Nem értetted meg, pedig már kezdtem benne reménykedni: csak akkor van értelme jogokról beszélni, ha valamely ember-alkotta rendszerből indulunk ki.
A természet adta szabályozás sokkal inkább faji léptékben ad támpontot, mint egyedek terén - ott egyszerűen három szempont érvényesül különféle mértékben: - az állat ösztönvilága - a gazda akarata - a haszon maximalizálása
Akkor ideális persze a helyzet, ha e három egyforma mértékben van jelen.
Annyi igaz, hogy az állatok nem tudnak és nem is akarnak emberek lenni. Tehát nekünk embereknek kell úgy nevelnünk őket, mintha kutyák, macskák, lovak stb. lennénk, mert ők ezt értik. Mi pedig tudunk alkalmazkodni, fel tudjuk fogni a különbséget.
Igen, a lovakat és minden állatot meg kell büntetni olykor-olykor. De értelme csak akkor van, ha az ő szabályai szerint működik ez is. Mert amit nem ért, az ugye nem lesz hatásos.
Szóval aki "használja" a lovat, kutyát stb állatot, az nem biztos, hogy hatékonyan tud vele dolgozni. Szerintem az állatokkal való munka során az együttműködés sokkal fontosabb, hiszen ez a hatékonyság kulcsa. Az együttműködő állat, aki tudja mit várunk el tőle, és mit kap ezért cserébe sokkal jobban dolgozik. Sőt örömmel tud dolgozni, mert úgy érzi neki is jó.
"A nemi aberrációkba inkább csakugyan ne menjünk bele, én nem erről beszélek."
Pedig ez is hozzátartozik az ember-ló viszonyrendszerhez, tehát ha teljes képet akarsz kapni, akkor ezt sem hagyhatod figyelmen kívül!
"Hanem arról, hogy a lónak, akár az embernek, vannak gondolatai, természetes vágyai, érzelmei."
Én pedig erre mondtam, hogy semmit sem számít! Nincs természet adta jog! Nincs természeti jogforrás! Egyszerűen ilyesmi nem létezik. Semmiféle természeti törvény, ideértve az élet törvényeit is, sem tiltja, hogy bármely állat bármely állatot rabszolgájává tegye! Sőt, ha úgy vesszük, akkor a hangyák voltak a legelső állattenyésztők.
"Ha ebben az illető örömét leli, akkor ugyanúgy pszihiátriai eset, mint aki befedezi a lovát!"
Miért? Mert neked nem tetszik? Vagy mert szerinted van egy 'normális' alapállapot, és ami attól eltér, az deviáns, beteges, patologikus eset? Az elsőre azt mondom: nyasgem. A széplelkek ne tartsanak állatot, nézzenek sok diznimesét és simogassanak cuki plüssnyuszikat. A másodikra meg körberöhöglek: ami 5000, sőt, 500 éve normális volt, az ma sokszor beteges, és vice versa. 500 éve normális volt, hogy embereket elraboljanak és rabszolgává tegyenek, és beteges dolog, sőt, bűncselekmény volt, ha valaki fel akart boncolni egy halottat. A pszichiátria kb. 25 évente tesz egy 90°-os fordulatot, és ami mondjuk korábban kezelendő elmebaj volt, az átminősült pszichés zavarrá. 100 éve a lobotómia, 50 éve az elektrosokk, 25 éve a gyógyszerezés volt, ma a pszichoterápia a divat.
Ugyanúgy nem ítélheted el azt, aki szexuális partnernek tekinti a lovát, mint aki lelkitársnak, vagy hobbiállatnak. Illetve csak és kizárólag nyugati, prűd, pszeudokeresztény világnézet alapján teheted meg, hogy elítéled.
"Ha nem te vagy a főnök, akkor majd ő lesz az, és jó esetben csak ignorál, rossz esetben harap, rúg, bakol, ágaskodik. Szóval sajnos bele kell menni ebbe a szánalmas hatalmi harcba."
Üdv a való világban. Az állatok nem emberek, és ha emberként bánsz velük, akkor ön- és közveszélyes egyedeket fogsz kapni. Ha pedig nem emberek, mert sem nem tudnak, sem nem akarnak emberként viselkedni, akkor az emberi jogok se vonatkozzanak már rájuk, mert különben a zuzmóknak és folyami kavicsoknak is adhatnánk ilyen alapon jogokat.
A nemi aberrációkba inkább csakugyan ne menjünk bele, én nem erről beszélek. Még csak nem is a jogról. Hanem arról, hogy a lónak, akár az embernek, vannak gondolatai, természetes vágyai, érzelmei. Ezek egy részét - akárcsak az embernek - a társadalom az együttélés nevében korlátozza. Ez egy objektivitás, amivel együtt kell élni embernek is, lónak is.
A hiearchia következő fokán áll az ember. Egészen egyszerűen azért, mert rendelkezik olyan kényszerítő eszközökkel, amelyekkel a ló (vagy akár a másik ember) személyes szabadságát gyakorlatilag teljesen megszüntetheti. Ha ebben az illető örömét leli, akkor ugyanúgy pszihiátriai eset, mint aki befedezi a lovát! Ezeknek a szerepe mindössze annyi, hogy az emberi társadalom a ló számára fel nem fogható, de elengedhetetlenül szükséges szabályait rákényszerítsék az állatra.
Aztán jön a ló pszihéje. Én szívem szerint egyáltalán nem főnökösködnék a lovon, egy baráti mellérendelt viszonyt tartanék ideálisnak. Csakhogy a ló ilyet nem ismer. Ha nem te vagy a főnök, akkor majd ő lesz az, és jó esetben csak ignorál, rossz esetben harap, rúg, bakol, ágaskodik. Szóval sajnos bele kell menni ebbe a szánalmas hatalmi harcba. Ebbe bele tartozik néha a fenyítés is, ez így igaz. De csak a szükséges mértékben, és csak a ló számára felfogható módon.
Szerintem pont az a lényeg, hogy a ló jobban érezze magát! Minél jobban! Neki sem mindegy, éppen úgy, ahogy gondolom neked sem mindegy, hogy milyen körülmények között és mennyiért dolgozol. A különbség az, hogy neked módodban áll váltani, a lónak meg el kell viselnie, amit kap. És itt megint oda jutottunk, hogy az állat állat módjára gondolkozik, nem képes a saját tartási körülményeket máséhoz hasonlítani - viszont a saját vele született ösztöneihez annál inkább hasonlítja! Minél közelebb kerül hozzájuk, annál jobb neki. És tulajdonképpen miért is akarnék egy kicsit is rosszat neki?
1. sosem mondtam, hogy csak végletek vannak. Számtalan árnyalat létezik, sőt. A harmadik végletet a zoofília jelenti, amikor se nem hobbi, se nem haszon céllal tartanak állatokat, hanem szexuális vágyak kielégítésére. De itt, gondolom és remélem, erre nem kell kitérnünk.
A sérelem mértéke mit is határoz meg? Mi fáj jobban - egy becsületes atyai pofon, vagy egy megalázó pofán veregetés a riválisodtól?
Tehát ez sem lineáris. Egy lónak, amelyik nincs szokva még a pálcához sem, és kap kettőt a véknyára, sokkal intenzívebben reagál, mint az az igásló, amelyik napjában akár száz ostorcsapást is elszenved.
És látod - saját territóriumról beszélsz. Azaz te, mint rabszolgatartó, jobban érzed magad, ha nagyobb szabadságot biztosítasz a tulajdonodnak. És mit mondtam? Azt, hogy a gazda dönti el, mit csinál. Ettől még az égvilágon semmi sem változik, legfeljebb az a ló jobban érzi magát. Nagy ügy. Lényegi szempontból pontosan ugyanannyi jogokkal bír a bányaló és a hobbiló is. Azaz semmennyivel.
2. Azért nem halnak éhen a lovardák sem. Tehát haszonszerzési céllal tartják azokat. Elég sok lovardában jártam, és eddig sehol sem láttam igazi szélsőségeket az iskolalovakkal kapcsolatban. Azaz megkapták amire szükségük volt, akár étel, akár ápolás, akár verés a kérdés.
Másrészt van, ahol kifizetődőbb lovaskocsizni, lóval szántani, mint teherautóba, traktorba fektetni. Erdőgazdaságok, biogazdálkodások, kis szántók, gyümölcsösök, vagy éppen trágyaszállítás falun.
3. ÉS? Kit érdekel, mit mond más? A te tulajdonod, azt csinálsz vele, amit akarsz. Mondom, csókolgathatod, imádhatod, istenednek tekintheted de el is verheted - csak rajtad múlik. És valóban - nem fogod kínozni a munkalovadat, ha sokáig akarod használni. Kérdés, mi számít kínzásnak, és mi nem?
1. helyesen moralizálsz, de nem csak fekete és fehér létezik. Persze, bezárom a lovat, ez sérelem. De ha bezárom, és utána még agyba-főbe is verem, az azért mégis nagyobb sérelem, nem? Igen, a hatalmamban áll levágatni, de vajon meg is teszem-e? Nyilván vannak objektív körülmények, amelyek a tartást befolyásolják, például hogy a szomszéd nem biztos, hogy örülne, ha lelegelnél a vetését az állatom. Én nem ezekről beszélek, hanem hogy a saját mozgásteremen belül milyen döntéseket hozok az állattal kapcsolatban! Kiengedem-e egy villanypásztorral körülvett legelőre téblábolni, vagy bekötöm egy állásba, aztán naponta egyszer kiganézom... mindkettő korlátozza a lovat, de nem azonos mértékben. Ez szerintem nem mindegy! Ne mosd össze nekem a végletekig kizsákmányolt bányalovat és a kedvtelésből tartott hobbi-pacit, amit napi egy-két órát lovagol a gazdája, mert a kettő nem ugyanaz.
2. persze. de haszonszerzési céllal ki tart ma már lovat? Mondjuk van 100-200 lovasiskola, és ezen kívül? (Megj. állítólag ők sem keresik magukat degeszre a lovazáson.) Munkalóból haszon nincs. Nem vagy vele versenyképes a gépekhez képest. Az ifa csinál három fuvart, mire te felszerszámoznál, a befektetés is, a rezsi is meg kb. ugyanannyi. Lehet lovaskocsizni, de spórolni, vagy haszonra szert tenni vele...? Aki mégis csinálja, kedvtelésből csinálja.
3. Lehet, hogy jogilag nem kifogásolható a kegyetlen bánásmód, de ha így is van (nem tudom, most éppen mit mond az állatvédelmi tv a lóverésről), szóval ha így is van, erre hivatkozva a jámbor állaton kiélni az agresszivitásodat rendkívül ellenszenves cinizmus. És nem mellesleg ostobaság is, hiszen a saját állatod használhatóságát, élettartamát csökkented azzal, ha fizikailag és/vagy pszihésen károsítod.
Így már érthetőbb. De ha ennyire leszűkítjük a kört, miért nem beszélünk csak a fekete, 3 éves, herélt, sportlóként használt nóniuszokról? Érted...
Egyébként három dolog van, amiben szerintem alapvetően eltér a véleményünk:
1. a biológiailag azonos, vagy hasonló hatásmechanizmusok nem jogalapok. Különben alapvető ellentmondásba kerülsz, hogy miért adsz jogokat egy lónak, amikor megtagadod tőle az alapvető szabadságjogokat? Mert az skizofrén állapot, hogy nem verheted el, mert érző lény ő is, de ugyanakkor bármikor kényszervágathatod, csak mert meguntad. Nem dolgoztathatod kedvedre, csak mert ő is jogosult a pihenésre, de ugyanakkor bármikor inszemináltathatod és ha úgy tartja kedved, a csikóját a szeme előtt adod el bárkinek.
2. komoly különbség van a hobbi/sport és a munkaállatok között. Az előbbiek elsődleges célja a pihenés, társaság, kikapcsolódás biztosítása, az utóbbié pedig a haszonszerzés.
3. Mivel az állatok jogi státusza azonos a rabszolgáéval (bármilyen plusz jogok ellenére is), számomra nem jelent problémát, ha valaki az állatát kényezteti, a másik meg kizsigereli. A rabszolga gazdája úgy bánik a tulajdonával, ahogy akar. Ha akarja, körbevakargatja és csókolgatja a lovát, ha akarja, hurkásra veri. Az ő döntése.
Két malomban őrölünk. Engem ugyanis pont nem érdekel, hogy Mongóliában közlekedési eszköz. Én a magyar viszonyokról beszélek, itt a ló ma már hobbyállat, szemléleted, hozzáállásod vele kapcsolatban meg reménytelenül túlhaladott. Nem biztos, hogy helytelen, csak éppen nem felel meg a korszellemnek.
Tudod, ez ugyanolyan dolog, mint hogy a daxlikutyát sem azért veszik már (legtöbben), hogy rókára menjenek vele, hanem hogy az időt eltöltsék vele. A ló is ilyen. Nem sok értelme van annak, amit csinálnak vele a népek, de nem is ez a célja, hanem hogy változatosságot, kikapcsolódást jelentsen annak, aki napi 8 órát a monitor előtt vagy az esztergapad mellett dolgozik.
Ha A-ból B-be akarok gond nélkül eljutni, felülök egy motorbiciklire, és megteszem. Ha lovazni megyek, azért megyek, mert pont az szórakoztat, hogy nem egy kiszámítható és ezért unalmas gépen ülök, hanem mert e kényszerű együttlét folyamán alkalmam nyílik összehasonlítani egy természeti lény gondolkodását a saját, túlcivilizált gondolkodásmódommal. Ebből kifolyólag kiegyensúlyozott idegállapotú, nyugodt, laza mozgású állatra van szükségem, nem egy labilis idegállapotú, embergyűlölő, túldolgozott lóra.
Egyébként nem is tudom, hogy van-e a lónak tudata, fel tud-e fogni olyan ok-okozati összefüggést, hogy ha ledob (mondjuk, hogy értelműen szándékos eset), akkor agyba-főbe vered az ostorral. Hiszen társítani csak hasonló ingereket lehet, a csizmasegítséget a csizma mögé ütéssel, meg ilyesmit. De a ledobáshoz mit tudsz társítani? Semmit! Úgy tudom, normális kiképzőknél fel sem merül ilyesmi, szoktatással képezik a hátasokat, "habituálódnak" a nyereghez, majd a nyeregben ülő emberhez is, megszokják, mint a szemük sarkában üldögélő legyet, vagy az időnként a karám mellett elrobogó autókat (ami persze első látásra szörnyű félelmetes)
Ez csak terelés. Ázsia, Afrika... apró félszigetecskék csupán, igaz? Szemben a hatalmas Európával. Az se zavarjon, hogy a FÁK lakossága közel ugyanannyi, mint Európáé, Kína meg végképp lenyomja.
Nem is az a kérdés, a gépesítés kiszorítja-e a lovakat a gazdálkodásból, hanem hogy haszonállatokként tartják-e sok helyütt őket. Mindkettő igaz - csakhogy a lényeg az, hogy ahol használják ezeket, ott bizony nem többek élő szerszámnál.
Kelet-Közép Európában a dolgozó is csak haszonállat, élő szerszám, ha elromlik, kidobjuk, és ott fagyhat meg az aluljáróban. ;-)
Komolyra fordítva: én se Magyarországon, se Szlovákiában, se Szlovéniában, se Ausztriában nem láttam tömegesen hidegvérű munkalovakat ekét vagy kocsit húzni.
Egyes egyedül Erdélyben láttam ilyesmit, de ott meg éppen most akarják rendeletileg kicsinálni. (Az idén életbe lépett új román kresz szerint az összes közúton elkobzás és bírság terhe mellett tilos lovagolni és lovaskocsit hajtani.)
Hogy te honnan írsz, azt neked kell tudnod. Elismerem, Ukraináról, Bulgáriáról nem tudok nyilatkozni... de itt, Nyugat- és Középmagyarországon nem jellemző a haszonállatként tekintett ló. Előfordul még, nem mondom, hogy nem, de azért egy MTZ alá kevés gazda adja. (Nyilván termelékenységi szempontból sem mindegy.)
nagyon el vagy tévedve. Bár igaz, nyugaton hobbiként tartják sokan, vagy sportra, Kelet-Közép Európában és innen délre, keletre, és nyugatra még bőven az. Haszonállat, élő szerszám.
A ló már elég régóta nem haszonállat. Ilyen szerepét rég átvette a traktor meg az automobil. Amióta egy kétlóerős kocsit többe van egy hónapban tartani, mint egy Zukot, ez már erősen hobby kategória. Kedvtelésből tartott állat lett a ló. Hasznot legfeljebb a lódoktornak hoz. :)
Remélem, nem akadsz majd fönn, hogy ha a főnököd pont úgy fog veled kapcsolatban gondolkozni, mint te a lovaidról. Részemről krokodilkönnyeket sem hullajtanék érted.
ha jól van betörve, akkor eszébe sem fog jutni ledobni - mert kellőképpen bevésték az agyába, hogy mivel jár az. Ha meg mégis megteszi, érdemes megnézni, mi volt ennek az oka. Rosszul szerszámozták föl? Hülye volt a lovas? Vagy csak lázadozik? Ez utóbbira találták ki az ostort...
"Ezt kivetítve az ember-ló kapcsolatra, azt hiszem, elvárható a pacitól, hogy egy-két órácskát naponta a hátán hordjon, ha én meg etetem, itatom, kiganézom, körmölöm, levakarom, gyógyíttatom stb."
Ott bukik meg az érvelésed, hogy a ló számára természetellenes a hátán cipekedés. Tehát te most azzal érvelsz, hogy a gondozásért cserébe elvárható a természetellenes viselkedés...
"Az állatnak nincs választási lehetősége, és ez a gazdáját arra kötelezi, hogy a tőle telhető legjobb bánásmódban részesítse"
Ostobaság! EZ nem kötelezi a gazdát semmire. A jogszabályok köteleznek csak. Ez a viszony csak a lovak számára bír kötelemmel: szolgálnia kell a gazdáját.
"Viszont ezért igenis joga van némi ellenszolgáltatást kérni"
Pontosítok: a lovak élő eszközök, a gazdának mindenhez joga van vele. Kivéve arra, amit a törvények tiltanak.
"az állatot fizikai vagy mentális egészségének róvására hajtani nem tartozik a tulajdonosi jogok közé, pontosan azért nem, mert ő is érző lény, és kiszolgáltatott helyzetben van."
Újabb blődség. A természet semmi ilyesmit nem korlátoz. Sőt. Csupán az emberi jogszabályok, vagy filozófiai-vallási etikai rendszerek korlátoznak így le, és azok közül sem az összes. Azzal, hogy a tulajdonodba került, azt csinálsz vele, amit akarsz. Ha kedved tartja, heti hét napon át dolgoztatod napi 16 órában. A lónak nincs joga ellenszegülni, vagy megtagadni az engedelmességet. Ha megteszi, csak a gazdán áll, miként bánik vele...
Ha nem akarna a hátán hordani, megvannak rá a módszerei, hogy gyorsan lepakoljon! Az egyik legnagyobb csoda éppen az a lóban, hogy ezt nem teszi. Hogy miért nem, azt senki sem tudja. Pedig nyilvánvalóan nem érti az összefüggéseket a hátára mászó majom meg az kaját adó másik majom között, és azzal sincs tisztában, hogy ha nem együtműködő, akkor megy a virslibe. Valamiért spontán hajlandó együtt működni.
No szóval szerintem nyugodtan vágj csak bele! Ha a pacinak kifogása lesz ellened, jelét fogja adni: sóhajtozik, rázza a fejét, lopja a szárat, megmakacsolja magát, durvább esetben harap, bakol, rúg... de az is gyakran megesik, hogy boldogan prüszköl, és végül, ha leszállsz a nyeregből, még hízeleg is egy kicsit. Csakis attól függ, hogy bánsz vele. Mert annyira nem nehéz ám neki az a majom a hátán. Testsúlyához, erejéhez viszonyítva kb. annyi, mint neked egy 10-15 kilós hátizsákot vinni. Nem a súly neki a terhes, hanem ha hülye a lovasa, és mindent össze-vissza csinál, hogy szegény pára azt sem érti pontosan, mit akarnak tőle, és utána még a pálcával is kap. Na ez így már neki nem jó játék, ilyenkor már az ő hozzáállása is megváltozik. :) Ez persze a kezdők dolgát nagyon megnehezíti... de sajnos ezt az első 30-40 órát túl kell élni. Lónak is, lovasnak is. Aztán utána kezd egyre kellemesebbé válni a dolog.
Imádom őket. Ha elmegyek egy-egy versenyre, és beülök oda, ahol a versenyzők jönnek le, ninden ló odajön hozzám, és a vállamra hajtja a fejét. Soha életemben nem voltam biztos arról, hogy rájuk kell raknom a kilóimat, és tönkretenni a gyönyörű mozgásukat. Most nyertem másodszor bérletet Sóskútra, és lehet, hogy mégiscsak kipróbálom...:)))
Szerintem a gyerek el tudja különíteni a mesét és a valóságot. Legalábbis nekem jól ment kiskoromban: nem kerestem vasorrú bábát, sárkányt, varázslatot, az Koszó bácsi aranyhalától sem követeltem, hogy teljesítse három kívánságomat. Pedig akkor is voltak állatmesék a tévében: mekkmester, frakk, vizipók, biga csiga és batka manó, kisvakond, nils holdgerson meg a jó ég tudja még mi minden. Szerintem ezek arra jók, hogy felkeltsék a gyermek kíváncsiságát, hogy lássa, más is van a világon, mint a szemközti panelház beton tűzfala és az utcán hömpölygő autóáradat. Nem kell ezekre haragudni, kell a mese, gyereknek is, meg bizony a felnőttnek is.
Eh, szerintem nagyon sarkítasz! Az ember az ember barátjától is kér néha olyan szívességeket, amelyek annak terhesek, és természetesen meg is tesz néha olyan dolgokat, amelyeket egy idegennek nem tenne meg, csak a barátjának. A barátság nem csak arról szól, hogy együtt lógunk, hanem arról, hogy segítünk egymáson, boldoggá tesszük egymást! Ezt kivetítve az ember-ló kapcsolatra, azt hiszem, elvárható a pacitól, hogy egy-két órácskát naponta a hátán hordjon, ha én meg etetem, itatom, kiganézom, körmölöm, levakarom, gyógyíttatom stb. Az alapvető különbség itt inkább az, hogy nem egyenlőek a viszonyok. Az ember választ lovat, de a ló nem választ embert. Az ember, ha megunta/megutálta, eladja a lovat, de a ló, ha megunta vagy megutálta a gazdáját, akkor sem hagyhatja ott. Ezért nem igazi barátság ez. Inkább a szülő-gyerek viszonyára hasonlít. Az állatnak nincs választási lehetősége, és ez a gazdáját arra kötelezi, hogy a tőle telhető legjobb bánásmódban részesítse! Viszont ezért igenis joga van némi ellenszolgáltatást kérni, még akkor is, ha a hálaérzetet az állat nem ismeri (bár a talált kutyáknál van ilyesmi, csak hát talált ló ugye nincs.) Ellenben az, hogy mit és mennyit követel, az megint az ember felelőssége, az állatot fizikai vagy mentális egészségének róvására hajtani nem tartozik a tulajdonosi jogok közé, pontosan azért nem, mert ő is érző lény, és kiszolgáltatott helyzetben van. Én ezt így látom.
Erről van szó. Nem szabadna az befolyásoljon senkit az állatokkal való viszonyában, hogy azok természetes módon viselkednek vele szemben. Én pl. ezért utálom a dizni-meséket - irreális, emberszerű állatokat mutatnak be, a sok szerencsétlen gyerek meg csodálkozik, ha az életben az állatok - állatként viselkednek.
Pont ez a lényeg - a kontaktus így is, úgy is megvan. Arra hívtam föl a figyelmet, hogy álszent önhazugság, amit a legtöbb ember művel a házi/haszonállatokkal kapcsolatban.
Vagy a barátom egy állat, és akkor nem korlátozom (csak ha törvény kötelez rá), vagy nem a barátom, és akkor úgy használom, ahogy akarom és nem fog érdekelni, hogy örül-e annak, hogy pórázon vezetem, vagy a hátán ülök.
Ilyen egyszerű :)
Az "emberi" tulajdonságok... mondjuk inkább úgy, hogy az emberben is meglévő állati tulajdonságok. A lovak is tudnak nevetni, szomorkodni, félni, utálkozni, undorodni, rosszindulatúnak lenni, vagy éppen kedvesnek, segítőkésznek, érdeklődőnek, stb. Hatalmas hiba klónozott egyenállatoknak elképzelni a lovakat (kutyákat, macskákat, stb.)...
Valóban fontos a csikó nevelése, ha valaki igazán barátjául akar egy lovat, akkor az nevelgesse csikó korától kezdve. Ez a legegyszerűbb módja. És akkor természetes lesz a lónak is, hogy néha felülnek a hátára, és leginkább játéknak fogja felfogni. Igaz, az ilyen lovat a mai világban maximum a nagyon gazdagok engedhetik meg maguknak, illetve esetleg azok, akiknek több munkalovuk is van (lovagoltatni, kocsit húzni), és megengedhetik, hogy legyen egy olyan barátjuk, aki semmilyen anyagi hasznot nem hajt, ellenben viszi a pénzt keményen. Igaz, barátságnál ilyesmi nem szokott gondot okozni.
Tudod Én a barátommal is szoktam beszélgetni, a beosztottammal is, sőt még az ellenségemhez, és a haragosomhoz is szólok! Csak a hangsúly minden esetben más! Ebből adódóan a lóval is lehet, sőt kell kontaktust kialakítani. Az "emberi" tulajdonságokat pedig az embertől veszi át, ezért nem mindegy hogyan és hol nől fel a csikó, mert olyan ló lesz belőle amilyen a környezete volt.
bocs, de te nem ismered a lovakat. Mindegyik külön személyiség, eltérő intelligenciával, vérmérséklettel. Rossz tulajdonsága emberi beavatkozás nélkül is lehet. Pl. agresszivitás.
