Tulajdonképpen igazatok van, nem ez a legjobb módszer arra, hogy a magyar oktatás hatékonyságát megmérjük. Ezek a felmérések inkább a politikusoknak, illetve azoknak fontosak, akik az oktatási rendszer reformjával foglalkoznak, vagy talán inkább csak foglalkoztak, mert megmutatják, hogy a fejlett országokban ma mit várnak el elsősorban az iskolásoktól, és ebből a szempontból hogyan teljesítenek a magyar diákok a külföldiekkel összehasonlítva. Azt nyilván más kérdésekkel lehetne felmérni, hogy a pillanatnyi céloknak megfelelő oktatási feladatokat milyen sikerrel teljesítik az iskolák. Ebben lehet, hogy jobbak vagyunk, de az már más kérdés, hogy a külföld ezt semmire sem értékeli.
De lehet, hogy ezt már leírtam korábban..
Pont valami ilyesmi jutott eszembe nekem is, mint Firefly asztaltársnak. Bocsánat a szóért, de ez a felmérés egy baromság. :) Ez olyan, mintha meg kéne mondanod, hogy milyen a csokifagyi íze, amikor világéletedben csak a vaníliát kóstoltad.
Személy szerint nem vagyok meglepődve az eredményen. Egész generációk nőttek és nőnek fel itt úgy, hogy lexikális tudást adnak nekik az iskolában, erre most jön egy ilyen megmérettetés, ahol a teljesen más elvek szerint tanult fiatalok jobbnak bizonyulnak náluk. Lehet ezen csodálkozni? Az iskolás azt tudja, amit megtanítanak neki, és ha mondjuk az USA-t hasonlítanák össze a magyar oktatási rendszerrel (a miénket véve alapul) akkor az jönne ki, hogy hú de el vannak maradva ezek az amerikaiak. Úgyhogy álljunk le a kesergéssel és a vészharangozással, mert a magyar iskolások se hülyébbek, mint a fejlettebb országban élők, egész egyszerűen csak más rendszer szerint tanulnak. Ennyi.
Az olvasás népszerűbbé tétele nagyon érdekes kérdés. Szoktátok nézegetni a könyvesboltok kirakatait? Látjátok, milyen könyvek népszerűek? Az még nem baj (legalábbis szerintem) ha egy jó krimi, vagy érdekes dokumentumregény vezeti a listát, de elképesztő mennyiségben vannak a lavórt-alá-mert-annyira-csöpög romantikusok, és a mindenféle értéktelen vacakok.
Népszerűbb még úgy lehetne az olvasás, ha nem lenne olyan veszettül drága egy jó könyv (igaz, még a rossz könyvek is drágák:). Ha tehetném, minden harmadnap vennék újat, mert szenvedélyem az olvasás, de így sajna csak ritkán sikerül.Azért nagy szorgalommal olvasok (kölcsönkérés:).
Üdv,
Spin
Ui.: nem az a baj, hogy nem tudjuk a dátumokat. Viszont sokan vannak, akik _nem szeretnek_ olvasni...
Amit irtatok nagyon elgondolkodtato, es ezek a felmeresek meg akar ijesztoek is lehetnenek. Ugy gondolom azonban, hogy a felmeresek egy bizonyos dologra voltak kihegyezve (mint mar masok is emlitettek), ami lehet esetleg az olvasasi es irasi kepessegek gyakorlati eletben valo hasznositasa.
Na de kerdem en, mi az, hogy gyakorlati eletben valo hasznositas? Ha azt es ahhoz hasonlo dolgokat jelent, amit transziloz emlit, hogy egy kerdoiven nem tudja hejesen :) kitolteni az anyja neve rubrikat, akkor most mit is mertunk meg? Azt mertuk meg, hogy a mai emberek mennyire ugyenes kommunikalnak, a burokracia altal felallitott adminisztrativ rendszerekkel, es azokon belul? Mert akkor ez bizony lehet igaz, hogy egy Magyar ember nem tud olyan jol kitolteni egy lomunkasigenylo betetlapot 3 peldanyban, mint egy Finn uriember, mert belejuk ezeket a keszsegeket esetleg jobban belejuk verik.
Azert ha ez az igazsag, en ezt megsem tennem egyenlove azzal, hogy a Magyar ember nem eleg kioktatott, vagy neadjisten muvelt.
Kerdezzek meg a felmeresben resztvevo tisztelt orszagok diakjait, hogy mikor szuletett Ady Endre vagy akar Petofi a nemzet nagy koltoje. Ezt hatha mi tudjuk a legjobban...
Udvozlettel:
Firefly
" 1242 Ezt az egyetlen datumot jegyeztem meg az iskolaban, de a napra mar nem emlekszem..."
Erre nem is figyeltem fel, de szerintem ez elírás lehet. Másképpen nem tudom elképzelni, mert akármilyen mintavételt is alkalmazzanak, 35 fő aligha adhat értelmezhető adatokat.
Az eredmények viszont annyira nem meglepőek. Emlékszem, amikor az egyetemi beiratkozást csoportosan oldották meg nálunk, azaz mindenkit berendeltek, hogy töltsön ki vagy 2-3 adatlapot, egy csomó embernek kellett pótlapot adni, gyakran nem is egyet, mert hibásan értelmezett néhány olyan bonyolultságú kérdést, hogy anyja neve sat.
Elég elkeserítő. Hogy már a természettudományokban is lemaradunk? A japán meg a koreai eredményeken meglepődtem, az ottani oktatás sem a kreativitásról, problémamegoldásról volt híres. Számomra. Eddig.
Mondjuk kicsit furcsa a felmérésben, hogy 35 diákot vizsgáltak. Ezt elég nehéz reprezentatív mintaként felfogni.
Ha 32 országból negyedmillió diák vett részt, az átlagosan 7800 diák országonként. Ehhez hogy jön a mi 35-ünk?
A nemzetközi átlag alatt maradt a magyar diákok teljesítménye azon az OECD-felmérésen, amely a tanulók olvasás-szövegértési, matematikai és természettudományos készségeit vizsgálta. Az eredmények feltehetően a magyar közoktatás sajátosságaiból fakadnak. A teszt azt vizsgálta, hogy a diákok miképpen tudják a tanultakat a való életben hasznosítani. A magyar iskolarendszer viszont inkább lexikális, mint pragmatikus tudást ad át.
A magyar diákok olvasás-szövegértési, matematikai, illetve természettudományos készségei valamivel rosszabbak az OECD-országok átlagainál – derül ki az OECD nemzetközi összehasonlító teljesítményméréséből, a PISA 2000 felmérésből. A vizsgálatban a világ 32 országából összesen több mint negyedmillió 15 éves diák vett részt. Az OECD évente közöl statisztikai adatokat tagországainak közoktatásáról, a PISA 2000 azonban az első olyan felmérés, amely minőségi mutatókat is tartalmaz, azaz a diákok tudását, képességeit is vizsgálja.
Hazánkban 150 iskolából 35 véletlenszerűen kiválasztott 15 éves tanuló képességeit vették górcső alá – mondta el érdeklődésünkre Vári Péter, a Kis Árpád Közoktatási Szolgáltató Intézmény igazgatója. A diákok képességeit egy 500-as standardizált skála segítségével hasonlították össze, ami azt jelenti, hogy az OECD-országok diákjainak átlagos teljesítménye 500 pont volt. A magyar tanulók eredményei olvasás-szövegértésben és matematikában alatta maradnak az átlagnak: előbbi területen 480 pontot, utóbbin 488 pontot értek el. A természettudományoknál az OECD átlaga körül teljesítettek: 496 pontot kaptak.
Ez eddig egyetlen korábbi felmérésben sem fordult elő – mondja Vári Péter. Hozzátette: ez a felmérés a korábbiaktól eltérően a lexikális tudás helyett a kompetenciákat vizsgálta, vagyis azt, hogy az iskolában elsajátított ismereteket a diákok mennyire tudják a valós életben alkalmazni. Ez pedig nem kedvez a magyar diákoknak – véli az oktatáskutató –, a magyar iskolarendszer ugyanis inkább tudománycentrikus, s nem az életre, hanem elsősorban a felsőoktatásra készít fel.
A PISA 2000-ben az olvasási-szövegértési készségeket is gyakorlatias szempontból vizsgálták, azaz a diákoknak többek között dokumentumszövegeket is értelmezniük kellett. A magyar tanulókról kiderült, hogy közel felüknek okoz problémát egy-egy ilyen dokumentumszöveg (űrlapok, jelentkezési lapok, útmutatók) feldolgozása, hosszabb-rövidebb elbeszélő vagy magyarázó szövegek értelmezése. Az olvasási-szövegértési feladatoknál egyébként Finnország, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Királyság ért el igen jó szintet, de Belgiumban, Írországban és az Egyesült Államokban is jól teljesítettek a diákok.
A matematika- és természettudomány-teszteken Japán és Korea diákjai nyújtották a legjobb teljesítményt. Ugyancsak kiemelkedően szerepeltek az angolszász nemzetek is, az Egyesült Királyság, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália és Írország, valamint a skandináv országok közül Svédország és Finnország. A teljesítményskála másik oldalán helyezkednek el a közép- és kelet-európai, valamint a latin országok: ezen államok többsége mindhárom felmérési területen alatta marad az OECD-átlagnak.
Varga Dóra
Én nem hiszem, hogy külső magyarázat kellene ahhoz, hogy bárki megértsen egy könyvet. Most nem arról beszélek ha nem az érettségének megfelelő könyvet olvassa.
Középiskolában és általánosban is azt kellett elfogadni magyarázatnak ami a tanár(nő) belemagyarázott. Miért? Ő együtt kávézott Jókaival v. Madách-csal? Ha egyetértett a magyarázataimmal/elemzésemmel akkor én nagyon jó tanuló voltam, ha nem akkor deviáns.
Hiszem, hogy felkészíteni kell az olvasót esetleg és nem magyarázni. Szűrje le belőle azt amit ő szeretne, mozgassa a saját agyát, hisz ez a könyv dolga. Ha én magyarázom neki akkor nincs miért elolvassa. Hol a motiváció?
Én sem olvastam el a kötelezőeket, legalábbis tüntelőleg nem akkor :)
Szerencsére akkoriban a legtöbb kötelezőből készült film. Jumurdzsák például nagyon jól mutatott kvarcórával a csuklóján :)
Most itt nagyon úgy néz ki, hogy mindenki olvas, mint a gép. Nincs semmi baj, minden szép és jó.
Azért néha jó, ha elmagyaráznak egy-egy művet. Meg kell tanulni befogadni. Vagy lehet, hogy nem a művet kellene elmagyarázni, hanem előtte felkészíteni az olvasót? Nem tudom.
Az a baj, hogy az emberek jórészével általános- és középiskola alatt megutáltatják az irodalmat. Egy átlagos iskolás mit ért meg a Bánk Bán-ból? Egy múlt századi felnött írta múlt századi felnötteknek. Nem fogja érdekelni, unalmas baromságnak tartja. Nem az ö világa, nem az ö problémái.
Sosem tudtam megérteni, mire jó, ha _elmagyaráznak_ egy müvet nekem. Az lenne a lényeg, hogy zsigerböl értsem, hogy meglegyen az átérzés és megvilágosodás élménye.
Én kiskoromtól kezdve faltam a könyveket, de a kötelezö olvasmányok nagyrészét egyszerüen kínszenvedés volt olvasni. Tíz év alatt aztán sikerült annyira leküzdenem magamban az undort, hogy néha már veszek szépirodalmat. És sokszor tetszik az, amit akkor utáltam.
Az a baj, hogy középiskola után az emberek nagyon nagy része már nem tanul irodalmat. És vannak az irodalomnak olyan eszközei, amiket ha nem ismer meg valaki, nem érti, vagy észre sem veszi.
(A filmmel ugyanez van, csak azt meg szinte senki sem tanul.)
Tehát ha a középiskola végére nem szerzi meg ezt a tudást a diák, akkor talán soha. És ez a tudás szerintem sokkal fontosabb, mint hogy mikor született Berzsenyi mondjuk. Persze ezt a tudást most sem szerzi meg, egy dátumot könnyebb tanítani.
Az érettségi tételek kapcsán gondolkodtam el azon, hogy mennyire jól választották ki azokat az irodalmi műveket, amik kötelező olvasmányok a 6-18 éves korosztály számára.
Szerintem nem azt kéne célként kitűzni, hogy a gyerekek, fiatalok ebben a korban olvassák el a magyar- és a világirodalom remekeit, inkább az olvasáshoz való jó viszonyukat kéne megalapozni. A metafórák elemzése, a művészi hitvallás bogozgatása helyett talán célszerűbb lenne az olvasott művekről beszélgetni, érdekesen, korosztályuknak megfelelően.
Én lelkiismeretes diákként minden ajánlott és kötelező irodalmat végigolvastam, de nagyon sokról alig maradt valami emlékem, mert egyszerűen nem megfelelő korban olvastam, nem értettem, egyáltalán nem fogott meg.
Valamelyik vetélkedő kérdése alapján vettem észre, hogy a Bánk bán például egy fekete folt a fejemben. Most újraolvasom, és csodálkozom, hogy egész érdekes a történet, remekül van megírva, ami viszont szomorú, hogy semmi nem dereng, pedig hány órán keresztül elemeztük a gimnáziumban.
Azért a Harry Potterekkel voltak erkölcsi aggályaim, de mindegy. Tényleg örültem, hogy végre volt egy (négy) könyv, amit nem tudott letenni a fiam.
Nekem sem tetszett a Kincskereső kisködmön, csak azért írtam, mert az még mindig tartja magát a kötelező olvasmányok közt.
Azért az Iskola a határon sem egy vidám olvasmány, de persze ez nem baj.
Nehéz ez a ponyva-klasszikus összehasonlítás. Szerintem nagyon elgondolkodtató ponyvák is vannak, s olvashatatlan "klasszikusok" is.
Egyszer olvastam egy Daniel Steel-t vagy Clare Kenneth-et vagy nem tudom, mit. Meg kell mondanom, hogy megijedtem. Iszonyú olvasmányos és jól megírt volt. Hogy mennyire hazug, meg végülis gonosz, csak később derült ki. De még talán az is jobb, ha ilyeneket olvasnak az emberek, mintha semmit.
Azon gondolkodtam, hogy ezektől "alig" különbözik egy Hrabal vagy egy Marquez, "dugnak, szerelem van, viharos érzelmek, sok cselekmény" mégis mélyen emberiek és őszinték. Nem lehet, hogy nem is jut el sokakhoz? Nincs aki a kezükbe adja?
Nem tudom. Most nem annyira az értékes-értéktelen irodalmon akarnék filózni, hanem az olvasás - nem olvasás kérdésen.
(Tegnap nem teljesítettem a penzumot, mentségemre szolgáljon, hogy végre színházban voltunk, ellenemre szolgáljon, hogy jó szar volt.)
Nem tudom hogyan lehet megszerettetni az olvasást, erre én a Harry Pottert nagyon jónak láttam. Nekem is tetszett :)
Bevallom neked őszintén, hogy én előbb tudtam olvasni mint elsőben megtanultam volna. Nálunk mindenki olvasott, ebben nőttem fel.
A Kincskereső kisködmöntől nagyon szenvedtem, egyáltalán nem tetszett sem gyerekként, sem most. Szomorúnak találtam és mindig rosszkedvem lett tőle. Téged mi fogott meg benne? Hiszem, hogy vannak még szépirodalmi művek ezeken kívül is. Ifjúsági irodalomként is szívesebben odaadnám egy tizenéves gyereknek Ottlik Géza: Iskola a határon könyvét v. a Zabhegyegyezőt. Ez persze magánvélemény.
A felnőtt olvasási szokásokkal kapcsolatban pedig szerintem aki bulvár/pletykalapokat olvas az sosem fog könyvet olvasni. Aki a "színvonalas női szakirodalmakat" olvassa 200 oldalon, az sosem fog -teszem azt- Maupassant olvasni. Persze lehet azzal takarózni, hogy nincs rá ideje. Engem nem érdekelnek a pletykák + azonnal elfelejtem, ezért nem olvasom. Ezzel természetesen nem szeretném azt mondani, hogy én vagyok a jobb és lenézem azokat akiknek a Story magazin szól. Én Filmvilágot olvasok ami valszeg szerintük baromság. Asszem inkább azt az olvasóréteget kellene megőrizni és "táplálni" akik kevesebben vannak, de veszik a könyveket és megpróbálni kielégíteni az igényeket. Szerintem azok is gonban akik nem feltétlen az Amerikában már bestseller könyveket akarják megvenni. Olvasok ponyvát is, de gondban vagyok ha igazán klasszikust keresek.
Most látom, hogy gyermekeimet hogyan tanítják olvasni. Egyáltalán nem rossz, nincs vele semmi bajom.
Nagyon fontos szerepet kap a szövegértés és a helyesírás is. Ami megint jó.
De ez nem ugyanaz, mint megszerettetni az olvasást. Jó volt, hogy az egyik kötelező olvasmány a Harry Potter lett nekik. (Nem a mű értékei miatt, hanem mert falták a gyerekek.) De az nem igazán jó, hogy ezen kívül nem igen kapnak olvasásélményt. A Kincskereső kisködmön meg ezek a nekünk is kötelező olvasmányok már nem nagyon fogják meg a gyerekeket. Úgy látom Verne sem.
Na mindegy, most itt inkább a felnőtt olvasási szokásokról kultúráról kéne beszélni.
Szerintem a rengeteg sztorizós újság is az igazi olvasás ellen van. Ha fél oldalban el lehet mondani valamit, minek erre 200?
Rengeteg ilyen felmérés készül mostanában a világon. Divatba jött ugyanis az ún. tudáslapú társadalom/gazdaság elképzelése, amelynek egyik alappillére a folyamatos tanulás. A folyamatos tanulás nagyvonalakban annyit jelent, hogy az iskolában, tehát az alapképzés során, elsősorban olyan ismereteket tanítanak, amelyek segítenek a későbbi tanulásban (könyvtárak, adatbázisok használata, szövegértelmezés, kijegyzetelés, nyomtatványok kitöltése, pályázás sat.).
Szerintem ez az eredmény is azért jöhetett ki, mert az elvégzett felmérés alapjait (kérdőívek, tesztek, kiértékelés) külső kutatásokból adaptálták. Ezzel összehasonlíthatóvá válnak az adatok, ugyanakkor látni kell, hogy nyugaton már régóta slágertéma az oktatási rendszer reformja, és a változtatások elsősorban a tanulók olvasási, írási képességének fejlesztése érdekében történtek. Tehát ők jóval előrébb tartanak - a felmérés is ezt igazolja. Másfajta felméréssel gondolom ettől nagyban eltérő eredményt is ki lehetne hozni.
Az viszont tény, hogy a magyar egyetemistáknak csak töredéke olvas újságot, az írási képességeiket pedig könnyű felmérni, csak el kell olvasni néhány szakdolgozatot. Elképzelhető, hogy némi változtatás miránk is ránkférne. Ehhez persze csökkenteni kellene a hagyományos tantárgyak arányát, ez ellen meg sokan tiltakoznak.
Ez a leülni a TV elé nekem is ismerős, főleg, hogy háttérzajként folyamatosan megy nálam. Van amikor hullafáradt vagyok olvasni és magamra haragszom amiért lusta dög vagyok és csak nézek ki a fejemből, ennyi erővel olvashatnék is :))
Ha viszont valami érdekel és megtalálom hozzá az irodalmat akkor asszem alvás nélkül is képes vagyok olvasni amíg a végére nem érek. Gyerekem nincs még, de ez tényleg nem könnyű kérdés az ő esetükben (sem). Gratulálok annak aki megoldja, ha Neked sikerült akkor ne tartsd titokban :)
Én is mindig olvasok és mindig van vagy vannak megkezdett könyveim.
De néha mégis eltervezem, hogy mikor mit mennyit fogok olvasni.
És néha már észreveszem magamon, hogy egyszerűbb leülni a TV elé és megnézni valami baromságot, mint olvasni. És volt már olyan hetem, amikor nem volt meg a 200 oldal, s jó lenne, ha legalább ennyi mindig meglenne. Ez csak azt akarta jelenteni, hogy jobban fogok figyelni. Meg a gyereket se hagyom, bár ez egy nehéz ügy.
Érdekes téma és egyben borzalmas. Tényleg ennyire rosszul állnánk?
Ha ahhoz, hogy olvass tervezned kell régen rossz. Ez vagy ösztönös, vagy nem és limitálni sem érdemes. Én mindig olvasok és általában legalább 2 megkezdett könyvem van. Van amikor egész nap olvasok és van amikor 20 percet v. annyit sem. Nem ismerem azt, hogy nincs rá időm. Hiszem, hogy kell olvasni. Nem tudom mennyire leszel tőle több v. jobb. Biztosan bővíti a szókincset, látókört, képzelőerőt/kreativitást. Rengeteg olyan könyv volt amit láttam filmen és amikor könyvben olvastam (a film előtt) én teljesen másképp képzeltem.
Érdekes, én pont fordítva tudom, illetve tapasztalataim/híreim is pontosan az ellenkezőjét mondják ennek.
Tény, hogy az átlagember kegyetlenül primitív, de pl legtöbbjük nem hiszi azt, hogy a nap kering a föld körül... ellentétben pl az U.S. populáció közel negyedével...
Ja és Magyarországon lehetetlen megélni írni-olvasni tudás nélkül (vagy közel lehetetlen), odakint meg azért megy a dolog...
Ennek egyébként meg tudtommal az az oka, hogy a komcsi rendszer erősen túlképezte a népet (pl a felnőtt lakosság kétharmadának van érettségije, de szerintem kevesebb mint 5% tudná megmondani, hogy hányban született Ady Endre).
Gondolom, Svédország meg Finnország is túlképez a jóléti államrendjük miatt.
No de... most jön az igazi, liberális demokrácia, meg a láthatatlan kéz elve az oktatásban, azaz a tandíj! Na, onnantól majd lesznek királyul írni-olvasni nem tudó, leszakadó rétegek... éljen a demokratikus, legliberálisabb jövő!
Amúgy meg viszonylag sokat lehetne dobni az emberek írni-olvasni tudásán: be kéne tiltani a szinkronizálást és csakis feliratos filmeket lehetne vetíteni és forgalomba hozni... tévében, moziban, videokazin, dvd-n... persze ez gonosz, meg antidemokratikus, de szerintem még mindig ezerszer liberálisabb, mint a francia nyelvtörvény (Franciaországban TILOS a francia gyereket 7 éves kora előtt nemfrancia nyelre oktatni például, értsd ha magántanárt fogadsz a gyerkőchöz, megbüntetnek).
Még egy idézet:
"A prózai típusú feladatokban a magyar diplomások produkálták húsz ország diplomásai közül a leggyengébb eredményt, még Chilét és Portugáliát is sikerült alulmúlni. A dokumentum jellegű feladatoknál már Chilét megelőzve sikerült megszerezni az utolsó előtti helyet. Ami azonban igazán megrázó, az az, hogy tizenhat vizsgált országban (a fejlett Nyugathoz soroltak plusz Csehország) még a középiskolai végzettségűek is jobb eredményt értek el, mint a magyar diplomások, Svédországban pedig még a középiskolánál alacsonyabb iskolai végzettségűek is jobban szerepeltek."
Ti mennyit olvastok? Könyvet, és nem olyat, ami a munkához vagy a tanuláshoz közvetlenül kell.
Egyáltalán kell olvasni? Jobb lesz, több lesz az ember, ha olvas?
Más felmérések szerint Mo-on az "átlagember" évi elolvasott könyvmennyisége nem éri el az egyet.
Írna valaki, aki mondjuk még az idén nem olvasott el egy könyvet sem?
Én most megfogadtam, hogy ezentúl min. heti 200 oldalt elolvasok könyvből.
Lehetne tenni valamit az olvasás népszerűsítéséért?
A felmérést a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény Értékelési Központja készítette. Részletesen megtalálható az Iskolakultúra legfrissebb számában.
A mai Népszabadságban jelent meg egy cikk, ami a több ország felnőtt lakosságának olvasási képességeit taglalja. A cikk címe: Leszakadó ország. A Népszabadság oldalán megtalálható a teljes verzió, de azért idézek belőle pár megállapítást:
A vizsgálatban részt vevő országok:
"Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Belgium, Chile, Csehország, Dánia, Észak-Írország, Finnország, Hollandia, Kanada, Lengyelország, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Svájc, Svédország, Szlovénia és Új-Zéland – vagyis harmadik világbeli ország nem szerepelt a vizsgálatban."
"A teljesítményeket három területen mérték: prózai, dokumentum jellegű és úgynevezett kvantitatív feladatokban."
"...a prózai szövegek megértésében Magyarország a sor végén kullog Chile, Lengyelország, Portugália és Szlovénia társaságában. A magyar felnőtt lakosság harmadáról elmondható, hogy szinte képtelen megérteni, amit olvas, nekik még az is nehézséget okozna, hogy szakácskönyvből főzzenek ebédet, egy televízió használati utasításáról már nem is beszélve. További 43 százalék talán nem maradna éhen, ha szakácskönyvből kellene főznie, de az már nagy nehézséget jelentene, ha munkájához valami újat kellene tanulnia. Vagyis a magyar felnőttek 76 százaléka gyengén használja az írás és olvasás eszközét. Átlagos teljesítményt csak 21 százalék nyújt, és magas szintű írás-olvasás tudása mindössze a felnőtt lakosság 3 százalékának van."
"A dokumentum jellegű feladatok megoldásához térképeket, ábrákat, menetrendeket, jelentkezési lapokat, formanyomtatványokat kellett megérteni vagy kitölteni. A magyar felnőttek teljesítménye ebben sem sokkal jobb: itt is 33 százalék teljesített azon a szinten, amit kissé vulgárisan úgy lehetne összefoglalni, hogy halvány fogalma nem volt az eléje kerülő dologról, és 8 százalék oldotta meg a feladatot magas szinten. (Svédországban épp fordítva: 6 százalék nem tudott semmit, és 36 százalék teljesített magas szinten.)"
"Le kell végre számolni két mítoszszal. Az egyik a mentegetőző mítosz, a másik a kérkedő. Az olvasási teljesítmények alacsony szintje láttán évtizedek óta a Gutenberg-galaxis végével próbáljuk mentegetni oktatási rendszerünket, azzal, hogy a fiatalok olvasás helyett tévét és videót néznek, és ehhez újabban még hozzájön a bizonyos körökben szitokszónak számító számítógép és internet. Csakhogy Dániában, Finnországban, Hollandiában, Norvégiában és Svédországban legalább annyian néznek tévét meg videót, és többen számítógépeznek meg interneteznek, mégis kiemelkedő teljesítményt nyújtanak az íráshoz és olvasáshoz kötődő tevékenységekben"
"Sokáig érveltünk azzal, hogy – bár a magyar közoktatás sok sebből vérzik – azért az oktatás világválsága közepette még mindig igen jó eredményeket produkál, akár még a fejlett nyugati országokhoz képest is. Az érvelés alapjául főleg az a tapasztalat szolgált, hogy egy nyolc általánost végzett magyar gyerekbe több lexikális ismeretet vertek, mint mondjuk egy amerikaiba. Arra már kevesebben figyeltek föl, hogy ez a tudás később elporlad, és míg az átlagos magyar a nyolcadik általánosban éri el tudása csúcsát, ami ezután már csak csökken, addig a „lesajnált” országok nemzedékeit tudásuk folyamatos gyarapodása jellemzi, és a tanulás az iskolák elhagyása után sem marad abba."
A magyar diákok olvasás-szövegértési, matematikai, illetve természettudományos készségei valamivel rosszabbak az OECD-országok átlagainál – derül ki az OECD nemzetközi összehasonlító teljesítményméréséből, a PISA 2000 felmérésből. A vizsgálatban a világ 32 országából összesen több mint negyedmillió 15 éves diák vett részt. Az OECD évente közöl statisztikai adatokat tagországainak közoktatásáról, a PISA 2000 azonban az első olyan felmérés, amely minőségi mutatókat is tartalmaz, azaz a diákok tudását, képességeit is vizsgálja.
