, bontott téglával való várfal kiegészítés, gaz, elkorhadt faanyag mindenütt. Itt félrehajtva a függönyt, betévedtünk picit a kulisszák mögé. A várkapun kijutva a jobbra levő étterem lépcsőjén lemenve a várárok területére jutok. Itt tulajdonképpen a Ferenc bátyát megkerülve a Ferenc és Terézia bástya között várfalszakaszt láthatjuk. Itt szerencsére irtják a bozótot, így a bástyák külső falainak látványa kellemes meglepetés.
Lassan indulunk a buszhoz, és így másfél héttel az események után sem tudnám egyszerűen megfogalmazni érzéseimet a várral kapcsolatban. Egy paradicsommadár jut eszembe ahol aztán van minden, jól is néz ki de a fészekre ahol a madár van, ráférne egy felújítás. A bástyákat fel kellene újítani, nem kérdés. Jó lenne egy vártörténeti kiállítás is. De az viszont el kell mondanom, ha Kárpátalján járva nem láthattam volna Ungvárt, akkor Kárpátalját sem láttam volna igazán...
Ma a melóból Nyitrára küldtek,visszafelé ,kis kerülővel,megálltam a zobordarázsi(Drazovce) kis kápolnánál,ami a falu felett van,amiért felrakom ide,mert nagyon szép a kilátás a nyitrai várra és a környékre.Ezt a kápolnát már rég kinéztem,először egy szlovákiai üzletlánc szórólapján láttam meg,ha valaki arra jár,érdemes megnézni!
Kovászót 1270-ben említik először Koazov néven a korabeli okmányok. Valószínűleg neve a kovász szó egykori szláv eredetű formájából származik. Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiája című művében viszont a falu határában lévő Kovas-sziklától származtatja a falu nevét. Kovászó közelében, Nagybereg és Bene közt, a Borzsa folyó jobb partján emelkedő sziklás magaslaton egy vár romjai állnak. Építése a XIII. századra tehető. A XIV. század végén a Nagymihályi-család jutott a falu birtokába. Zsigmond király ugyanis 1390-ben Nagymihályi Jánosnak adományozta Kovászót, amit a leleszi konvent jóvá is hagyott. Később a Jakcsi-család szerezte meg a falut a hozzá tartozó földekkel együtt, a Báthori-család azonban pert indított ellene, amit meg is nyert, így Kovászó a Báthori-család birtokába jutott. A Jakcsi-család azonban nem nyugodott ebbe bele, erőszakkal visszafoglalta a falut.
1495-ben Matuznai Miklóst és leányát Dorottyát iktatták be Kovászó és környéke birtokába. Kávási Kristóf huszti kapitány azonban 1540-ben elvette a Matuznai-családtól a várat, elérte, hogy a leleszi konvent beiktatassa annak birtokába. A Matuznai-család 1542-ben Kávási ellen fordult, visszakövetelte tőle birtokát. A leleszi konvent azonban megállapította, hogy a Kávási-család vétel útján szerezte meg a birtokot, ennek következtében egy 1543-ban kelt királyi rendelet folytán ezt a családot iktatta be a kovászói vár, az Atak patakon lévő kétkerekű malom, a vár alatti Borzsa folyón lévő őrlőmalom, valamint a közelben fekvő szőlők birtokába. A két család közötti pereskedés azonban ezzel nem szűnt meg. A vár és a környékén lévő földek hol az egyik, hol a másik család birtokába jutottak. Végül is a Matuznai-család kerekedett felül. 1557-tól 1562-ig Matuznai Pál rablótanyául használta a kovászói várat, fegyveres zsoldosaival, kihasználva a II. Zápolya János és Ferdinánd király közötti versengést, gyakran rabolta végig a szomszédos falvakat és ez által a környék ostorává vált. Rövidesen elpártolt Zápolyától és Ferdinánd mellé szegődött, amiért Zápolya 1562-ben vagyonát elkoboztatta és utasította az ország főkapitányát vizsgáltassa meg, vajon a kovászói vár szükséges-e a környék védelmére. Ha igen, foganatosítson intézkedéseket, hogy a vár ura ne zaklassa tovább az embereket, ha nem, azonnal romboltassa le. Akkor még azonban nem lehetett érvényt szerezni ennek a határozatnak, a vidék nagy része ugyanis János Zsigmond birtokában volt.
1567-ben Schwendi Lázár császári biztos seregével Kassán át Munkács alá vonult, elfoglalta azt, majd rövidesen a kovászói várat is hatalmába kerítette és leromboltatta. A falu és környéke a Matuznai-család birtokában maradt. A vár soha többé nem épült fel, romjait repkény futotta be. Északon, a Borzsa folyó felől meredek sziklafal határolja a várromot, nyugat felől sziklás talajba vágott árok.
Kovászó vára meghozta számomra a várva várt vár élményt. Ezek szubjektív dolgok, magyarázatot sem lehet rá egyszerűen találni, egyszerűen csak így van. Valószínűleg a természet és a romos falak alkotta látványvilág hozta meg ezt az érzést. Ilyenkor nagy az öröm, ha egy kifolyót sikerül azonosítani, vagy az eddig ismert alaprajzot tudjuk értelmezni a helyszínen. Van, aki cserepek után kutat, szeretné egy picit Kovászót is magával vinni. Nem vagyunk egyformák. Egyvalami köt össze bennünket. A várak fanatikus, mindenek feletti szeretete. Délnyugati irányból közelítjük meg a várat. Romjai egy mezőgazdasági létesítmény mellett állnak…Még…A legszembetűnőbb a Nyugati fal egy nagyobb maradványa, alatta piciny kifolyóval. A fal mellett a vár területére lehet jutni. Szerencsés az időzítés, még nem nagy a bozót, körbe lehet járni a várat. A Dél-Keleti fal maradványai markánsan kirajzolódva, párhuzamosan futnak, a mezőgazdasági épülettel. Itt lehetett a vár bejárata.
A felépítést követően a következő elképzelés rajzolódott ki a szakirodalomban:
„A várat kezdetben egy kör alakú lakótorony képezte, melynek átmérője kb. 12 m, falvastagsága pedig 2 m volt. Később a bástyához északkelet felől szabálytalan háromszög alakú, közel 1,5 m vastagságú kőfal épült. Az így kialakított zárt erődítményt északról és részben nyugatról, a Borzsa folyó völgye felől egy kb. 15 méteres meredek sziklafal határolta. A kerek bástyát és dél felől (?) a falakat pedig a sziklás talajba vájt, ma is jól kivehető árokrendszer erősítette. A kapu a délkeleti oldal falába épült. A megmaradt, de egyre inkább porladó romokból a várfalak keleti sarokpontján valamilyen építmény, vélhetően egy bástya vagy őrtorony nyomai vehetőek ki.”
A fal sarkán picit elbizonytalanodok. Itt szintén bástya lehetett, de a falmaradványok értelmezése újabb találgatásokra ad okot, funkcióját és felépítését illetően. Mi van, ha az első Dél Nyugati bástyával egyenrangú az Észak keleti bástya, melyeknek a Dél Keleti fal mentén futó falszakasz védelme volt a feladata? Hiszen Északról meredek az oldal, Nyugatról pedig ott sziklába vájt árok rendszer…Na, majd később morfondírozunk rajta…Az északi falmaradványokban a falkötést elősegítő gerenda helye pontosan kivehető. Az Északi fal mentén (meredekebb oldal) haladok nyugati irányba, szemügyre veszem a legújabb cserépleleteket, majd újra a várudvarra jutok.
Nehéz lenne a terepviszonyok alapján mélyebb következtetést levonni, de az látszik, hogy ez egyetlen ismert alaprajzban kisebb ellentmondások vannak. Jó lenne, ha a vár belső területén jelölni lehetne az esetleges épület(ek) elhelyezkedését, értelmeznénk a falszakaszok üzeneteit. Erre akkor ott mélyebben sajnos nem volt lehetőség. Egy kellemes séta keretében a töltésről készítettünk pár fotót, és megnyugodva, a napi penzum teljesítésének mámorában konstatáltuk…Kovászó volt a nap fénypontja. Ha lehetne régészeti kutatás (szondázó árkok), állagmegóvás, szerintem a vár kisebb meglepetésekkel szolgálhatna a felépítést illetően. Nekem a felkeresése szép emlék marad.
Ha a kárpátaljai vártúra területét felvisszük a történelmi Magyarország térképére, akkor látható, hgy több vármegye osztozott rajta. Ezek voltak pedig: Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék.
Győrffy György történész {+2000} a mindmáig alapműnek számító "Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza" című kötetsorozatában ABC-rendben dolgozta fel a vármegyéket. Sajnos életében csak Bereg és Máramaros készült el, míg Ung és Ugocsa nem.
Viszont azt jó tudni, hogy a honfoglalás utáni korai időszakban itt egy korábbi területi egység létezett: BORSOVA. Ennek központját a Mezővári település határában létesített Borsova földvára jelentette.
Miért volt ez fontos?
Bár az Árpád-kori uralkodók legjelentősebb hatalmi központjait az Esztergom -- Székesfehérvár -- Óbuda {később Buda} háromszög jelentette, de a Kárpátokon átvezető "Orosz-út" továbbra is a terjeszkedés egyik legfontosabb útvonalaként szolgált.
A magyar lovascapatok számtalanszor tették meg a Borsova -- Lampertszásza {Beregszász} -- Munkács -- Vereckei-hágó etapot, hogy a Kárpátokon-túli területeket uralmuk alá vegyék. Tegyük hozá, hogy kevés sikerrel.
Azt a vidéket Holics, Gácsország később pedig Galícia néven emlegették.
Visszatérve Borsova vármegyére, annak területe az 1241-42-es tatárjárás után bomlott szét. Magát a központot jelentő borsovai földvárat a mongolok rombolták le. Helyébe fokozatosan a kialakuló nemesi vármegyék lépnek.
Tegnap késő este csörgött a telefonom, így tudtam meg a tragikus hír: Jóska nincs többé. Még sokáig tart, mire felfogom, hogy a Castrum Bene konferenciák alkalmával többé nem tudom kifaggatni a horvátországi vártúráiról, boszniai kalandjairól. Pedig készültem rá, elhihetitek most májusban is.
Ki is volt ő?
Ami a Topikbeli szereplését illti, sok esztendőn keresztül sJz.hr nincknéven írta felszólalásait.Megnéztem, pontosan 928 alkalommal.
Aztán engedve az újabb netes megjelenési lehetőségeknek elköltözött tőlünk.
Nemcsak a magyarországi várkutatás érdekelte, de alapvető munkásságot fejtett ki, már csak családi érintettsége révén is a horvát várak megismerésében és megismertetésében. Hiszen ő fordította le magyar nyelvre Djuro Szabo 1920-ban megjelent művét, ami ugyanazt jelenti a horvár várkutatásban, mint a magyarban Gerő László 1955-ös kötete. Amióta pedig ideje engedte sorban jelentek meg a horvát szakmai anyagok fordításai és délvidéki vártúráinak feldolgozásai a www.varak.hu honlapon.
Bár kis országunk tőlem oly távolra eső vidékén lakott, mindig nagy örömmel üdvözöltök egymást a Castrumos konferenciákon. Meghívás egy vadmálnára és már mehetett is a témázás a megunhatatlan közös szerelmünkről, a várakról.
Úgy tartja a mondás, csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek.
Szatanek Jóskát sohasem fogom!
Most szeretnék néhány fotóval visszaemlékezni a közös élményeinkre:
Kárpátalja túra - 3.állomás: Beregvár Schömborn kastély
A Munkácstól északkeletre található beregvári Schönborn kastély 1890 és 1895 között épült a 19. században divatos angol Tudor-féle stílusban. Zuilbrandt Gregersohn tervei alapján épült az asztronómia jegyében, ugyanis 365 ablaka, 52 helyisége, 12 bejárata és 4 tornya van.
Helyén egykor egy fából készült vadászkastély állt, mely a Rákóczi család tulajdonában állt. 1711-ben az osztrák császári udvar elkobozta a Rákóczi birtokokat, így a kastély is a császári korona birtokába került. 1726-ban VI. Károly osztrák császár gróf Schönborn Lothár Ferenc mainczi érseknek és választófejedelemnek ajándékozta hűségéért cserébe. 1764-ben a királyi ügyész javasolta a birtok visszavételét, s pert indított, mely több mint huszonkét éven át, 1786-ig tartott. Az ítélet értelmében a Schönbornok kénytelenek voltak lemondani a birtokról. 1791-ig az uradalmat a kassai kincstári igazgatóság kezelte, majd 1792-ben a király visszaadta a Schönborn családnak, s 1944-ig a birtokukban is maradt.
A Schönborn családnak jelentős szerepe volt Beregvár életében: feladatuknak tekintették az elnéptelenedő falvak betelepítését, igyekeztek minél több megélhetési lehetőséget biztosítani. Timsó- és vasgyárat üzemeltettek, Munkácson sörgyárat építettek. A kastély festői szépségű ötvenhektáros parkban fekszik. Angolparkjában különféle egzotikus fák, bokrok, növényritkaságok találhatóak. A park közepén kialakított tó az Osztrák-Magyar Monarchia térképe alapján készült. Több forrás is van a parkban, melyek közül legismertebb az örök Fiatalság forrása. A kastéllyal kapcsolatban több legenda is kering. A legismertebb ezek közül így szól: Egy alkalommal társaság érkezett a kastélyba. A másnapi vadászat előtt az egyik vendég betegségre hivatkozva nem tartott a társasággal. A gróf felesége fejfájás ürügyén szintén otthon maradt. Délután az idő rosszra fordult, ezért a vadászat hamarabb véget ért. A gróf sietett beteg felesége szobájába, de senkit nem talált ott. Majd úgy döntött, meglátogatja a gyengélkedő vendéget, akinek ágyában találta feleségét. Mérgében mindkettejüket lelőtte. A legenda szerint délután négy óra volt, azért állt még sokáig ebben a pozicióban az óra.
Valójában az ablak, amin keresztül a karbantartást végezték a 11-es számnál van, s innen a 4-es szám volt a legnehezebben elérhető. Az óra ma is működik, harangjátékkal jelzi az idő múlását.
A kastély 50 hektáros parkja Kárpátalja legnagyobb és legszebb tájépítészeti együttese. A Kárpátokban őshonos növényzet között egzotikus fák, bokrok szebbnél szebb példányai találhatók. A kastély parkjában a Schönbornok idején mesterségesen létrehoztak egy tavat, amely az Osztrák-Magyar Monarchia térképét formázta. Gyönyörűek a kastély körül ültetett nyírott bokrok, növénysövények, színpompás virágágyások.
A kastély jelenleg szanatóriumnak ad otthont, ahol szív és érrendszeri betegségekben szenvedőket ápolnak.
Beregszász városától keleti irányban, a Borzsa folyó menti magaslaton búslakodnak Kovászó várának maradékai. A kicsiny alapterületű építmény erősen rogyadozó kőfalai egy háromszög alakú területet oltalmaztak. Délnyugati sarkában emelkedik egy kör alakú torony. Ez lehetett a legerősebb védőműve. A bejáratát a keleti oldalon sejteni, itt jelenleg egy pusztuló modernkori gazdasági épület csúfoskodik. Észak felől meredek lejtő határolta, ennek északkeleti sarkán szintén egy torony sejthető. Nemrégiben kivágták a nyugati oldalt eltakaró bokrokat. Ezen kívül más vármentő tevékenység nincsen Kovászónál.
Története dióhéjban:
Először 1290-ben említik oklevélben, mint a hegyekben kibányászott só kereskedelmi útvonalát őrző erődítményt. A kusalyi Jakcs famíliától a nagyhatalmú Báthoriak perelték el. A Jakcsok sem hagyták annyiban a dolgot, fegyverrel foglalták vissza. 1461-ben Szilágyi Erzsébet úrnő birtokát képezte. Újabb hosszas birtokperek után Matúznai Miklős telepedhetett belé. 1540-ben Kávási Kristóf huszti várkapitány orozta el. Alig hat esztendő múlva ismét a Matúznai famíliáé. Közülük Pál rablólovaggá züllött, gaztetteivel messze vidékek felett zsarnokoskodott. Ezért Schwendi Lázár kassai főkapitány az 1567-es hadjárata idejében parancsot kapott rá, hogy megostromolja és lerombolja a darázsfészket. Azóta egyre jobban pusztulnak maradványai.
Mi itt a váras Topikban lelkendezve írunk a középkori erődítményekről, titokban arra gondolva, bárcsak egy időutazás segítségével visszarepülhetnénk azon időszakba, amikor még teljes épségben álltak falaik, ahol emberek élték mindennapjaikat. Pedig jobban belegondolva, nehéz életük lehetett. Most nem elsősorban a várostromok idején fennálló közvetlen életveszélyre gondolok, hanem az álandóan meglévő állapotokra. Például, hogy a vaskos kőfalakból épült szobákat és termeket lehetetlen volt megfelelő hőmérsékletre felfűteni. A kandallók és később a cserépkályhák csak alacsony hőmérsékletet tudtak nyújtani, a zord télben a kőfalak árasztották magukból a hideget. Ezért aztán kedvelt {kötelező} viseletként hordták a várbeliek a szőrméket, a vastag posztóból készült ruházatokat.
A középkori várakat aZ 1711-es békekötés után kevés kivétellel, a sorsukra hagyták, romba döntötték. Ezen a vidéken a száműzötté vált nagyságos fejedelem óriási birtokainak egy részét s császárhű Schönborn család szerezte meg. Beregvár településen akkor már létezett egy Rákóczi-vadászkastély fából. Aminek helyén 1890-ben egy neves építész tervei alapján az akkoriban divatozó Tudor-stílus ízlésvilága szerinti kastélyt formáltak ki. Az esztendő számmisztikáját vették alapul, így 365 ablakot, 52 szobát, 12 bejáratot és 4 tornyot húztak fel. Természetesen a kastélypark sem hiányozhat, amelynek tava az Osztrák-Magyar Monarchia alakját formázza.
Jelenleg a beregvári kastély szanatóriumként üzemel, de belépőjegy váltása elenében látogatható.
A középkori fűtésről szóló okfejtésemhez még annyit, hogy ez a kastély is igen hidegnek bizonyult a számunkra, akik a kinti verőfényes időből bemerészkedtünk a falai közé. Tehát az egykori Schönborn grófok is jól felöltözhettek...
Kárpátalja túra - 2. állomás: A Beregszentmiklósi várkastély
Története: (Forrás: varak.hu)
"A Latorca völgyében, Munkácstól ÉK-re, 10 km-re Szentmiklós (Csinagyijovo) községben nevezetes várkastély magasodik, mely egykor jelentős erődítménye volt a Huszt – Szentmiklós – Ungvár védelmi vonalnak. Kelet felől a Latorca képezte természetes védelmét, a többi oldalról földtöltéssel és árokkal volt megerősítve. A helység a 13. században Bánk bán veje, Simon kezén volt. A Gertrud királynén elkövetett merénylet folytán 1214-ben azonban elveszítette azt. A 14. század végétől a Perényiek ősei birtokolták. Zsigmond király 1403-ban kelt oklevelében megengedte Perényi Imrének, hogy Szentmiklóson a maga részére erődített kastélyt építsen. E várkastély 1542-ig a Perényieké, 1578 – 1585 között újjáépült, birtokosa 1600-ban Telegdi Zsigmond volt, 1612-ben pedig Nyári István kapta meg. III. Ferdinánd király 1649-ben a kastélyt és uradalmát Lónyai Zsigmondra és mindkét nembeli örököseire ruházta. Később az elhunyt Lónyai Zsigmond özvegyét Rákóczi László vette el, s így a munkácsi és a szentmiklósi birtokok előbb rá, később utódaira, a Rákócziakra szálltak.
II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjárata nyomán a lengyel hadak a szentmiklósi kastélyt is feldúlták. 1661-ben Rákóczi László neje, Bánffi Erzsébet lakott benne. 1666-ben itt rejtőzött el I. Rákóczi Ferenc a gyászos véget ért Zrínyi- féle összeesküvés bukása után, ekkor a kastély Homonnai Drugeth György özvegyének, Eszterházy Máriának kezén volt. 1669-ben Lipót király beleegyezett, hogy a Rákóczi család a szentmiklósi uradalmat az Eszterházi családtól 65.000 tallérért átvehesse. Ennek nyomán 1673-ban már Rákóczi Ferenc özvegyének, Báthory Zsófiának birtokaként említik. Báthory Zsófia elhunytával a birtokot Zrínyi Ilona vette át gyermekei javára. II. Rákóczi Ferenc vadászatai során gyakran megfordult szentmiklósi kastélyában. 1711. február 19-én e kastély adta utolsó szállását hazai földön, hol még az éjszakát töltötte. 1711-ben, a szatmári békekötés után Rákóczi birtokát a kincstár kezelte. 1726-ban VI. Károly Szentmiklóst Munkáccsal együtt gróf Schönborn Lotár Ferencnek adta. Ettől kezdve e család és leszármazottai birtokolták.
A várkastély emeletes, U alaprajzú, az északi és a déli sarkain kiálló kerek, illetve sokszögű saroktornyokkal. Lent nagy pincék terülnek el, a földszinti keresztboltozatú rész a saroktornyokon kívül hat szobát és konyhát, valamint egy hajdan palotának nevezett tágas előcsarnokot tartalmaz, míg fent az emeleten hosszú keskeny folyosóból nyíló hat kis szoba és egy nagy terem található. 1734-ben kéményeket építettek a házra. Az eresz alatt körben lőrések vannak, amelyek a várkastély eredeti rendeltetésére utalnak. Falai vastagok, homlokzatai simák, nyílásainak többsége egyszerű. Mindössze a saroktornyok első szintjén lévő ablakok tölcséresek, lőrésszerűek, míg a déli oldalhomlokzat két földszinti ablaka reneszánsz stílusú. Ez utóbbiak kettős ablakok, kőkereteik gazdagon és mívesen faragottak. Felső sarkaikon ornamentális díszítések vannak, felettük tagolt szemöldökpárkányokkal. A kastély délnyugati bejáratát 1734-ben Marksteiner Jakab uradalmi kőműves falazta be, s azt a kastély ellenkező oldalára tette át. 1943-ban a Műemlékek Országos Bizottsága végzett kutatási és restaurálási munkálatokat. Ekkor került elő az É-i és a Ny-i falon két sgraffitto, amelyek közül az egyik háromszögű timpanonban Rákóczi címert mutatott."
A vár szinte már teljesen rommá lett, amikor egy őszülő rocker, egy heavy metal-dobos és festőművész, Bartosh József bérbe vette. Káldi Gyula és a Teleki alapítvány 1000000 Ft-ja segítségével felújították a tetőszerkezet egy részét. Így kezdődött a kastély újjáéledésének története. A festészetből befolyó összegeket a kastély felújítására fordítják.
A várkastély meglátogatása alatt igyekezett élmény dús idegenvezetést biztosítani. „Titkos folyosón” jutottunk át egyik helységből a másikba, mely mint később Káldi Gyulától a KÖH nyugalmazott osztályvezetőjétől megtudtam, (Teleki László alapítvány a Mezőgecse Kajdy kúria felújítása kapcsán végzett falkutatást, itt volt szerencsém egy vacsora alkalmával találkozni a szakemberrel) valójában fűtőfolyosó. De akkor ott a hatás a látogatóknak megvolt és eladta számukra a középkor hangulatát. Sok erőt és sikereket kívánok Bartosh Józsefnek, hogy a várkastély állagmegóvását folytatni tudja, mert itt még akad tennivaló. Sajnos az Ukrán állam nem tudja segíteni a megújulást, a Teleki alapítvány segítsége az állagromlást tudta lassítani. Jelenleg a kastély sorsa egyértelműen a festőművész kezében van.
A festőművésszel a Kossuth Rádió által készített 25 perces interjú meghallgatható vagy letölthető az alábbi linken:
Ezt a vidéket járva, minden műemlék esetében felmerült Zrínyi Ilona neve. A XVII. század második felében a messzi horvát területekről érkezett, a felvidéki vármegyék legnagyobb földesurának, I. Rákóczi Ferencnek ifjú mátkájaként új életet kezdő asszonynak bimbózó szerelemmel és tragikus történelmi sorsfordulókal teli élettörténetének megismeréséhez ajánlom az alábbi kötetet:
Munkácsot északkeleti irányban elhagyva alig néhány kilométer után Beregszentmiklós községnél fékezett le az kisbuszunk.
Itt emelkedik, szocreál betonházaktól körbevéve egy várkastély. Magát a települést már a XIII. századi oklevelek is említik, de ez az objektum csak a XV. század elején keletkezett. Akkor adományozta oda Luxemburgi Zsigmond király a szentmiklósi uradalmat udvari bizalmásának, Perényi Péter főnemesnek. A rezidenciát erős kőfal és azt körülölelő vizesárok is oltalmazta. Sok birtokosa közül a Rákóczi famíliát emelném ki, akik 1649-ben szerezték meg. Az 1670-es években itt adott találkát I. Rákóczi Ferenc özvegye Zrínyi Ilona a kuruc szabadságharc vezérének, Thököly Imrének. A nagyságos fejedelem gyakorta felkereste, innen indult el a Kárpátokon túlra külhoni segítséget remélve küzdelméhez. A XVIII. században megszüntették külső védőműveit, jelentősen átformálták eredeti arculatát. Miután a XX. században elhagyták lakosai, a viharvert épület pusztulásnak indult. Csak néhány esztendeje javult állapota, amikor Bartosh József munkácsi festőművész 50 esztendőre bérbe vette az Ukrán Államtól. Cserében vállalta a műemlék renoválását. Újra fedette az épületet, egyes termeit pedig már sikerült megóvnia.
Régebbi rajzok és fotók a beregszentmiklósi várkastélyról:
Az általános iskolai történelemórákról bizonyára mindenkinek feldereng még valami a munkácsi vár leghíresebb ostromáról, a halálmegvető bátorsággal azt védelmező Zrínyi Ilonáról és fiáról, Ferkó úrfiról.
Ennek részleteiről az alábbit jegyeztem fel az archívumomban:
Normal 0 21
1683 szept. 12 – A Bécs városát ostromló török sereg hatalmas vereséget szenvedett a felmentésül érkezett egyesült lengyel – császári - német hadaktól. Megkezdődtek a Szent Liga országai által a török kiűzésére indított hadjáratok.
1685 okt. 15 – Ezen a napon Ahmed váradi pasa elfogatta Thököly Imre felső-magyarországi fejedelmet, azzal a szándékkal, hogy Bécsnek kiszolgáltatva békét vásároljon. Ennek hírére a kuruc vitézek sorban álltak át a Habsburg erők soraiba, váraikat kardcsapás nélkül megnyitották az idegen zsoldosok előtt.
1685 nov. 5 – Erre az időpontra a Zrínyi Ilona által parancsolt Munkácson kívül egyetlen erősség sem volt már a felkelők kezén.
1686 eleje – Caprara császári generális ostrom alá vette a munkácsi erődítményt, amit Zrínyi Ilona úrnő beosztottjaként Radics Endre főkapitány 2 ezer {más adatok szerint 4 ezer!} főnyi helyőrséggel, bőségesen elegendő lőszerrel és élelemmel felszerelve védelmezett.
1686 feb. 4 – A munkácsi kuruc vitézek kitörést hajtottak végre a földsáncok mögé húzódott császáriak ellen, akik közül 15-t levágtak, 11-et pedig fogolyként magukkal hurcoltak.
1686 márc. közepén – Caprara generális személyesen szólította fel a védőket a feltétlen megadásra.
1686 márc. 15 – Zrínyi Ilona úrnő válaszként kitűzette az ellenállás veres lobogóját a bástyákra.
1686 ápr. 27 – A császári katonaság 47 napi eredménytelen ostrom után elvonult a munkácsi vár alól.
1687 tavasza – Caraffa császári tábornagy parancsára Terzi ezredes a csapataival ismét ostromzár alá vette a kuruc erők egyetlen megmaradt bázisát. Az egykorú jelentések szerint most a viadal sokkal véresebben zajlott, mivel a mindennapos bombázások véres sorokat vágtak az óvatlanul előmerészkedő várbeliek között. A kuruc vitézek ennek ellenére kirohanásokkal támadták a császári ütegeket. Zrínyi Ilona úrnő a többször is elindított futárjaival egyre sürgetőbben kérte férjét, Thököly Imrét, hogy indítson hadat a felmentésükre, de az egykor hatalmas területek felett rendelkező „kuruc királynak” erre már nem volt megfelelő ereje. A török birodalom bukása magával rántotta a Habsburg-ház elleni felkelőket is.
-- Zrínyi Ilona, két gyermeke Rákóczi Julianna és Ferenc társaságában, halált megvető bátorsággal igyekezett a munkácsi védősereget kitartásra biztatni.
1688 jan. 14 – A munkácsi kuruc helyőrség, miután elfogyott az élelmiszere, a felmentő sereg érkezésében csalódva, kénytelen volt feladni a nagy katonai fontosságú várat. Ennek fejében azonban bizonyos feltételeket diktálhatott az úrnő, vagyis a kuruc vitézek személyükben és vagyonukban közkegyelmet kaptak az uralkodótól. Magát Zrínyi Ilonát és gyermekeit Bécs városába internálták, a Rákóczi árvák a vagyonukat megtarthatták, de a gyámságukat maga Habsburg Lipót császár és király vette át Ilona asszonytól.
1688 jan. 17 – Ezen a napon a császári katonaság bevonult a meredek hegyen álló munkácsi várba. A hadászati fontosságú erődítményre a Habsburg hadvezetés is nagy súlyt fektetett, ezért rövidesen kijavították, és részben átépítették a védőműveit.
1701 – Munkács várát, ellentétben más magyarországi erősséggel szemben, nem rombolták le, itt továbbra is erős császári őrség állomásozott.
Még egy kapcsolódási pontot fedeztem fel Szádvár és Munkács között. Ugyanis Schwendi Lázár kassai főkapitány, Habsbug-párti generális a zsoldosseregével 1567 január 14-én foglalta el Szádvárt. De ezzel a hadjáratának még közel sem ért vége! Továbbvonult kelet felé, hogy február 17-én megkezdje Munkács ostromát. Az akkoriban még sokkal kisebb erődítményt négy nap után bevette. Katonaságával megszállta és lerombolta aa rablóvárrá lezüllött Kovászó várát is. A diadalittas hadvezér nekifogott Huszt ostromának, de aztán a közeledő erdélyi hadak {János Zsigmond és Haszán temesvári pasa} elől jobbnak látta visszavonulást fújni.
Ez a vidék állandó csatározások színterévé vált a királyi {Habsburg} Magyarország és a török vazallusává váló Erdélyi Fejedelemség fegyveresei között a XVI. -- XVII. században.
egy vázlat nagyhirtelen:
többször átépithették valószinüleg.
