Újra van fociélet Afganisztánban, egy cikk a Nemzeti Sportból (tegnapi):
"Ismét előkerültek a rövid ujjú futballmezek
Újra szól a taps
Hála a tálibokat a városból kedd hajnalra kiűző Északi Szövetségnek, Afganisztán fővárosában, Kabulban már-már idilli az utcai kép: sárkányaikat boldogan eregető gyerekek, a csadort a szekrény mélyére süllyesztő, szépségüket büszkén hirdető nők, borzas szakálluktól megszabadult férfiak járnak fel és alá, miközben a hangszórókból dübörög a „nyugati" zene.
Mindennek tetejébe csütörtökön a városi stadionban olyasmit láthattak az emberek, amilyet hosszú-hosszú ideje nem: két, rövid ujjú mezt és rövidnadrágot öltő futballcsapat meccsét. Igen, igen, a tálibok egykor azt is megtiltották, hogy „normális" szerelésben rúgják a labdát az együttesek, uralmuk kezdetekor kikötötték, focizni csakis hosszú nadrágban, illetve csuklóig érő dresszben lehet. Ami azt illeti, a lelátón helyet foglalókat is szabályozták: lehengerlő győzelmek ide, gyönyörű megoldások oda, szurkolni, tapsolni szigorúan tilos volt, a nézők kizárólag azt skandálhatták, hogy: „Allahu Akbar!", azaz: Allah a legnagyobb.
És ez még semmi... „Az elmúlt években hozzászoktunk ahhoz, hogy a mérkőzéseket bármikor félbeszakíthatják, mivel a tálib vezetőség, ha úgy tartotta kedve, kivégzést tartott a pályán -- hallhattuk az egyik helybéli futballista, Ahmed Marof borzalmas szavait. -- Persze, a találkozók idején a tribün tele volt, a táliboknak jobb alkalom nem is kellett, hogy erejüket demonstrálják. Mi, játékosok, nem tettünk semmit, leálltunk, és a drukkerekkel együtt végignéztük, ahogy lelőtték a szerintük bűnösöket."
Mielőtt bárki is hitetlenkedve a fejét csóválná: a kopott kabuli gyepet mind a mai napig nem tisztították meg a töltényhüvelyektől...
Megesett ám más szörnyűség is az afganisztáni közelmúltban. Egy esztendeje például a pakisztáni határ mentén fekvő település, Chaman csapata játszott Kandahárban (e város volt a fundamentalista rezsim szellemi központja). Mondani sem kell, ezt a derbit is félbeszakította a rettegett milícia, melynek tagjai váratlan támadást intézve, a pályára tódultak, és letartóztatták a vendéggárda labdarúgóit. A chamani focisták bűne mindössze az volt, hogy sortban merészeltek futballozni. Hosszas tárgyalások szükségeltettek ahhoz, hogy szabadon bocsássák őket -- de csak azután, hogy büntetés gyanánt, mindannyiukat kopaszra borotválták.
A lényeget, úgy hisszük, az egyik kabuli játékos, Ahmed Zaia fogalmazta meg, amikor kijelentette: „Hónapokkal ezelőtt még remegő lábakkal léptünk pályára, most pedig az egész világ láthatja, hogy mosolyogva, rövid ujjú szerelésben vonulunk ki a gyepre. Ez csodálatos!"
Ja, és azon a csütörtöki meccsen egy szép cselt követően újra felcsattant a taps a lelátón... "
