Elvileg az m1 videótárban meg kell majd lennie, a Kategóriák közt meg is találtam, mint témát, és ez reményt ad, de - szerintem a hangsúly a még szón van - még nincs fenn az anyag. Valamennyi időnek el kell telnie, míg felkerül.
Hogy meg fogom nézni, az nem kérdés. Köszönöm a figyelemfelhívásodat:)
Nem nézte valaki az m1-en az előző órában a Bayer Zsolt-féle sorozat első részét? A Zemplén volt teritéken, azon belül hangsúlyosan szerepelt a három kéktúra menti (igy kell irni?) vár: Füzér, Regéc és Boldogkő.
A túra utolsó állomása a mátraderecskei Kanázsvár. Megvallom őszintén, hogy erre a kis várra a Várak Várromok fórum hívta fel a figyelmemet. Ezen belül is eric7 fórumtárs kutatás sorozata.
Elhatároztam hát, hogy megnézem, ha a jövőben szó lesz erről a piciny erősségről, párhuzamot tudjak vonni a személyes emlékeim és a leírtak között. Sajnos a műszakrendem nem teszi azt lehetővé, hogy az esetek 80%-ban hétvégére essen a szabadnapom, így sokszor hétköznap túrázom. Sajnos itt mindenfajta szakértői kalauz nélkül kerestem fel utolsó célpontunkat.
Ebben a piciny ismertetésben a személyes tapasztalatokat igyekszem ötvözni ez eddig megjelent tanulmányok adataival.
Információt kaptam eric7-től az odajutást illetően, hiszen egy picit gondolkodóba ejtett a Várak útján Zolesz oldal vonatkozó mondata: Az utolsó szakasz rövid, de ember feletti faladat. Lejutni nehezebb, mint felmenni. Nos, hála istennek az önkormányzat kiirtotta a bokrokat és a gazt a középkori út nyomvonalán, így a feljutás rendkívül egyszerűvé vált. Szinte felperdültünk a toronycsokhoz, hajtva a Kanázsvár megismerésének izgalmától. Mondjuk a perdülésnek egy másik sokkal prózaibb oka is volt. A toronycsonk felett esőfelhők gyülekeztek, így sietősebbre vettük a lépteinket, nem akarva, hogy a vár felkeresésének élménye egy elázással is gazdagodjon.
Megközlítése: Mátraderecske és Recsk között félúton egy a műúthoz csatlakozó földútra kell behajtanunk.( A torony csonkját Recsk felöl már a műútról is megpillanthatjuk). Száraz időben használhatjuk ezen utat, egy tisztáson parkolhatunk autónkkal. Ha sáros vizes a talaj, személy szerint én a műút melletti füves placcok valamelyikét ajánlanám parkolásra. Természetesen a tulajdonos egyetértésében. A tisztástól az önkormányzat áldásos tevékenysége nyomán kialakított ösvényen Kb.15 perc séta a toronycsonk területe.
A megközelítés módja néhány képen:
Leírása: (Forrás-Nováki Gyula: Középkori várak új felmérése a Mátrában 7-20. Gyöngyös 1997)
Kanázsvár Mátraderecske templomától dél-délkeletre 1,2 km-re, Recsk templomától északnyugatra 1,5 km-re van. Nyugat irányába kinyúló, keskeny hegygerinc végét foglalja magába. A hegy nyugati és déli aljában kanyarog a Recsk - Mátraderecske közötti vasútvonal. A hegyoldal rendkívül meredek, helyenként függőleges, megmászhatatlan sziklafalakkal.
A vár belső területe rendkívül keskeny, erősen egyenetlen, sziklás felületű gerincen van.
Falmaradvány csak a keleti végében található, ahol egy többszögletű toronynak még ma is kb 15 m magas csonkja áll. Külső oldalán a szép kváderköves borítás fenn a magasban egy nagy felületen ma is épen látható. Egyébként a fal síkja is követhető négy, egymásra tompaszögben csatlakozó részen. A torony belső oldala erősen töredékes .
az északi oldalon négyzet alakú kiugrás (kaputorony?) sem található ma már, ennek csak a külső fala látszik kis csonk alakjában.
Egyéb fal az egész vár területén nincs a felszínen. A régi alaprajzon feltételezik az udvart körülvevő várfalat, ennek körvonalát azonban a valóságos helyzethez képest túl szélesre vették. A toronyhoz csatlakozó belső terület igen egyenetlen, sziklás, legnagyobb szélessége 7 m, de ennek is egy része már erős lejtőt jelent. Egy helyen pedig 2 m-re szűkül össze. A déli és nyugati oldalon a pontos szélét nem lehet megállapítani. A várbelső hossza kb 25 m.
A belső várat keletről, a hegynyúlvány folytatása felől, részben sziklába vágott árok védte, szélessége 10 m körüli volt, de ma már erősen feltöltődött. Ehhez csatlakozik egy sziklás plató, kis elő várként, területe mindössze 8 x 4 m, nagyobbrészt sziklás meredek fogja körbe. E kis plató alatt újabb árok következik, szélessége 16, mélysége 8 m. Az árok a déli oldalon a meredek oldal felett végződik, a másik vége azonban átkanyarodik a meredek északi hegyoldalra és itt még 25 m hosszan, terasz alakjában követhető.
E második, nagy árkon túl, a meredeken lejtő gerincen 20 méterrel lejjebb újabb árok következik, kb 45 m hosszan választja el a várat a hegygerinc folytatásától. Ez azonban máig-erősen feltöltődött, csak elmosódott alakban követhető.
Amikor 2010 májusában, a Castrum Bene Egyesülettel a somlói várat megközelítettük, egy vészesen közelgő hatalmas vihar miatt nem tudtam felmenni. De azt látom a friss fotóidon, hogy alakul a vármentés. Pl. a falakat erősítő támpilléreket kijavították. Ez dícséretes.
A számomra a somlói vár 2 különlegességgel rendelkezik:
-- A bejárati felvonóhídat csak egy lánccal működtették. Érdekes...
-- Ebben az erősségben maradt fenn majdnem teljes mértékben a konyhai kürtő.
Kérdésem: jelenleg látni valami munkálatokat a somlói várban?
Kösz szépen, Dénes József cikkei alapján készítettem el. Persze, jó lenne az egyes helyszíneket alaposan megvallatni. Nekem úgy tűnik, hogy a mátrai várakkal mostanában nem foglalkoznak.
Hölgykő megtalálása után eljutottunk Döbröntére is, ahol a már sokak által ismert(etett) Szarvaskő romjait néztük meg. Szimpatikus hely, de nem árt az embernek a lába alá nézni, mert a fűkarbantartók otthagyják a névjegyüket.... A továbbiakban beszéljenek a képek:
Mint emlitettem, comix útmutatójának köszönhetően simán odataláltunk Hölgykő várához.
Ez a fura alakú domb/hegy rejti a várromot (lombmentes időszakban talán nem annyira).
Néhány turistajelzés segit, de a leágazáson kivül mi csak a vár közvetlen közelében találtunk párat.
Klasszikus kép a "lyukkal". Nem voltam olyan formában, hogy felmásszak és beleálljak.
A lyukas falrésztől balra eső falmaradvány - oldalnézetben.
Ez pedig a lyukas falrésztől jobbra eső várrészlet.
Ez pedig a falak tetejéről készült kép, a mélyben megcsillan a patak vize.
Tanulságos lenne egy február végi, március eleji látogatás a romnál, akkor szerintem több részlet látható. A nagy meredekség miatt csúszásmentes időjárás szükséges hozzá!
Rendhagyó módon azzal kezdeném, ami nem (annyira) tetszett Somlóvárnál.
Az első ilyen a bejáratnál fekvő, szeméttel teli rozsdás hordó. Megjegyzem, a vár területén viszont nem láttunk szemetet.
A másik a kürtős helyiség (vsz. konyha) ablakánál a téglás megoldás, talán lehetett volna valami mással is megoldani ezt a helyzetet.
A harmadik: észak felől nézve látszik a nemrég újjáépitett falszakasz a régi maradványokkal. Egyelőre szembetűnő a különbség, de az idő majd megoldja ezt a "problémát"...
Egyébként nagyon tetszett, hogy ilyen jelentős falmaradványokkal biró romhoz jutottunk el, amelynek van egyfajta "romantikája" (pl. a sok megmaradt ablakkeret).
Ágasvár és a szomszédos Óvár legkorábbi és tegyük hozzá, a legnagyobb kiterjedésű erődítményeit még az őskori népek emelték. Akik nagy létszámban {törzsenként?} lakták a védett területet.
Ami a középkori kiépítettségét illeti, még nagy a bizonytalanság. Elméletileg az Óvár tekinthető a korábbinak {tatárjárás előtti?}, míg az Ágasvár legfelső kőfalát már 1242 után létesíthették királyi parancsra.
A múltkorában alaposan belemélyedtem Dénes József várkutató írásaiba. Vannak olyan elméletei, amikkel sokan nem értenek egyet. De érdemes átgondolni őket:
" Amikor egy újdonság megjelenik, mindig a legtájékozottabbak, legjobb pozícióban lévők, legmódosabbak fogják megismerni, felhasználni, megépíteni. A tömeges elterjedés csak később következik be. Amire már széles körben ismertté válik valami, addigra a dolog primér felhasználói már a következő újdonságnál tartanak. Azt hisszük, így lehetett ez az Árpád-kori kisméretű várakkal is. Amit a király, vagy a nagybirtokos arisztokrácia a XI. században használt, az a XIII. századra a jómódú középbirtokosok jellemzője lett. Ahogy a XI. században a király és a leggazdagabb birtokosok tudtak csak monostort alapítani, úgy az Árpád-kor végére már megyei jómódú középbirtokosok váltak a kisebb monostorok, igényesebb falusi templomok építtetőivé. Mindebből helytelen lenne arra következtetni, hogy mert a legtöbb emléket a XIII. századból ismerjük, az egész típust oda keltezzük (vagy azt gondoljuk, hogy az csak valamivel korábban, a XII. század végén indult). Ilyen metodikai megközelítésben nézve a várak keltezésével kapcsolatos vitákat, azt is mondhatjuk, hogy "süketek párbeszéde" folyt. Az egyik oldal a típus (a korai sáncváraktól elütő "preklasszikus" vár) megjelenésének időpontját nyomozta és próbálta igazolni. A másik felfogás képviselői pedig a típus tömeges jelenlétének időszakát, a 13, századot emelték ki. A kettő nincs ellentmondásban egymással. További kutatások újabb részletekkel fognak szolgálni a legkorábbi magyar nemesi várakkal kapcsolatban. "
"Csak a magyarok által birtokolt Kárpát-medencében ne lettek volna várak? Mi, többek között a fent részletezettek miatt is határozottan úgy gondoljuk, hogy a magyar várépítészet kezdetei a 10. század első évtizedeivel indulnak. Nézetünk szerint a keresztény magyar államszervezés honfoglaláskori szerves előzmények folytatását jelenti. Maga a megyerendszer is az Árpád-féle törzsszövetség eredeti 6 x 8-as beosztását5 tükrözi. Tehát nem arról van szó, hogy - mint egyesek állítják - Szent István német tanácsadói javaslatára szervezik meg a megyei igazgatást és építik fel az ispáni várakat. Mindössze néhány helyen kerülhetett sor az ezredforduló követelményeinek megfelelő új vár felépítésére (Hont, Vasvár stb.). A többi megyeközpontban a honfoglalást követően épített nagyméretű sáncvárakat használják tovább és építik át hamarosan kőbe (Abaújvár, Moson, Sopron stb.)."
Még a szakemberek {régészek, történészek} között is óriási viták dúlnak ezekről a várakról. Tudom, hiszen esztendők óta járok a Castrum Bene rendezvényeire, figyelem-fülelem az ott elhangzottakat.
Még az elnevezésük is vitatott:
-- "Történelem nélküli várak". Már miért lennének azok? Volt bizony nekik históriájuk, csak nem maradt róluk okleveles említés. Így már pl. a történészek számára nem megfoghatóak.De még mindig ott volna a régész ásója...
-- "Kisvárak". Persze, az alapterületük kicsi. De a legtöbb vár egy-egy kis területű vármagból nőtte ki magát az évszázadok alatt, ahogyan az újabb birtokosok igénye bővítést kívánt. Így lett a várembrióból várfelnőtt, majd váraggastyán. Persze, ha előbb egy ostrom végleg pontot nem tett a vár történetére. Akkor a sorsára hagyták a romokat.
Pl. Ágasvár kutatása talán azért is lehet érdekes mert nem illik bele abba a történeti sablonba hogy
a tatárjárás utáni nagy várépítési hullám során épült...etc etc. érdekes hogy ekkor a ksinemesek is építettek várakat, később aztán ezek tulajdonost váltottak, mert fenntartásuk meghaladta a kisnemes anyagi képességeit.
