A (cég)hálózat fogságában
NÉPSZABADSÁG 2001. május 22., KEDD 59. évfolyam, 118.szám
Fidesz-közeli Tankönyvkiadó? A tankönyvpiacot máig foglalkoztatja a csaknem ötven százalékát ellenőrző Nemzeti Tankönyvkiadónál történt márciusi vezetőváltás. Ábrahám István igazgató felmondását szakmai viták előzték meg, de hogy nemcsak erről van szó, jelzi a Szerencsejáték Rt.-től érkező új vezető, Pálfi József és az új marketingigazgató, a kulturális miniszter felesége, Rockenbauerné Kilicsányi Ágnes személye is.
Pálfi József, a Nemzeti Tankönyvkiadó (NTK) új vezérigazgatója a Szerencsejáték Rt.-től érkezett, tankönyves tapasztalatokkal nem rendelkezik – ellentétben nagy szakmai múltú, akadémiai tag elődjével, dr. Ábrahám Istvánnal. Pálfi kereskedelmi és marketingigazgatónak a kulturális miniszter, Rockenbauer Zoltán feleségét, a közgazdász Kilicsányi Ágnest nevezte ki. Állítólag a korábbi marketingigazgató, Danka Attila ellen (aki 13 évet töltött a cégnél) Pálfi nem is próbált szakmai érveket felhozni, kerek perec megmondta: kell a hely. Többen tudni vélik – ezeket a felmondott vezérigazgató is alátámasztja –, hogy az új vezetőség működése óta lényegesen több megrendelést kap az NTK-tól a korábbi Mahir Nyomdaipari Rt. A cég a Mahir magánítása után jött létre 1994-ben, a Mahir 100 százalékos tulajdonaként 10 millió forintos alaptőkével. A társaság 1998 óta Zenith Nyomda néven fut, igazgatósági elnöke Kövér László testvére, Kövér Szilárd. Elképzelhető, hogy a cégbírósági bejegyzések alapján felszámolás alatt álló Egyetemi Nyomda is szintén ebbe az érdekeltségi körbe kerül.
Rózsa Gyula, az NTK újonnan megbízott szóvivője cáfolja a tankönyvkiadó új vezetősége és a Zenith Nyomda közötti kapcsolatot: a cég az NTK évente közel egymilliárd forintos nyomdai megrendeléséből mindössze 40-50 millióval részesedik, és ez a vezetőváltás előtt sem volt másként – nyilatkozta. A Tankönyvkiadó egyik – Pálfi színre lépése után elbocsátott – munkatársa úgy tudja: a Zenith korábban évente öt könyvet készített, most 147-re kapott megrendelést. Többször kerestük az Egyetemi Nyomda vezérigazgatóját, a cég nevében sem ő, sem munkatársai nem kívántak nyilatkozni.
A Tankönyvkiadó kormányzati „közeledésére” utal, hogy Pálfi József, az új igazgató felmondta a szerződést a cég jogi ügyeit intéző ügyvédi irodával is, új megbízást pedig Pokorni Zoltán jogtanácsosa kapott. Az NTK igazgatótanácsának – a testület mandátuma május végén lejár – tagja Tóth István György, a Tárki igazgatója, aki a hírek szerint heteken belül az új igazgatótanács elnöke lesz.
A tankönyves szakma szereplői szerint Ábrahám ellehetetlenítéséhez hozzájárult, hogy megromlott a kapcsolata az Oktatási inisztériummal, mivel öbb döntésről úgy vélekedett, hogy azok hibásak. Tiltakozott, amikor a tárca azt tervezte, hogy az új tankönyvek bevezetéséhez kötelező minisztériumi engedélyek tarifáját a tizenötszörösére kétszázezer forintról csaknem hárommillióra) emeli. A minisztérium végül lemondott erről, de ettől függetlenül nehéz a helyzete a kisebb kiadóknak, mivel az éles verseny miatt áraikat évek óta alacsonyan tartják, sok esetben az átlagosan 600-700 forintos tankönyvár feléért kínálva termékeiket – hosszabb távon azonban ezt nem képesek tartani. Az idén például a tavalyi negyvenszázalékos papíráremelés miatt legalább 30-50 százalékos emelésre lett volna szükség. Csakhogy a tárca nem járult hozzá a tankönyvárak 25 százaléknál nagyobb mértékű növeléséhez. Ennek hátterében az áll, hogy a kormányzat szeptemberben tanulónként (átlagosan) 2250 forintos támogatást ad a tankönyvvásárláshoz. Ha tehát a könyvek ára nő, ennek kedvezőtlen társadalmi fogadtatását – másfél millió vásárlóról van szó! – csakis a diákoknak járó tankönyvtámogatás összegének növelése ellensúlyozhatja, ami a költségvetést terheli.
Koller Lászlóné, a Tankönyves Vállalkozók Testületének vezetője szerint a lemondott vezérigazgató a tankönyvárak meghatározásával kapcsolatban soha nem élt vissza a piacon elfoglalt monopolhelyzetével. Az NTK a 213 kiadó között tavaly a 6,7 milliárd forintos piaci forgalom csaknem felét bonyolította le. A legnagyobb tankönyves cég vezetőjeként Ábrahám nyugodtan szemlélhette volna versenytársai bukását – állítja az egyik tankönyves testület vezetője.
– Tavaly nyár óta hiába próbáltam kapcsolatba kerülni az oktatási miniszterrel, hogy szakmai kifogásaimat a legilletékesebbnél hangoztassam – beszélt konfliktusairól a lemondott vezérigazgató. Nem jött létre a találkozó, pedig korrupciógyanús ügyekre figyelt föl.A tárca – miközben azt hangoztatja, hogy nem érdeke a tankönyvár-emelkedés – Ábrahám véleménye szerint rászabadította a piaci viszonyokat a kis példányszámú, drágán előállítható, ám politikai és szociális szempontból kiemelt fontosságú nemzetiségi és gyógypedagógiai tankönyvekre. Ezért – véli Ábrahám – olyan cégek is megrendeléshez jutottak, amelyeknél ilyen művekkiadásához hiányzott a szakmai háttér. Így fordulhatott elő, hogy az egyik kiadó 27 ezer forintért állított elő egy könyvet – és ezt a költségvetés finanszírozta –, amit az NTK ezer forintért tudott volna megtenni.
Az OM álláspontja: a miniszter a közoktatási terület vezetőjét, Környei László helyettes államtitkárt bízta meg azzal, hogy tárgyaljon Ábrahámmal, köztük a találkozó létre is jött. Ami a kis példányszámú könyveket illeti: az NTK valóban elvesztette monopolhelyzetét e téren (bár vezető szerepe megmaradt), hiszen a tárca pályázatot írt ki, amelynek más nyertesei is vannak. A Műszaki Kiadó, a Konsept-H, a Logopédia is beszáll a gyógypedagógiai tankönyvek kiadásába, a nemzetiségi tankönyvek kiadói között pedig ott van a Mikszáth Kiadó, a Croatica Kiadó s a Konsept-H. Ezek a kiadók – áll a tárca lapunkhoz eljuttatott közleményében – megfelelő szakmai háttérrel bírnak. Az OM rámutat arra is: a Nemzeti Tankönyvkiadó a gyógypedagógiai tankönyvek kiadásához tavaly 57 millió forintos támogatást kapott, a nemzetiségi oktatás köteteire 59,5 millió forintot. A két tannyelvű gimnáziumok tankönyveit csakis az NTK készíti. Bár ezek támogatására a tárca 26 millió forintot ülönített el, az NTK csak 5,7 millió forintot kért 27-féle két tannyelvű kiadványához.
A lemondott vezérigazgatónak meggyűlt a baja a cég ulajdonosával, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-vel is. – Nem engedték meg, hogy az infláció arányában emeljem a béreket, holott ez nyereségünknek csak töredékét emésztette volna föl – állítja. Az igazi csapás tavaly júniusban érte a kiadót. Ábrahám erre így emlékezik: – Hideg zuhanyként ért, hogy az 1999. évi nyereség 75 százalékát elvonták, miközben előzetesen huszonöt százalékról volt szó. Pedig a nyereségre számítva a cég számítógépes fejlesztésbe kezdett, csaknem hatvanmillió forint értékben. Nehezményezte Ábrahám azt is, hogy sohasem hívták meg az ÁPV Rt. kiadóját érintő megbeszéléseire.
– Elégedettek voltunk a volt vezérigazgató munkájával – felelte kérdésünkre Kerényi Éva, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója. Hozzátette azonban: a cég nyeresége 1998-ban még 346 millió forint volt, a következő évre 290,5 millióra, tavalyra pedig 214,6 millió forintra csökkent.
Ábrahám István sorolja ennek okait: az idén ősztől bevezetendő kerettantervek könyveik jelentős mértékű átalakítását követelték meg, emellett természetesen őket is érintette a papíráremelés. Ráadásul az egyre durvuló tankönyvpiaci verseny kikényszerítette a korábbinál hatékonyabb, és egyben költségesebb marketingmunkát. Az ÁPV Rt. hivatalos véleménye azért is érdekes, mert tavaly – a csökkenő nyereség ellenére – a privatizációs szervezet elég erősnek ítélte a kiadót ahhoz, hogy eredménye zömét elvonja.
A tankönyvpiac szereplői jelenleg jobbára találgatnak: vajon a változásokkal az NTK-nál a még idén várható privatizációt készítik-e elő? Avagy a nagy kiadóknak kedvező döntésekkel a céget szakmai vitapartnerből a kormányzati tankönyvpolitika hű kiszolgálójává igyekeznek tenni? Esetleg mindezzel párhuzamosan „fontos nyomdák” megrendelőjévé teszik a Nemzeti Tankönyvkiadót – a Fidesszel rokonszenvezőüzleti körök számára?
Margit Patrícia
Rudas Péter