Beindult a választási kampány, a pártok derekasan csépelik egymást. Eközben megfogalmazódott bennem egy gyanú: mi van, ha csak színielőadást látunk?
Ismert, hogy a II. világháború alatt, okulva az I. világháború tanulságaiból, egyik harcoló fél sem vetett be harci gázokat, bár egyébként nem nagyon tisztelték a genfi egyezményeket. Az önmérséklet alapja az a tanulság volt, hogy a mérges gáz a támadóra is veszélyes, ha megfordul a széljárás. Mintha a magyar politikusok egymás gazdasági visszaéléseinek a leleplezését harci gázzal felérő kockázatúnak ítélnék és ezért tartózkodnának eme végső fegyver bevetésétől.
Példák:
1/ A Horn kormány alatt derült fény a Tocsik-ügyre, amelybe egy-két másodvonalbeli politikus is belekeveredett. A Fidesz-kormánynak három éve lett volna, hogy a rendőrséggel kinyomoztassa és a bíróság elé terjessze a terhelő adatokat. Nem tette, mindenki szabadlábon van.
2/ A Horn kormány utolsó hónapjaiban a Fidesz parlamenti padsoraiból Baja Ferenc Zsurki vodkagyár ügyét szajkózták. Hatalomra kerültek, azóta nem hallottunk az ügyről. Ki akadályozta meg a rendőrséget, hogy 1998, tehát Orbánék hatalomra kerülése óta kinyomozza és feltárja avisszaéléseket?
3/ A másik oldalról Kaya Ibrahim és Josip Tot esete érdekes. A Fidesz-közeli cégeltüntetésekre 1995-ben, a Horn kormány regnálása isején került sor. Vajon hogy lehet az, hogy éppen az MSZP-SZDSZ szempontjából elvesztett választások után néhány héttel derült ki a disznóság, miért akkor kapott fülest a Népszabadság? Miért nem nyomozott a rendőrség vagy az adóhivatal 1995-98 között, amikor még nem Pintérnek és Simicskának hívták a főnököket?
Tehát ijesztgetés, szájtépés van bőven, ítéletek meg sehol. Már mindenki legyint rá, hogy politikusaink egy-két ciklus alatt költöznek panelből soktízmilliós villákba.
Érdekel az olvtársak véleménye.
