Rendhagyó módon azzal kezdeném, ami nem (annyira) tetszett Somlóvárnál.
Az első ilyen a bejáratnál fekvő, szeméttel teli rozsdás hordó. Megjegyzem, a vár területén viszont nem láttunk szemetet.
A másik a kürtős helyiség (vsz. konyha) ablakánál a téglás megoldás, talán lehetett volna valami mással is megoldani ezt a helyzetet.
A harmadik: észak felől nézve látszik a nemrég újjáépitett falszakasz a régi maradványokkal. Egyelőre szembetűnő a különbség, de az idő majd megoldja ezt a "problémát"...
Egyébként nagyon tetszett, hogy ilyen jelentős falmaradványokkal biró romhoz jutottunk el, amelynek van egyfajta "romantikája" (pl. a sok megmaradt ablakkeret).
Ágasvár és a szomszédos Óvár legkorábbi és tegyük hozzá, a legnagyobb kiterjedésű erődítményeit még az őskori népek emelték. Akik nagy létszámban {törzsenként?} lakták a védett területet.
Ami a középkori kiépítettségét illeti, még nagy a bizonytalanság. Elméletileg az Óvár tekinthető a korábbinak {tatárjárás előtti?}, míg az Ágasvár legfelső kőfalát már 1242 után létesíthették királyi parancsra.
A múltkorában alaposan belemélyedtem Dénes József várkutató írásaiba. Vannak olyan elméletei, amikkel sokan nem értenek egyet. De érdemes átgondolni őket:
" Amikor egy újdonság megjelenik, mindig a legtájékozottabbak, legjobb pozícióban lévők, legmódosabbak fogják megismerni, felhasználni, megépíteni. A tömeges elterjedés csak később következik be. Amire már széles körben ismertté válik valami, addigra a dolog primér felhasználói már a következő újdonságnál tartanak. Azt hisszük, így lehetett ez az Árpád-kori kisméretű várakkal is. Amit a király, vagy a nagybirtokos arisztokrácia a XI. században használt, az a XIII. századra a jómódú középbirtokosok jellemzője lett. Ahogy a XI. században a király és a leggazdagabb birtokosok tudtak csak monostort alapítani, úgy az Árpád-kor végére már megyei jómódú középbirtokosok váltak a kisebb monostorok, igényesebb falusi templomok építtetőivé. Mindebből helytelen lenne arra következtetni, hogy mert a legtöbb emléket a XIII. századból ismerjük, az egész típust oda keltezzük (vagy azt gondoljuk, hogy az csak valamivel korábban, a XII. század végén indult). Ilyen metodikai megközelítésben nézve a várak keltezésével kapcsolatos vitákat, azt is mondhatjuk, hogy "süketek párbeszéde" folyt. Az egyik oldal a típus (a korai sáncváraktól elütő "preklasszikus" vár) megjelenésének időpontját nyomozta és próbálta igazolni. A másik felfogás képviselői pedig a típus tömeges jelenlétének időszakát, a 13, századot emelték ki. A kettő nincs ellentmondásban egymással. További kutatások újabb részletekkel fognak szolgálni a legkorábbi magyar nemesi várakkal kapcsolatban. "
"Csak a magyarok által birtokolt Kárpát-medencében ne lettek volna várak? Mi, többek között a fent részletezettek miatt is határozottan úgy gondoljuk, hogy a magyar várépítészet kezdetei a 10. század első évtizedeivel indulnak. Nézetünk szerint a keresztény magyar államszervezés honfoglaláskori szerves előzmények folytatását jelenti. Maga a megyerendszer is az Árpád-féle törzsszövetség eredeti 6 x 8-as beosztását5 tükrözi. Tehát nem arról van szó, hogy - mint egyesek állítják - Szent István német tanácsadói javaslatára szervezik meg a megyei igazgatást és építik fel az ispáni várakat. Mindössze néhány helyen kerülhetett sor az ezredforduló követelményeinek megfelelő új vár felépítésére (Hont, Vasvár stb.). A többi megyeközpontban a honfoglalást követően épített nagyméretű sáncvárakat használják tovább és építik át hamarosan kőbe (Abaújvár, Moson, Sopron stb.)."
Még a szakemberek {régészek, történészek} között is óriási viták dúlnak ezekről a várakról. Tudom, hiszen esztendők óta járok a Castrum Bene rendezvényeire, figyelem-fülelem az ott elhangzottakat.
Még az elnevezésük is vitatott:
-- "Történelem nélküli várak". Már miért lennének azok? Volt bizony nekik históriájuk, csak nem maradt róluk okleveles említés. Így már pl. a történészek számára nem megfoghatóak.De még mindig ott volna a régész ásója...
-- "Kisvárak". Persze, az alapterületük kicsi. De a legtöbb vár egy-egy kis területű vármagból nőtte ki magát az évszázadok alatt, ahogyan az újabb birtokosok igénye bővítést kívánt. Így lett a várembrióból várfelnőtt, majd váraggastyán. Persze, ha előbb egy ostrom végleg pontot nem tett a vár történetére. Akkor a sorsára hagyták a romokat.
Pl. Ágasvár kutatása talán azért is lehet érdekes mert nem illik bele abba a történeti sablonba hogy
a tatárjárás utáni nagy várépítési hullám során épült...etc etc. érdekes hogy ekkor a ksinemesek is építettek várakat, később aztán ezek tulajdonost váltottak, mert fenntartásuk meghaladta a kisnemes anyagi képességeit.
Az jutott eszembe még ezekről a piciny várakról, hogy ezek zömmel nemesi magánvárak voltak (birtokközpontok). A XIII. század második felében épülhettek ( bár pár Árpád kori királyvár is van - pl. Ágasvár).
Talán ez lehet az egyik oka is annak, hogy nem, vagy szinte alig találhatóak okleveles említések ezekről az erősségekről. Szerencsés esetben néhány utalás révén lehet következtetni ezek történetére.
Bár igazándiból nem értem, hogy Borsod mellett Heves is és a Mátra vidéke is várakban gazdag terület, mégis rengeteg az ásatás nélküli kutatatlan vár. Ez miért van?
Semmi baj, én nagyon örültem, hogy kiegészítetted a recski beszámolót. Bizony az a szörnyű 1950-es évekbeli időszak is hozzátartozik a település múltjához, nemcsak a közeli Kanázsvár magányosan búsongó tornyának titkai.
Igen, én csak ezen a részen láttam kőfalat. Próbáltam utánanyomozni, ki bonthatta ki -- mert nem vadásatásnak, inkább régészi kutatásnak vélem -- de nem jutottam eredményre.
Megpróbálom összefoglalni, hogyan építhettek fel egy-egy ilyen várat?
1. -- A nehezen megközelíthető hegygerincre vezető útvonalat átvágták egy {több} szárazárokkal.
2. -- Az árokból kinyert kőből emelték a várfalat + belső épületeket.
3. -- Az építkezéshez szükséges volt mészkő {pontosabban oltott mész}, amit más helyről kellett beszerezni.
4. -- Valószínűleg a mészkövet szekerezték fel a vár területéhez, ahol vízzel beoltották és felhasználták. Tehát az elsők között kellett egy ciszternát is kivésni a magas hegycsúcson.
5. -- Marhádvár esetében még cifrább a helyzet! Itt ugyanis téglát is felhasználtak a várbeli építkezéseknél.A megfelelő agyag kiválasztása és kiégetése szakértelmet kívánt.
A Nemzeti Emlékparkban lehetett venni a témához kapcsolódó könyveket, és DVD-ket. Így a dokumentumfilmek mellett a Szökés című filmet is.
Én is onnan szereztem be a dokumentumfilmet. Nem bántam meg Recsk meglátogatását, elgondolkodtató és egyben felháborító annak ténye, hogy ilyen valaha is megtörténhetett...
Sok még a rejtély a mátrai középkori várak körül. Az igen kevés számú oklevél ismerete mellett fontosnak tartanám a minél több helyszínen való ásatást. De erre kevés esélyt látok.
Átolvasva Dénes József és Nováki Gyula kutatók tanulmányait, a Mátra vidékén 3 fő birtokost lehet megjelölni. A hegység nyugati részén 1265-ig a királyt, majd utána a Rátót nemzetséget. Míg északon a Baksa, addig keleten és délen az Aba nemzetség, illetve ennek birtokosztályok által nemesi családokká szétágazó előkelői igyekeztek maguknak saját önálló uradalamat kialakítani. Ennek pedig a központjait egy-egy vár képezte. Mégis felteszem, hogy a nemesi családok békeidőben inkább a falubeli kúriáikban élhették mindennapjaikat, csak háborús időkben húzódhattak fel a meredek hegycsúcsokat uraló sasfészkeikbe. Tehát azokat menedékvárnak tekintem.
Valamikor az ősz folyamán, ha alábbhagy ez a tomboló hőség, újabb mátrai várakat szeretnék meghódítani.
Az idén nyolcvanéves Gyarmathy Lívia személyes találkozásunk alkalmával elmesélte,hogy először 1988-ban készített egy dokumentumfilmet Recsk 1950-1953 címmel,mely a munkatáborról és annak lakóiról szól.Tulajdonképp ez volt az alapja a Szökésnek,melyet a Magyar Televízió is több alkalommal vetített.Valóban sokat segített neki férje,Böszörményi Géza,akit Recskre internáltak.
Talán elfogult vagyok,de érdemes megnézni más Gyarmathy-filmeket is.Így az Ismeri a szandi mandit? vagy A lépcső illetve A mi gólyánk címűt.
2004-ben producerként dolgozott lányuk,Böszörményi Zsuzsa Mélyen őrzött titkok filmjében, aki a filmszemlén a legjobb rendező díját kapta alkotásáért.
(Még egyszer elnézést,hogy Recskről az ottani élményeim mellett ez is eszembe jutott.)
Marhád I VÁR : A gerinc nyugati végét foglalja magába. Szélén teljesen lepusztult, körvonalaiban is erősen rongált kőfal maradványait találjuk, amely a téglalap alaprajzú területet körbeveszi."
Itt a varak.hu -n Karczag Ákos képe
Itt pedig a beszámolódból való kép:
Tehát ezen falszakasz a Marhád (Marhard) I. vár egyetlen felszín feletti csekély falszakasza?
Könyöki József,01 Bartalos Gyula62 és Pásztor József említi,63 de közelebbi adatok nélkül. Pásztor felvetette, hogy az Aba nemzetségben előforduló Marchard személynévvel függhet össze a vár. A Barcza-Vigyázó féle útikalauz is ezt említi.64
Dénes József bejárta, röviden leirta és vázlatos rajzát is közölte. Megállapította, hogy a hegytetőn két vár nyoma látszik. Mint feltételezést, ő is említi a Marchard nevet, aki 1246 után mint újvári ispán szerepel. Dénes az I.számú vár előterében 100 m hosszú elővárat is említ6''. A hosszan elnyúló hegytető közepén valóban van egy erős mélyedés, ez azonban nézetem szerint természetes eredetű, így az elővár létét nem látom bizonyítottnak.
Párádtól délre kb 5 km-re, az Ilona-völgy déli vége ketté ágazik, közötte emelkedik a
Marhád nevű hegy, tszfm 603,3 m. A hegytetőt képező, kelet-nyugat irányú gerinc két vége kissé kimagasodik. Mindkét végén van egy-egy vár, egymástól 175 m-re.
Marhád I vár. A gerinc nyugati végét foglalja magába. Szélén teljesen lepusztult, körvonalaiban is erősen rongált kőfal maradványait találjuk, amely a téglalap alaprajzú területet körbeveszi. A faltörmelékben kevés tégla is akad. Belső területe kissé domború, délkeleti sarka erősen bolygatott. A fallal kerített terület hossza 32, szélessége 17 m.
Két végén egy-egy árok mélyed a sziklás talajba, a nyugatinak külső szélén alacsony sánc is van. A gerinc felőli, keleti árok a nagyobb, szélessége 12, mai mélysége 3 m. A két hosszanti oldalon nincs nyoma ároknak. Dénes József itt is talált fehér színű, Árpád-kori cserepeket.
Marhád II. vár A hegygerinc keleti vége feltűnően, kúposán kiemelkedik. A gerinc felől, a kúpos csúcs nyugati aljában árok és ennek külső oldalán sánc van, hossza 18 m, az árok szélessége 8 m. A sánc és az árok észak felé az igen meredek hegyoldal felett végződik. Déli végüknek azonban nincs folytatása a csúcs délnyugati aljában, ahol pedig a védelem szempontjából szükséges lett volna.
A csúcs északkeleti aljában igen keskeny, alig 2 m széles, sziklás gerinc indul, erről az oldalról sincs nyoma ároknak, vagy sáncnak. Magán a kis csúcson sincs nyoma semmilyen földmunkának, esetleges épületnek. Egyet kell érteni Dénes József véleményével, miszerint itt egy elkezdett, de be nem fejezett várépítés maradványait találjuk.
A két vár esetleges kapcsolatára nincsen adatunk, oklevelek nem említik.
Külső kerítést építettek Michnay dokumentumfilmben elbeszélt története alapján. Valóban gééppisztolyta faragtak, a dobtár egy paradicsomoskonzerv doboza volt. A ruhájukat kifordították, hogy hasonlítson az ÁVH-s egyenruhához. És tulajdonképpen ÁVH-s-Rb párosnak öltözve egymást kísérték ki a táborból. Mire felfedezték a szökést, már messze jártak. 1km-rel az első zárógyűrű kialakítása után...
Érdekes a dokumentumfilm: Hogyan élte meg rab és ÁVH-s a tábort...Volt olyan ÁVH-s, aki alkoholista lett nert nem tudta elfogadni, hogy öt évvel a háború után a kommunisták hasonló tetteket csinálnak mint a Fasiszták...
És sajnos volt olyan fiatal ÁVH-s, aki az erdőben megtörve és csalódva, felakasztotta magát az erdőben.
Ha valaki a katonák közül ellenkezett könnyen a rabok között találhatta magát.
A rabok között is voltak besúgók, aki a jobb ételért, körülményekért elárulta rabtársait...
Jó lenne megnézni Böszörményi és Gyarmathy Lívia 1996-os játékfilmjét a Szökést...Ez az eseményeket dolgozza fel.
Böszörményi egyébként maga is rab volt Recsken valószínüleg ez sarkallta a dokumentumfilm és a játékfilm elkészítésére.
Én alapjában véve hűséges tipus vagyok, ezen a héten azonban változás történt a váras "toplistám" élén: az új kedvenc neve: Somlóvár! Hamarosan részletekkel is igyekszem szolgálni.
(Még annyit, hogy sikerült meglelni - comix tavalyi beszámolójának köszönhetően, spec. thanks - Hölgykőt, és jártunk a döbröntei Szarvaskő várában, igy csatlakozva azok vsz. nem túl széles táborához, akik már mindkét honi Szarvaskő-várban jártak.)
Az elmúlt hónapokban, meg-megújuló lendülettel majd kihagyásokkal tarkítva, de végigolvastam Bán János Hunyadi-könyvsorozatát. Nos ilyen névvel igazából nem találkozunk a vaskos kötetek borítóján, mert ott a Bán Mór művészi álnév szerepel.
A szerző az alább megtekinthető felvételen egy író-olvasó találkozó keretén belül fejti ki véleményét a magyar történelmi művek múltjáról és jelenéről:
Egyetértek vele, hiszen a magyarországi olvasókat elönti a nyugati szépirodalom, míg ha saját országának históriája érdekelné jobban, csak a régi szerzők műveit veheti kézbe.
Ez az I. kötet borítója.
Napjainkig összesen 5 kötet jelent meg. A Hunyadi família homályba vesző múltjától a Luxemburgi Zsigmond udvarába került Vajk vitéz, majd a felcseperedő Hunyadi Jankó eseménydús életét az 1442-es vaskapui diadalmas csatáig követhetjük. A tervek szerint a folytatásban a magyar trónt elérő Hunyadi Mátyás király, majd törvénytelen fiának, Corvin János hercegnek életútja kerülne a regényfolyam lapjaira.
Lux Kálmán építész neve a középkori várak rajongói számára ismerős lehet. Hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia korszakától kezdve a második világháborúig bezárólag több műemlék helyreállításában is tevékeny részt vállalt. Csak néhány példa: a selmecbányai Óvár, az erdélyi Vajdahunyad vára, Esztergom vagy a zempléni Füzér erőssége.
Most azonban egy 1932-ben megjelent, mindösszesen 46 oldalas kis könyvecskéjének rajzaival szeretném bemutatni, hogyan látta Lux Kálmán a Dunakanyar gyöngyszemét?
A szerző a könyvecske végén mellékletként közreadja Kottáner Ilona udvarhölgy XV. századi naplóját a Szent Korona elrablásáról. A szövegben utal rá Lux Kálmán, hogy az egyes cselekmények mely várrészben zajlottak le.
Mintha valahol azt olvastam volna, hogy az egyik fogoly fából faragott egy "davaj gitárt" {PPS-41-es géppisztoly} majd azt korommal kente be. Az így igazinak tartott fegyverrel tudta kényszeríteni az öröket, hogy utat nyissanak a számára.
Másnap reggel a hazafelé a Bükkből a Mátra területére érve tettünk egy kis kitérőt, melynek keretében meglátogattuk a Recski Nemzeti Emlékparkot.
1950 és 1953 között az ÁVH titkos kényszermunkatábort működtetett Recsken. Felfogásom szerint ez a momentum volt az akkor domináns politika zsákutcája. A tábor létrejöttét egy Minisztertanácsi rendelt segítette melyben az ÁVH működését minden minisztériumtól függetlenítette, és lényegében a párt vezetőinek irányítása alá rendelte. A Rabok összetétele vegyes képet mutatott: Kistarcsai internáltakból a diák ellenállókig, Horthysta tisztektől a papokig, szociáldemokraták,orvosok, mérnökök, földművesek munkások alkották a rendszerre veszélyes foglyok összetételét. A koncepciós vádakat, mely nem egyszer koholt vádak alapján történt, Péter Gábor és Décsi Gyula ÁVH-s vezetők irányítása mellett gyártották. Ezek alapján történtek a letartóztatások, és a munkatábora való deportálások. A rabokat a közeli Csákány-kő hegy kőbányájában dolgoztatták.
Wikpédia a szökési kísérletekről:
Mivel a táborból senki sem szabadulhatott, létét sikerült teljesen titokban tartani. Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott Csehszlovákiába,, de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal 1951. május 20-án nyolc rab szökött meg, úgy hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, és a
Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek.”
Sztálin halálát ( 1953. március 5.) követő a Szovjetunióból induló új politikai irányvonal szellemében az új miniszterelnök, Nagy Imre az internálótáborokat megszüntette. A nyugaton hírhedtté vált Recsket ledózerolták, területén fenyőerdőt telepítettek.
A táborban meghaltak és meggyilkoltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni.
Nemzeti emlékpark
A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig visszaállítottak az eredeti állapotba - a túlélők elbeszélése, illetve a meglévő fényképek alapján.
Az 1996-ban felavatott Recski Nemzeti Emlékpark híres-hírhedt recski kényszermunka tábor volt rabjainak állít emléket. Megtekinthető az őrtorony, a rabok elszállásolására épített barakk, valamint a tábor szögesdrótkerítésének egy része.
(A sorok írásához a wikipédia összefoglalóját, és Böszörményi Géza és Gyarmati Lívia Recskről szóló 3. részes dokumentumfilmjében megismert információkat használtam fel.)
Ez az I. kötet borítója.
