Kinek lenne kedve egy ilyet kibogozni? Ki fogja elvágni? Hogyan lehetne elejét venni az ilyen sötét és szövevényes ügyeknek? Milyen törvényekre, és milyen végrehajtásra lenne szükség?
Mai MN:
Berkowitz és az üzleti etika
Huth Gergely
Szerző
Felküldve: 2001. június 01.
1 . oldal
Százmillió forintot meghaladó tartozás miatt kezdeményezte Salamon Berkowitz első Traubisodát gyártó cége, a Centrals Kft. felszámolását a Hajdú-Bihar megyei APEH – áll az ügy bírósági dokumentumaiban. Ugyanakkor kiderült az is, hogy a rendhagyó módon gazdálkodó üzletember nem csak a köztartozásait nem szereti kifizetni.
Tegnapi írásunk közeli képet adott arról, hogy a véget nem érő pereskedés taktikájával, a jogszabályokra fittyet hányva miként gyárthat hat éve Traubisodát Salamon Berkowitz, miközben a hazánkban érvényes szabadalmi jog szerint a Warimpex AG-féle Traubisoda-védjegy éppúgy nincs birtokában Magyarországon, mint az újonnan előhúzott Adar Kft.-féle szabadalom. Berkowitz kihívására a magyar jogrendszer képtelen felelni, az osztódással szaporodó pereket több mint hat éve tárgyalják az ország legkülönfélébb törvényszékein. Az Amerikából a rendszerváltozás után hazatelepült üzletember azonban nem csak a Traubisoda-védjegyért harcol különös módon. Elszámolási viták sorozatába keveredett a balatonvilágosi és szombathelyi üzemeinek beszállítóival, partnereivel.
Salamon Berkowitz hat éve kopogtatott a Promontorbor Rt. vezérigazgatóságának ajtaján. Az cég szentendrei üzemében álló gépsorát szerette volna megvásárolni, amelyen korábban az ismert Márka üdítőt töltötte a vállalat – mondta el kérdésünkre Gágány Tibor, a Promontorbor Rt. vezérigazgatója. – Ötmillió forintért felújítottuk a gépsort és az üzemet – folytatta –, s csak hüledeztünk, hogy micsoda szerencsénk van. Berkowitz a tárgyalások előrehaladtával azonban közölte: inkább megvenné a gépet huszonötmillióért. Ezt is elfogadtuk volna – emlékezett vissza a vezérigazgató –, ám az ajánlat nemsokára tizennyolcmillióra zsugorodott. A kecsegtető üzlet azután tovább homályosult, Berkowitz már azt kérte, hogy a gép egy részét adjuk oda tizenötmillióért, amit csak akkor fizetnek ki, ha a balatonvilágosi üzemében egy évig kifogástalanul működik a szerkezet. Ekkor álltunk fel végleg az asztaltól. Az üzletember azonban még egyszer megkeresett bennünket. Azt ajánlotta, írassuk a nevére a szentendrei gyárat, erre hitelt vesz fel, és majd abból fizet. Természetesen nemet mondtunk – fejezte be Gágány Tibor.
A Magyar Cukor Rt. kevésbé volt szerencsés. Ma is fut Berkowitz első üdítőgyártó cégében, a Centrals Kft.-ben ragadt pénze után. Hét éve három teherautónyi cukrot vittek a kft. telephelyére, ám a tételek kifizetése elmaradt. – Részvénytársaságunk többször kérte a tartozás kiegyenlítését – taglalta lapunknak Fekete Miklós pénzügyi igazgató –, s több esetben igen kedvező ajánlatot tettünk. Gyakorlatilag az évek során az 5,8 millió forintos követelésre rakódó – 1999-ben már közel tizenötmilliósra duzzadt – kamatterheket is elengedtük volna. Sajnálattal kellett megállapítanunk azonban, hogy a Centrals tárgyalási hajlandósága csupán időhúzásra szolgált – mondta el Fekete. „Az alperes vitatta tartozását, ugyanakkor a kitűzött tárgyalásokon nem jelent meg, a védekezésében foglaltakat semmivel sem igazolta” – indokolta meg 1997-ben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság jogerős ítéletében azt, hogy miért kötelezte a Centralst a tartozás kifizetésére. A Magyar Cukor Rt. ezután megpróbálta végrehajtani az igényét, ám nem jártak sikerrel. A jelentős mértékben eladósodott Centrals Kft.-től ugyanis átvette a gyártást Salamon Berkowitz újabb cége, a Traubi Hungária Rt. A Centrals vagyona ez idő tájt csupán a részvénytársaság és egy másik Berkowitz-érdekeltség, a Traubi Kft. részvénycsomagja, illetve üzletrésze volt. Ugyan a Magyar Cukor ezzel is megelégedett volna, csakhogy időközben a Centrals részvényei a cégbírósági adatok szerint a sokat mondó nevet viselő Salamon & Co. Ltd. tulajdonába kerültek. Lang Róberttől, a Berkowitz-cégek jogászától megtudtuk: továbbra sem ismerik el tartozásukat, ezért perújrafelvételt kezdeményeztek. Az
új per a napokban kezdődik Tatabányán.
Az eltűnt cukortartály
A Traubisodához cukor kell, ám Berkowitz beszállítóinak – mint utólag bebizonyosodott – az üzletkötések után nem lett édes az álma. A nagyüzemi felhasználásra folyékony cukrot gyártó szabadegyházai Hungrana Kft. ügyvezetőjétől, Sipos Domokostól egy hét éven át tartó pereskedésről kaptunk információt. A Hungrana Kft. jogerős végrehajtási végzéssel a kezében, rendőrök és darus vállalkozók segítségével csak két éve tudta visszaszerezni azt az újonnan húszmillió forintot érő cukortartályt, amit még 1993-ban helyezett el a balatonvilágosi telephelyen. – A Centrals Kft. vezetői a jogerős végzés hallatán sem ismerték el, amit mindvégig dokumentumokkal igazoltunk. Azt, hogy a mi cégünké a tartály, s csak bérletben helyeztük el korábbi megbízható partnerünk, a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonvilágosi telephelyén – ecsetelte az ügyvezető. Ezt az üzemet 1994-ben privatizálta Berkowitz a Budapest Bank hiteléből.
A világosi flakongyűjtő
Hasonló esetről számolt be a Magyar Nemzetnek Veisz Gyula, az Alpla Műanyagipari Kft. ügyvezetője is. Ők ötvenezer darab üdítős flakont szállítottak le a Centrals Kft.-nek. Amint utólag bebizonyosodott, karitatív adományként. Az ügyből ugyancsak per lett, de a bírósági eljárás ellenére egy fillért sem kaptak vissza. – A közelmúltban előfordult, hogy semelyik gyár sem akart már flakont adni a világosi traubigyárnak, s Berkowitz megbízottjai ismét hozzánk fordultak. Amikor emlékeztettük őket a tartozásra, felszívódtak – emelt ki egy szálat a történetből Veisz Gyula.
A korábban Salamon Berkowitz által birtokolt Centrals Kft. ellen felszámolást kért 1999-ben az APEH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága, mert több mint százharmincmillió forintos, többéves tartozással nem számolt el. Az APEH az eljárás megindításakor érvei között felsorakoztatta: a kft. elismerte tartozását, s vezetői folyamatos ígérgetései ellenére megállapítható, hogy kérelmei csak időhúzásra szolgálnak. Az ügy most a Legfelsőbb Bíróság előtt van, ahol többek között az is vita tágya lesz, hogy valóban fizetésképtelen-e a Centrals. – Sosem mondtuk, hogy a Centrals nem fogja kifizetni tartozásait – tudatta lapunkkal Lang Róbert jogász, aki elárulta: már az APEH elnökhelyettesét is megkeresték.
Cégbejegyzési zavarok
A jussukat követelő ügyfelek és hatóságok mellett a társasági joggal is meggyűlt a baja Salamon Berkowitznak. A vállalkozónak csak másodszorra sikerült bejegyeztetnie a szénsavas szőlőnedűt jelenleg gyártó Traubi Hungária Rt.-t. A folyamat állomásainak időpontjai itt igen fontosak. A Legfelsőbb Bíróság – ez ügynek is idáig kellett eljutnia – ugyanis 1998. július 2-án végleg elutasította a cég bejegyzését. Az új Traubi Hungária Rt.-t viszont csak négy hónappal később, november 3-án alapították meg. Kezünkben lévő dokumentumok igazolják, hogy a két időpont között tehát nem létező Traubi Rt. 1998. szeptember 14-én is forgalmazott Traubisodát a saját nevén. – Az elutasítás kézhezvétele után a társaság tevékenysége jogszerűtlen volt – tudatta elvi kérdésünkre Burillák Attila, az APEH szóvivője, hozzátéve, hogy amennyiben a kérdéses időpontban nemcsak forgalmazott, hanem gyártott is üdítőt a vállalkozás – újabb jogsértést követett el. Hatósági engedélyhez kötött tevékenységet csak a cégbíróságon már bejegyzett cég folytathat.
+++
