nem kerestem ki a regi hozzaszolasodat, igy nem tudom, milyen vegzettsegu vagy. IT teruleten meg mindig el a zoldkartya rendszer, es tudtommal nem is nehezitettek, ergo HA egy cegnek tetszel, megkapod es johetsz (csaladostol, ha van kivel).
Az elbiralas mindig helyben tortenik (azaz varosi-tartomanyi szinten) de meg nem hallottam elutasitasrol.
ergo a ceg a donto, ha kellesz valakinek, akkor johetsz.
ez amugy mas teruleten is all, mert ha kellesz valahol (a cegnek esetleg bizonyitania kell, hogy nem tudta betolteni az allast nemetekkel) akkor legvegso esetben hivatkozhatsz a nemet-magyar allamok kozott letezo kvotara, azaz kb 80.000 magyar vallalhat munkat legalisan No-ban, ennek kb a fele van betoltve. De egy ilyen engedely nem 5, hanem talan csak 1.5-2 evre szol.
amit en lattam/irtam CVt olyanok, mint otthon, amerikai tipusuak, nem a formatum a leglenyegibb szempont.
a BMW csoport korrekt, de itt is jo celpontnak szamit, sokan probalkoznak, nehez megcsipni a helyeket.
ami viszont valtozott az elmult idoben, az az allasajanlatok szama es a kialkudhato fizetes. mindketto lefele :-(
Kicsit elült a topic pár hónapja, de megpróbálom feléleszteni, hátha sikerül...
kb 2 éve írtam ide... és most végre eljutottam oda, hogy sikerült az államvizsgán túljutnom.
Az elképzeléseim még nem sokat változtak... még mindig szeretnék kimenni itthonról.
viszont azóta pár dolog megváltozott kint...
bevezették az Euro-t, változtak a leptelepedési szabályok is ha jól tudom.
Ha valaki olvassa a topicot még, és tud valamit hozzászólni, kérem ne habozzon, akár e-mailben is.
Mostanában próbaképp küldtem emailt pár helyre... jött is válasz. Az egyik cég Ausztriában volt, de mikor kiküldtem az emailemet, teljesen korrekten és normálisan válaszoltak... majd írták, hogy sajnos a munkakör, amit meghirdettek, betelt.
A másik cégcsoport amit kinéztem, a BMW Group lenne. Írtam nekik is egy emailt, ők is teljesen korrekten válaszoltak a kérdésemre, miszerint fogadnak-e külföldi munkaerőt is... az mondták, midnen további nélkül, ha megfelelek a pályázati feltételeknek az adott pozícióhoz.
Szóval eddig nagyon jók a visszajelzések kintről... bár csak két cégnél jelentkeztem.
A konkrét kérdéseim, aggályaim a következők lennének.
Egyrészről nem tudom pontosan, mi változott mostanában a letelepedéssel/tartózkodással kapcsoaltban. A szomszédom egy frissen végzett orvos, aki tavaly télen ki akart menni, de nem adták meg neki a vízumot. Ő orvos volt, már megvolt a konkrét helye is neki, valamilért abban a tartományban No-ban, ahova akart menni, akkor épp nem lehetett. Ha jól emléxem, korábban az informatikai területen dolgozók számára nem gond megkapni a tartózkodási engedélyt.Most mi lehet a helyzet ez ügyben? Ez is tartományonként változó?
Másik kérdésem, hogy kint milyen típusú CV-t várnak a HR-esek? Azért kérdem, mert itthon már összeállítottam az enyémet magyarul/németül/angolul, de nem tudom a formátuma jó-e knt is. Én az itthoni, amcsi típusút írtam, de abból is sokféle létezik... ha valaki tudna ebben segíteni, nagyon hálás lennék...
Még jó pár kérdés felmerült bennem, ha valaki olvassa a topicot, akkor majd még kérdezek...
Kicsit megkesve bar...
Itt a nemeteknel nem lehet kiszamitani, ki 'bolondul meg' farsangkor es egyeb alkalmakkor, mert ezek kvazi parancsra tudnak orulni, tombolni.
Ergo ha Fasching van, akkor jo kedvuk lesz, nyakkendot vagdosnak ... elotte+utana viszont mindenki epp olyan, mint volt. :-)
tanulsag: nem kell nyakkendot hordani ;-) mar ha teheted. De a nemet kollegaim is kulon erre napra tartogatjak az utalt darabjaikat
Hát épp' ez az... A legnagyobb meglepetés-elem az egészben pont az volt, hogy olyan emberek vettek részt benne, akikröl legkevésbé sem tételeztem volna fel, hogy efféle szociális tréfálkodásban (illetve annak szánt tébolykodásban) benne lennének. Mondjuk az jogos, hogy - ha minden igaz - ez a szokás, mint oly sok más is errefelé, is környékfüggö, állítólag Köln az igazi központja. (Tegnap Harald Schmidtnek, a zatájnc talk-show-sztárjának is levágták az adásban a nyakkendöjét, csak akkor ezt még nem tudtam mire vélni...)
Hát nekem senki sem szólt. :-)
Majdnem fél éve dolgozom Németországban, mára virradóra viszont olyat tapasztaltam, mint eddig sosem. Megörültek a kolléganök. Ollóval a kezükben rohangásznak irodaszerte, és levágják a férfikollégák nyakkendöit. Merthogy elkezdödött a Fastnacht, karnevál, mondják. Miután elvesztettem reggel egy nyakkendöt, egy másik kolléganö azt mondta, hogy sebaj, és elvagdosta a cipöfüzöimet. Úgyhogy aki tud (és akar), vigyázzon! :-)
Összbenyomások.
A németek ezen a vidéken kedvesek, barátságosak, segítőkészek (nagyon!), egyáltalán nem undokak és abszolút nem bunkók. Barátságos beszélgetés lehetséges velük, barátság nem. A kettő között van egy áthághatatlan fal. Minket ez annyira nem zavar, mert jól elvagyunk így.
A főnök és a testvére próbálkoznak csapatot kovácsolni az emberekből, pl. szerveztek egy születésnapi grillpartit az erdőben, ami igazán nagyon-nagyon jól sikerült. Vacsorázni is voltunk együtt egyszer (szintén születésnap alkalmából). Ezek szimpatikus dolgok, nekem tetszenek.
Az ország, a város tiszta, rendes, az öcsém szerint "steril". Neki ez nem tetszik, nekem nagyon (jahh, nem ő a tisztaságmániás). Példa: egyszer ő (Öcsike) mikor itt volt, kitett az ajtó elé egy pelenkát, mondván, hogy majd kivisszük a kukába (ha tudtam volna, agyoncsapom). Másnap jön a főbérlő, hogy az egyik szomszéd felhívta telefonon, és panaszkodott, hogy mit csináltunk...
No de ennek a másik oldala, hogy mi sem vesszük észre, hogy rajtunk kívül más is lakik a házban (pedig van még vagy öt lakás). Néha egy kis gyereksírás, semmi több!
Mindenütt szépen gondozott kertek. A mi házunk előtt is van egy kis előkert, tavasszal valahogy "belekerült" pár tő kankalin. Később nárcisz. Van idejük, pénzük, kedvük ilyesmikkel is foglalkozni.
Nem lopnak. Autót se nagyon.
Minden tágas, szellős, kényelmes, praktikus.
A környék pedig álomszép.
Hát ennyi. Mától teljes jogú dolgozók vagyunk.
Egy éve mentünk az állásinterjúra.
Még arra is emlékszem, amikor ezt a céget megtaláltam a Neten. Rögtön éreztem, hogy ebből lehet valami.
Azóta tudom, hogy a főnök alaposan kiválogatja, kiket vesz fel: nemrég meghirdetett egy állást (nagyon nagy a fluktuáció), és az 55 jelentkezőből összesen négyet hívott be! Ehhez képest mi "rátörtünk", és most itt vagyunk. Azt hiszem, mindent egybevetve örülhetek neki.
Köszönöm Nektek még egyszer a segítségeket.
(DeRosa-t e-mailben rendszeresen nyaggatom, most pl. jogosítvány-ügyben).
Sziasztok,
Sz.
Napirend.
Reggel szétszortírozzuk a gyerekeket, hálistennek novembertől Dóri ugyanabba az oviba fog járni, ahova Dani. 8:20 körül beérünk. Ebédidő 12:50-től, egy svájci cég menzájára járunk, ahol 4 euróért akkora adag kajákat kapunk, hogy a reggeliről és vacsoráról kénytelenek voltunk leszokni, ellenkező esetben bajok lennének az ajtók méretével :-) Munka után összeszedem a gyerekeket, és pl. bevásárolunk. Ami egy igen érdekes esemény, sok cirkusszal, néha hisztivel tarkítva, marha nehéz egy hiperaktívval meg egy hullafáradt hisztissel (ez utóbbiból kettő is van, ha a lányom mellé engem is hozzáveszünk). Bumli haza, kajákat kipakoljuk, esetleg vacsora. Amikor a férjem telefonál, akkor újra felöltözés (ez télen lesz majd tökjó), és elmegyünk érte.
Nem tudom, számoltátok-e, hányszor kell a két gyereket a kocsiba/ból ki-be gombolni. Ne számoljátok: fájdalmasan sokszor.
Innentől kezdve vacsi, fürdés, nyolckor a gyerekeknek nyomás az ágyba, hogy nekünk maradjon még egy-két órácska - na nem feltétlenül szórakozásra: ilyenkor végezzük a lakáskarbantartást (takarítás, teregetés, ruhahajtogatás, varrogatás stb stb stb), és egyetemi múltunknak megfelelelően némi szakcikk-írogatást is be kell iktatni. Majd fürdés, ágy.
Hétvégén mindig kitalálunk valamit, mert itthon nem elviselhető a két ördögöcske. Hálistennek itt az egész Schwarzwald, kisebb sétákat néha megkockáztatunk. Azért csak kisebbeket, mert Dani hamar elkezd nyávogni, hogy fáradt, Dóri pedig 100 méter után ölbe kéredzkedik, és mivel meglehetősen jól táplált, ettől kezdve a bútorrakodókat irigyeljük a könnyű munkájukért.
De sok szép játszótér van, vidámpark, madárpark, uszoda, és van például a város közepén egy szép tó, annak a partját is szeretjük mind a négyen.
Most pedig veszünk Daninak egy biciklit, és akkor már mind a két gyereknek lesz, mehetünk biciklizni. Feltéve, ha a bicikli feletti ádáz harc nem változik át érdektelenségbe, ha mindkettőnek van, és nem kell érte veszekedni!
Még egy szót a játszóterekről, illetve egy specialitásról, ami nagyon tetszik (a gyerekeknek is): a sarazó-homokozó. Van a homokozóban egy kis kút, azt meg lehet nyitni, és lehet árkokat-várakat-tavakat építeni. Szerintem szuper ötlet, kár, hogy Mo.-n még nem találkoztam vele.
folyt. köv.
Munkahely.
Kissé furcsa hely, a német viszonyokhoz képest nem túl jól felszerelt, a magyar laborokhoz képest igen. Minden vegyésznek saját számítógép és nagy, hosszú laborasztal dukál. Meg egy laboráns. Aki inkább ne lenne... Mivel a cég egyelőre minden nyereséget visszaforgat (a főnök se fullextrás BMW-vel jár, hanem egy kis VW Golffal, például), a laboránsokon úgy spórolnak, hogy kezdő, munkanélküli, esetenként szakmánkívüli fiatal lánykákat alkalmaz, akiknek a bérük egy részét fizeti az Arbeitsamt. Namármost ezek a lányok nem annyira motiváltak az eredményekre, és ez meg is látszik a munkájukon. Ezen a tényen viszont a főnök prüszköl, mondván, hogy fogjuk őket minőségi munkára. Magam részéről inkább csinálom a dolgok nagy részét magam, mert egyszerűen nem merem a laboránsra rábízni. Képzeljetek el egy 17 éves lányt, aki napi 8 órában azzal foglalkozik, hogy miképpen vonulhasson félre cigizni, mobiltelefonálni vagy trécselni a másik ugyanilyen csajocskával. És MUSZÁJ, hogy elfoglaljam valamivel, mert a főnök öt kilométerről szél ellen kiszagolja, ha valaki a lábát lógatja, és akkor jön és kérdezősködik...
A munkaidő, az egy másik történet. A címe: Zsigerelés :-)) Engem mondjuk kicsit nehezebb, mert az ovizárás miatt négykor (pénteken fél háromkor) akkor is megyek, ha törökgyerekek potyognak az égből, egyszerűen nincs mese. Ezt már megszokta. De a többiek, beleértve a férjemet is, reggel negyed-fél kilenctől az ebédet leszámítva (40 perc) hatig-hétig bent vannak. A főnök minden vegyésszel hetente 2 alkalommal beszél, ilyenkor átnézi a kísérleteket (és képben van az ürge! Nem egy hülyegyerek!), javasol, kérdez. Ezek a meetingek eleve 1/2 5 és 6 közé vannak ütemezve, miközben a munkaidő 5-ig van. Túlórapénz meg nincs.
De nem panaszkodom, mert érdekes munka, és különben is, engem nem érint :-)))))
folyt. köv. mindjárt
Sziasztok!
Tegnap este visszaérkeztünk a nyaralásból, reggel pedig kellemesen észleltük, hogy még megvan a cég, sőt mi több, a próbaidő lejártával nem azzal fogadtak, hogy fel is út, le is út. Úgy tűnik tehát, hogy egyelőre maradunk.
A teljesség igénye nélkül, néhány benyomás erről a Németország-ügyletről.
Vannak az ittlétnek jó és nem olyan jó oldalai. Bár az utóbbiakból inkább csak egy, nevezetesen, hogy a hét 7 napján lehetetlen a pihenés/kikapcsolódás, erről a két kisgyerek gondoskodik! Reggel fél héttől (néha hattól, meg éjszaka is). Otthon Magyarországon időnként el tudtuk őket vinni a nagyszülőkhöz, itt ez ugye lehetetlen.
A kisfiamról itt derült ki, hogy ADHD nevű nyavalyája van (figyelemhiányos hiperaktivitás), és itt kezdődik a jó oldal. Először is, régen gyanítottam én, hogy valami nem stimmel a gyerekkel, de hiába vittem akárhova otthon, mindenhol leráztak, mondván, hogy a gyerek tökéletes, én meg túlságosan aggódós vagyok. Ehhez képest itt az oviban egy hónap után felhívtak telefonon, hogy mikor tudnék befáradni egy kisebb beszélgetésre. Ott elmondták, hogy a kölköcske kissé agresszív (stb.), és hívhatnak-e hozzá pszichológust. Mondtam, hogy megköszönném! Végül gyerekpszichiáternél kötöttünk ki, Dani gyógyszert kap, ezenfelül heti négy alkalommal megy hozzá az oviba egy nő, aki játékos módszerekkel terelgeti. Az óvónőkkel havi rendszerességgel értekezünk, és ilyenkor a gyerekpszichiáter is megjelenik!!!! A fentieknek köszönhetően egy héttel a gyógyszer megkezdése után Daninak már 3 barátja volt. Nagy szó volt ez nekem, mert azelőtt ahányszor érte mentem, mindig azt láttam, hogy egy bottal piszkálgatja a földet, és szálegyedül van. Ehhez képest már szeretik, barátkoznak vele.
A kislány még bölcsibe jár, méghozzá két választásunk volt: vagy a város másik végébe visszük egy állami bölcsibe, ami fél négyig van nyitva (!), vagy egy magánba havi hatszázért. A nyitvatartás miatt kénytelenek voltunk az utóbbit választani. Igaz, az ár kegyetlen, viszont Dóri vidáman megy be, nem úgy kell becselezgetni. A gondozónők nem egy asztalnál ülnek, hanem a gyerek között a matracokon, és aki csak akarja, ölbe veszik.
Mindkét intézményben kapnak meleg ebédet, a reggelit/uzsonnát viszont mi visszük. A bölcsi 600 eurós díjába nem fér bele a pelenka, azt is mi visszük :-(
folyt. köv. mindjárt
Szipolykaval neha valtunk 1-1 levelet, de tolunk kicsit odebb van Freiburg.
Huzza valaki az igat Frankfurt am Main kornyeken?
Esetleg nem egyedul? En feleseggel + 1.5 eves kisfuval, es ok felettebb orulnenek hasonlo tarsasagnak...
A többieknek: augusztus végén letelik a féléves próbaidő, ha abban a kegyben részesülünk mindketten a férjemmel, hogy maradhatunk, akkor írok nagy beszámolót. Addig kabalából nem szeretnék...
De nagyon-nagyon jó itt.
ha valaki jaratos Nemetorszagban az egeszsegugyben akkor mondhatna nekem egy kiindulo osszeget, hogy mennyit lehet keresni nettoban mostanaban arrafele, mondjunk gyogytornaszkent.
Eleg nagy elteresek mutatkoznak az allashirdetesekben es nem tudom hogy melyik az igaz.
Sziasztok,
Átmenetileg itthon, hazajöttünk a gyerekekért. Kedden megyünk végleg, csőstül.
Nagyon rendesek vagytok velünk, jól esik.
Írtam esténként egy naplót. Olvassátok el, ha érdekel. Többet mond, mint egy ötsoros beszámoló.
http://www.iif.hu/~egrig/Freiburg1.htm
Majd még jövök ám. 3 hét múlva lesz internet a lakásban, a munkahelyről nemigen lehet, ciki.
Pusszancs
A gyerek-problemara: van egy olyan fogalom, hogy Kindertagesstätte (vagy hogy irjak) - ez nem ovoda, ami kb 9:00-13:00 uzemel, hanem egesz napos "gyerekmegorzo". Kerdezz/keress utana.
Ha felmerul a szuksegessege, egy bebisinter havi 200EUR+koszt+kvartely+utazasikoltseg+nyelviskola hivatalosan, szerzodessel allandora. Az alkalmankenti kisegitot nem tudom.
Nyelviskolanak nezzetek mega Volkshochschule-t, a legolcsobb, es elfogadhato minosegu, en most jarok egy intenzivre...
Nem fognak kirugni, tessek igyekezni!
(A fluktuacio azert elegge elgondolkoztato. Talan megerne email-ben megkeresni egyik-masik tavozottat, hogy miert tette, amit tett. Nem a ceges cimrol.)
Sziasztok,
koszi a jo szavakat. Kerek meg!
Persze, hogy tudott a fonok a kolkokrol. Sot, az allasinterju vegen, mielott megajanlotta volna az allast, meg egyszer utoljara figyelmeztettem, hogy ugye tudja, hogy egyreszt nem beszelunk nemetul, masreszt ket kicsi gyerekkel jovunk. Szoval nagyonis figyelmeztetve volt!
Mindenesetre azt talaltuk ki a ferjemmel, hogy ha ebbol gondok lennenek, akkor az addig elert teljesitmenyunktol fuggoen enyhebben vagy erosebben figyelmeztetjuk erre.
Persze, ha ki akar rugni, kirughat.
Ma megyunk egy lakast megnezni. Otkor megadrukk keretik.
Pusszancs!
