„(A probléma inkább az, hogy a jelenlegi koncepciók szerint minden mezőhöz kell tartozzon egy négyespotenciál, amely a mezőbeli párhuzamos eltolás invarianciáját biztosítja. Viszont ez akkor már nem egyetlen mező, hanem két csatlot mező. Valahogy ezt a kettőt össze kellene gyúrni.)”
Gyula szerint, a gravitációs és elektromágneses mezők „két postás egy körzetben” ahol az egyik csak leveleket, a másik meg csak táviratokat kézbesít. Az elkallódó küldeményekért a „Posta” nem vállal felelősséget. :) :(
Talán azt mondta, hogy másolata. Ebből a szempontból nincs jeletősége.
Viszont egy bizonyos jelenségre lehet több különböző modellt adni.
Legyen például az egyik modell a termodinamika, a másik pedig a kinetikus gázelmélet.
Mindkettő ugyanazt az eredményt adja, de a "nyelve" más. Nem ugyanazokkal a fogalmakkal dolgozik.
Úgy is mondhatnám, hogy az egyik a másikhoz képest nem ekvivalens átalakításokkal adja ugyanazt a megoldást.
Nekem pedig egy olyan mező hatásintegrálja kellene, amely önmagával is kölcsönhat, és ebből a kölcsönhatásból kiadódnak az ismert mezők tulajdonságai. (A probléma inkább az, hogy a jelenlegi koncepciók szerint minden mezőhöz kell tartozzon egy négyespotenciál, amely a mezőbeli párhuzamos eltolás invarianciáját biztosítja. Viszont ez akkor már nem egyetlen mező, hanem két csatlot mező. Valahogy ezt a kettőt össze kellene gyúrni.)
A müonnal az az első probléma, hogy hát ezt meg ki rendelte? ;)
És rögtön utánna jön egy másik kérdés is: és ki rendelte az összes többit?
Az ismert részecskék miért pont ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek?
Feynman hajnali háromkor arra ébredt, hogy csörög a telefon. A mentora azt kérdezte tőle, hogy miért egyforma minden elektron. Félálomban azt felelte: mert talán csak egy elektron van, és a többi ennek a hologrammja.
Manapság az a válasz az elfogadott, hogy mert egy mező gerjesztése.
Ebből egyenesen következik, hogy két elektron megkülönböztethetetlen. Mert az nem is két elektron, hanem egy mezőben két hupli.
De ne álljunk meg itt.
Miért ne lehetne az összes mező egyetlen fundamentális mező gerjesztése? Vad ötlet!
És akkor az összes fajta részecskék tulajdonságait ennek a mezőnek a tulajdonságaiból lehetne meghatározni. Emergens?
Na de ez a (feltételezett) fundamentális mező (mint alapvetőség) nem lehet free field. Kölcsönhatásban kell lennie - önmagával. Ismerünk ilyeneket? (Például a gluon mező is képes önmagával kölcsönhatni. Ami a kvark bezártságot eredményezi.)
Tehát nekem most azt kell tanulmányozni, hogy milyen hatásintegrál írható fel a gluonmezőre.
De nincs kizárva, hogy igazad van. Majd megfontolom.
(Addig is ez egy valószínűségi változó. Mindenesetre a gravitációs hullámokat észlelik.)
Tegyük fel, hogy felkenődik. Ebben az esetben a nagyobb horizont leárnyékolja a kisebbet - a vizuális láthatóság szerint. Hacsak a fekete lyuk nem átlátszó a gravitációs hullámok számára. Állítólag a gravitáció hatása minden anyagon áthatol. Persze a horizont nem anyag. A fene tudja.
„A téridőt "quantum harmonic oscillators" töltik ki.”
Ha ezek a harmonikus oszcillátorok megkülönböztethetetlenül egyformák, téridő-kvantumnak is nevezhetők?
„Most képzeld el, hogy egy félvezetőben élsz és pozitív töltésű lyukakból (elektron hiány a rácsban) vagy összerakva.
Milyennek látnád a vákuumot?”
Olyannak, mint az építőmunkás a bezsaluzott vasrácsot, ami a betonra vár.:-))
„Vagy egy másik megközelítés: a semmi definiciója csak is az lehet, hogy nincs semmilyen tulajdonsága. A testek között TÁVOLSÁG van.
Hogyan lehet az, ha a semminek nincs semmilyen tulajdonsága? xD”
A távolság nem semmi, pláne ha fényévekben mérjük. Ha a testek közötti távolságot téridő-kvantumok, (eseménypontok) adják ki, akkor a semmi definíciója a NINCS.
Sokan úgy gondolják, hogy azok a dolgok, amire egy részecske lebomlik, az ott van benne.
Nézzük a második generációt. Azt gondolhatnánk, hogy a müon egy olyan elektron, aminek több az energiája, valamilyen belső rejtett szabadsági fok gerjesztettsége következtében.
Viszont ha mezőként értelmezzük. Hogyan lehet a harmonikus oszcillátornak rejtett belső szabadsági foka?
Although Dirac’s physical insight led him to the right answer, we now understand that the interpretation of the Dirac spinor as a single-particle wavefunction is not really correct. For example, Dirac’s argument for anti-matter relies crucially on the particles being fermions while, as we have seen already in this course, anti-particles exist for both fermions and bosons. What we really learn from Dirac’s analysis is that there is no consistent way to interpret the Dirac equation as describing a single particle.
page 112
Minden jelenleg használt quantum egyenlet mező egyenlet. A téridőt "quantum harmonic oscillators" töltik ki.
Sokak (a többség) szerint a vákuum az Euklídeszi 3d üres tér, mert ő azt "látja".
Most képzeld el, hogy egy félvezetőben élsz és pozitív töltésű lyukakból (elektron hiány a rácsban) vagy összerakva.
Milyennek látnád a vákuumot?
Vagy egy másik megközelítés: a semmi definiciója csak is az lehet, hogy nincs semmilyen tulajdonsága. A testek között TÁVOLSÁG van.
Hogyan lehet az, ha a semminek nincs semmilyen tulajdonsága? xD
És akkor az elektromágnesességről még nem is beszéltem.
Igazából nincs veled semmi bajom. Csak egyszerűen reménytelen esetnek tartalak.
A fényórán keresztül nagyon szépen levezethető, ahogy a hullámok interferenciája kiadja a specRel minden ismert tulajdonságát.
De téget ez hidegen hagy. Nekem ez azt jelzi, hogy igazából nem érdekel a fizika.
Oké semmi gond.
Nem véletlen, hogy jelenleg minden szakértő a kvantum mező elméletet tartja vezető elméletnek. Ez (operátor) mezőkkel és hullámokkal írja le a valóságot.
Sokan még mindig ott tartanak, hogy Schrodinger, miközben az "hibás" (nem relativisztikus és nem reális) megoldás.
A részecske szám a valóságban nem megmaradó mennyiség. A részecskék átalakulnak, elsullyednek a vákuumban stb.
Sokan úgy hiszik (tévesen), hogy a "Standard Model" az részecskékről szól.
A mezők alapvetőbbek. A részecskék másodlagosak. És nem csak David Tong és én terjeszti ezt.
This from Julian Schwinger: “Until now, everyone thought that the Dirac equation referred directly to physical particles. Now, in field theory, we recognize that the equations refer to a sublevel. Experimentally we are concerned with particles, yet the old equations describe fields.... When you begin with field equations, you operate on a level where the particles are not there from the start. It is when you solve the field equations that you see the emergence of particles.”
Az elektron az elektromos tere által detektálható.
Az elektron pontszerű, közvetlen ütközés értelmetlen.
Ha feltételezzük, hogy egy állandó frekvenciával sugároz az elektron (hulllámcsomag hossz kontrakció szimuláció), akkor egyenletes mozgásnál az elektront körülvevő EM tér véges, a hullámcsomag belsejére korlátozódik. (destruktiv interferencia, csak a 2 féle hullámmal ad helyes megoldást)
Amennyiben az elektron mozgás állapotot vált (pl felgyorsul), akkor a hullám fázisa eltolódik. (foton emisszió, Dirac egyenlet)
A két hullám a fénykúpon időleges modulációt okoz.
Nekem egy másik ellenvetésem lenne. Susskind sajnos néhány bejegyzés után otthagyta a saját blogját, nála nem lehet obdzsektálni.
Az eseményhorizont entrópiáját úgy számolják, hogy az átmérőnek megfelelő hullámhosszúságú energiakvantumokat dobálnak bele. (A nagyobbak lepattannának, a kisebbek pedig extra információt tartalmaznának.) Ebből aztán kihozták a holografikus elvet. Ami odabent van, ugyanaz - kódolva - megtalálható a felszínen is. A levezetés lényeges eleme, hogy a távoli szemlélő szerint a behuhanó test aszimptotikusan felkenődik a horizontra, viszont a bezuhanó véges sajátidőben áthalad.
Nekem ehhez az lenne a megjegyzésem, hogy ez csak elhanyagolható tömegű próbatestek bedobálása esetén igaz.
Ad abszurdum: két fekete lyuk összeolvadása még a távoli szemlélő szerint is véges idő alatt megy végbe.
(Persze azt nem tudhatom, hogy esetleg valahol van egy minőségi átcsapás. Valamilyen tömeghatár, ahol a végtelen zuhanási idő átmegy végesbe. Vagy pedig ez a határ infinitezimális tömegnél van.)
Van egy új elképzelés. Nem is olyan új. 1995-ben jelent meg. Nem a klasszikus fizikából kell kiindulni és azt kvantálni.
Az entropikus gravitáció a távolságot a vákuum alapállapot öszefonódottságával méri. Maldacena viszont nemrég azt nyilatkozta, hogy ez önmagában nem elegendő. (De nekem ez már túl magas. A vákuum alapállapotáról semmit sem tudok.)
Ha ilyet írsz, az azt jelenti, hogy nem érted a lényeget. Miért használunk egyáltalán axiómarendszert, és így tovább. Azt hiszed, az valami dogma. Primitív, buta elképzelés, egyben önfényező mikor erre a hülyeségre alapozva azt képzeled, dogmák rabja aki ezt használja, de te felülemelkedsz ezen. Pedig csak nem vagy képes megérteni, egyáltalán mi ez, és hülyeségeket írsz..
Ez szerinted ellentmond annak, amit írtam? nem érted az axióma lényegét. Valamiféle dogmaként tekintesz rá, ami a dolog teljes félreértése.
Keresnek olyan jelenségeket, amikre a meglevő axiómarendszer helytelen előrejelzést produkál, ha sikerül, próbálnak új axiómákra alapozott jobb modellt készíteni. Így fejlődik a fizika.
Te axiómaként fogadod el a fénysebességet, és hogy a tömeg görbíti a téridőt. Nincs ezzel gond.
Viszont egyes eszementek mindenféle mechanizmust keresnek mögötte. Hogyan görbíti meg a tömeg a téridőt? Miért állandó a fénysebesség és miért pont annyi? Ne is foglalkozz velük. Ezek csak progresszivista őrültek, akik egyébként nem értenek semmihez. A véleményük pedig a semminél is kevesebbet számít, tehát nincs okod velük törődni. ;)
A speciális relativitáson belül nincs mechanizmus, mivel csak egy közelítő és leíró elmélet.
Ha mechanizmus alatt azt érted, hogy az axiómákra visszavezetésen túl valami más is, esetleg az axiómák megmagyarázása, akkor ez az állításod teljesen hibás.
Közelítő elmélet, persze. De nem ezért nincs benne az axiómákon túlmutató "mechanizmus", olyan ugyanis semmiféle axiomatikus elméletben sincs és nem is lehet.
