Sokszor néztem én azt a térképen, de csak 2010-ben jutottam el oda, mert mindig csak előlről, oldalról mentünk fel, ekkor hátulról.
Arra emlékeztem, hogy a régi bányaútról ( sok helyen azon vezet a tanösvény ) egy visszafordítóban mentünk fel a romhoz, talán tábla is jelezte, vagy forrásként, vagy a romként. Csak arra nem, mennyire kellett bemenni az úttól. De ez sem nagy táv.
Nem tudom, hol vannak a turistatérképek ( lehet, hogy a volt nejemre hagytam őket? ), de neked nem oda jelzi a térkép, ahová a Google Földön a mancsot raktam?
Ahogyan sejtettem, erről írtam a (40907)-ben. Ez egy 2010-es kép, most csak halmokat látni, azt meg nem is tudom, hogy ez a kettő együtt, vagy a lak, vagy a kápolna.
Amióta van internet, én is előtte megnézem, mi van a környéken, amit meg lehet nézni.
A másik kedvencem az olyan autóstérkép, ami jelzi a környéken a kastélyokat, régi templomokat, várakat, romokat. Az ott már helyben járkálva sokat segít, nem egy érdekes építményt így látogattam meg.
Bélapátfalva speciális, annyiszor voltam már ott, hogy a múlt évtized közepe felé, amióta netet használok, pár dolgot megnéztem róla, de azóta semmit.
Igaz, amikor beindult a Fortepan, találtam képet. Érdekességképpen, és szokás szerint az apátság környékén alig volt erdő. Ez így fura, azt hittem, régen több zöld volt mindenfelé, miközben az ilyen helyeken manapság van erdő.
Szóval van ez a '45 körüli képem, meg pár metszet az apátságról. Mintha azokat is innen kaptam volna valakitől, amikor a bél-kői vár volt a téma.
Az internet előtt még nem tudtunk itánanézni a történetének, így nem tudtuk, honnan az apátság alatt a lecsordogáló patak melett a sok cseréptöredék. Azt hittük, hogy hűderégi dolgok.
Baranyi István házikójának romjainál még ott a tábla, és a turistatérképek is jelzik.
Háromkúti Ciszterci Apátság és Templom - Bélapátfalva
A túránk 4.állomása a Pazar látványt biztosító Bélkő aljában fekvő ciszterci apátság és templom volt. Súlyát számomra az adja, hogy ez az egyetlen épségben megmaradt románkori ciszterci apátsági templom Magyarországon.
Idézet:
"A Bükk hegységhez tarozó Bélkő aljában, az egri egyházmegyében fekvő, Háromkútról nevezett, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot 1232. május 16-án alapította II. Kilit egri püspök.. Az apátság anyaapátsága a pilisi monostor volt. Az alapító II. Kilit minden bizonnyal a BÉL nemzetségből származott, így a Bélháromkútnak is nevezett ciszterci apátságot családi monostornak is tekinthetjük. Ezt az is alátámasztja, hogy a szállásbirtokos Bél nemzetség nevét három helység viselte e tájon: Felbél, a mai Bükkszentmárton, Középbél, a mai Bélapátfalva, Albél, a mai Mónosbél elődje volt. Bélapátfalva nevét az oklevelek a XIII. században Bel, Beel, Beyle alakban, 1330-ban ?villa abbatis?, 1415-ben pedig Apátfalva alakban őrizték meg.
II. Kilit gazdagon ellátta adományokkal a nemzetsége szállásbirtokán alapított monostort. A Bél nemzetség számos környékbeli birtokát, azok dézsmáit, a Tiszánál három halastavat és a birtok után az egri püspökséget és káptalant illető egyházi tizedeket adta az apátságnak.
Az alapítás után azonnal hozzáláttak az építkezéshez. Ezt azonban a tatárjárás miatt 1241-ben félbe kellett hagyni. Ahogyan ez egy 1245. évi oklevélből kiderül, a monostor mellett is voltak harcok. A tatárokkal folytatott harc közben itt sebesült meg György fia Sándor mester. A tatárjárásig felépült a monostor keleti szárnya, a templomnak viszont csak homlokzatfalai készültek el ebben az első periódusban. A félbemaradt építkezést egy másik építőműhely felezte be, közvetlenül a tatárjárás után, mert az adatok szerint a monostorban 1246-ban már újra éltek szerzetesek.
Néhány adat az apátság XIV. ? XVII. századi életéből: kevés fölszentelt pap élt a monostorban. Kitűnik ez egy 1388. évi oklevélből is. Béli Péter és az apátság közötti vitás ügyben a határjárás bizonyítására 16 fölszentelt pap mondta el a föld- és határesküt, köztük a béli monostorból Konrád, Henrik és Móricz apát. Ebből arra következtethetünk, hogy rajtuk kívül más szerzetes nem élt a kolostorban, másképp aligha lett volna szükséges más monostorból hívni felszentelt papokat.
A XV. század végén országszerte komoly problémákkal küszködtek a ciszterci apátságok. Meglazult a fegyelem, az apáti székben sok helyen nem szerzetesek, hanem világi papok ültek, az apátságok birtokait elidegenítették. A bélháromkúti monostor apátja sem szerzetes volt, hanem 1479-1485 között Péter nógrádi főesperes, aki nem is lakott a monostorban.
1495-ben az apátság csere útján Bakócz Tamás kezébe került, aki ekkor egri püspök volt. Úgy tűnik, ez időtől kezdve az egri püspökök birtokában volt a monostor, amelyben a szerzetesek egy ideig még bent maradtak. 1503-*ban a perjellel együtt 3 szerzetes élt az apátságban, és egy György nevű orgonakészítővel is találkozunk. 1508-ban 5 szerzetes élt itt. A XVI. század harmincas éveiben végleg elnéptelenedett az apátság, miután a református hitre tért Perényi Péter az egri püspökség éa a káptalan birtokait 1534-ben elfoglalta. Perényi Péter halála után, 1548-ban I. Ferdinánd szerezte meg az egri püspöki váruradalmat, amelynek a bélháromkúti apátsági birtok is részét képezte. Az apátság javait 1678-ban az egri káptalan kapta meg, majd 1700-ban I. Lipót rendeletére az egri papnevelő tulajdonába került. A templom ekkor már rossz állapotban volt. Egy 1696-ban kelt leírás a templomnak már csak falairól beszél. 1720-ban romjait említik.
A helyreállítás erkölcsi előkészítésében szerepet játszott Baranyi István remete, aki legkésőbb 1720-tól az egyházközösség területén élt. 1732-ben kezdték meg a munkát, és 1745-ben szentelte fel az újjáépített templomot gróf Erdődy Gábor egri püspök. Három szakaszban zajlott a munka. Először felépültek a déli mellékhajó, a kereszthajó és a mellékszentély falai, a főszentély és a két négyezetei pillér. Második szakaszban készült a templom boltozata és az orgonakarzat. A harmadik szakaszban megépítik a sekrestyét.
Műemléki helyreállítását Lux Kálmán kezdte el 1934-ben, és az 1953-1954-ben folytatódott Szakál Ernő kőszobrász restaurátor irányításával. A belső falsíkok vakolatait távolították el, és helyreállították az északi keresztházat. A templom külső helyreállítása dr. Rados Jenő professzor tervei alapján 1964-ben folytatódott. E munka kapcsán lettek feltárva 1964-1966-ban a templom déli oldala mellett az elpusztult monostor alapfalai.
Míg a templomról meglehetősen sok adat maradt ránk, addig a mellette lévő monostorról szűkszavúan szólnak a források. Az 1696-ban készült leírásban a templommal együtt nagyszerűnek nevezett monostor falairól történik említés. 1733-ban már csak a lebontott és elhagyott monostor helyéről olvashatunk. Az 1829-es Canonica Visitatio szerint a bükkszentmártoni templomot 1734-ben részben a templom, részben a monostor romjainak anyagából állították helyre.
Érdekes ábrázolásra figyelt fel Voit Pál az 1758-ban épült egri Kispréposti Palota dísztermében. A díszterem ajtó fölötti lunettáit Huetter János Lukács festette. Jobbra, a keleti irányba nyíló ajtó fölötti kép vadászjelenetet ábrázol. A vadász képében a palotát építtető Androvics Miklóst ismerhetjük fel, a kutya által félig eltakarva a Bélkő aljában az apátfalvi ciszterci templomot látjuk, nyugati homlokzatán rózsaablakkal Balról csatlakozik az azóta a föld színéig elbontott monostorépület, amely az ábrázolás tanúsága szerint ekkor még az első emelet magasságáig állott.
A plébániát 1827 körül előbb fürdőházzá, majd posztógyárrá alakították. 1850-től kezdve a monostor területének jelentős részét elfoglalva, több épületből álló kőedénygyár épült itt, ami több mint 70 évig működött. 1927-ben a csődbe jutott gyárat lebontották.
A templom melletti romkert
A szerzetesek lakóhelyéül szolgáló monostor a templom déli oldalához csatlakozott. A régészeti feltáráskor napvilágra került alapfalakból kialakított romkertben kirajzolódik az elpusztult épületegyüttes alaprajza. Zárt négyszögben, a ciszterci előírásnak megfelelően sorakoznak a helyiségek. Az épületegyüttes középpontjában a téglalap alakú udvart körbezáró kerengőfolyosó van, amely boltozott volt, az udvar felé nyitott, oszlopokon nyugvó árkádívekkel. A déli keresztház nyugati falában megmaradt a boltozat egyik falíve, és jobbra tőle kivehető a második falív indulásának helye. Az első falív alatt látjuk az elfalazott könyvtárfülkét, ahol a polcok helyének vájatai is látszódnak. A kerengőfolyosó félnyeregteteje a déli mellékhajó falához csatlakozott. Ma ez a fal a barokk helyreállítás utáni képet mutatja. A kerengő boltozatának támasztékaként 2 méterenként félpilléreket találunk a fal udvari szakaszán. A déli oldal közepén a kútház alapfalait találjuk.
A négyszögű kerengőfolyosó külső oldalára vannak felfűzve az egyes helyiségek. A keleti szárny helyisége a sekrestye volt, a mai formánál kisebb alaprajzzal. Ettől délre találjuk a káptalantermet, a monostornak a templom után a legfontosabb helyisége. A 2x3 boltszakaszos helyiség északi része a mai sekrestye alá nyúlik. Téglapadlója a XV. században készült, padlószintje alatt 2 falazott sírt találunk, amelyekben a monostor apátjai nyugodtak. A keleti és déli fal mellett ülőpadkát találunk. A káptalanterem fölött az emeleten a hálóhelyiség helyezkedett el. Az ide vezető lépcső lenyomata a déli keresztház belső nyugati falán látható.
A káptalanterem melletti déli keskeny helyiség az ún. fogadószoba volt. A monostor délkeleti részén a legnagyobb terem a szerzetesek munkaterméül szolgált. A terem délkeleti sarkában egy ?a középkor óta nem használt- forrás található, amelynek vizét téglából készült csatornán keresztül vezették a kútházba. Ma is ezt a vizet ihatjuk itt. Nem 3 forrás volt tehát, hanem 4, és külön érdekesség, hogy a negyediket beépítették az épületbe.
A monostor déli szárnyát a magas talajvízszint miatt nem lehetett a középkori szintre süllyeszteni. A szerzetesi munkaterem mellett melegedőszoba volt, középen pedig ebédlő helyezkedett el. Tőle nyugatra a konyha állott, amely a szerzetesi ebédlőn kívül a laikus testvérek ebédlőjét is kiszolgálta. Ezt a helyiséget a cementgyári víztárazó építésekor nagyrészt elpusztították. A nyugati szárny alá volt pincézve, leszakadt boltozatát és a pinceajtót megtalálták a feltárás során."
Meg is van, 2007. augusztusában volt. Itt a kivilágított templom, meg egy rossz minőségű videó a fényképezőgéppel, de azért valamennyire hallani a bentről kiszűrődő éneket.
Igen, párszor felmentem éjjel is, egyszer éppen valamilyen szertartás, vagy liturgiai művekből "koncert" volt bent ( pl. voltam már az egomi Bazilika altemplomában is ilyen kiskoncerten ). Érdekes élmény volt a középkori falak mellett ilyet hallgatni.
Nem tudom, hány ilyen templom lehet itthon, ami az Árpád-korból származik, szinte eredeti állapotú, és a településtől félreesve, egy kilóméterre megmaradt. Ott a fák között egészen sajátos hangulata van. Főleg éjszaka, ha odabent épp rendkívüli mise van, és az kihallatszik.
Nohát, én már sokszor, és jópárszor az apátságban is. Ha ezt tudom, megvizslattam volna a szószéket alaposabban...
Érdemes elmenni. Ez az apátság, és mellette a kolostor alapfalai nagyon tetszenek, és felette a hegy és a bánya még vár nélkül is megéri a túrát. Van fel a hegy platójára egy tanösvény, ami az apátság mögül indul, és nagyon szép a panoráma a bányaplató széleiről a környékre.
Plussz a két meghagyott magaslat még jobb kilátóként szolgál. Az egyikhez fel is vezet az ösvény, a másikat macerás megmászni, nincsen kialakított feljutás.
A településtől északra van egy kis tó is, ami szintén nagyon hangulatos, a patakvölgyet zárták el egy gáttal. A patak mentén pedig nagyon jó vizű források. A tó felett főzőhelyek, és vadkempingre alkalmas placcok. Elhanyagolt külső WC-kkel, és erdővel, alternatívaként. Vízzel meg a szélén a forrástól levezetett kifolyó szolgál. Onnan pedig a hegyen át is át lehet turistautakon ballagni Szilvásváradra, a Szalajka völgy végéhez is.
Rengeteget nyaraltunk ott, úgy '88 óta ilyen sátrazós nomádban is, meg a tó feletti nyaralókban is. Onnan mentünk Gerennavárhoz, Szarvaskőre, vagy a szentléleki kolostorromhoz. Ez a hely nagyon megszerettette velem a Bükköt.
Ott nem voltunk, csak korbementunk a Bazilika korul. A vár még zárva volt, korán voltunk ott. A mai fo célunk a Strázsa-hegy volt. De találtam egy 2009es képet, ez a teto, amit írsz, már akkor megvoltHúsvétkor jártunk ott.
Szia! Kérdésem: be tudtál jutni a felújított Fehér-toronyba?
Vagyis abban az épületrészbe, ami a királyi Palota sarkán nemrégig kilátóteraszként szolgált, most viszont kissé felmagasították és védőtetővel látták el.
A Szarvaskővel kapcsolatos archív hozzászólások között volt egy igen érdekes, szintén abaamádé jóvoltából
(Abaamádé 2006.06.13.- 8511-es hozzászólás):
"A bélapátfalvi ciszterci templomot 1732-1745 között újjáépítették, ekkor készült a szószék is. A szarvaskői vár ekkoriban még viszonylag jó állapotban lehetett. Az 1730 körül itt járt Bél Mátyás a várat nem tudta megnézni, mert annak bejárata zárva volt. Szarvaskő romjainak 19. sz.-i ábrázolásain a szikla ellentétes oldalain még magasan állnak a palota és a torony falai. Persze, mindez igazolásaként jó lenne részletesen tudni a szószék díszítéseiről, elemeiről."
A kép is az ő alkotása:
Tudsz erről a szószék diszítőelemről többet, vagy van e esetleg róla képed?
Szarvaskő vára az egri vár egyik É-i elővára volt Cserépvárával és Dédesvárával együtt. Eger NY-i elővára Sirok volt, de K-i elővárának lehet tekinteni Diósgyőr királyi várát is. Ezek a várak egymással és más felvidéki várakkal lovas futári kapcsolatban voltak, de sürgős esetben használták a füstjelzést is, ha gyorsan közeledett az ellenség.
Irodalmi forrás alapján, Szarvaskő első telepített, magyar lakosai Tamás püspök (1217-1224), vagy Kilit II. (Clétus) püspök belső emberei voltak, akiket a jövedelmes vámszedőhely feladatainak ellátására, védelmére, az odavezető út karbantartására telepítettek Szarvaskőre az 1220-1230-as években.
A megye egyik legfontosabb útja, az Eger-patak völgyén keresztül vezetett Budáról-Hatvan-Eger városokon át, az Alsó- magyarországi bányavárosok felé. (Besztercebánya, Selmecbánya, stb.)
A kereskedelem megindulásával együtt járt a vámszedőhelyek kiépítése is. Vámot az eladásra szánt áruk után kellett fizetni. A vásáros helyekre vezető utak, hidak használatáért, az ún. szárazvámot kellett fizetni. A vámszedés jogát a mindenkori uralkodó adományozta, de az út és a vám felett a püspök rendelkezett.
A szarvaskői vám 1493-ban még 250 aranyforintot jövedelmezett. 1495-ben két vámszedő Laczkó és Sebastianus 165 aranyforintot fizettek be a püspöki pénztárba. A vámhely még 1558-ban is jól jövedelmezett. A község lakóinak szolgáltatásai közé tartozott a vámhoz vezető út karbantartása. 1577-re a vám jövedelme már annyira lecsökkent, hogy gyakran a heti egy dinárt sem érte el, ezért Radéczy István püspök (1572-1586) megszüntette. A szarvaskői vám így is 350 évig működött gazdaságosan.
Ezt követően inkább az elővéd szerepében volt kisebb-nagyobb hadászati jelentősége.
Néhány a helyszínen készített fotó:
Kutatása:
Nováki Gyula mérte fel a várat, az alaprajz neki köszönhető.
Meg kell említenem Tóth István helytörténeti monográfiáját, amely 2005-ben jelent meg, és részletesen taglalja a helység és a hozzá tartozó vár kialakulását és történetét.
Régészeti kutatásról, állagmegóvásról nincs tudomásom.
Húsvétkor jártunk ott.
párás volt az ido...
