Legélelmesebb honfitársaink a nemzetnek adosságaikat szokták adni, ugyhogy az alapötletet nem tudom támogatni, annál kevésbé, mert a nemzet mi vagyunk.
Szvsz a nemzettel az a legnagyobb gond hogy nem igazán megfogható. Régebben, az 1800-as években még egyértelműbb volt a dolog: a gazdaság szorosan kötődött a földhöz, és az adott területen élők között szoros volt az összetartozás. Ma azonban inkább a közös kultúra lehet az ami meghatározza a nemzetet, de ez sem egyértelmű: az a bantu néger aki megtanulja a magyar nyelvet és kultúrát az már magyar ? Vagy az a lumpen alkoholista aki a nevét sem tudja leírni és Petőfiről csak azt tudja hogy egy rádióadás neve az most magyar ? Vagy az magyar aki annak vallja magát ? Nos, szvsz a státusztörvény után egy nagy rakás romániai "magyar" cigánnyal leszünk "gazdagabbak", de szvsz lesz egy pár magyarított színrománunk is.
Amúgy szvsz nemzetállamok soha sehol nem voltak és egyre kevésbé lesznek. Ez csak egyes politikusok lázálma. Inkább arra kell törekedni hogy az országokban lévő különböző kultúrák jól kijöjjenek egymással. Csak ez pár szomszéd országban nem nagyon megy, mivel anno szép nagy területet raboltak tőlünk és a lelkifurdalásukat intenzív magyargyűlöletben élik ki.
Én úgy érzem, hogy a nacionalizmus az valami olyan dolog, ami a külvilágnak szól. Azt mondja meg, hogy egy nemzet miben különbözik a többitől, illetve, hogy mik az érdekei. Azt butaságnak tartom, hogy valaki a nacionalizmust kárhoztatja, mert amíg nemzetállamok vannak, addig nacionalizmus is lesz. Mert ha egy nemzetállam nem tudja megmondani, hogy miben különbözik a többitől, és nem tudja érvényesíteni az érdekeit akkor minek van? Miért nem olvad be valahova, ha annyira egyforma. Szóval a nacionalizmus a nemzetállamtól elválaszthatatlan.
A probléma ott van, amikor a nacionalizmust befelé próbálják használni. Ez szerintem teljesen hibás. Egy társadalomban ellentétek vannak. Akik kifelé összefognak a "nemzeti érdek" érdekében, azok között belül ellentétek vannak. Nem úgy tekintenek egymásra, hogy te is magyar én is magyar, de jó, osztozzunk meg mindenünkön. Mégis sokan azt hiszik, hogy a nemzet az valami nagy kibuc, vagy kommuna.
Én igazából semmiféle nemzetben nem nagyon hiszek. Budapesti informatikusként szvsz sokkal több közöm van az amerikai, német, piacon történő dolgokhoz mint hogy mit csinál Szabolcsban a munkanélküli 4 elemivel rendelkező roma. Állam bácsihoz persze már több közöm van: neki fizetem az adót, tőle várnám a szolgáltatásokat (Pl. közbiztonság, egészségügy) de ezt nem nemzeti hanem állami alapon. Állam bácsi ebből a szempontból egy szolgáltató: befizetek neki X. összeget és erre ő biztosít egy bizonyos színvonalú szolgáltatást. De ettől ugyanúgy nincs közöm egy számomra ismeretlen Pl. zalaegerszegi könyvelőhöz mint ahogy egy másik TVNET előfizetőhöz sincs, max. annyiban hogy ha nem fizeti be az előfizetési díjat az hosszú távon az én általam igénybe vett szolgáltatást is veszélyezteti. De ettől függetlenül nem kötök vérszerződést az ISMERETLEN TVNET ELŐFIZETŐVEL, sőt magával a TVNET-tel sem. Csak használom a szolgáltatását amíg az mindkettőnknek hasznos.
Ez nem nacionalizmus, nem kommunizmus, hanem sötét, hazug demagógia.
Aki pedig hirdeti (soxor láttuk már) másoktól várja az adakozást, az áldozatot, miközben ő maga hasznot húz belőle.
Nagy ritkán akadtak persze szent emberek is.
De az más kategória - nem politikai.
Az egész ott bukik meg, hogy olyan, hogy valakinek semmije sincs, nincs! Ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, hogy akiknek kevese van, azok hozzák a legnagyobb áldozatot a nemzetért, többnyire zokszó nélkül, akiknek meg sok van, azok még a keveset is sajnálni szokták és ők visítoznak a leghangosabban.
Sokat lehet hallani mostanában, hogy kötelességünk odaadni amink van, ha a nemzetnek szüksége van rá, mert a nemzet az első, az egyén csak utána jön. Ezt általában olyanoktól lehet hallani, akiknek nincs semmijük. A mechanizmus igazságosnak látszik: akinek van, az is adjon a nemzetnek, akinek nincs, az is. Az eredmény az lesz, hogy akinek van, az ad, akinek nincs az nem, de ő is betartotta a szabályt, hiszen ő is odaadta, amije volt: a semmit.
A második lépésben aztán az elmélet propagálói részesedni akarnak. Ehhez joguk van, hiszen a nemzet részei, még szép hogy részesedni akarnak ennek előnyeiből.
Van aki ezt nacionalizmusnak hívja. Én kommunizmusnak hívom.
