Több amerikai író indított szerzői jogi pert a Harmonia Caelestis ellen az Államokban, most pedig Németországban vádolják lopással Esterházy Pétert.
Sigfrid Gauch Németországban azt állítja, hogy Esterházy Péter egy teljes fejezetet emelt át az ő 1979-ben megjelent Vaterspuren című (Apa-nyomok) regényéből. „Mora Terézia műfordító még azt a fáradságot sem vette, hogy visszafordítsa németre az Esterházy által magyarított fejezetet, hanem visszanyúlt az én könyvemhez, és szinte szó szerint átemelte az inkriminált fejezetet” - állítja Gauch.
Esterházy egy német talk-show-ban kifejtete: a kiválogatott szövegeket egy új, általa kreált kontextusba helyezte. Kőműves hasonlattal élve „azzal dolgozott, amit talált: egy kicsit megmunkálta őket, s rakta egyiket a másikára. Így épült fel a ház, a mű”. A szintén érintett író Josef Haslinger szerint az eredeti idegen alkotásrészek beillesztésénél minima moralia a forrás feltüntetése. „A hosszabb passzusokkal szereplő írók joggal tarthatnak arányos részre igényt Esterházy bevételeiből” - vélekedik Lothar Müller, a Süddeutsche Zeitung irodalomkritikusa.
A poetica licentia az irodalmi kollázsokra is érvényes, azaz hogyha az eredeti összefüggésbe be tudja úgyazni az un. plagizátor az idegen szövegeket, úgy nem plagizál. Így az Esterházy Péter ellen indított per kimenetele igen kétséges. A német kritikák remekműnek kiáltották ki Harmonis Caelestis-t.
hetekig vezette a könyvek eladási listáját, ami nagy szó
Erről jut eszembe a Kornis Mihály a múltkor a felolvasó estjén azt mondta, hogy ő nem akar olyan író lenni, akit csak divatból vesznek meg, és berakják a polcra. Szóval vagy olvassák is el, vagy ne vegyék meg.
Jó, h. rátaláltam a topikra. A könyvet még a nyáron kezdtem el, kb. a harmadáig jutottam, aztán elcsábított a többi könyv, de most eszembe juttattátok, így folytatni fogom.
Tényleg nem könnyű, én eddig csak a Kis magyar pornográfiát olvastam tőle.
Szerintem se szégyen bevallani, h. nem könnyű olvasmány, és örülni kell annak, h. "fiatalok" is megbirkóznak vele, ezt most nem nagyképűségből írtam.
"Mai rohanó világunkban" az ember ha hazaér a munkából, és mondjuk inkább nem kapcsolja be a tévét - bár valóban az a legkönnyebb kikapcsolódás -, kell hozzá némi elszántság, hogy a Harmoniát vegyük a kezünkbe. Nem is lehet 3 nap alatt kiolvasni...
Én mindenesetre örülök, hogy ma ilyen könyvek is születnek, és divat lesz belőlük, hiába is, hetekig vezette a könyvek eladási listáját, ami nagy szó, amennyi bulvár könyv ma megjelenik.
Szóval kösz a hozzászólásokat, újra olvasni fogom!
Szia, Panka!
Nekem is nagyon tetszett az egy nő, és érdemes megnézni a Merlinben - igaz, a Vígben is adják Igó Évával -, de a Merlinben a Színművészetisek igazán megtesznek mindnent, ami nem csekély... szóval csak ajánlani tudom mindenkinek!!!
Nekem is nehezen megy a Harmonia: elkezdtem még az első kiadáskor, és még mindig nem értem a végére... De a korábbi könyveit nagyon szeretem. Az első,amit tőle olvastam a Termelési volt, szerintem hihetetlen jó, az Egy nő nekem nagyon tetszett, és a kedvencem a Hrabal könyve.
A Harmonia caelestis mindenesetre egészen más, mint az Egy nő. Bár az az igazság, hogy némi "obszcenitás" ebben is előfordul, de mondjuk a több mint 700 oldalas könyv kb. 0,001 :-) százalékában. Szóval merőben más könyv. Személyesebb, és inkább "családregény" vagy "történelmi regény". Persze az az igazság, hogy mindebből egyik sem igazán: a szó hagyományos értelmében nem regény; és a legkevésbé sem "történelemhű" (legföljebb sok benne a múltba és a régmúltba helyezett fikció). Én nagy könyvnek tartom. Egy szépséges, megrendítő, nagy vallomásnak.
Egyébként, bár ez talán nem ad nagy kedvet Neked Esterházyhoz, de az Egy nőt EP életművén belül az irodalmárok, hozzáértők is gyengének tarják.
Én a topic-címben szereplő könyvet nem ismerem, de Esterházy Péter Egy nő c. "művét" igen.
Véleményem szerint ha ez a modern irodalom, akkor nekem elég volt ennyi belőle.
Az egész egy értéktelen szemét: obszcén, közönséges, mesterkélt, helyenként teljesen értelmetlen, mindez olyan stílusban leírva, mintha nagy "igazságokról", gondolatokról lenne szó...szóval ha ilyen a Harmonia Caelestis is, akkor arról is hasonló lehet a véleményem.
Bocsi mindenkitől; valószínűleg újjá kéne születnem, hogy értékelni tudjam az ilyen "irodalmat".
felhozom a topikodat. :-) Szerintem is sokan olvasták/olvassák (hanyadik új kiadása jelent már meg?) - legföljebb nem járnak az indexre. Vagy nincs is számítógépük. Ja, és van egy párhuzamos topik is ugyanerről, Harmonia caelestis címmel. :-) (Igaz, az se nagyon él már.)
Jár valaki erre, aki mostanában olvassa? (Akár a könyvet, akár a topikot.) Ha igen, akkor visszajövök még én is.
A könyvet sokan olvasták. Sokan divatból (ez nem baj, legyen soká divat az ilyes). Úgy gondolom - és javíts ki ha nincs igazam - hogy első olvasmányod a szerzőtől. Ha így van, próbálkozz korábbi regényeivel, és többet fogsz érteni. A műbe egyébként én is sokszor belebuktam, letettem, felvettem, és megmondom őszintén, még nem jutottam teljesen túl rajta. Esterházy kivételesen (még önmagához képest is) személyeset, nehezen befogadhatót írt. Az ember mit tehet? Próbál elkapni hangulatokat, játszani a szcénákkal, továbbmenni kezébe adott fonálon, ízlelgetni mondatokat, történeteket. Így válik a regény személyessé, sokkal többé, mint amiért, amiről íródott.
(Azt hiszem, én is újra előveszem a könyvet, többet majd utána.)
Ne legyél türelmetlen. Tuti, h rengetegen olvasták, de éppen pont amiatt, hogy ez nem egyszerű olvasmány, most még nehéz róla véleményt alkotni egy sima műkedvelőnek. Jól meg kell rágni, hagyni kell, hogy leülepedjen, aztán kb. egy év múlva érdemes újra elolvasni. Én a hét végén állok neki újra.
Ami rögtön lenyűgözött, amikor olvastam, hogy a kis részek (most nem találok jobb kifejezést) tökegyedül is megállják a helyüket. Így is egy teljes egész művet adnak, minden hiányérzet nélkül, mégis pontosan beillenek egy nagyobb rendszerbe (ami az egész könyv).
Érdemes azon elgondolkozni, hogy a legtöbb írás a barokk és a modern korhoz kötődik. Mit gondolsz, miért?
Először is: köszönöm a hozzászólásokat!
Azt pedig, hogy ki számít fiatalnak nem tudom, bár gyanítom,hogy a 20 évemmel én az vagyok!
Valóban, nekem egy kissé nehéz olvasmány, nem azért, mert nem szoktam olvasni, hanem mert ilyen jellegű művel még nem találkoztam és nagyon furcsa!
Legalább nem szégyelled bevallani, hogy kissé nehéz olvasmány. Nem vagy kultúrsznob. Ez jó. Először mindenkinek nehéz, hiszen ettől több, mint a brazil sorozatok: oda kell rá figyelni.
A könyv második fele egyébként hagyományosabb módon szerkesztett, az lazább lesz.
A kis részek sorrendje nem véletlen, csak ne keress időrendi és történeti sorrendet. A mögöttes tartalom és a hangulati töltés fűzi öket össze. Nincs történet. Gondolatok, hangulatképek, asszociációk vannak.
Azon, hogy miért "Édesapám" mindegyik szereplő, külön érdemes elgondolkodni. Nekem lenne tippem, de sztem nem kell senki szájába adnom a szavakat, hiszen egy-egy dolgot ezerféleképpen lehet értelmezni. Ezt szeretem a modern és posztmodern művészetben: nem a művésszel kell kapcsolatot keresni a művén keresztül, hanem magával az alkotással. Így az adott mű (persze, bizonyos korlátokon belül) mindenkinek mást mondhat.
Sziasztok!
Most kezdtem el olvasni a könyvet és enyhén szólva nem olyan,mint amire számítottam...!
Az első pár oldal egyenesen nem tetszett, így a 36. oldal tájékán már kezd tetszeni, de elég fura!
Jó volna, ha leírnátok ide a véleményeteket a könyvről és van kérdésem is:
Ugye nem történelmi tényeket ír le?
(vagy nem a valóságnak megfelelően...)
Engem nagyon zavar, hogy mindíg "Édesapám"-at ír, bármilyen korról is ír! Miért?
Nagyon össze-visszának tűnik az egész!(ettől szép?)
Szóval légyszi írjátok le, hogy mi tetszett és mi nem ebben a könyvben!
Köszönöm!
Tibi
