A szelestei gabonaszárító telep előtt várakozott két Liaz típusú pótkocsis teherautó, amikor az elől álló váratlanul visszagurult a lejtőn és nekiütközött a mögötte veszteglő tehergépkocsinak. A vétkes autó sofőrje visszaállt az eredeti helyére és megpróbálta rögzíteni a szerelvényt. Közben a hátul álló autó pilótája kiszállt szemrevételezni a kárt és elkezdte javítani a rongálódásokat. Akkor is a vezetőfülke előtt tartózkodott, amikor az elől álló teherautó ismét elszabadult. A vétlen autó sofőrjének már nem volt ideje menekülni, így a két kocsi közé szorult. Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy a nagyvenyimi férfi azonnal életét vesztette.
Ha valaki nem ert az elsosegelynyujtashoz, az jobb, ha nem is nyul serulthez. Neha tobbet artasz vele, mint hasznalsz. Es ha esetleg szemtanuja vagy egy balesetnek, az is sokkolhat, tehat lehet, hogy egy csomo ember segitett volna, csak mondjuk megijedt es nem tudta, hogy most mit is csinaljon.
udv, smh
Ma este néhány perccel a helyszínre érkezésem előtt történt egy halálos baleset. Egy figyelmetlen kispolszkis kihajtott egy BMW elé. Én már csak a polák romjait a tőle 8 méterre (!) heverő mozdulatlan testet és a vétlen BMW szerencsére sértetlen utasait láttam. Eszembe se jutott, hogy az első sokkon átesett vétlen elszenvedői a balesetnek, a fiatal házaspár, szintén áldozatai a történetnek. Van olyan egészségügyi fórum, testület, bármi egyáltalán aki gondol azokra is, akik megélnek egy ilyen borzalmat?
Az egészségügy egyébként remekül vizsgázott :-( 10.000-es kisváros Bp-től 25 km-re, az alatt a húsz perc alatt amíg én ott voltam, csak a közeli kórházból ért oda egy riasztott orvos, a mentőknek híre sem volt.
Honfitársaink is jelesre vizsgáztak, legalábbis azok, akik a később bizonyítékot jelentő nyomokkal nem törődve, az ablakra tapadó, tények-akták-fókusz-láncszemstb-vel átmosott aggyal, kocsonyás tekintettel bámulva gázoltak át a törmelékeken.
Kár, hogy a jelenlévő változó létszámú érdeklődő között senki nem volt, aki legalább megpróbálkozott volna az elsősegélynyújtással, bár a helyszínre érkező orvos szerint felesleges lett volna. Én személy szerint érzek némi lelkiismeretfurdalást.
A dolog egyébként tanulságos: adott egy szinte álló, de éppen a főútra kióvatoskodó autó, amibe beleütközik egy másik, akár nem is túl nagy sebességgel. A kurva életbe is, ha be van kötve a biztonsági öve, akkor nem repül ki a roncsból és simán túléli.
ma reggel a Fővám térnél a korábbihoz hasonló baleset volt, egy öreg bácsi (bottal!!!) a piroson akart átmenni. egy szerencsétlen, vétlen 23 éves fiú vezette a kocsit, ami elütötte. a bácsi meghalt.
ott voltam reggel, szerencsére a balesetet nem láttam, de így is nagyon megrázott...
MIÉRT NEM TUDNAK A (főleg az idős!) GYALOGOSOK KÖZLEKEDNI????!
láttunk egy mentőt másnap az utcán. elfordította a fejét, de halványan rámosolyogtam, és azt mondtam, hogy ez van kicsim, születünk, meghalunk, ezen nem lehet változtatni. mondta, hogy soksok mindent másképp lát. és elmeséltem hogy amióta meghalt az egyik rokonom, ha mentőt hallok, mindig arra gondolok, hova siethet... ő is úgyanígy van ezzel..
nem tudok benyúlni a lelkébe... de igen. a gondolataiba nem, de a szívébe, a lelkébe, nagyon is... ez az egyetlen fegyverem...
sokat beszélünk róla. azt hiszem ezt ki kell beszélni, ezt már végigrágtuk, beszélni kell, de el is kell engednünk magunkat, eddig sikerült megtalálni az egyensúlyt ebben... idáig olyan biztos voltam. tartottam a frontot. kicsit fáradok, és egyre többet morfondírozok, hogy jól csinálom-e a dolgokat. és most jön ki rajtam. hullámokban süllyedek magam alá... már majdnem tudok sírni is. minden percben mellette állnék, de most már két napja nem tudok annyira ragyogni rá... erősnek kell lennem, de nem tudom, tudok-e olyan erős lenni, hogy ő is kapjon belőle, és érezze a kisugárzásom...
Én azt gondolom, hogy az ilyen szörnyű, mély sebeket csak és kizárólag az idő (teljesen sosem) tudja begyógyítani.
Alapgondolatként: az élet megy tovább.
Talán úgy tudnál segíteni, hogy lehetőleg ne hozd szóba, bármilyen nehéz. Ha sír, ne sírj jobban. Símogasd meg és mosolyogj rá. A lelkébe úgysem tudsz benyúlni, kívülről támaszd meg erős akarattal.
Elmondom, hogy velem nem történt még ilyesmi. Csak beleképzeltem magam a helyzetbe. Lehet, hogy nem is jól okoskodom.
azért nem írtok, mert nem árulom el, melyik balesetről van szó? vagy azért, mert pszichológust javasoltok?
senki nem volt olyan szituációban, mikor fogta valakinek a fejét, hogy az ne lássa azokat a pillanatokat, amik beleégnek az emlékeibe, amik kísérteni fognak élete végéig, amiktől reszketni fog, nehogy éjszaka törjenek rá???
senki nem volt olyan szituációban, hogy el tudja mondani, mi segített, mit csináltak, beszéltek, megbeszélték-e, hogy sikerült halványabbá tenni ezeket a perceket, pillanatokat, az örökkévalóságot?
másrészt, ha mások is be tudják azonosítani, melyikről van szó, akkor menni fog a vita, ki kinek ad igazat, mit kellett volna másképp csinálni... nem szeretném, ha idegenek ítélkeznének egy olyan helyzetről, amit nem ismernek, amit nem ismerhetnek, olyan emberekről, akik egy másodpercre ugyanakkor, ugyanott, ugyanabban a pillanatban hibáztak, habár lehetséges, hogy ezer, sokezer közül a legjobb emberek...érted?
hidd el nehéz úgy tapogatózni ezzel kapcsolatban, hogy senki ne szóljon nekik, hogy egy topic nyílt ezzel kapcsolatban a neten. csak ha próbálod beleképzelni magad a helyembe... írtam neke, megkaptad?
igazad van ebben. hidd el, mérlegelem, bárki bármit is mond, és eddig is úgy viselkedtem, ha nem is teljesen tudatosan, hogy CSAK segítettem ezzel. viszont kezdek összetörni, most kezd megviselni, és annak a súlya is, hogy én vagyok, aki a legtöbbet tud neki segíteni, nagy felelősséget tettek rám a többiek, ami kedves teher nekem, mert nagyon fontos ő az életemben, de nagyon nagyon nehéz...
Még sem indegy, hogy milyen balesetről van szó. Mert nem mindegy, hogy milyen "szerepe" volt benne.
Egyébként ez a tipikus "nem értek hozzá, de baromi okosakat mondok" dologba futhat itt, szerintem ez pszichológus dolga. Többet árthatunk, ha csak mondjuk a dilettáns elképzeléseinket. Talán annyi belefér, hogy éreztesd vele, hogy számíthat Rád. Ez a legtöbb -szerintem-, amit nyugodt szívvel megtehetsz így látatlanban. Konkrétabb teendőkért tényleg szakértőt kérdezz, de ne itt a net-en, mert ez nem ilyen távolról megmondható dolog.
kérlek, ne találgassátok. így is nagyon nehezen vettem rá magam, hogy erről a témáról írjak itt. nem a balesetről szeretnék, hanem annak a feldolgozásáról...
abban szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan segítsünk feldolgozni a történteket, hiszen, ez egy egész életre nyomot fog hagyni benne. nagyon nehéz, mintha kötélen egyensúlyozniék, hogy hogyan viselkedjek..
