Ha nem nyitott a kapcsolat,hanem komoly,szerintem durrants oda két nagy átszállót,aztán beszéld meg vele,hogy akar e még valamit komolyan ezek után,ha igen akkor szerintem egy esélyt még megérdemel a dolog,utána már nem.
Hogy érted, hogy a pasi megváltozott? A 14 év alatt vagy most? Másrészt a csaj lehet, hogy nem a legjobban oldotta meg, de nagyon jól tette, hogy egyáltalán lépett, és nemcsak hagyta, hogy egy ilyen idióta pasi tönkretegye az életét.
Ismerős esete. 14 éve van együtt a párjával, aki nő és 32 éves, kb 14 évvel fiatalabb az egyébként abszolút nem vén párjánál. A nőről most kiderült, hogy szűk másfél év alatt a következőket tette: egy közös ismerőssel aki a pasinál jóval idősebb úr, randizgatott titokban, amiből sem szerelem, se igazi testiség nem alakult ki, valami nagyon kevés talán, szal gyakorlatilag igazából semmi. Aztán jött egy másik úr, akivel nagyjából 7 hónapig ment a heti egy nagyon rövid szexuális együttlét. Közben bepróbálkozott valaki, akivel volt vagy 3 alkalom és egy másik, akivel kettő. Aztán volt valami discos menet, ahol valami smacizás történt és az utolsó, ahol már több idő bírt fordítódni az együttlétekre és ahol a lány megérintetett lelkileg is. A pasi érzéseit most ne feszegessük, de el lehet képzelni. Van egy közös gyerek. A lány válaszai: -nőnek akartam érezni magam, mivel a pasi mellett nem voltam az, inkább egy szexuálisan elhanyagolt valaki, aki már egy megszokott bútornak érez engem, csúnyán beszélnek velem, stb., stb., -nem vitt a pasim sehová, sőt velem sem jött el, -tetszett, hogy én irányítok és a pasik ugrálnak, -teteszett a szex része is, főleg azért, mert volt, -az utolsó iránti érzések nagyjából az illető "esetlenségéből", valamint abból a tényből táplálkoztak, hogy az illető butább mint én, illetve maguktól a titkos romantikus együttlétektől és azok, a többiekhez képest hosszabb voltából. A történet kiderült és a lány azt mondta: -amikor megismertelek imádtalak, ami elmúlt. A fentiekbe felsorolt hiányosságok miatt és mert a számítógép stb. töltötte ki az idődet, ezt dobta a gép. Nem érzem magam jól ettől és ha időben megmutattad volna, mit érzel és mennyire, stb., stb., talán nem lett volna semmi. Most már melletted maradok mondja ő, de ki tudja és ki lát bele egy nőbe egyáltalán? A pasi azonnal és 90%-ban megváltozott és ez tény, nem csak időleges valami. Van erről valakinek véleménye?
sírd tel.e as párnádat az önsajnálattól...majd egyél meg 2 kg csokoládét(fagylalt is jó)..nézz végig egy két romantikus filmet önsanyargatásképp, majd rázd meg magad és folytasd az életed..hiszen rólad szól..nem pedig a másikról:)
Őt. Ha szerettél már igazán mélyen, akkor érted. Őt. Nem a viselkedését. Még csak nem is a mosolyát, a gyengédségét, a finom lelkét, a nevetős pillanatokat, a félénkségét, a humorát, az éneklését, a rajzait. Nem. Hanem őt, akiből mindez a jó fakad. Aki mellett az összes probléma ellenére vagy mellett átélem azt, amit.
ez néhány kiragadott mondat amiket eddig leírtál, bőven elég ahhoz, hogy az embernek elege legyen egy ilyen "kapcsolatból" de végül is egyénenként változó, hogy kinél hol a határ
"Szeretjük egymást, de mégsem találjuk a közös hangot. Így most éppen megint megcsal, sőt megpróbál elmenni, meg én is próbálom, de nem tudom elfeledni"
"mivel utálja hallani az igazságot, inkább elmegy a kurváihoz"
"Őt meg zavarja, hogy tudja, hogy elégedetlen vagyok vele. Emiatt persze egyre nagyobb a feszültség, és egyre ingerültebbek vagyunk egymással"
"Különösen, hogy rosszabb pillanataiban ráadásul én vagyok a bűnbak"
"na, az nekem az iszonyat: hogy folyton viselkedni kell, hogy nem lehetek önmagam, még az ágyban sem. Mert sajnos az életben is ilyen, hogy kommunikációs problémái vannak, de az még elviselhető lenne, ha legalább az ágyban minden stimmelne. "
Talán szeretné is, hogy így legyen, de látnod kéne a rettegést a szemében, ha megpedzem, hogy elhagyom. szerintem azzal küzd, hogy nem meri azt, amit valóban akar, és helyette csinálja baromságokat.
De azt még mindig nem árultad el, hogy te hol húzod meg a határt a problémák elviselésében.
Nem, nem zavarna, h ő már 2-3x, mire megfelelően működhet, de hogy semmi spontaneitás, mert ő már elsőre is húzni akarja, na, az nekem az iszonyat: hogy folyton viselkedni kell, hogy nem lehetek önmagam, még az ágyban sem. Mert sajnos az életben is ilyen, hogy kommunikációs problémái vannak, de az még elviselhető lenne, ha legalább az ágyban minden stimmelne. Akkor azért könnyebb a türelem, ami mellesleg igencsak a végét járja.
Nem értem, mire gondolsz, hogy szerinted miért hülyére vesés, mert nekem a problémák szőnyeg alá söpréséről szól, amit rettentően utálok. Különösen, hogy rosszabb pillanataiban ráadásul én vagyok a bűnbak.
Nem a megszokás. Tényleg szeretem. Csak van egy nagy gond: mivel pillanatok alatt elmegy, ha csak egy kicsit is megmozdulok, így nekem ez közel sem kielégítő, neki bármennyire is csúcsszuper, és mivel utálja hallani az igazságot, inkább elmegy a kurváihoz, akik készséggel eljátsszák neki az orgazmust, mert különben a kutya se menne az ágyukba, mert értelmes ember nem áll velük szóba. És ez hát ez lássuk be, ezen nincs mit magyarázni, h miért feszültségforrás ez nálunk. Engem zavar a hiány, és hogy még csak nem is itthon törekszik a megoldásra, hanem máshol keres álsikereket, és még a lelkét is odadja, és ott beszélget, mert ha csak simán félrekúrna, tán nem viselne meg ennyire. Őt meg zavarja, hogy tudja, hogy elégedetlen vagyok vele. Emiatt persze egyre nagyobb a feszültség, és egyre ingerültebbek vagyunk egymással, de még mindig erősebb a szeretet, csak már túl sok a vergődés.
Nem is erőltetem, főleg, hogy nem is vagyok igazán szerelmes, bár nagyon szeretem. Próbáltam már elzavarni, de mindig itt van, újra meg újra bebiztosítja magának a helyet. Én meg csak arra vágyom, hogy itt legyen, és jól bánjon velem. Próbáltam nélküle, nem megy, nagyon hiányzik, én is neki, és akkor megint. Igazából nem tudom, mit akarok, de így nem jó, csak nem tudom a megoldást. Sokmindent próbáltam már, de semmi eredmény.
Azt valaki nekem is mondja el, mert nem tudom, mit tegyek. Szeretnék jóban lenni vele, de valahogy nem megy. Szeretjük egymást, de mégsem találjuk a közös hangot. Így most éppen megint megcsal, sőt megpróbál elmenni, meg én is próbálom, de nem tudom elfeledni.Őt szeretem, csak valami mindig félremegy, és folyton egymásnak esünk. Nem értem.
A srácot kora tinédzser korom óta ismertem, azaz majdnem 10 éve. És igen, felhivott, mert baja volt és beszélgetni akart valakivel. És igen, kimásztam drágám mellől az ágyból, mivel tudtam, hogy vacsit kapott, tehát éhen nem fog halni, a szex megvolt, tehát erre sem volt olthatatlan igénye és volt könyve elég, amit el akart olvasni. Igy én összekészülődtem, ő meg nekiállt kedvenc galaxis utikalauzának.
Én hajnali kettőre hazamentem, addig jót beszélgettem a sráccal. Autóval jött, igy gyalogolnom sem kellett éjszaka, háztól házig fuvar volt. És mivel kiegyensúlyozott, harmónikus kapcsolatban élünk drágámmal, őszinte hozzáállással, ezért nem volt alapja sem féltékenykedésnek, sem gyanúsitgatásnak.
Mint ahogy az is normális, hogy én otthon tévézek, mig ő goa partikra jár a régi barátaival, köztük nőkkel is.
Nem csaljuk egymást, mert nincs rá igényünk. Legalábbis a saját nevemben ezt bizton mondhatom. De ha igaz, hogy a nőknek külön érzékük van a megcsalatás észrevételére, akkor nyugodtan állithatom, hogy drágám sem lép félre.
