Sajnos mostanaban normalis not talalni szinte lehetetlen. Egyaltalan normalis embert. Azt latom, hogy az emberek tele vannak monomaniakkal, rogeszmekkel, a nok meg beleorultek a matriarchatusba ami a mostani Europat jellemzi. A ferfiak ma annyira hulyek, hogy az szinte peldatlan. Soha nem volt annyi papucsferj mint manapsag. Az eredeti, bolcs, mely Szophia no kiveszett a vilagbol. Ez van...
Elnézést, hogy neked tulajdonítottam azt, amit csak idéztél, (de ha egyetértesz vele, talán nem olyan vészes ;-)).
Hogy kikérem a nök nevében, amit írtam, azt nem mondanám, csak nagyon ugy éreztem, hogy a másik oldalt is meg kell említeni (mármint az Ádámokat).
Nem is akarom tovább firtatni a dolgot, mert kicsit magas nekem az a könyv (ill. az idézetek belöle), sok mindennel nem tudok egyetérteni, de az is lehet, hogy nem értem 100%osan. Sok utalás meg idézet van bennük a bibliából, de ugy érzem, meg van toldva dolgokkal, amiknek nincs sok közük a keresztény szemlélethez.
Például az a gondolat, hogy a nök által jött be a bün és hogy a szabadulás mozzanata is a nöböl indul ki, az nagyon logikus emberi gondolkodásra vall, de a bibliában ez nem ilyen elv alapján müködik. Ott nagyon világosan az áll, hogy a szabadulás és az Istenhez való visszatalálás egyedül Jézus által történik meg, és abban sem nök sem férfiak nem játszanak döntö szerepet.
"Hol van ez, hogy megváltoztathatatlan?"
Igazad van, nincs sehol, ez az én felületességem volt.
"Miért azok a nők akiknek ilyent szánt esetleg az Isten azokat nem szereti annyira? Isten mindenkit egyaránt szeret. És valakinél ez a szeretet egy ilyen viszontagságos sorban nyílvánul meg."
Mindenki azt kapja, amit megérdemel, ami számára a legjobb.."
Igen, Isten mindenkit egyaránt szeret és természetesen nem zárja ki ez azt, hogy valakinek sok szenvedésben legyen része. Isten tudja, hogy az számára miért a legjobb. De hogy abban szerepet játszik valamiféle megérdemlés... erössen kétlem.
Amit a talán kicsit tul harcias megjegyzéseimmel mondani akartam, csak annyi, hogy Jézus óta nincs már olyan, hogy minden nönek, mert nö, az a sorsa, hogy... A szeretet törvénye, a szabadulás, a megújulás elve a férfi-nö kérdésre ugyanúgy érvényes, mint az élet többi területére, akkor is ha ezt még ugy tünik, kevesen értették meg.
Na tessék, mégis firtattam a dolgot, ejnye-bejnye... :-)
Ugy látszik ti is eljutottatok ebbe a pokoli helyzetbe.
Nők és férfiak. Nem ám egymás mellett. áhh. egymás ellen.
Mi már ezt megoldottuk. Na elmesélem mi volt.
Régen az ugy volt, hogy minden rendes ördöglány mikor elérte a kort, hozzáadták a hozzávalóhoz, oszt jöttek a kisördögök és ennyi.
Az asszonyok kavargatták a kondérokat, mi meg tettük a csinyt ahogy kell.
Az ördögfiukat vittük a balhéba, a lányok meg tanulták a kondérkavarást.
Hanem egy csuf napon valaki azt találta mondani az Emancinak, hogy pokolba veled. S lőn. Pfuu ne tudjátok meg. Csinált akkora kavart, hogy mg a szarvunk is kettéállt.
Na nem szaporitom a szót. Ahogy az idő tellett, különös változáson ment át az ördögnemzettség.
A kis ördögcsajokat arra tanitotta a mamájuk, hogy a pokolban egy ördöglánynak mindenhez értenie kell. Százszor jobban mint a fiuknak. Mert csak igy állhatják meg a helyüket.
Ezzel szemben a kisfiukat kényeztették, babusgatták, a széltől is óvták.
Felnőtt egy ördöggeneráció és teli lett a pokol energikus, éleseszű, talpraesett ördögcsajokkal, akik nagyon is tudták mit akarnak. (vagy mégse? mindjárt kiderül)
De ez még csak hagyján, mert emelett felnőttek azok az agyonkényeztetett babusgatott ördögfiuk is, akik bár igen büszkék voltak pár centi előnyükre, de csinytevésben bizony rendesen alulmaradtak.
No azért küzdöttek rendesen, hagyományokra, férfitermészetre, sőőőőt még a szégyenszemre a bibliára meg a teremtőre is hivatkoztak, hogy megtartsák veszni látszó poziciójukat.
Szoval pokoli volt a helyzet. A nők küzdöttek az elnyomás ellen, miközben fenomenális csinytevésekkel kápráztatták el a pokol népét.
A férfiak meg hangoztatták felsőbbrendüségüket, miközben lépten nyomon sirvafakadtak és panaszkodtak, hogy a nőket nem érdekli a lelkük.
Szép egy eset volt mondhatom. Dinamikus életerős csajok, érzelgős gyenge pasik. A szerepcsere tökéletesre sikeredett.
Hanem aztán jöttek a gondok. A nőknek egyre kevésbé tetszettek az érzelgős, nyámlila ördögök, akiknek még egy apró csinyhez is a mama, vagy az asszony engedéje kellett. Nem tetszett továbbá az sem, hogy a legelemibb udvariassággal sem illetik őket, lévén hogy férfinak lettek tekintve.
A férfiaknak meg nem tetszettek az erős és okos csajok, mert kicsinek érezték magukat.
A pokol összeomlással fenyegetett. A szerencse az volt, hogy az isteni tervben nem szerepelt a pokol széthullása, igy a teremtő (szégyenszemre) a segitségünkre sietett.
Elmagyarázta, hogy még az ördöknél is van külömbség nő és férfi között. No nem észben, sem nem tehetségben, hanem elvárásokban.
Nem jó egy ördöglánynak, ha nincs kire felnéznie.
Nem jó egy ördögfiunak, ha nem csodálják a bátorságát és az erejét.
Azóta béke van a pokolban. Bár a lányok is pokoli ügyességgel teszik a csinyt, nem futnak versenyt az ördögsrácokkal. A férfiak látják a nők ügyességét, el is ismerik, de baj esetén erőt és biztonságot nyujtanak.
"a férfi legyen férfi, a nő pedig nő."
senki se akarjon más tollával ékeskedni, mert különben a sajátjait tépik ki :-))"
Az első mondattal maradéktalanul egyetértek.
A másokdikhoz annyi lenne a hozzátennivalóm, hogy aki a másik tollát kitépi, az a sajátjával sem tud ékeskedni.
"Miért éppen a nök, miért csak az "Évák" legyenek azok, akik lemondanak, türnek, szeretnek, önfeláldoznak, beérik az érzés-morzsákkal és eltürik maguk felett az uralkodást??? Hol vagytok Ti, Ádámok, rátok talán nem ugyanaz érvényes, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet..., szeresd felebarátodat....,szeresse feleségét, ahogy Krisztus szereti az egyházat... ,szeresse és becsülje meg, mint tulajdon testét, ésigytovább???"
Természetesen neked teljesen igazad van. Ádámokra teljesen érvényes ugyanez, és sajnálom, hogy kicsit patriarhális lett talán az idézet. Amit én írok az valóban mondjuk úgy eltorzult, de ezek nem az én gondolataim. Nem a saját eszmefuttatásom, én csupán kiragadtam, pár úgy érzem idevaló idézetet. És amúgy én ezekkel teljesen egyetértek. Különben, ha elolvasod az egészet akkor kiad egy egészet. Igy csak töredék.
Bővebben: http://www.tar.hu/hitbenhat/textzip/dual.zip
Valahogy úgy érzem, mintha kikérnéd ez a nők nevében. Kedves Szela a nő és a férfi szerepe a fejlődésben nem ugyanaz. A nő mindig alárendelt szerepet töltött és tölt be itt a földön. Ez Isten akarata és a bukás következménye.
"A nő hibája, a nő tévedése az elfogadó princípiumnak Istentől való elhajlása folytán átragad a férfilélekre is, és a férfilélekben mind maradandóbb, erősebb és keményebb kialakulásokat hozott létre. "
"Tehát a visszaindulás az elbukás útján, vagyis a szabadulás mozzanata - mintegy örök jelképezésül - nem a férfiból indul ki, hanem a nőből: az elfogadó szellemi elv hajolt el az Istentől, s fogadta el a csábítótól a téveszmét, tehát ugyancsak az elfogadónak kell felemelnie a szemét és a szívét, az elfogadónak kell a kapcsolatot keresnie, mivel az ő lelkében vannak elrejtve azok az életlehetőségek, azok a kötelékek, amelyek a bűnbeesés folytán elszakadoztak. Tehát az elfogadón, a női lelken keresztül válik testté az Ige, az Isten Szentlelke; a nő, a feltisztult női elv - a férfi hozzájárulása nélkül! - lett ennek az Igének megvalósítója, testbeöltöztetője, hogy ezen a megvalósult, testté vált Igén keresztül lehajolhasson a bűnhődések pokláig.
A nőben van az a folyékonyabb életáram elrejtve, amely nem testi, hanem lelki természet; őbenne van az életnek nagyobb, puhább, alakíthatóbb princípiuma, gazdagabb, színesebb, világosabb és ragyogóbb része. "
Ha végigolvasnád az előző részeket, akkor talán értenéd, hogy miért az Évák.
"ezt a nyomorúságot pedig természetes és megváltoztathatatlan állapotnak tekinted."
Ezt miből gondolod? Hol van ez, hogy megváltoztathatatlan?
"Hát én pedig, mint nö, nem abból indulok ki, hogy nekem egy ilyen sorsot szánt az én Istenem, aki engem ugy szeret, mint a szeme fényét!!! "
Miért azok a nők akiknek ilyent szánt esetleg az Isten azokat nem szereti annyira? Isten mindenkit egyaránt szeret. És valakinél ez a szeretet egy ilyen viszontagságos sorban nyílvánul meg. Mindenki azt kapja, amit megérdemel, ami számára a legjobb. Ha valakinek ez szenvedés, akkor szenvedés, ha öröm, boldogság stb... akkor az.
Üdvözlettel PoPee
Azt hiszem, hogy lazitásképpen elmegy egy kis viccsorozatis, amely éppen beleillik a topicba, mely szerint ugye a férfi és a nő együtt jelentik az embert :-)
"FÉRFIAK ÉS NŐK"
Becenevek:
Ha Kati, Kriszta, Zsuzsi és Andi ebédelni mennek, egymást kizárólag Katinak, Krisztának, Zsuzsinak és Andinak fogják szólitani.
De ha Laci, Feri, Béla és Józsi mennek sörözni, következetesen Dagadtnak, F*szfejnek, Totyának és Godzillanak hivják egymást.
Ebéd:
Ha kihozzák a számlát, Laci, Feri, Béla és Józsi egyaránt bedobják a maguk ezresét, még akkor is, ha a számla 1200 Ft-ról szól. Egyiküknél sincs kisebb címlet, és amúgy sem kérik a visszajárót.
Ha a lányoknak kell fizetniük, elokerülnek a zsebszámológépek.
Fürdoszoba:
Egy férfi fürdoszobájában 5 tárgy található: fogkefe, borotvahab, borotva, szappan, és egy törülközo a Termal-hotelból.
A noi fürdoszobában található tárgyak száma átlagosan 437. Egy férfi ezen tárgyak legtöbbjét fel sem ismerné.
Pénz:
Egy ferfi akár 2000 forintot is kiad egy 1000 forintos áruert, ha kell neki.
Egy no szívesen kiad 1000 forintot egy 2000 forintos áruért, még ha nincs is rá szüksége.
Vita:
Bármilyen vitában mindig a noé az utolsó szó. Bármi, amit a férfi ezután mond, egy új vita kezdete. (Nos férfiak: felejtsétek el a
hibáitokat.Elég, ha egyvalaki fejben tartja oket.)
Bevásárlás:
Egy no listát készít a szükséges dolgokról, aztán elmegy az ABC-be es megveszi oket.
Egy ferfi addig vár, amíg otthon már csak egy fél doboz sör és egy darab sajt marad. Csak ekkor indul vásárolni. Mindent megvesz, ami megtetszik neki. Mire a pénztárhoz ér, a kosara már jobban meg van pakolva, mint a hetes busz munka után.
Cipo:
Mikor egy no munkába indul, kényelmes vászoncipot vesz fel. A magassarkút egy szatyorban viszi magával. Munkahelyen elso dolga cipot váltani, de csak azért, hogy három percen belül iróasztalánál lerúgja és papucsba bújjon. Úgyse látja senki a szép cipot.
Egy férfi egész nap ugyanabban a cipoben dolgozik.
Macskák:
A nok imádják a macskákat.
A férfiak azt állítják, hogy szeretik a nok macskáit, de amikor a no nem néz oda, felrúgják.
Jövő:
Egy no mindig aggódik a jövo miatt, míg férjhez nem megy.
Egy férfi sosem aggódig a jövo miatt, csak miután megnosült.
Házasság:
Egy no azert megy egy férfihoz, mert azt gondolja: majd megváltozik, de úgysem fog soha.
Egy férfi azert vesz el egy not, mert azt gondolja:sosem fog megváltozni, de úgyis meg fog.
Külső:
A férfiak ugyanolyan jóképuek reggel, mint mikor ágyba bújtak.
Egy no külseje valahogy mindig leromlik az éjszaka folyamán.
Öltözködés:
Egy no átöltözik, ha: vásárolni megy, ha meglocsolja a virágokat, ha kiviszi a szemetet, ha felveszi a telefont, ha könyvet olvas, ha postát bont, stb.
Egy férfi kiöltözik, ha: esküvoje van, temetésre megy, meghal.
Mosoda:
A nok minden második nap mosodába viszik a ruháikat.
Egy férfi minden ruhadarabot, ideértve a nyolc évvel ezelott divatos farmert is, legalább háromszor felvesz, mielott mosodába megy. Ha már végképp kifogy a ruhákból, kifordítva felveszi a legkevésbé koszos trikót, bérel egy kamiont és a több kazalnyi koszos ruhát a mosodába viteti. A férfi nagy álma, hogy csinos fiatal nokkel talákozik a mosodában. Ez csak az amerikai szappanoperák állandó ismétléseinek következménye, és mint ilyen, teljesen
megalapozatlan vágyálom.
Család:
Ó a gyerekek ! Egy no mindent tud a gyerekeirol. Észben tartja a fogorvossal megbeszélt idopontokat, a nagy szerelmeket, legjobb barátokat, kedvenc ételeket, titkolt félelmeket, reményeket és álmokat.
Egy férfinak néha feldereng, hogy valami apró emberkéket szokott látni a házban, itt-ott."
"De a nők meg akarják mutatni, érnek annyit, mint egy férfi, a férfiak meg kezdenek eltunyulni."
Egyébként egyetérenék veled az írásod többi részével, azonban itt tévedést látok.
A valóságban ugyanis sokkal inkább a férfiak akarják elhitetni, hogy a nők kevesebbet érnek, (tisztelet az itt a Fórumon levő szerencsére számottevő kivételnek) közben pedig rosszallják a feminizmust.
Csak tudod, mindig az kiabál, akinek a háza ég.
"Ezek azok az Évák, akik feláldozzák magukat a családjukért, a férjükért; eltűrik a férfi szeszélyeit, eltűrik maguk felett az uralkodást; ők azok, akik lemondanak, s beérik - mert be kell érniük - az érzéseknek azokkal az apró morzsáival, ...
Az ilyen anya és feleség mindezek ellenére szeretettel ragaszkodik mindegyikhez az övéi közül; szereti azt, akit a végzet mint házastársat rendelt számára, szereti a gyermekeit, a szüleit, a testvéreit; szereti és eltűri barátainak gyengeségeit, hibáit..."
Tudod, valahogy futkározik a hideg a hátamon, mikor ezt olvasom. És nem azért, mert nem tartom jónak és fontosnak az ilyen szeretetet, az önfeláldozást a szeretteidért, stb. De egyet nem értek. Miért éppen a nök, miért csak az "Évák" legyenek azok, akik lemondanak, türnek, szeretnek, önfeláldoznak, beérik az érzés-morzsákkal és eltürik maguk felett az uralkodást??? Hol vagytok Ti, Ádámok, rátok talán nem ugyanaz érvényes, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet..., szeresd felebarátodat....,szeresse feleségét, ahogy Krisztus szereti az egyházat... ,szeresse és becsülje meg, mint tulajdon testét, ésigytovább???
Amit Te leírsz, az az eltorzult, tökéletlen állapot, ami a bün következménye.
Ez viszont nem normális és éppen ez az ijesztö ebben az eszmefuttatásodban, hogy felsorolod, mint férfi, hogy milyen legyen a nö, és ezt a nyomorúságot pedig természetes és megváltoztathatatlan állapotnak tekinted.
Hát én pedig, mint nö, nem abból indulok ki, hogy nekem egy ilyen sorsot szánt az én Istenem, aki engem ugy szeret, mint a szeme fényét!!! Remélem, hogy megtanít sokkal jobban szeretni meg türni is fog kelleni az biztos, de azt is remélem, hogy megtanítja a férjemet (ha ad egyet ;-)) ugyanerre!!! Jézus szeretett, tudott (és mert) sírni, nem takarta el érzelmeit, tudott beszélni róluk, tudta, milyen fontos a kommunikáció egy kapcsolatban (jó, az föképp az Atyjára vonatkozott, de mindegy), és odaadta mindenét, életét másokért. Hát kérlek, kedves IGAZI férfiak, nézzetek Rá és csak akkor álmodozzatok olyan fent leírt nökröl, amikor ugy érzitek, hogy legalább azon az úton vagytok, hogy icikepicikét ilyenné engeditek magatokat faragni általa.
Én részemröl nagyon remélem, hogy nekem nem a "végzet" rendel majd egy rajtam uralkodó házastársat, hanem az Isten egy jófej normálisat, aki legalább meg akarja tanulni ezt a szeretetet, ami mindkét nemnek a célja kellene hogy legyen, és gondolom, azért akad néhány alkalom a szeretetem érvényesülésére azon kívül, hogy egy fölöttem uralkodó, szeszélyes férfi elviselésében legyen állandóan próbára téve.
Igazán ideális szereposztást írtál le, annak ellenére, hogy nem ismeretlen. Komolyan monodom, nem gúnyból, bár az élet más területére kiterjedő hivatástudatot még így sem tudom téveszmeként felfogni. Az éppúgy nem akaratlagos, mint a férfinál.
Ezzel a kifefjezett női szereposztással azonban csak egy baj van, hogy ennek önként vállaltnak kell lennie, mert ilyen szerepkört nem lehet senkire kényszeríteni.
A tökéletesség hiányát talán még a nőkön sem lehet számonkérni - egy egyébként tökéletlen világban.
Az egész természeti világban jelen van ez a duálizmus: nemcsak az élőlények világában a kétneműségben, de az anyag és az erők világában is mint adó és elfogadó, mint pozitív és negatív jellegű erőmegnyilvánulás. Mindez pedig a duálok kettéválásának produktuma. Hiszen maga az anyagvilág a bukás következménye, mert az anyag a bukott szellemiség gondolat- és érzésvilágának megdermedt konglomerátuma; természetes ennélfogva, hogy a szétvált duálszellemek által produkált anyag is magában rejti a duálfelek alaptulajdonságát: az adó és elfogadó természetet.
Oncognito!
Tehát ha én a ti mostani korotokban újból szólok a nőhöz, azt mondom, amit régen is mondtam, hogy a nők ékessége ne a külsőben nyilatkozzék meg, mivel a női szív érzésében elrejtett érték az Istennel szemben való engedelmesség és alázatosság; az Isten igazságát kereső, kutató, imádkozó, hívő, felfelé törekvő érzések és gondolatok azok, amelyek a világnak új átalakulást, új formát adhatnak.
Az ilyen nők, akik a lelkükben hordozzák az örök Évát - amely név annyit jelent, mint "életet hordozó" - tehát akik az isteni természetet hordozzák magukban - azok a világnak ékességei; ők azok az önfeláldozó anyák, akik imádkozva várják magzataik világrajövetelét; ők azok az éjjeleket átvirrasztó anyák, akik aggódva lesik gyermekeik pihegését, vágyait, kívánságait; ők azok, akik a zsenge gyermeket megtanítják az Isten megismerésére, és javulásra, igazságra nevelik őket, megtanítják az engedelmességre, az Isten iránt való hódolatra, embertársaik szeretetére. Ők azok, akik igazságosan büntetik, megfeddik ugyan gyermekeiket, de aggódnak értük, hogy a lelkükben kár ne essék; istenfélő emberekké nevelik őket, igazi jellemekké, s ezáltal ebben a mulandó életben örök életre szóló palántákat ültetnek el.
Ezek azok az Évák, akik feláldozzák magukat a családjukért, a férjükért; eltűrik a férfi szeszélyeit, eltűrik maguk felett az uralkodást; ők azok, akik lemondanak, s beérik - mert be kell érniük - az érzéseknek azokkal az apró morzsáival, amelyek hosszú időkig eltöltött együttélésben is csak ritkán hullanak részükre.
Az ilyen anya és feleség mindezek ellenére szeretettel ragaszkodik mindegyikhez az övéi közül; szereti azt, akit a végzet mint házastársat rendelt számára, szereti a gyermekeit, a szüleit, a testvéreit; szereti és eltűri barátainak gyengeségeit, hibáit; s amikor magára marad, lélekben összeroskadva, könnyezve borul le az ő Istene előtt, és kéri, hogy adjon neki erőt az élet terhének továbbhordozására.
Kérdezted a saját véleményem: Sajnos a fent leírtak, csak a nők kis hányadára érvényesek a jelen időkben. Ha elvastad az idézeteket akkor értheted, miért múlik olyan sok egy nőn. Ugyanis a nők emelik fel a megsűlyedt férfiakat a magasabb csúcsokra, vagy taszíthatják a mélybe, persze ha a férfi vevő erre. A mai korban teljesen felborultak az erkölcsi normák, szinte mindent szabad. A mai társadalom ugymond tolerál szinte mindent. Pl. Házasság felbontása, női nemi erőszak elterjedése, emancipáció, pornográfia stb...
Erkölcsileg romlott a társadalom!
Tisztelet a kivételnek, mert persze nem lehet általánosítani, de a tömegek....
És végül egy szép idézet:
Nem is tudja az ember, mily hatalmas ereje van az Isten igéjének, ha azt idejében magáévá teszi. Nem tudhatja, nem láthatja a földön az anya, milyen óriási hegyet bont le, milyen áthatolhatatlan akadályokat semmisít meg azzal, ha gyermekének lelkében idejekorán elülteti a szeretetet, az istenfélelmet, az engedelmességet, a türelmet, a hitet és a szerénységet.
A gyermek lelkében megszilárdult istenhit csodát művel; kiegyenlíti, elsimítja az akadályokat, amikor eljön a próba ideje és az ellenségtől mint jó barát búcsúzhat el, hogy fejlődése magasabb fokán már szeretetben találkozhasson vele.
"Tehát azért tér el egymástól a férfi és a női logika, mert a társadalomnak erre van igénye; "
???
Például más igényt támaszt a társadalom egy férfi és egy női orvossal szemben? Vagy egy férfi és egy női könyvelővel szemben? Vagy egy férfi és egy női bíróval szemben?
Nem hiszem.
A kettős elvárás elsősorban a családon belüli szereposztásra vonatkozik, viszont a társadalmi életben betöltött szereposztásnál nagyonis egyféle.
Én abban látom a problémát, hogy a nő "hasznát" családon belül társadalmi szemmel értékelik, viszont a társadalmi megítélés a családhoz szükséges jellemzők szerint történik.
Tehát ha egy nő magas pozíciót tölt be, otthon is van "tekintélye", míg ha "csak" háztartásbeli, akkor kész a diagnózis: ennyit tud.
A munkahelyen viszont ha jól megellája a helyét, akkor rossz családanyának feltételezik, ha meg nincs a helyzete magaslatán, akkor kész a diagnózis: a nő csak a főzőkanál mellé való.
Lehet, hogy túlzó vagyok, de férfit ilyen szempontok alapján még nem hallottam megítélni.
Pedig a köztudat szerintem egy nagyon érdekes valami.
Nagyon sokszor nagy mértékben eltér az egyén tényleges gondolkodásmódjától, mert létezik un. "csordaszellem". Ebből kilógni bizony bátorság kell és nem is olyan gyakori.
Egyénként a párkapcsolat megélése a tágabb környezet egész másfajta elbírálását nem zárja ki.
Korábban, Gorillának mondott példámat tudnám neked is említeni: pl. Hitler is szerethette Braun Évát, de vajmi keveset segített ez a többi zsidó nőn.
Nincs itt szó konkrét ellentét bányászásáról, de a mindennapi élet azért valahogy mégsem teljesen problémamentes ebben a dologban sem.
Dehát úgylátszik az ilyesmi csak konkrét esetekben bukik ki, elvben, általánosságban minden rendben. (?)
Akyra,
nem felejtettem el, honnan jövök ezért megértelek ezerrel. Ez nem szimpátianyilatkozat, hanem tudd meg tök jót tettél azzal, hogy ide borultál ki.
A férfi és a női logika között eltérésekkel viccelődők gyakran elfelejtik, hogy a gondolkodás folyamatát valójában az asszociációk irányítják és nem a logika.
Az asszociáció biológiai mechanizmusának részleteitől eltekintve megállapítható, hogy azt az öröklött és a tanult sémák határozzák meg. Tehát, amikor egy problémával találkozunk, akkor azt egy bennünk lévő sémához hasonlítjuk (azonosítjuk), és annak alapján határozzuk meg a problémához tartozó megoldást.
A probláma hibás azonosítása hibás megoldáshoz (és ezzel együtt kudarchoz) vezet.
Amikor új ismereteket tanulunk, akkor többek között új sémákat is rögzítünk az agyunkban, és egyre differenciáltabbá tesszük a sémarendszerünket. Minél differenciáltabb a sémarendszerünk, annál biztonságosabban tudjuk helyesen azonosítani a problémáinkat, és annál nagyobb valószínűséggel tudjuk megadni rájuk a megfelelő választ.
A férfi és a női logika közötti különbségek a férfiak és nők agyában található sémarendszerek eltérésének a következményei. A sémarendszerek eltérésének a hátterében a férfiakkal és a nőkkel szemben támasztott eltérő társadalmi követelmények vannak.
Tehát azért tér el egymástól a férfi és a női logika, mert a társadalomnak erre van igénye; a kétféle gondolkodás így egészíti ki egymást, így alkotnak ketten együtt egy egészet.
Eccer én is halni akartam. Nem pont azért amiért te, de hasonlo "nyavajgos kis emberi" okom volt rá.
Néha beszélgettem emberekkel, ilyen "nagyszerü" ötleteket adtak, hogy menjek kirándulni, csodáljam a természetet stb. :))
Igen, pontosan azt gondoltam amit most te.
Menjen kirándulni akinek két anyukája van, a francot se érdekli az a hülye természet. És persze nem is mentem, hanem ültem a szobámba világfájdalmasan.
Naponta többször citáltam Istent, szóltam hozzá szépen, csunyán, kértem, fenyegettem, eccer még a poharat is hozzávágtam colástól.
Mondta nekem szépszeliden: Vedd már észre, nem én nem adok neked társat, te nem akarsz magadnak! Erre én: Hát már hogyne akarnék, ne akard már jobban tudni én mit akarok!
Nem részletezem. Megkaptam. Egyiket. Találtam benne elég hibát ahhoz, hogy gyorsan szabaduljak töle. Másikat. Detto. Harmadikat. Szintén.
Happy end nincs?
Nincs.
Csak a tanulság. Isten jobban tudja. Nekem kell létrehozni a belső változást, mert addig a jöhet akár a fehér lovon szőke herceg is, nem fog kelleni.
Felhivom a figyelmedet, hogy ez a történet rolam szól. Bármiféle hasonlóság csak a véletlen műve.
Azt meg hogy benned hol az ok, neked kell megtalálni.
Szerintem megfogod. ;-)
Lám, félreértettelek, nem ugyanazt jelentik nekünk a szavak.
Egyébként a lélek szó is mást jelent, szvsz szellemben nincs különbség köztük, lélekben nagyon is van.
Igaz, én lélek alatt a vérhez, meg a földi emberhez kötődő "valamit" értem, amit Csia Lajos, meg mások használnak igyekezvén a Biblia szellem, lélek, test (sőt, hús, csont, stb.) fogalmait követni, mert egészen másokatjelentenek, tudod, ahogy gomba és gomba között is lehet különbség.
Egyébként is érdemes lenne neked Csia Lajos fordítású Újszövetséget olvasgatni, felettébb elgondolkodtató pl. végén a Függelék (fenti fogalmakat magyarázza, meg azt, mi a szív, mi az igazság, igazságosság, bűn, értelem, belátás, stb.) Ezek szvsz nagyon fontos fogalmak, már, ha valaki a Bibliát szeretné megérteni. És ekkor a Biblia igen értelmes könyvvé válik. Nem beszélve arról, ha közös fogalmai vannak a hívőknek, sokkal inkább megértik egymást, semmint hosszasan kerülgetve a lényeget arra menne az idő, hogy a párbeszédükben használt fogalmakban egyezkednek.
Ha valaki megtalálja a Bibliában azokat, amikre amúgy is vezeti Isten, sokkal jobban haladhat előre a hitben, nőhet bizalma Istenben, stb., noha magam is írom, sokat számít a személyes meggyőződés, vezetés, de amire mások jöttek rá, amit mások kaptak, az is hasznára lehet az embernek. De ez itt OFF, be is fejeztem ...
Téged meg úgylácc, félreértettelek :)
(Igazság szerint a helyedben nem keseregnék, vagy mi, mert az Úr vigasztalni is tud, ahogy magam sem tudok keseregni, ha nehéz, vagy pillanatyilag igazságtalannak tűnik valami, mert, ha Ő nem tud megvigasztalni, úgysem ér semmit az egész, igaz, én ezt még elképzelni sem tudom :))
Azt hiszem nem egészében, tartalmilag nézted az írásomat.
"Krisztusban nincs férfi meg asszony (a Biblia szerint)."
Pontosan erre utaltam én is, amikor azt mondtam, nem tudom osztani azt a hitét, hogy Isten országát ma élő emberek is élik.
Hogy az én hitem szerint sincs lélekben nembeli különbség, azt hittem a topic cím is kifejezi.
Nem értem ezért miben látod a tévhitet meggyőződésemben?
"Nem az akarom, de végső soron ez a cél. Tökéletesedni."
...
"De itt a Földön természetesen nincs, nem lehet tökéletes."
Pontosan ez a két gondolat az, amivel a legtöbb bajom van, mert elsősorban bűntudatod támaszt. Mindenkiben benne van a tökéletesedési kényszer, ez meggyőződésem, mert mindenki épít maga számára valamiféle ideológiát. Viszont a HOGYAN sokkal fontosabb, mint maga az elérhetetlen törekvés. Hiszen az ember tudja, hogy itt a földön ez nem lehetséges. Ezért aztán minden kicsi eredményt, minden sikert semmisnek érezhet, ha csak a végcélra figyel. Ez pedig vagy teljes feladást, elfordulást jelenthet a céltól, vagy ellenkező végletbe esve teljes aszkézist. A középutat szerintem elsősorban a hogyanra való tekintés adja.
Mert a bűntudat szerintem a fejlődés egyik legnagyobb ellensége. A bűntudat nem tévesztendő össze szerintem a lelkiismeret szavával, mert az a jóra irányul, nem a rossztól retteg.
Amíg a nőnek szinte a puszta léte, mint lehetséges kísértés is fenyegetettséget jelent férfi és nő fejlődésében - addig bizton nem tudnak egymás tényleges javára szolgálni.
A közös törekvés, a közös cél, a közös sors felismerése az, ami szerintem megoldásokat adhat.
"Tehát nézd, meg hogy hol állnak ma a nők és megtudod, mi a helyzet."
Nem tudom.
Nem tudom, mert mindenre van példa és ellenpélda. Nem tudom, mert más erkölcsi törvényeket teremtenek koronként - a férfiak. Nem tudom, mert ezeknek a törvényeknek a betartását is ők ítélik meg, és nem lehet mindezt megkérdőjelezni a törvények megkérdőjelezése nélkül.
Persze elismerem, sarkítva fogalmazok, de végsősoron így látom.
Mindenki, függetlenül nemétől fel tudja ismerni annak a fontosságát, hogy eldöntse, hogy mi az az út, amin az ő egyéni fejlődése lehetséges. Képességeihez, adottságaihoz, egyéniségéhez mérten. Ha nem akarja felismerni, vagy nem tartja fontosnak, a sorsa úgyis rávezeti. Ez szerintem önmagában semmit nem minősít.
És szinte lényegtelen, hogy milyen kacskaringós, vagy útvesztőkkel teli az az út. Az egyén állapota sosem függhet szerintem egy közösség, vagy társadalom erkölcsi szintjétől. Meghatározó, ez tény, de az egyén alakulása a fontosabb. Hiszen a korok, társadalmak olyanok, amilyenek, viszont az egyén benne olyan, amilyen ő maga.
És hogy hol tart ebben az egyén az végképp nem tuhatjuk egy társadalmi erkölcsi szint megítélésének távlataiból, ahol mindig csak a tévutak a szembetűnők.
"A megítélés pedig nem tőlem ered, hanem köztudatból."
Mi a köztudat? Éppen ez az, hogy tőled, tőlem és mindenkitől ered, ez a köztudat. A belülről való változással azt akartam mondani, hogy a köztudat folyamatosan változik. Nem egy tőlünk független valami, hanem a mi megítéléseink összessége.
Szvsz a párkapcsolatoknak van szerepük ebben a megítélésben. Az ember képét nagyban befolyásolja az, hogy hogyan élte meg párkapcsolatait, ahogy a te véleményed is valamilyen szinten tükrözi, hogy te hogyan élted meg és akár Cserfáé, aki szintén másképp élte meg.
Persze sok más hatás van, de ha a páromat megbecsülöm, tisztelem, akkor az ő nemének képviselőit is másképp látom.
Ne haragudj, hogy Szombatosoknak címzett szólásodhoz én is szólok.
Kérded: "Vagy akkor Isten országában is megmarad a férfi-női most kimondott "hierarchia"? Ott nem válnak egyenlővé? Ott nem valamennyien csakis kizárólag Isten gyermekei? "
Szvsz rossz felfogás.
Krisztusban nincs férfi meg asszony (a Biblia szerint).
Isten királyságában, mint Isten fiai élnek (a Biblia szerint), nem fiai és lányai.
Szó sincs róla Krisztusban, hogy asszonyok élnének, pláne nincs arról szó, hogy férfiaknak alávetve. Férfiak, asszonyok a földön élnek. A földön van hierarchia a nemek közt, Krisztusban ilyen hierarcia nincs, ahogy házasodás, nemi élet sincs.
Ahogy női szellem sincs. Meg női angyal sincs.
Fiúság szellemét kaptuk. Mindnyájan egy szellemmel vagyunk átitatva, stb.
Az a baj szvsz, hogy sok rettenetes, gyalázatos, istentelen festmény, kép, szobor a mennyeiek közé asszony, meg nőalakokat ábrázol, Máriát, meg angyalokat, stb. Ami tévelygésre, hamis várakozásokra, és hamis imákra serkenti még a választottakat is, ha lehet.
Sőt, még a köztudatban is pl. az angyalok asszonyalakban jelennek meg inkább, teljesen istentelen módon, sőt, rajzfilmben is gyalázzák már a mennyei dolgokat, pl. az Isten Oroszlánját, Oltárát, Arielt sellőnek ábrázolják (ill. annak is Ariel nevet adnak), meg általában szokássá vált angyalok, hatalmasságok neveit adni filmhősöknek.
Ha a Bibliát nézzük, egész más képpel találkozunk, persze elég nehéz a földi sok hamisságtól elvonatkoztatni.
Ahogy szvsz téged is áthatnak a mesék, hogy egyenlőek lesznek férfiak és asszonyok a Királyságban, holott nem is jöhet ilyesmi szóba, ha egyszer fiúk lesznek mindnyájan, ha Jézus nem hazudik, vagy nincs férfi, meg asszony, ha Pál nem hazudik. És te véded is (itt pl.) a hamis várakozás vélt eredményét.
Én bigott ember vagyok.
Szvsz, ha valaki a magáét szólja, rendben, szívesen hallgatom, olvasom az ilyet.
Ha valaki a tiszta apostoli meg krisztusi tanítást mondja, rá is szívesen figyelek.
De ha valaki az apostoli tanításhoz kever mást, ha úgy tünteti fel, mintha apostoli, netán krisztusi lenne, amit mond, és közben ezeken felül hirdet valamit, ezekhez mást ragaszt ha kever, én ezt ördöginek, istentelennek, kerülendőnek tartom. És az ilyen embert tolvajnak, csalónak, mert azok tekintélyét használja tévelygései jelentőségének, elfogadhatóságának, súlyának növeléséhez.
A magam vélekedése szerint igen istentelen dolog az apostoli tanításokhoz hasonlót írni, de azokhoz hozzátéve, rosszabb, mintha bárhogy gyalázkodna az ember, sőz, szintem minden véteknél rosszabb.
Persze te ettől még azért tégy, ahogy akarod.
Csak véleményemet mondtam, ami azt is jelenti, én ilyen szövegeket el sem olvasok.
Mert bigott vagyok.
Természetesen, a leírtak tükrözik egyben az én véleményemet és tükrözik a jelen helyzetet is.
Ez nem jövö és múlt ahogy te írod ez általánosság, és mindig lesznek olyan fejlődő emberszellemek akikre ez az állapot(helyzet lesz jell.)
Egyébként a topic ezzel a címmel indult:
A nő és férfi együtt jelentik az embert
Én erről igyekeztem bővebb felvilágosítást adni.
Az, hogy most hogyan áll a dolog magad is láthatod, nem kell, hogy én leírjam, csak körül kell nézned. Hát nem valami rózsás a helyzet.
Mik a hibák és mi számít helyesnek, színtén benne van az írásban. Hangsúlyozom ez általános, minden korra értendő és értelmezhető. A jelenre meg legfőképp.
"Az a bajom mindezzel, hogy a tökéletes embert akarod, egyetlen gondolat végigvezetésével."
Nem az akarom, de végső soron ez a cél. Tökéletesedni.
"Minthogy a tökéletességbõl származtak, bennük volt a tökéletesség csírája, s az atyaság kezeskedik arról, hogy ezek a csírák mindegyikben Atyjuknak képmásává fejlõdjön. Megvolt bennük a teremtõ erõ, a szabadakarat és a törvények ismerete, mely által ezt a tetemtõ erõt egész a tökéletességig kellett volna fejleszteniük. "
De itt a Földön természetesen nincs, nem lehet tökéletes.
Befejezésül kérdésedre néhány gondolat:
A férfi a nő nélkül és a nő férfi nélkül csak fél, egy hibás valami, mert egyik a másik nélkül az élet továbbfolytatását nem képes önmagából kihozni, előállítani; erre csupán egymással képesek.
A női szellemek színvonala mutatja egy-egy embercsoport szellemi fokozatát.
Valamely világ fokozatát a rajta élő nők átlagos színvonala adja meg.
És mivel ebben a munkálkodásban, ebben az alkotásban a kettő egy, így mindketten részesülnek abból, amit az elfogadó fél a maga érzésén és a fejlődése által elért fokozatán keresztül szív magába a magasabb rendú igazságok világából, ahova fel tud emelkedni, ahol magát érzelmileg és értelmileg otthon érzi.
Ebből következik, hogy bármely égitestnek, így a Földnek is, valamint a Földön élő nemzeteknek, fajoknak, csoportoknak fejlettségi fokozatát az mutatja meg, amilyen fokozaton annak a csoportnak a női lelkei állanak.
Az ember általában nagy rejtély. Azért mondta az Úr; "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél", mert az embert sohasem a külső, testi megjelenéséről vagy műveltségéről, még csak nem is az értelmességéről lehet és szabad megítélni, hanem az érzelmeiről és az elveiről, mert csak ezen a két oldalon árul el a benső énjéről valamiféle bizonyságot.
Az én kijelentéseimben megtalálható, hogy a nő általában sohasem egyfokozatú a férfival, mert a nő a maga megjelenésében is mint ember vagy felette, vagy alatta áll a férfi fokozatának.
A férfi süllyedt állapotában az előnyöket mind a szerelmi, mind az anyagi téren igyekszik magának megszerezni, és ezzel szemben elnyomással, zsarnoksággal, megvetéssel és lenézéssel fizet a nőnek. Kétféle nőt akar ismerni: az egyiket, akiben az utódait, nemzedékeit tovább akarja vinni, akit magához emel, és a másikat, akit elnyom.
Mivel azonban ez nagy igazságtalanság és nagy tökéletlenség, azért nagyon megbosszulja magát; az elnyomott nöi fluidok ravaszsággal felelnek, kétszínűséggel és hamissággal kerekedik felül a nő, és kilopja a férfi lelkéből a hitet, a remény és a meggyőződést. S mivel a nő süllyedt volta meggátolja a férfit abban, hogy felfelé tekintsen, tehát lefelé gravitál, és az alsóbb rétegekben alsóbbrendű vágyakkal és törekvésekkel, anyagiassággal és felületességgel töltődik meg a lelke, az élete.
Tehát nézd, meg hogy hol állnak ma a nők és megtudod, mi a helyzet.
Üdvözlettel! PoPee
