Elvileg az m1 videótárban meg kell majd lennie, a Kategóriák közt meg is találtam, mint témát, és ez reményt ad, de - szerintem a hangsúly a még szón van - még nincs fenn az anyag. Valamennyi időnek el kell telnie, míg felkerül.
Hogy meg fogom nézni, az nem kérdés. Köszönöm a figyelemfelhívásodat:)
Nem nézte valaki az m1-en az előző órában a Bayer Zsolt-féle sorozat első részét? A Zemplén volt teritéken, azon belül hangsúlyosan szerepelt a három kéktúra menti (igy kell irni?) vár: Füzér, Regéc és Boldogkő.
A túra utolsó állomása a mátraderecskei Kanázsvár. Megvallom őszintén, hogy erre a kis várra a Várak Várromok fórum hívta fel a figyelmemet. Ezen belül is eric7 fórumtárs kutatás sorozata.
Elhatároztam hát, hogy megnézem, ha a jövőben szó lesz erről a piciny erősségről, párhuzamot tudjak vonni a személyes emlékeim és a leírtak között. Sajnos a műszakrendem nem teszi azt lehetővé, hogy az esetek 80%-ban hétvégére essen a szabadnapom, így sokszor hétköznap túrázom. Sajnos itt mindenfajta szakértői kalauz nélkül kerestem fel utolsó célpontunkat.
Ebben a piciny ismertetésben a személyes tapasztalatokat igyekszem ötvözni ez eddig megjelent tanulmányok adataival.
Információt kaptam eric7-től az odajutást illetően, hiszen egy picit gondolkodóba ejtett a Várak útján Zolesz oldal vonatkozó mondata: Az utolsó szakasz rövid, de ember feletti faladat. Lejutni nehezebb, mint felmenni. Nos, hála istennek az önkormányzat kiirtotta a bokrokat és a gazt a középkori út nyomvonalán, így a feljutás rendkívül egyszerűvé vált. Szinte felperdültünk a toronycsokhoz, hajtva a Kanázsvár megismerésének izgalmától. Mondjuk a perdülésnek egy másik sokkal prózaibb oka is volt. A toronycsonk felett esőfelhők gyülekeztek, így sietősebbre vettük a lépteinket, nem akarva, hogy a vár felkeresésének élménye egy elázással is gazdagodjon.
Megközlítése: Mátraderecske és Recsk között félúton egy a műúthoz csatlakozó földútra kell behajtanunk.( A torony csonkját Recsk felöl már a műútról is megpillanthatjuk). Száraz időben használhatjuk ezen utat, egy tisztáson parkolhatunk autónkkal. Ha sáros vizes a talaj, személy szerint én a műút melletti füves placcok valamelyikét ajánlanám parkolásra. Természetesen a tulajdonos egyetértésében. A tisztástól az önkormányzat áldásos tevékenysége nyomán kialakított ösvényen Kb.15 perc séta a toronycsonk területe.
A megközelítés módja néhány képen:
Leírása: (Forrás-Nováki Gyula: Középkori várak új felmérése a Mátrában 7-20. Gyöngyös 1997)
Kanázsvár Mátraderecske templomától dél-délkeletre 1,2 km-re, Recsk templomától északnyugatra 1,5 km-re van. Nyugat irányába kinyúló, keskeny hegygerinc végét foglalja magába. A hegy nyugati és déli aljában kanyarog a Recsk - Mátraderecske közötti vasútvonal. A hegyoldal rendkívül meredek, helyenként függőleges, megmászhatatlan sziklafalakkal.
A vár belső területe rendkívül keskeny, erősen egyenetlen, sziklás felületű gerincen van.
Falmaradvány csak a keleti végében található, ahol egy többszögletű toronynak még ma is kb 15 m magas csonkja áll. Külső oldalán a szép kváderköves borítás fenn a magasban egy nagy felületen ma is épen látható. Egyébként a fal síkja is követhető négy, egymásra tompaszögben csatlakozó részen. A torony belső oldala erősen töredékes .
az északi oldalon négyzet alakú kiugrás (kaputorony?) sem található ma már, ennek csak a külső fala látszik kis csonk alakjában.
Egyéb fal az egész vár területén nincs a felszínen. A régi alaprajzon feltételezik az udvart körülvevő várfalat, ennek körvonalát azonban a valóságos helyzethez képest túl szélesre vették. A toronyhoz csatlakozó belső terület igen egyenetlen, sziklás, legnagyobb szélessége 7 m, de ennek is egy része már erős lejtőt jelent. Egy helyen pedig 2 m-re szűkül össze. A déli és nyugati oldalon a pontos szélét nem lehet megállapítani. A várbelső hossza kb 25 m.
A belső várat keletről, a hegynyúlvány folytatása felől, részben sziklába vágott árok védte, szélessége 10 m körüli volt, de ma már erősen feltöltődött. Ehhez csatlakozik egy sziklás plató, kis elő várként, területe mindössze 8 x 4 m, nagyobbrészt sziklás meredek fogja körbe. E kis plató alatt újabb árok következik, szélessége 16, mélysége 8 m. Az árok a déli oldalon a meredek oldal felett végződik, a másik vége azonban átkanyarodik a meredek északi hegyoldalra és itt még 25 m hosszan, terasz alakjában követhető.
E második, nagy árkon túl, a meredeken lejtő gerincen 20 méterrel lejjebb újabb árok következik, kb 45 m hosszan választja el a várat a hegygerinc folytatásától. Ez azonban máig-erősen feltöltődött, csak elmosódott alakban követhető.
Amikor 2010 májusában, a Castrum Bene Egyesülettel a somlói várat megközelítettük, egy vészesen közelgő hatalmas vihar miatt nem tudtam felmenni. De azt látom a friss fotóidon, hogy alakul a vármentés. Pl. a falakat erősítő támpilléreket kijavították. Ez dícséretes.
A számomra a somlói vár 2 különlegességgel rendelkezik:
-- A bejárati felvonóhídat csak egy lánccal működtették. Érdekes...
-- Ebben az erősségben maradt fenn majdnem teljes mértékben a konyhai kürtő.
Kérdésem: jelenleg látni valami munkálatokat a somlói várban?
Kösz szépen, Dénes József cikkei alapján készítettem el. Persze, jó lenne az egyes helyszíneket alaposan megvallatni. Nekem úgy tűnik, hogy a mátrai várakkal mostanában nem foglalkoznak.
Hölgykő megtalálása után eljutottunk Döbröntére is, ahol a már sokak által ismert(etett) Szarvaskő romjait néztük meg. Szimpatikus hely, de nem árt az embernek a lába alá nézni, mert a fűkarbantartók otthagyják a névjegyüket.... A továbbiakban beszéljenek a képek:
Mint emlitettem, comix útmutatójának köszönhetően simán odataláltunk Hölgykő várához.
Ez a fura alakú domb/hegy rejti a várromot (lombmentes időszakban talán nem annyira).
Néhány turistajelzés segit, de a leágazáson kivül mi csak a vár közvetlen közelében találtunk párat.
Klasszikus kép a "lyukkal". Nem voltam olyan formában, hogy felmásszak és beleálljak.
A lyukas falrésztől balra eső falmaradvány - oldalnézetben.
Ez pedig a lyukas falrésztől jobbra eső várrészlet.
Ez pedig a falak tetejéről készült kép, a mélyben megcsillan a patak vize.
Tanulságos lenne egy február végi, március eleji látogatás a romnál, akkor szerintem több részlet látható. A nagy meredekség miatt csúszásmentes időjárás szükséges hozzá!
Rendhagyó módon azzal kezdeném, ami nem (annyira) tetszett Somlóvárnál.
Az első ilyen a bejáratnál fekvő, szeméttel teli rozsdás hordó. Megjegyzem, a vár területén viszont nem láttunk szemetet.
A másik a kürtős helyiség (vsz. konyha) ablakánál a téglás megoldás, talán lehetett volna valami mással is megoldani ezt a helyzetet.
A harmadik: észak felől nézve látszik a nemrég újjáépitett falszakasz a régi maradványokkal. Egyelőre szembetűnő a különbség, de az idő majd megoldja ezt a "problémát"...
Egyébként nagyon tetszett, hogy ilyen jelentős falmaradványokkal biró romhoz jutottunk el, amelynek van egyfajta "romantikája" (pl. a sok megmaradt ablakkeret).
Ágasvár és a szomszédos Óvár legkorábbi és tegyük hozzá, a legnagyobb kiterjedésű erődítményeit még az őskori népek emelték. Akik nagy létszámban {törzsenként?} lakták a védett területet.
Ami a középkori kiépítettségét illeti, még nagy a bizonytalanság. Elméletileg az Óvár tekinthető a korábbinak {tatárjárás előtti?}, míg az Ágasvár legfelső kőfalát már 1242 után létesíthették királyi parancsra.
A múltkorában alaposan belemélyedtem Dénes József várkutató írásaiba. Vannak olyan elméletei, amikkel sokan nem értenek egyet. De érdemes átgondolni őket:
" Amikor egy újdonság megjelenik, mindig a legtájékozottabbak, legjobb pozícióban lévők, legmódosabbak fogják megismerni, felhasználni, megépíteni. A tömeges elterjedés csak később következik be. Amire már széles körben ismertté válik valami, addigra a dolog primér felhasználói már a következő újdonságnál tartanak. Azt hisszük, így lehetett ez az Árpád-kori kisméretű várakkal is. Amit a király, vagy a nagybirtokos arisztokrácia a XI. században használt, az a XIII. századra a jómódú középbirtokosok jellemzője lett. Ahogy a XI. században a király és a leggazdagabb birtokosok tudtak csak monostort alapítani, úgy az Árpád-kor végére már megyei jómódú középbirtokosok váltak a kisebb monostorok, igényesebb falusi templomok építtetőivé. Mindebből helytelen lenne arra következtetni, hogy mert a legtöbb emléket a XIII. századból ismerjük, az egész típust oda keltezzük (vagy azt gondoljuk, hogy az csak valamivel korábban, a XII. század végén indult). Ilyen metodikai megközelítésben nézve a várak keltezésével kapcsolatos vitákat, azt is mondhatjuk, hogy "süketek párbeszéde" folyt. Az egyik oldal a típus (a korai sáncváraktól elütő "preklasszikus" vár) megjelenésének időpontját nyomozta és próbálta igazolni. A másik felfogás képviselői pedig a típus tömeges jelenlétének időszakát, a 13, századot emelték ki. A kettő nincs ellentmondásban egymással. További kutatások újabb részletekkel fognak szolgálni a legkorábbi magyar nemesi várakkal kapcsolatban. "
"Csak a magyarok által birtokolt Kárpát-medencében ne lettek volna várak? Mi, többek között a fent részletezettek miatt is határozottan úgy gondoljuk, hogy a magyar várépítészet kezdetei a 10. század első évtizedeivel indulnak. Nézetünk szerint a keresztény magyar államszervezés honfoglaláskori szerves előzmények folytatását jelenti. Maga a megyerendszer is az Árpád-féle törzsszövetség eredeti 6 x 8-as beosztását5 tükrözi. Tehát nem arról van szó, hogy - mint egyesek állítják - Szent István német tanácsadói javaslatára szervezik meg a megyei igazgatást és építik fel az ispáni várakat. Mindössze néhány helyen kerülhetett sor az ezredforduló követelményeinek megfelelő új vár felépítésére (Hont, Vasvár stb.). A többi megyeközpontban a honfoglalást követően épített nagyméretű sáncvárakat használják tovább és építik át hamarosan kőbe (Abaújvár, Moson, Sopron stb.)."
Még a szakemberek {régészek, történészek} között is óriási viták dúlnak ezekről a várakról. Tudom, hiszen esztendők óta járok a Castrum Bene rendezvényeire, figyelem-fülelem az ott elhangzottakat.
Még az elnevezésük is vitatott:
-- "Történelem nélküli várak". Már miért lennének azok? Volt bizony nekik históriájuk, csak nem maradt róluk okleveles említés. Így már pl. a történészek számára nem megfoghatóak.De még mindig ott volna a régész ásója...
-- "Kisvárak". Persze, az alapterületük kicsi. De a legtöbb vár egy-egy kis területű vármagból nőtte ki magát az évszázadok alatt, ahogyan az újabb birtokosok igénye bővítést kívánt. Így lett a várembrióból várfelnőtt, majd váraggastyán. Persze, ha előbb egy ostrom végleg pontot nem tett a vár történetére. Akkor a sorsára hagyták a romokat.
Pl. Ágasvár kutatása talán azért is lehet érdekes mert nem illik bele abba a történeti sablonba hogy
a tatárjárás utáni nagy várépítési hullám során épült...etc etc. érdekes hogy ekkor a ksinemesek is építettek várakat, később aztán ezek tulajdonost váltottak, mert fenntartásuk meghaladta a kisnemes anyagi képességeit.
Az jutott eszembe még ezekről a piciny várakról, hogy ezek zömmel nemesi magánvárak voltak (birtokközpontok). A XIII. század második felében épülhettek ( bár pár Árpád kori királyvár is van - pl. Ágasvár).
Talán ez lehet az egyik oka is annak, hogy nem, vagy szinte alig találhatóak okleveles említések ezekről az erősségekről. Szerencsés esetben néhány utalás révén lehet következtetni ezek történetére.
Bár igazándiból nem értem, hogy Borsod mellett Heves is és a Mátra vidéke is várakban gazdag terület, mégis rengeteg az ásatás nélküli kutatatlan vár. Ez miért van?
