A júniusi 2000, az Ezredvégi/Ezredeleji beszélgetések rovatban Csányi Vilmos "humán"etológussal közöl egy interjút. Nagyon érdekes, szerintem megéri elolvasni.
Szerintem pedig a természet törvényei alapján nincs különbség ember és növény, vagy állat között.
Ugyanis van egy alapvetően közös törekvés: a versengés, az élet-halál harc.
Ezeknek a megnyilvánulásában van csak értékrend. Szerintem minél fejlettebb egy faj, annál kevésbé van erre a versengésre szüksége az egyednek, ha a faj eléggé sokra vitte ebben.
A növények minden egyes egyedének külön meg kell vívnia a maga harcát. Az állatok már falkákban többet megengedhetnek maguknak. Legvégül pedig az ember már embercsoportonként is "megengedheti" a versengés kihagyását életbenmaradásához, illetve helyzetének fenntartásához.
Ezek a különbségek tekinthetők minőségbelinek, de mint faj, a gyökerek közösek.
Egészen egyértelmű, hogy az élőlények rendszerezésében az embert nem a növények, nem is a gombák, hanem az állatok közé kell sorolni. Nem kell hozzá túl éles szem, hogy pontosabban behatároljuk a szűkebb rendszertani kategóriákat. A gerincesek törzsén belül az emlősök osztályához tartozunk - elég ránézni testfelépítésünkre, ott a gerinc kinek-kinek a hátában, elég ismerni a szaporodás menetét, ott a méhlepény, szoptatás, minden.
Tudom, hogy van egy olyan közkeletű nézet, hogy az ember nem állat, mert "kiemelkedett" és a többi ostoba blabla, de ezt többnyire épp azok szeretik hangoztatni, akik személy szerint nem sok kiemelkedést tudnak felmutatni :-)) Itt egy egyszerű és közönséges gőgről, fennhéjázásról van szó, arról, hogy akiknek nincs mire büszkének lenniük, és ezért sebezhető az önérzetük, azok faji hovatartozásuk révén próbálnak valami komfortos piedesztált maguk alá képzelni.
Valóban vannak az embernek speciális tulajdonságai, de ezek inkább hatásukat tekintve nagy horderejűek, önmagukban véve nem állnak sokkal fölötte néhány más emlős képességeinek.
Szerintem viszonylag kevés ember lép túl az állati létezés szokásos keretein. A fejlett kommunikáció révén viszont az ezen kevesek által elért újítások szélsebesen terjedhetnek. Elég volt egyetlen géniusznak kitalálni a tüzet, a kereket, az írást, és rögtön élvezhették a találmány hasznát olyan százezrek és milliók, akik soha nem lettek volna képesek semmi hasznosat újítani. A feltalálók mindig különcök voltak, a haszonélvezők nagy tömegei pedig jószerivel ugyanúgy élt, mint az állatok - nem a színvonalat értem ezalatt, hanem a befutott életpályát, és a motivációt, ami ezen a pályán tartotta őket. Gyermekkorban sokat játszunk, játszva tanulunk, aztán elkezdünk érdeklődni a másik nem iránt, később családot akarunk, de mielőtt megalapítanánk, kicsit rivalizálunk az azonos neműekkel, stb. - mindez az állatvilágban is így van.
Az embernél is, akárcsak a többi fejlett emlősnél, a cselekedeteket a gének és a tanult cselekvési programok keveréke irányítja. Ösztönök és gátlások az állatvilágban is ugyanígy működnek. A különbség annyi, hogy az ember cselekvés után képes racionális érvelést kanyarítani annak megokolására. Azonban ez szinte mindig "racionalizálás", tehát csak duma. Cseppet sem általános, hogy értelmesen eltervez valaki valamit, és végrehajtja. Inkább a szokások vezérelnek minket, de annyira, hogy észre se vesszük, ha a régebben bevált szokásaink már nem hasznosak semmilyen szempontból - netán ártalmasak is. Értelmes tervezést inkább csak foglalkozás körében követünk el - de nem kizárt, hogy a hivatásos logisztikai zseni a magánéletben szokások-szenvedélyek rabja, és egy sármos despota kritikátlan híve.
Az ember az állatok tökéletes ellentéte. Az állat gépként működik, a génjeivel kapott ösztönei befolyásolják minden cselekedetét. Ily' módon az állat viselkedése maga a tökéletes racionalitás, egy évmilliók során, a természetes szelekció eredményeként kialakult rutin állandó ismétlődése.
Az ember cselekedeteit ugyan szintén az ösztönök diktálják, de állandóan közbeszólnak a gátlások. Ez éppen elég ahhoz, hogy az "emberek" viselkedése teljesen kiszámíthatatlanná, irracionálissá váljon. Nem lehet tehát emberekről beszélni, csak az egyes emberről.
De ha mégis valami általánosat szeretnénk mondani, akkor talán a leginkább azt mondhatjuk, hogy az ember egyre inkább eltávolodik az ösztönöktől, és egyre inkább az eszmék határozzák meg a cselekedeteit.
Igen örülök az előző két hozzászólásnak. Úgy látom vannak hasonló gondolkodású emberek még itt.:o)
Igaz ez egy olyan téma, amihez tényleg csak az igen önző és igen elvakult EMBERek vizsonyulnak negatívan.
Valamit azért irigyelek az állatoktól. A harmóniát.
Az az amit az ember állatként bírtokolt és emberként elhagyott. Most fál állatként pedig nem ismeri fel, hogy vagy fel kell adnis a harmóniát, de akkor az önzést, dugást meg mindent is(lsd.túlnépesedés, meg amit lent írtatok), Vagy ha állat akar maradni, akkor a harmóniát kellene "visszaszerezni"
TaXiN
"A csodálatos, hogy egy ennyire szar rendszerrel ennyire vitte az emberiség."
Elegge szar, de ez is eleg volt ahhoz, hogy az allati agyakkal szemben oriasi szelekcios elonyt elvezzen. Ezert vittuk valamire. A tovabbfejlodesnek (biologiailag) meg mar semmi eselye, mert a Homo sapiensnel a szelekcio szinte 0-ra csokkent. A valodi multitaszk agyak esetleg mestersegesen johetnek letre valamikor a tavoli jovoben. (De akkor mi lesz velunk? :-( )
Mallow
"Előrelátó, bölcs emberiségünk saját „jóléte” következtében valszeg igen sötét jövő elé néz."
Hat igen, bolcs emberisegunk lenyegeben csak a XX. szazadban dobbent ra, hogy bolygonk eroforrasai vegesek, addig minden kontroll nelkul zsakmanyolta ki a kornyezetet. De szerintem meg mindig van valasztasunk: megmutathatjuk, hogy a gondolkodasunk igenis er valamit, vagy pedig tenyleg ugy jarunk, mint sok tulspecializalt allatfaj: a jolet utan jon a hirtelen bukta.
TaXiN,
majd akkor dicsőíts minket, ha hazánkba költözik a Szahara, kiírtjuk a fél élővilágot /kedzve az őserdőkkel/, elolvadnak a sarki jégsapkák – hogy csak néhány népszerű jóslatot említsek. Előrelátó, bölcs emberiségünk saját „jóléte” következtében valszeg igen sötét jövő elé néz. Még hatalmas értelmünkben is jobban számít ma egy jó dugás, mint a holnap, hogy érzékeltessem veled, mennyire az értelmen van a hangsúly szvsz.
Bizakodásomat csak növeli, mennyire értelmesen megláttad, mire nem gondoltam előző hozzászólásomban! Fogadd őszinte gratulációm!
-Vegyük a system folyamatokat. Nagyon király. Légzés, emésztés, szaporodás. Csúcs.
-Vegyük a felhasználói folyamatokat. Okádék.
Az operatív tár mérete egy nagy nulla. Minősége katasztrófális. Adatvesztés és torzulás !
A háttértárról beszélni sem érdemes, annyira szar. Próbálj megjegyezni egy lexikont...
Nincs valódi párhuzamos programfutás, csak valami szar kóperatív multitaszk utánzat, nincs cron jellegű valami.
Az, hogy nem az igazsag, hanem egy megnyugtató/érdekes gondolat meglelése a cél, már mellékes.
A csodálatos, hogy egy ennyire szar rendszerrel ennyire vitte az emberiség.
Tudod csak annyit szerettem volna bizonyítani, hogy tulajdonképpen még mindig állat az ember.
Azért mer ő áll jelenleg a táplálékpiramis csucsán, nem kellene ilyen nagyképűen és lekezelően visszaélnie a helyzetével. Ha eszes lény LENNE az ember, alázatot és felelős gondolkodást tanusítana. De hogy lehet büszke arra az ember, hogy ember, ha a vezető hatalmak olyan ostobák, hogy azt a kiyotoi egyezményt, amelyet már évekkel ezelőtt meg kellett volna kötni felmondja, mert a saját választási ciklusában ez hoz neki hasznot. Feladni négy év siker érdekében azt, hogy a négy unokája egészséges környezteben éljen.
"Hol van Lee H. Oswald mikor Amerikának szüksége lenne rá!"
1.)
Mindegy, hogy embernek vagy állatnak hívjuk magunkat, végsősoron élőlények vagyunk és mint élőlények többek között élnünk kell! Ez megköveteli olyan cselekedetek elvégzését, amelyek nyilván nem esnek nehezünkre, amelyek kifejezetten jól esnek nekünk, hiszen az az egyed érthető okokból elég hamar kiszelektálódna amely utálna például enni, vagy inni.
2.)
Véleményem szerint a vadászat nem valamiféle ősi ösztön fennmaradása. Az is valamiféle időtöltés, mely egyes embereknek örömet okoz másoknak nem, de én például nem érzek semmiféle indíttatást.
3.)
A fejlődés mindenképpen hasznára válik minden fajnak. Már a szó jelentéséből is következnik, hogy hátrányára nem válhat semminek az a jelenség, amit takar.
A fejlődés egyébként elkerülhetetlen. A fejlődés tele van tűzdelve hibákkal, bakikkal, de ez nem azt jelenti, hogy általánosan ne a faj fennmaradását segítené, ha pedig azt teszi, azt teszi, amit kell neki.
Nem gondolom, hogy céljai volnának az emberiségnek, egy idő után mindenképpen bajba leszünk itt a Naprendszerben. A technikai fejlődés esetleg kecsegtethet minket azzal a lehetőséggel, hogy képesek leszünk a Nap megsemmisülése előtt elhagyni a Naprendszert! Szerintem, ha úgy döntenénk, hogy nem fejlődünk tovább, feladnánk.
4.)
Véleményem szerint az embernek nincs kimondott sorsa, így nem nehéz nem túllátni rajta. Nem gondolom, hogy lenne bármi olyan magasztos cél, amely elérésére az emberiség törekedhetne, de még elképzelni sem tudok olyat, amely elérésére ne törekedne már azóta mióta az első részecskeegyüttes reprodukálta magát.
Túl általánosak a kérdéseid, mintha még magadnak sem fogalmaztad volna meg határozottan.
"-Ugyanott van e az ember helye mint 500 évvel ezelőtt?"
Milyen szempontból?
Erkölcsileg, szellemileg, technikailag?
Ezt nem lehet megválaszolni annak a kérdésnek a tisztázása nélkül, amit önmagunkban döntünk el, hogy mi az emberi élet célja?
Hiszen ez nagyonis meghatározó, elsősorban ez a viszonyítási alap.
Erre más válasza van pl. egy hívőnek és más egy ateistának.
Ahol állatként viselkedik... hát igen, a szaporodás, evés-ivás, persze ez nem állati, csak állati is. Persze vannak ennél fennköltebb élvezetek is, mittomén, verseket olvasni stb. Az állat szó másik értelmének meg semmi köze az állatokhoz! Az már olyan emberi hulladéknak tűnik…
Nem haszontalan a vadászat, lehet azt élvezni is – mit is neveznénk hasznosnak… ami valami jót szolgáltat nekünk, az már számunkra hasznos. Én nem találom elítélendőnek a vadászatot, ha azt nem visszük túlzásba.
A fejlődés nem válik hasznunkra? Ez attól függ, milyen cél elérése érdekében teszünk meg újabb lépést, mit nevezünk fejlődésnek és ki mit tekint hasznosnak. Egyébként a mai világ számomra haszontalan, úgy érzem, nagyon rossz irányba „fejlődik”.
Én azt vetném szemére a mai embernek, hogy szvsz nem az értelme, hanem legbelsőbb, ténylegesen állatias ösztönei (?) határozzák meg a világ fejlődését. Vmi ilyesmire gondoltál?
Talán azért nem sikerül a kérdéseidre választ kapnod, mert nincs igazán mögöttes tartalmuk.
Olyan kérdések ezek, mintha valaki azt kérdené - miért esik mindig a hó?
Ugyanis nem esik mindig. Kétségtelen néha igen, (nálunk mo-n egyre ritkábban), de ettől még nem lehet arra a kérdésre választ adni, hogy miért esik mindig.
Szvsz ennyi.
