Keresés

Részletes keresés

Fine Tune Creative Commons License 2002.03.04 0 0 66
Az a gond, hogy ha az MSZP nyer, kénytelen egy olyan lobbitörvényt hozni, amibe Medgyessy ügye frankón belefér. Mondjuk politikus, ha már nem az, három év múlva....és bármikor újra lehet politikus.

Ez viszont azt jelenti, hogy nem csak Meggy ússza meg, de harmadszor is szét lehet lopni az országot.

Tiborc Creative Commons License 2002.03.04 0 0 65
MTI hír keresése
Tocsik Márta: http://hirek.mti.hu/keres/default.asp?cText=Tocsik+M%E1rta&cPublishingPlace=&dDate=&nDispNews=10
Azt hiszem, ebben a ciklusban nem emelkedik törvényerőre.
Nem merek többet szkennelni, lezárom egy hivatkozással.
Igen régi könyv, és igen zamatos:
Lukács Mária: Szélhámosok szabadlábon
Táncsics 1971
TN 1700 – f – 7171
/Akkor még nem volt ISBN/
Akkor sem tudtak megbirkózni ezzel a kapcsolati tőkével.
Talán nem is akartak.
Tiborc
Tiborc Creative Commons License 2001.11.20 0 0 64
Én is köszönöm az információt.
Tiborc
Előzmény: Hegyi Gyula (63)
Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.11.20 0 0 63
A www. mszp.hu-n minden részletre kiterjedő interjú olvasható a Gresham-ügyről.
Mivel a döntést valamennyi (Fidesz, MIÉP, SZDSZ, MSZP) képviselő megszavazta, egyformán 'sárosak" vagy sem. Szerintem nem.
Amúgy kösz, hogy felhoztad a topicot, én is gondoltam rá.
A kormány úgy döntött, hogy ebben a ciklusban már nem terjeszti a Ház elé a lobbitörvényt.
Jogi szabályozás hiányában így továbbra is marad a maszatolás, vádaskodás, sárdobálás.
Kár.
Előzmény: Tiborc (62)
Tiborc Creative Commons License 2001.11.20 0 0 62
Kedves Hegyi Gyula!
Csak mint esetleg a témához tartozó mellékletet jegyzem fel, mert nem szorosan tartozik ide. Tárgyi és nyelvi magyarázatokként használható, ha tárgyalják a törvényt, valamelyik képviselő fel fogja hozni.
Érdekes felvetés, korrekt válasz
Tiborc
Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.08.03 0 0 61
Kedves Tiborc,
kösz, jó ötlet. Ha a nyár legforróbb része eltelik, magam is írok egy levelet a Nyelvtudományi Intézetnek vagy Grétsy úrnak személyesen.
Előzmény: Tiborc (59)
Szabadelvue Creative Commons License 2001.08.03 0 0 60
"Érdek-közbenjárás"

- én nem tartom ezt különösebben nehézkesnek, a jogászok bükkfanyelvén pedig egyáltalán nem az.

A magyar kifejezésnek lenne egy óriási előnye: aki használja, tudná, hogy pontosan mit is jelent, mit is mondott ...

Előzmény: Tiborc (55)
Tiborc Creative Commons License 2001.08.03 0 0 59

Mivel nem magánlevél, közreadom:
"Tisztelt Balázs Géza Úr!

Szeretettel meghívom ebbe a vitakörbe, amely az index hu politikai fórumán folyik:
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9038645&uq=58
Nem istenítéletet várok, csak a nyelvészek higgadt, tárgyilagos ajánlatait.
Talán több esetben is szívesen látnám, más topicokban is - ez sem magyar szó, visít a Word ellenőrzése - szíves segítségüket.
Tisztelettel
A Tiborc álnevű nick"

Meleg Ítő Creative Commons License 2001.08.01 0 0 58
Topic-címére:

Nemt'om, de már lobbiznak érte :)

Tiborc Creative Commons License 2001.08.01 0 0 57
Kedves Hegyi Gyula!
Talán ide is írhatnánk, Balázs Géza is ért hozzá
És villámpostán is lehet.
Tiborc
Előzmény: Hegyi Gyula (56)
Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.07.24 0 0 56
Kedves Tiborc,
Dávid Ibolya természetesen lobbittörvénynek mondja, mert ez az előterjesztés hivatalos neve. Ebből láttam egy előzetes példányt, s akkor jutott eszembe, hogy legalább magyar szót találhatnánk ki a lobbi helyett. Azért nyitottam ezt a topicot.
Jó ötlet, azt hiszem, valóban írok egy leevelet Grétsynek.
Előzmény: Tiborc (55)
Tiborc Creative Commons License 2001.07.23 0 0 55
Tisztelt Hegyi Gyula Képviselő Úr!

Kicsit aggódtam is itt elkövetett cselekedeteimért, köszönöm, hogy komolyan vett.
Örömöm, hogy ellenzéki képviselő létére is van humora - ez utalás M.K. - ra.
A tisztességhez hozzátartozik, hogy az idézett részt már nem szkenneltem, a MEK elektronikus könyvtárát vettem igénybe, alkalomadtán be is jelentem nekik, ne legyek illegális idéző.
/ Minden asztaltársamnak ajánlom a Magyar Elektronikus Könyvtár anyagát, kiváló mentéseket tettem onnan, mert valóban gyorsan lehet rátalálni a keresett szövegrészekre! /
"Érdek-közbenjárás"
Nem korszerű, és sajnos M.K. más szószerkezetei sem használhatók a mai korban. Szívem szerint Őt akartam etalonnak.
Pedig a világ nem sokat változott, a parlamenti üléseken történtek jobb megértéséhez Jókai és Mikszáth mai olvasata igen hasznos.
A kijárás szó is tetszik, viszont: érdekes nyelvi átalakulás van a vasutas zsargonban: Talán még a képviselő úr is emlékszik arra, negyedszázada milyen bősz nyelvészeti viták voltak a "vonat jár ki az első vágányra" kifejezés magyartalansága miatt! Akkor erről volt szabad véres vitákat folytatni.
Érdekes jelentéstani tartalma volt pedig a két kifejezésnek; az "érkezik" átmenő vonatra utalt, a "kijár" pedig oda beálló, beállított, majd idővel onnan induló vonatra utalt. Nekem egyértelmű volt, de mára az akkor kárhoztatott "kijár" kifejezés eltűnt a használatból, illetve, ahol hallom az utastájékoztatást, ott nem hallani.
Nem vagyok ítész, hogy ebben dönteni tudjak: jobb lett a nyelv, vagy rosszabb.
Forduljunk Grétsy László Tanár Úrhoz, talán neki is lesz javaslata a "lobby(i)törvény" elnevezésben.
Üdvözlettel
Tiborc

Előzmény: Hegyi Gyula (53)
Tiborc Creative Commons License 2001.07.23 0 0 54
Dávid Ibolya is lobbitörvénynek mondja, vagy az újságíró írta így?
Tiborc
Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.07.03 0 0 53
Kedves Tiborc,
tegnap hazafelé a villamoson elolvastam. Nagy örömmel. Ha lesz időd, az egész Új Zrinyiászt felvarázsolhatod ide, legalább lesz értelmes politikai olvasni való is az indexen.
Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.07.02 0 0 52
Kdeves ezazamaz,
szerintem megjegyzésed nagyon off-jellegú.
Amellett ha nemcsak írnál, hanem olvasnál is (vagy rámennél az "adatok"-ra), akkor látnád, hány topichoz csatlakoztam eddig.
Úgyhogy bemutatkozásod esetedben valóban áll: hazugság azt állítanod, hogy más topichoz nem csatlakoztam.
De kinek az érdekében? Mivel engem több felől is piszkálnak, megkönnyíthetnéd a találgatást.
Előzmény: ezazamaz (51)
ezazamaz Creative Commons License 2001.06.30 0 0 51
Kedves Gyula!

Nincs bátorságod igazi topic-okhoz csatlakozni?

wizes Creative Commons License 2001.06.29 0 0 50
Sz. Kecskés J.!
Látom xereted az állatokat!
Kis önimádó!

Előzmény: Székely Kecskés János (49)
Székely Kecskés János Creative Commons License 2001.06.29 0 0 49
Kedves Gyula, gratulálok az állatvédelmi tv. kezdeményezésetekhez. Kösz.
Előzmény: Hegyi Gyula (48)
Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.06.29 0 0 48
Kedves Tiborc,
most jöttem meg Strasbourgból. Ígérem, elolvasom, s akkor vissza-jelentkezem.
Én is szeretem Mikszáth parlamenti karcolatait. Az édes az, hogy kormánypárti képviselő volt, nyilván mindent megszavazott, amit kellett, de a tolla viszont szabad maradt.
"Érdek-közbenjárás" szó szerepelt egy cikkben a lobbitörvény kapcsán. Nekem nem tetszik.
Előzmény: Tiborc (47)
Tiborc Creative Commons License 2001.06.29 0 0 47
Sikerült megtalálnom.
Copyright a MEK.
Mikszáth Kálmán: Új Zrinyiász
Csak egy fejezet, bár hosszú lesz.
Az előzményt nem mellékelem, akit érdekel, olvassa el. Anno nekem kötelező volt, volt, régen volt, manapság nincs kényszer.
Mindez előzmény a lobbytörvény elnevezéséhez, beleértve az elhallgatott előző beírásomat is. Ígérem, szeptemberre befejezem, és mind a topicnyitó, mind az én megelégedésemre is konszenzusa jutunk, ellentétben Szanyi Tibor VIP – es képviselő úr válasz nem adásaival.
Mára ennyi.
Tiborc
Forrás a MEK, talán a felnövekvő ifjúság is megérti:
„X. A PARLAMENT
Napok múltak el a megrázó esemény után, mely a »Nádor utcai csata« néven lesz ismeretes örök időkre a fővárosi pénzintézetek történetében. Zrínyi és emberei a vizsgálati fogságban ültek (az együtt maradt közlegénységet is sikerült túlnyomó katonai erővel lefegyverezni és fogollyá ejteni ama véres napot követő éjjelen), a föllázadt emberi érzéseknek immár elég volt téve. A megtorló hatalom megtette a magáét. Nem mondhatja senki, hogy nincsen egyenlőség és hogy nincsenek törvények Magyarországon. Azt lehetett volna hinni, hogy már elpihen a közvélemény és egész csendesen hagyja a vizsgálóbíró percegő tolla alatt szaporodni a vallomási jegyzőkönyveket, míg végre megérkezik az izgalom tetőpontja: a század legérdekesebb végtárgyalása.
De nem így történt. A közvélemény olyan, mint a fodros vizeket járó hajó, ha valami hullámtól nagyot dől jobbra, okvetlenül mindjárt utána éppen olyan nagyot dől balra – míg végre eligazodik. Jönnie kellett mindjárt az ellenáramlatnak is. Különösen a vidéken sajnálni kezdték Zrínyiéket. Oh, a vidéken mégis puhábbak a szívek. És azt is mondták a vidéken: bizony nagy szemtelenség úgy bánni egy Zrínyivel, történelmünk nagy alakjával, mint egy közönséges gonosztevővel, és hát nem is valami nagy kár azokért az összevagdalt zsidókért… Talán mégse puhábbak a szívek a vidéken.
A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van! És – hogy rövidek legyünk – mesés gyorsasággal kezdett nőni a vidéken a rokonszenv Zrínyiék mellett, s egy nap mintha kilépett volna Somogy megye címerpajzsából a koronából kezdődő kéz és elejtvén szőlőfürteit, tollat ragadott volna, sürgős feliratot írni a képviselőházhoz, beavatkozásra kérve a parlamentet Zrínyi gróf és társainak kivételes természetű ügyében.
Az országgyűléshez küldött feliratok, kérvények sorsa közönségesen siralmas. Ha vár is rájuk valami jövendő, az csak olyan, hogy a halottból legfeljebb prédikációs halott lesz – életet itt bele nem lehelnek. De a somogyi kérvény kivétel. Az csemege. Több: – divatcikk. Leszorítja a legkomolyabb javaslatokat. Trikót húznak fel a pártvezérek és ostrom alá kerül a háznagyi iroda karzatjegyekért.
De mielőtt még a somogyi kérvény tárgyalásra került volna, jelesül előtte való napon, híre ment a városban és a politikai körökben, hogy a Zrínyi-ügyben interpelláció lesz. Pulszky Ágoston fog interpellálni. Közvetlen a kérvények előtt.
– Tehát megrendelt interpelláció.
– Lehetséges. Mert az interpelláció kényelmesebb a kormánynak, mint a kérvény. Az interpelláció csak párbaj. A kérvény csata. A párbaj csak egy játék, kivált, ha az ellenfelet maga a válaszoló választja.
Másnap reggel már tíz órakor megtelt a folyosó és lüktetett, pezsgett, forrt az élet; Nyegre, akit Szilágyi kiküldött az elnöki lakosztályból, mint Noé a galambot, hogy nézze meg, van-e már valaki odakünn, azzal csörtetett vissza:
– Itt vannak, kegyelmes uram, a betegek is, a mezei hadak is.
Az elnök nagy kékes szemei még nagyobbra tágultak, kérdőleg szegződve a jegyzőre:
– Megbolondultak?
– A Zrínyi-ügy, kegyelmes uram.
– Szamárság! Ez az egész Zrínyi mindig föl volt fújva.
Élénk csoportok képződtek szerte a vacsoráló kis klikkek szerint; a Hungária-szoba, a dzsentri-szoba, az István-szoba és mindenféle szoba. Összebújtak és a nap legfrissebb eseményeit, benyomásait beszélték meg.
– Mi lesz Zrínyiékkel?
– Mit akar Guszti?
– Amit Bánffy.
– Hol van Pap Géza?
Mindenütt. Ahol említik, megjelenik a kis kobold; frissen siklik el az egyes csoportok közt, mint egy gyík: hófehér apró fogai messziről villognak, mint valami rizskásaszemek.
– Magunkhoz kell ragadni a kezdeményezést ebben a Zrínyi-ügyben. Nehogy megint az ellenzék csináljon belőle tőkét. Molnár apát már kézbe vette.
Molnár apát ravasz, mézes arca kibukkan a miniszterszoba melletti sikátorból, ahol Eötvös Károly tartja szóval, rezegtetve magát a csípőin, mint egy kényes násznagy a lakodalomban. Kedélyesen évelődik az apáttal:
– No, ugyan jó, hogy ezt a kis reakciót kieresztettétek. Mert ha ezt leverjük, az egész világ kálvinistává lesz, majd meglátod, és ti aztán elmondhatjátok, amit a jezsuiták: »Regnavimus sicuti lupi – Expellerunt nos, sicuti canes.«
– Csakhogy tovább van a vers – vág vissza Molnár apát –, Redibimus sicuti aquilae.
Ebben a percben könnyed léptekkel suhan el mellettük Gromon Dezső:
– Azt hallom, hogy Boborné is itt van a karzaton.
Ah, szépek ezek a cikcakkos zigzugok, sikátorok, mint az Olimpusz berkei. Más-más istenek lyukai. Bent az elnöki szobában Vulkán lakik a rettenetes pörölyével. Jaj annak, akire lecsap. A jobboldali folyosón hűséges udvarával Janus tanyázik a múltba és a jövőbe néző arcával. Csak nagyritkán, nevezetes mozzanatoknál megy be a gyűlésterembe, hol Vulkán szemöldöke igazgat és a pörölye csattog. A másik folyosón Tantalusz jár. Kis istenek és nagy istenek jönnek-mennek, megállnak egy-egy szóra és igazítanak vagy rontanak a halandók sorsán.
Vannak, akik csak tubákpikszisüket nyitják ki, ha bosszankodnak, de vannak viszont, akik Pandora szelencéjét kezelik és kieresztik belőle a bajokat. Vulkán ravaszul hunyja be a szemeit és tiltakozik:
– A szelence nem az én kezemben van, uraim.
Közel a miniszteri szobához Aeolus és legényei csinálják a szeleket, ha csendes gyűlések alatt összebújnak. Minden zug érdekes itt. S még az apró kis alakok is, kik csúsznak, másznak, hánykolódnak, ki frígiai sapkában, ki csörgősapkában, ki elrejtve nagy füleit a sapkája alatt, mint Midás, mégis valami fényt kapnak mindnyájan az istenek közellététől. Apollót tömjénezik ezek és remélik, hogy nagy kitartásával mégis megkapja Daphnét, akit mikor megölel, borostyánfává válik. Jupiternek hoznak áldozatokat, tömjént és mirhát, amazok – mert itt vannak a villámok és azok a bizonyos legendás fazekak. Vulkánnak nincsen pártja, de félnek a kalapácsától és kényszerülve táncolnak körülötte. Mercur hektikában van, de a mérlege csillámló, míg ki nem esik a kezéből. Valóban Olimpusz ez – ahova bevágyik minden halandó, kivált ha magyar anya szülte. A levegő fülledt ugyan és füstös. De mert az istenek is ezt szívják, tehát úgy kell beszürcsölni, mint illatos ambróziát. Az istenek és kis istenek körül csúnya szolgálatokat kell végezni, hajlongani, görbülni, hízelkedni. De ennek így kell lenni, míg a bájos kis Hórák meghozzák egy napon kackiás kötényükben a jutalmat.
E pillanatban kilép odújából Szilágyi, s követve a jegyzőktől és wippektől, mintegy udvarával bevonul, sehol meg nem állva, utat nyit, két nagy kezével kalimpálva a tömeg között, mogorva, szinte ünnepélyes arccal, mint egy angol speaker, aki tudja, hogy az a föld, amelyre lép, érzi őt.
Az útvonalon, amerre megy, halk moraj kél. A sok dologtalan, henye ember találgatja:
– Ma mérges.
– Dezső rosszkedvű.
– Nem szeretnék ma beszélni.
– Az a kérdés, kire haragszik ma: ránk-e, vagy rájok?
Egyik nap a mogorvaságát konstatálják ilyen körülményesen és mégis semmitmondóan, máskor a jókedvét. S ez is egy neme ama mulatságoknak, melyek oly drága pénzen vásároltatnak.
Az elnök után bevonul egy nagy raj, a konok beszédhallgatók, mert e sok zöldségnek, vegyes szalma-széna-szecskának véges-végig való meghallgatása szinte egy neme a drága pénzen vett mulatságnak, s úgyszólván a magas beléptidíj teszi becsessé e gezemicét. Az okosok kívül maradnak a folyosón. Azok azt tartják, hogy csak háromféle beszédet lehet meghallgatni: a nagyon okosat, amiből tanulni lehet, a nagyon szépet, mely gyönyörűséget nyújt és a nagyon bolondot, mely megnevetteti őket. A középszerű beszéd teljesen érdektelen. És a beszédek, sajnos, majd mind középszerűek. A lapokban ugyan hirdetik őket pártállás szerint nagyszabásúaknak, kolosszálisaknak, szépeknek, bölcseknek, sőt elragadóknak, de biz azok a szegény párák csak középszerűek.
Az ülés tehát megnyílik; következnek a különböző jelentések, a jegyzőkönyv felolvasása, szóval megindul az úgynevezett parlamenti munka.
A folyosón maradt képviselők még a szivarjaikat szíják és elmesélik a kulissza-dolgokat; egyik is tud valamit, másik is: összeteszik, amijök van és egy félóra múlva mindent tudnak, sőt az összehordott szálakból kikombinálják azt is, amit nem tudnak.
A tanácsteremből kijövő alakok rövidesen, telegramstílusban az ottani benyomásokat is elmondják:
– Wlassicsnak nagyon sötét az arca. Valami baja lehet a Vatikánnal.
– Talán a Zrínyi-ügybe avatkozott be a pápa.
– A karzaton csakugyan ott van Boborné.
– Ohó, azt meg kell nézni.
Egy pár ember elcsapja a szivarját és bekullog.
– Szép-e?
– Gyönyörű.
– Hol ül?
– A középen, ametisztszínű ruhában, orgonavirágos kalappal.
Ezalatt, tip-top, a korridor felől folyton jönnek új és új alakok: Csáky Albin Csáky Györggyel, Zrínyi egyik katonájával, aki nem keveredett bajba és most idehozta az érdeklődés és aggodalom.
Majd Széll Kálmán toppan be lemesre fésült hajával, finom fehér zsebkendőjét kibontva, melyről rezedaillat száll és elkeveredik a füstös levegőben.
– Rátótról jövök – magyarázza –, egy hétig voltam oda, s immár ostobaságok történnek. Ki beszél bent?
– Még senki.
– Pulszky fog interpellálni?
– Pulszky.
– És Bánffy mit fog felelni?
– Nem mondta meg, pedig éppen most beszélgetett itt.
– Nem vagytok politikusok – mondja Széll kedélyesen, a kibontott zsebkendőt gondosan összehajtogatva laposra. – Jupiter Dodonában a szent tölgyfa leveleinek rezgése által tudatta a maga akaratát az emberekkel.
Ezalatt egy kis sánta úr tűnik fel a folyosó tarkabarkaságában, sima, borzéhoz hasonló fejével és vastag aranyóraláncával, vastagabbal, mint a Demkóé (mely az egyedüli fényes dolog immár a Házban).
– Ki ez? – kérdi Széll Kálmán. – Mintha ösmerném.
Senki se tudja – de Harkányi Frigyes mégis tudja. Sőt már beszélt is vele. Harkányi Frigyes mindenkivel beszél, akivel találkozik, mindent megnéz, mindent megfigyel, megkopogtatja botjával a házak falait, hogy milyen anyagból vannak, megtapogatja kezével a szövetet az ismerősei ruháján és aláhajlik a Széll Kálmán hóna alá zsebkendőjéhez, hogy egy kis parfümöt élvezzen a máséból. Udvarias, élénk, kedves és szolgálatkész.
– Hát nem ismeritek? Sapristi! Hiszen ez a Zrínyi Mór, az Első Magyar Földtehermentesítőtől. Nagy ganef – et caetera. Éppen az imént beszéltem vele. Képviselőket keres, akik a nyílttérben kinyilatkoztatnák, hogy a földtehermentesítő bank vagyonilag szilárd alapon áll, dacára a dacárandóknak.
– Úgy? Menjünk hát tovább – folytatá Széll Kálmán –, a szent tölgyfa leveleinek a rezgése a fő. Ugye nem vesztem el a Fühlungot? Mindig csak a levelekre kell ügyelni, és az ember tudja ezekről, hogy Jupiter mit akar.
– Én azt gondolom, kegyelmes uram – mondja Rosenberg Gyula, szinte egyik levele, de egyik rezgésbe nem hozott levele ezen tölgyfának –, hogy Bánffy teljes jóakarattal van Zrínyi iránt, de azt hiszem, ez a dolog főképp Erdélytől függ.
– Ugyan, hagyd el. Az egy foltozó suszter. Új bőrből nem tud varrni. Ez pedig valami egészen új bőr. És megvallom, bár kétségtelenül nagy schnitzert csinált a szegény Miklós, de én nem engedtem volna letartóztatni.
– Én se – felelte Rosenberg.
– Persze a sógorság miatt – évelődik Széll Kálmán. – Egy Rosenberg nem lehet ellensége a Rosenberg-leány férjének: Zrínyi Miklósnak.
Csáky György élénken ugrik fel erre a szóra és bemutatja magát Rosenbergnek nyájas kérdő tekintettel:
– Báró Rosenberg?
– Nem. Doktor Rosenberg. (S aztán újra Széll Kálmán felé fordul.) Hogy vannak a tehenei, kegyelmes uram?
– Köszönöm alássan a szíves kérdést. Éppen tegnap adtam el egy kétéves bikát az alençoni hercegnek.
Mint mikor a méhek özönlenek minden tájék felől a kaptárba, jöttek sorban a ritkán látott alakok, a jól táplált Hieronymi, a selyemtalpú Matuska nagy megbotránkozással. »Mégis plusquam amit csinálta meg a Zrínyi: hát nem tudta tartani egy jogtanácsost, egy jót, aki megmondja neki, hogy ami nem megy, az nem megy.« Majd jön a népszerű Darányi promincliszerű mosolyával, megfogja a Kabós Ferenc kabátkombját:
– Így járnak mindazok, Feri bácsi, akik a Náci bácsi tanácsát nem fogadják.
– Hát mi lesz vele, kegyelmes uram? Szabadon eresztik?
Darányi összevonja a vállait s jobb keze két ujját a szájára illeszti:
– Hja, azt csak az isten tudja.
Honnan, honnan nem, ott teremnek a későn kelő Andrássy grófok is. S bizonyos üdeség oson be velük a fojtó, rossz folyosói levegőbe. Mindig hoznak valami friss ideát. És mindig előjönnek igazítani. Éppen megfordítva csinálják, mint a régi órákon a barátok. Ők a napfénynél tűnnek el és az esővel jönnek elő.
– Zrínyi követhetett el hibákat – hangoztatja gróf Andrássy Tivadar –, de folyton megmaradt gentlemannek. Ő egy körömnyit sem vesztett a presztízséből. A kormány hibázta el a dolgot, hogy egy középkori urat belesegít egy bankba. Azt ott azután sértegetik. Természetesen nem tűri. Ez az egész a kormány lelkén szárad.
Most hirtelen megszólalnak idegbántóan a villanyos csengettyűk. Egy wip kinyitja az ajtót és kikiált:
– Urak, a Pulszky interpellációja.
A folyosó alakjai berohannak, s üres és csöndes lesz kívül minden, mint egy kripta.
Pulszky Ágost: T. Ház! Azon közérdekű ügyben, mely abnormis voltánál fogva is, de általjában is a judikatura és az etikai érzések közötti ellentétessége következtében, de más szempontból is, úgy a jogászkörök, mint általjában az egész közvélemény foglalkozásának főtárgyát képezi, indíttatva érzem nézeteimet röviden kifejteni. (Halljuk! Halljuk!)
Előrebocsájtván, hogy sem a merev pártszempontok, még kevésbé a történelem tanulmányozása következtében az iskola által beoltott kegyeletszerű sensibilitás adják jelen felszólalásom megtételéhez az impulzust, mint inkább azon általjánosan szembeötlő kivételesség, mely ezen ügy elbírálásánál az egyedüli domináló szempont lehetvén, bizonyos követekeztetések levonását mellőzhetlenül szükségessé teszi. (Halljuk! Halljuk!)
Ezen ügy, tisztelt Ház, gróf Zrínyi Miklós és társainak a sajtóban és a közönség nagy rétegeiben sokat pertraktált ügye. Mindnyájan ösmerjük a sajnálatos esetet, mely miatt a fentebb említett letartóztatások történtek, s bizonyára ezen nagyfokú kihágás, sőt vérengzés…
Dr. Mezei Mór: Sőt haláleset!
Pulszky Ágost: …halálesettel kapcsolatos vérengzés felől csak egy vélemény lehet és az elítélő. (Úgy van! a jobboldalon.) Az is kétségtelen, hogy büntetőtörvényeink e tekintetben világosak, és mert a törvény előtti egyenlőség is evidens, a kérdés tárgytalannak látszó voltát csakis egyetlen körülmény alterálja, és erre kérek engedelmet röviden kiterjeszkedhetni, mielőbb interpellációmat megtenném. (Halljuk.)
A törvények, tisztelt Ház, mindenkor azon generációra érvényesek, amelyre hozattak és mindazon következő emberöltőkre, akik azt meg nem változtatják, de nem érvényesek azon generációkra, melyek a törvények keletkezése előtt élvén a nálunk fennálló állami rend szerint azoknak hozatalába be nem folyhattak, sőt azokat nem is ösmerték. (Helyeslés a jobboldalon.) Zrínyi Miklós más kornak a szülöttje.
Thaly Kálmán: Mindig erőszakos volt! Katzianer tábornokot is ő ölette meg közvetve.
Pulszky Ágost. De nem lett érte semmi baja. Éppen ez mutatja, hogy ő egy másik korban élt, amikor sok olyat elnéztek, ami most kihágás, sőt a bűn kategóriájába esnék. Hunyadit senki se vádolta levéltitok megsértésével, mikor a Brankovics vajda levelét elfogta.
Eötvös Károly: Mátyást se mérték-hamisítással a cinkotai icce miatt. (Derültség.)
Elnök: Ne méltóztassanak annyit közbeszólani.
Pulszky Ágost: Balassa és Bebek köztudomású hamis pénzveréseinek megtorlása hasonlóan foganatba sem vétetett a közhatalom azon időszerinti faktorai által, de általjában nem megítélhető egy akkori egyén ténykedése a mostani törvények és a mostani, ezen törvények által szuggerált közfelfogás szerint, senki sem tartván tolvajnak Aport, aki a koronát Ottótól jogtalanul elsajátítá, sem zsarolónak Teleki Mihályt, aki egy láda ezüstöt csikart ki Leopold császártól, és nem tekinti becstelen egyénnek gróf Csákyt, aki Brandenburgi Katalinnal szerelmeteskedvén, ezen könnyelmű hölgyet minden értékétől kifosztotta; mindezen férfiak akkoriban igen kiváló és becsületes embereknek tartattak. (Úgy van! úgy! a jobboldalon.) De ha ténykedéseikkel áthelyeztetnének a jelen korba, nem habozom kimondani, hogy ezen ház egyik tagja által sem tartatnának korrekt embereknek. Mi következik ebből tisztelt Ház? Az, hogy egyéneket megítélés szempontjából egy bizonyos korszakból másik korszakba áttenni nem lehet. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a baloldal egyes padjain.) Szerves elválaszthatatlanságban lévén a törvények az egyénekkel, ugyancsak mozdíthatlanok a törvények és jogszokások is, mert ha, hogy egy példát hozzak fel, ma a szent László törvényei szerint kellene idomítani felfogásunkat, igen furcsán nézne ki maga ezen mélyen tisztelt Ház is. Kérdem a tisztelt Háztól, mi történik például Molnár János apát és képviselő úrral, ha a Mátyás korába áthelyezve, vagy a Mátyás-kori törvényeket és felfogást ide helyezve, elmenne a kerületekbe a lakosságot a kormányzó hatalom ellen uszítani?
Eötvös Károly: Lefejeznék.
Pulszky Ágost: Vagy miképpen ítélnék meg Eötvös képviselő urat, ha pénzt fogadna el azért, hogy valakinek tanácsot adott? Ez a kérdés egyik oldala, tisztelt Ház, s ezen észjogi elvek és filozófiai igazságok fonalán tovább haladva konstatáljuk, hogy gróf Zrínyi Miklós, Szigetvár volt kapitánya, ki 1508-ban született, saját hibáján kívül, tehát akaratától független okokból, a természetnek valamely általunk felismerhetetlen törvénye alapján, midőn mintegy másfél évvel ezelőtt feltámadott, egy oly társadalomba jutott, melynek törvényei őreá nem lehetnek olyan mereven kötelezők, mint másokra, ha azt vesszük, hogy ő ötvenhét évig más módon és más felfogás mellett volt teljesítője állampolgári kötelmeinek; de ha mi fagyos merevséggel elzárkózunk ezen egyébiránt okvetlenül tekintetbe veendő indok elől, akkor beáll azon, megvallom, sajátságos, sőt páratlan eset, amivel ők előállhatnak, hogy feltámadási időpontjukat véve, az összes vizsgálati fogságban ülő vádlottak nem idősebbek másfél éveseknél, amilyen korú egyéneket pedig büntetni nem lehet. (Úgy van! úgy! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.)
Meszlényi Lajos: Pólyás csecsemők kaszabolták le a részvényeseket. (Derültség.)
Pulszky Ágost: Azonfelül, tisztelt Ház, nem szabad elzárkóznunk azon kiváló hazafias erények elől sem, amelyekkel méltán dicsekedhetnek! Nem szabad elfelednünk, hogy Zrínyi Miklós hősi halált halt a hazáért.
Madarász József: Meghalt Miksa császárért, annak a zsoldosa volt!
Meszlényi Lajos: Nem volt kóser ember.
Thaly Kálmán: Már az is rossz jel, hogy Pulszky védi.
Elnök: Meszlényi képviselő urat rendreutasítom.
Pulszky Ágost: És kell, hogy ez a nemzet viseltessék annyi kegyelettel a saját történelme iránt, hogy annak nagy alakjaitól meg nem vonván a köteles tiszteletet, ha a körülmények kívánják, és ha az ősök tisztelete és a törvények tisztelete szembeállíttatik egymással, kötelessége olyan expedienst keresni, mely mind a kettőt lehetőleg megkíméli. (Általános helyeslés.)
Mindezeknél fogva a következő interpellációt van szerencsém benyújtani az összkormányhoz (olvassa): Van-e tudomása az igazságügyminiszter úrnak, illetve a kormánynak arról, hogy Zrínyi Miklós és társai folyó hó 17-én elfogattatván, vizsgálati fogságba ejtettek?
Tekintettel az illetők történelmi és hazafiúi érdemeire és némely mutatkozó abnormitásokra, szándékozik-e a kormány valamely kivételes intézkedést tenni?
Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: T. Ház! (Nagy zaj.)
Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni!
Báró Bánffy Dezső: miniszterelnök: Engedje meg a t. Ház, hogy igen röviden nyilatkozzam az imént elhangzott interpelláció elválaszolása szempontjából. Igenis van tudomásom, hogy Zrínyi Miklós volt szigetvári lakos és az ottani, de már azóta elhalálozott s következésképp feloszlott helyőrség néhány, nem is nagyon sok tagja, teljesen megfelelőleg annak, amint azt tisztelt Pulszky Ágost képviselőtársam mondotta, letartóztattatott.
Aminthogy nem is lehetett volna másképp, mert mit mondott volna a tisztelt Ház, ha azok után, amelyek történtek, letartóztatás nem történik? A letartóztatás tehát jogos, célszerű és szükséges volt. (Úgy van! a jobboldalon.)
Ami az interpelláció másik részét illeti, ámbár az igazságügyminiszter úr távol van, ővele kontaktusban, általunk is komoly megfontolás és megszívlelés tárgyát képezik azon, hogy úgy mondjam, különleges momentumok, melyeket az interpelláló képviselő úr kiemelt (élénk helyeslés a jobboldalon), és nem habozom kimondani, tisztelt Ház, megjegyezvén, hogy többet most nem mondhatok, mert nem látom se célszerűnek, se szükségesnek, se okosnak, miszerint, ha a vizsgálat befejeztetik, nem előbb, csak akkor, a kormány se mulasztja el, hogy a maga hatáskörében megtegye azon lépéseket illetékes helyen, amely lépések leginkább felelnek meg úgy a magyar érzéseknek, mint a méltányosság követelményeinek.
Ivánka Oszkár: Ez nem válasz.
Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: Én annak tartom (Felkiáltások balról: Mit akar hát Zrínyivel tenni? Kieresztik vagy nem?) és kérem a t. Házat, méltóztassék azt tudomásul venni.
Bánffy leült, s mozogni kezdett az egész Ház, mint a hullámzó tenger. Elégedetlen morgás tört ki köröskörül a balmezőn, bár különböző okokból. A függetlenségi párton sokallták a kormány jóakaratát Zrínyi iránt, a nemzeti és a néppárton kevesellték. Sőt a kormánypárton is csak a Bánffy leghívebb gárdája látszott megelégedettnek.
A Zrínyi-kérdésnek, mely pedig igen egyszerűnek látszik első pillanatra, igen különös szögletei képződtek, melyek ismét sajátságos csoportosulást okoztak. A néppárt rajongott érte, a kereszténység, s illetve a katolicizmus bajnokának tekinté őt, aki annyi pogányt leaprított. Bizony ez az utolsó tette, a részvényesek szétveretése is istennek tetsző dolog. Körülbelül ilyenformán gondolkozott a nemzeti párt is (ámbár Apponyi még eddig nem nyilatkozott). Míg ellenben a függetlenségi párt Miksa császár hívének és az osztrák szoldateszka egyik tagjának tartotta Zrínyit, aki azóta, ahogy feltámadott, valóságosan a kormány tutélája alá helyezkedett. Zrínyi is csak egy mameluk, s ha vétett a törvények ellen, tessék megbüntetni, mint más embert.
Zrínyi általában sokat vesztett nimbuszából. Nem csoda. Az Olymp istenei is azért taszíttattak le trónjaikról, mert néha megfordultak a földön az emberek között. És ha a történelem nagy alakjai visszatérnének másfél évre, tömérdek szobrot tördelne össze az emberiség.
Maga a jobboldal is megoszlott. A zsidó képviselők haragudtak Zrínyire a Nádor utcai vérfürdő miatt; Beksics nagy agitációt fejtett ki, s tele volt panasszal, puskaporral:
– Hát demokrácia ez? Hová lesz így a szabadelvű lobogó szeplőtlensége? Hát ezért írok én húsz esztendő óta vezércikkeket, hogy most itt szabadon lehessen embereket öldösni a nagyuraknak?
A nagyurak szintén duzzogtak, az Andrássyak, Csákyak:
– Ez nem elég. Pertörlés iránt kellene előterjesztést tenni a fölségnek.
– Még pedig haladéktalanul – licitált rájok Tallián Béla.
A kálvinisták összebújtak a médium sorompóinál:
– A néppárt akarja kimenteni Zrínyit? Jó. De akkor mi nem mentjük.
A lutheránusok kiosontak a folyosóra. Isten tudja, hogy lesz, mint lesz. A szélső balról fenyegető kiáltások hallatszottak:
– Nem úgy van az!
– Majd mi is hozzászólunk a somogyi kérvényhez!
Valóságos káosz keletkezett ebben a csekély kérdésben. Mintha valami pajkos tündér egy csalánággal érintette volna meg a Ház összes tagjait, mindenki nyugtalanul feszengett, mozgott és a roppant zajban alig bírta Pulszky elmondani, hogy örvendetes tudomásul veszi a választ.
– Nem vesszük tudomásul! – hangzott egyszerre sok torokból.
Az elnök föltette a kérdést:
– Akik tudomásul veszik a miniszterelnök úr válaszát, méltóztassanak felállni.
– Többség! Kisebbség! – hangzott egyszerre.
Az elnök szeme műértően végigsiklott a Ház vidékein, s szemkarikái kitágultak. Álom-e ez? A jobboldalnak csak a kisebbik része kelt fel. Tisza Kálmán, Falk Miksa ülve maradtak; hasonlóan Csáky Albin, az Andrássyak s a szürke mamelukok közül igen sokan. Széll Kálmán, Hieronymi, Radó Kálmán felállottak. A csodálkozás fölszisszenése futott keresztül a Házon. A nemzeti pártról felállott Apponyi, Horánszky, Gullner és alig négyen-öten, a néppárt egytől-egyig fölemelkedett.
– Róma csörgőkígyói! – kiáltá rájuk egy hang, azon hitben, hogy a fölszisszenések tőlük származnak.
Nagy volt a megrökönyödés. A szélbal ujjongott. Báró Dániel sápadtan tántorgott a miniszterelnökhöz. – Milyen blamázs – mondta, a kezét a mellén ájtatosan összetéve –, milyen blamázs! – Lukács László behúzta a fejét a váll-lapockái közé és féloldalt nézte a csodálatos kavarodást. Mintha a Belzebub ördög egy véka kölest öntene össze egy véka sárgakásával.
A miniszterelnök arca fölvette tigrisszerű nevetését; volt abban valami baljóslatú és vérfagyasztó. A wippek nagy robajjal rohantak a folyosóra, hogy segédhadakat hozzanak, de hasztalan; az elnök, aki ott fent ült dölyfösen trónusán, mint Báthory István a Matejko-képen, gúnyosan kimondta a határozatot, mely fönségesen zúgott a beállott csöndben, mint egy megrendítő égi szózat.
– A miniszterelnök úr válaszát a többség nem veszi tudomásul.*
A miniszterek elhagyták padjaikat és összebújva, sürgős tanácskozást hevenyésztek.
Lett erre zaj és zavar. A képviselők kirohantak a médiumra.
– Név szerinti szavazást kérünk!
– Már késő!
– A határozat ki van mondva!
– Az elnök erőszakoskodott!
– Öt percnyi szünetet kérünk!
Elnök: Az ülést felfüggesztem öt percre.”

Én nem folytatom, az előzmények, és a következmények elolvashatók szeptemberig.
Az aktuálpolitikai vélemények megírására is van elég idő.
Tiborc

Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.06.23 0 0 46
Kedves Jerzy,
az 1963-as szócikkben nyilván a kapitalizmus elleni kötelező ellenszenv is benne van. Félő, hogy ennek ellenére nem tévedtek nagyot a lobbizás leírásában!
A "kijárás" valóban jó magyar szó, kifejezi a lényeget.
Jerzy Creative Commons License 2001.06.20 0 0 45
Hegyi Gyula írja:

> Engem elso közelítésben a címe zavart. De lám, szavaidból az derül ki, hogy a németben
> is a "Lobby" szót használják.

Csakhogy lényegesen eltérô értelemmel, ahogy kiokoskodtam a Würzburgi Egyetem egyik politológusának segítségével tegnapelôtt óta.

Az összes hozzászólót, velem együtt, sôt részben még Belovai Istvánt is, az átkosbéli :-)
definició zavarta meg, lásd: 1. - ami ma is érvényes, amennyiben megvesztegetôpénzekrôl,
pénzadományokról van szó - pl. N.o.-ban a 2 millo márkás nagyságrendű Kohl-botrány és
a CDU Svájcban fenntartott fekete-kasszája sokmilliós "kenôpénzek" gyüjtésére.

A Lajtán túli értelmezést talán a német Naumann & Göbel kiadásában megjelent CD-Lexikon
fogalmazza meg frappansan, lásd: 2.2

Én tegnap a két értelmezést kevertem össze a befejezô sorban:
"Antilobbista és egyidejuleg lobbilista-kedvelô üdvözlettel" - helyesen inkább:
"Kenôpénzellenes és lobbilista-kedvelô ..." tehát szvsz használjuk mi is inkább
az EU-ban elterjedt definiciót a "lobbi"-ra, 2.2-szerint.

1.)

Idegen Szavak Kéziszótára, 1963:

[megjegyzések tôlem]

lobbyzmus ang-lat az Amerikai Egyesült Államokban szokásos kijárás [kijárás ??],
azaz a képviselôk megvesztegetése és befolyásolása a törvényhozáson kívüli köröktôl;
ennek érdekében a képviselôház folyosóján, elôcsarnokában keresik fel ôket.

2.1) németül

Naumann & Göbel ca. 1993:

Lobby (politisch): Wandelhalle im Parlament. Die Lobby ist der übliche Ort, an dem Nichtparlamentarier mit Abgeordneten verhandeln können, wo also auch Abgesandte von Interessenverbänden auf die Volksvertreter in ihrem Sinn einzuwirken versuchen. Lobby meint daher zugleich die Gesamtheit solcher Funktionäre eines Interessenverbandes (zum Beispiel Lobby der Autohersteller) und alle beim Parlament und zunehmend auch bei der maßgeblich an der Vorbereitung von Gesetzentwürfen beteiligten Ministerialbürokratie vorstellig werdenden Lobbyisten. Die beim Bundestag tätigen Verbände müssen sich seit 1972 in eine Lobbyliste eintragen lassen.

2.2) 2.1 magyar fordítása:

lobbi (politika): Parlamenti elôcsarnok. A lobbi az szokásos hely, ahol parlamenten-
kívüliek a képviselökkel tárgyalnak, ahol az érdekképviseletek küldöttei próbálkoznak
a népképviselôket a saját felfogásuk szerint befolyásolni. Lobbi azonban az érdek-
képviseletek funkcionáriusait is jelenti (pl. az autogyártók lobbija), azonkívül a
törvények elôkészítésében közreműködô, a miniszterumi hivatalnokokkal együttműködô
lobbistákat is. A Bundestagban [német Parlamentben] működô Egyesületek kötelesek
1972 óta a lobbilistára bejegyeztetni magukat.

Lobbilistás üdvözlettel,

Jerzy

Előzmény: Hegyi Gyula (44)
Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.06.19 0 0 44
Kedves Jerzy,
szeretném hangsúlyozni, hogy a törvényt a kormány csak ősszel terjeszti be, egyelőre csak előzetes vázlatot juttattak el pl. hozzám, mint az egyik bizottság alelnökéhez.
Engem első közelítésben a címe zavart. De lám, szavaidból az derül ki, hogy a németben is a "Lobby" szót használják. (Bár ahogy évente egyszer-kétszer Berlinben és majdnem naponta a műholdas német adókat figyelem, a német még több angol szót használ.) Amúgy valami hasonló készül, mint Németországban.
De a részleteket majd ősszel meglátjuk.
Előzmény: Jerzy (43)
Jerzy Creative Commons License 2001.06.19 0 0 43
Hegyi Gyula írja:

> Bár ez esetben a törvényjavaslat NEM a pártfinanszírozásól szól, hanem arról,
> hogy a különbözo érdekcsoportok, cégek, ágazatok szervezett képviseloi hogyan
> gyozzék meg legális keretek között bizonyos döntések meghozatalára a törvényhozókat.

Igy teljesen más a helyzet, ilyen szabályzat [magyar megfelelôje talán: végrehajtási utasítás
több, meglévô törvényhez és az Alkotmányhoz] - de NEM törvény - Németországban 1972 óta a

Lobbyliste, magyarul lobbilista:
================================

http://www.bpb.de/wahlen/buch/kap_1/in_1_3_3_bilder.html

Németül nem tudónak is érdemes megnézni, mert néhány képpel világítja meg a lényeget,
a "Lobbylista" képre kattintva megtekinthetô a lobbizó egyesületek neve és pontos címe.

A képek német szövege -> és magyar forditása:

Lobbyliste des Deutschen Bundestages (Auszug) ->
A Bundestag (a német Parlament) Lobbylistája (részlet)

Verbände und ihre Einflußnahme ->
Egyesületek és hogyan befolyásolják [a képviselôket]

Bonn, 28.Mai 1984: Mehr als 200000 Metaller demonstrieren
auf der Bonner Hofgartenwiese für die 35-Stunden-Woche ->
Bonn, 1984. május 28.: több, mint 200.000 fémmunkas tüntetése a
bonni királyi-udvari-mezôn a 35-órás munkahétért.

Gewerkschaften als politische Interessenvertreter ->
Szakszervezetek mint politikai érdekképviseletek.

Erre a képre kattintva nincs magyarázat, minek is, a fenti néhany szó magában foglal
mindent: a legfontosabb lobbi-egyesületek a szakszervezetek. Csakhogy van-e már kis
magyar hazánkban olyan szakszervezet, amelyik ezt a megjelölést meg is érdemli?????????

> Tartok tole, hogy ez elvileg nem helyes.

Egy újabb *törvénynek* szvsz semmi értelme: valami hasonló lehetne egy "flörttörvény",
vagy "pettingtörvény", ami elôírja (a meglévô, kialakult kultúrális szokások helyett)
a szeretkezéshez vezetô megismerkedést. Big brother is waching you. Még a hálószobában is.

> De mivel a gyakorlatban mindenütt érvényesül, talán jobb láthatóvá és szabályozottá tenni,
> mert így legalább valamennyire ellenorizheto.

Pontosan erre hivatott a német lobbilista.

Antilobbista és egyidejűleg lobbilista-kedvelô üdvözlettel,

Jerzy

Előzmény: Hegyi Gyula (41)
Tiborc Creative Commons License 2001.06.19 0 0 42
Tisztelt Hegyi Gyula képviselő Úr és valódi nevén szereplő asztaltárs!

Lobbiellenes vagyok én is, mert az életem során rengeteg lobbival kellett megküzdenem. Voltak ezek már 1990 előtt is, talán Bős – Nagymaros volt egy vízválasztó.
Gondolatban visszanyúltam Jókaiig, Mikszáthig, bár a helyes választ Eötvösnél, a bárónál kellene keresni. Igaz, ezek a művek nincsenek a neten.
Azt sem találtam, amiből szeretnék idézni.
Nem Hegyi Gyula ellenében, másért gyűjtöttem, és évek óta nem volt alkalmam „bedobni”.
Megteszem, bár vihart fog kavarni, de jerzy (20) beírása jogossá teszi.
Nem árulom el a szerző nevét, lehet találgatni.
Az egész kérdéskört áttekinti tanulmányában.
Ő indította ilyen felvezetéssel tanulmányát:

„Miért nincs a zsidóknak jussa a mennyországban?
Az anekdotikus történet pedig a következő: eredetileg, réges-régen persze mindenféle embernek volt helye a mennyországban. Békésen élték ott mindennapi életüket, mígnem egyszer valaki elkiáltotta magát: kiárusítás van a pokolban!
Erre a zsidók felpattantak a helyükről és az égi birodalmat odahagyva , eszeveszett iramban elszáguldottak a pokolba. Szent Péter pedig becsukta mögöttük az ajtót. Hát ezért nincs zsidó a mennyországban, ezért vesztették el az oda szóló jussukat.”

/ad Jerzy „3.) 4. Zsidótörvény” megjegyzésére – Tiborc /
Remélem, az esetleg meghozott törvény helyes alkalmazásával hazai vállalkozóink is tudnak élni.
Tisztelettel
Tiborc

Előzmény: Jerzy (20)
Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.06.18 0 0 41
Kedves Jerzy,
lelkem mélyén magam is antilobbista lennék. Bár ez esetben a törvényjavaslat NEM a pártfinanszírozásól szól, hanem arról, hogy a különböző érdekcsoportok, cégek, ágazatok szervezett képviselői hogyan győzzék meg legális keretek között bizonyos döntések meghozatalára a törvényhozókat.
Tartok tőle, hogy ez elvileg nem helyes. De mivel a gyakorlatban mindenütt érvényesül, talán jobb láthatóvá és szabályozottá tenni, mert így legalább valamennyire ellenőrizhető.
De ez persze csak egy jóindulatú feltételezés, "Wunschvorstellung", hogy stílszerűek legyünk.
Előzmény: Jerzy (40)
Jerzy Creative Commons License 2001.06.17 0 0 40
Armagnac írta:

> Ha névadási versenyben nem is, valami egészen másban sikerült dobogós helyre kerülnöd a
> pályázatoddal

Kösz. Több mint 3 évtizede élek az EU-ban, nyilvánvaló, hogy teljesen más a véleményem,
mint a Tied. De maradjunk az ügy érdekében, méginkább Hegyi Gyula személyi integritásának
tiszteletbentartása érdekében tárgyilagosak.

IANAL a kötelezô UseNet rövidítés, ha egy jogi / állanjogi laikus mond véleményt,
I Am Not A Lawyer - tehát a következôk szaktudás hiányában szavatosság nélkül.

"Lobbygesetz", vagyis a "lobbitörvény" szószerinti fordításban
NEM ismert N.o.-ban, valószínüleg egyetlen EU tagországban sem.
====================

Németországban "Gesetz der Parteifinanzierung" "pártfinanszírozási törvény" a szvsz
a "lobbitörvény"-hez leginkább megfelelô törvény. Részletes leírás németül:

> -------------------------------------------------------------------------------
Fachinformationsstelle Politik (Dokumentation): Themendokumentation ...
... Deutschland; Parteifinanzierung; Gesetz; Zusammenhang; Vergleich; Bundesverfassungsgericht
(Deutschland); Entscheidung/Urteil (Recht) - Verfassungsrecht ...

www.polwiss.fu-berlin.de/osi/dokumentation/doku/themdok/ fiv.htm - 94k
> -------------------------------------------------------------------------------

Egy figyelemreméltó kommentár - ami az én "dobogós" véleményemet is kiváltotta,
ugyancsak németül:

> -------------------------------------------------------------------------------
Kommentar von Christian Füller: L` état c` est CDU
... organisierte eine ausgeklügelte Form illegaler Parteifinanzierung; er hat mit hoher
Wahrscheinlichkeit ... obwohl er da das Gesetz bereits gebrochen hatte - ein ...

www.asamnet.de/~jusosam/cdu3.htm - 5k
> -------------------------------------------------------------------------------

Antilobbista üdvözlettel,

Jerzy

Előzmény: Hegyi Gyula (38)
armagnac Creative Commons License 2001.06.15 0 0 39
Ha névadási versenyben nem is, valami egészen másban sikerült dobogós helyre kerülnöd a pályázatoddal.
Előzmény: Jerzy (20)
Hegyi Gyula Creative Commons License 2001.06.15 0 0 38
Kedves Belovai,
persze sejtettem, hogy OTT vágnád a füved, de éppen mikor olvastam, hogy füvet vágni indulsz, itt végigsöpört egy zápor a városon.
Meg is éreztem valamit az internet irracionalitásából.
Tisztelt Hozzászólók,
köszönöm és élvezem az ötletbörzét. Valami túl emelkedettet, látom, nem vártok a törvénytől. Nem csodálkozom ezen.
Előzmény: belovai (33)
belovai Creative Commons License 2001.06.14 0 0 36

Aha,
Kapcsolatban vagy Svejkkel!?
Várjuk a további infot.
Előzmény: cogito (35)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!