Orbán válasza egyszerű. Őt hívták ki és nem ő a kihívó.
Egyébként nem az számít, hogy mi ketten mit gondolunk, hanem az, hogy az ingadozó választók mit gondolnak. Szerintem megfutamodásnak veszik, ha Medgyessy nem áll ki a kapott időpontban.
Az mszp-nek eredetileg voltak egyéb kikötései is (közönség kizárása, témák megszabása), de ezekről már mind lemondott. Már csak az 5-ikénél korábbi dátumhoz ragaszkodik. Mi lesz, ha nem kap korábbi dátumot? Kivonul a parlamenti munkából? Nem szavazza meg a 2/3-os törvényeket? Előrehozott választásokat ír ki? Elrabolja Orbánt és odahurcolja a kamerák elé a Medgyessy-féle időpontokban?
Az mszp-nek most az lenne a legjobb, ha vissza lehetne tekerni az időt és rábólinthatna az 5-iki időpontra mondván, hogy akkora Medgyessy fölénye, hogy álmából fölkeltve is lemosná Orbánt. Az mszp megint túlkombinálta a saját cselsorozatát és becumizott egy sima biciklicselt.
Annak, ha MP elmene három más napon egy általa kiválasztott helyre valamelyest csökkentené az imázsán esett csorbát. Sajnos az ellenjavaslatot (és ez a kampánystábjuk hibája !!) nem nem csípőből tették, 15-20 ercel OVI ajánlatát követően.
Oviék PR-ja nagyon jó. A folyamatosan elkövetett hibák ellenére még mindég tudják tartani a pozíciójukat.
Ami az esetleg létrejövő vitát illeti: nem hiszem, hogy túl nagy lenne a tétje. Lehetséges más módszerekkel ugyanannyi szavatzatot nyerni mint egy jól sikerült vitával. Ezt a Fidesz talán meg is érezte és dupla vagy semmi alapon ragaszkodik az ismert dátumokhoz.
Senki sem szabhat itt feltételeket. MP több időpontot is felajánlott. OV "két ajánlata" nem kettő és nem ajánlat. Mind a két forduló előtt az utolsó órákat javasolja, és fordulónként egy-egy alkalmat. M.P. csak az első forduló előttre ajánlott már 5 dátumot.
MP kijelölte a nevében tárgyaló, egyeztető személyt, OV meg egyszerűen nemet mondott, és csak 5-én hajlandó vitázni.
OV sem kerüólheti el a kérdést, hogy miért nem oda megy és akkor, ahova várják.
Medgyessy itt kihívó. Nem ő szabja a feltételeket. Kapott két időpontot is. Vagy tovább egyeztet ő vagy a sameszai vagy megjelenik az egyik, másik vagy mindkettő alkalommal. Az a lap, hogy Péter a saját időpontjaiban megjelenik, tényleg a kezében van, de mire megy egy makk hetessel. Medgyessy odaülhet a saját időpontjaiban a kereskedelmi tévék kamerái elé, de nem kerülheti meg a kérdést, hogy miért nem oda megy, ahová és amikor várják.
Egyébként Medgyessy ismertetheti az mszp programját vita nélkül is, de ennek az a hátulütője, hogy az mszp-nek nem igazán van kidolgozott programja; ha lenne is, meglehetősen hiteltelen; nem véletlen, hogy az mszp arra összpontosít, hogy a fidesz-mdf-mkdsz(-fkgp) kormány eredményeit szapulja.
A vita az Orbán-Medgyessy vitáról a fidesz javára dönthet.
Medgyessy olyan helyzetbe manőverezte magát vagy olyan helyzetbe manőverezte őt az mszp kampánystábja, hogy vagy elmegy 5-én a közgázra vagy pedig bemutatják az üres székét.
Ezt hívják a teniszben az ellenfél ki nem kényszerített hibájának. Az mszp ráadásul időzavarban is van. Egy évvel ezelőtt megengedhetett volna magának hasonló botlást (meg is engedett, pl. a hamvába holt négyigenes népszavazási kezdeményezése), de most szorítja az idő és nemhogy nyerő lap, de jószerével lap sincs a kezében, amivel meghátrálásra kényszeríthetné a fideszt ebben a kérdésben, amiből épp az mszp csinált presztizskérdést.
Végre egy faja topic:)))gratula a szerzőjének.itt legalább mérsékelt hangvételben mond mindenki véleményt,és a kül. táborok sem anyázzák egymást...
na,Szerintem:Fidesz mellett:1 viszonylag fiatalok(Ezt sok embertől hallottam,hogy azért szavaztak,és szavaznak majd rájuk)
2. orbán következetesen,némi demagógiával ugyanazt csinálja hatodik éve,szerintem a MIÉP-től is elvesz szavazatokat.OVI elég karizmatikus személy ehhez.
a többit már elmondtátok.Amúgy szerintem a PR-os csapatuk ( a Fideszé,persze) újabban elég erőtlen...és orbán szónoklatai sem adják már vissza azt,amivel 98-ban nyert.
Az MSZP-t a azért nem írom le,mert eddig minig ő mellettük érveltem:)))
6. a Munkaspart esetleges, ingyer jott atszavazoi a 2. forduloban, ahol mar nem all a jeloltjuk. nem medgyessy ket szep szemeert, hanem mert - talan - minden korabbinal ruhellek az eppen regnalo rezsimet.
(a 4-5. pontjaidat felettebb problematikusnak erzem! az 1.-ot viszont a legkomolyabb sulyunak.)
Szerintem pedig a hazaárulózást nem felejtete el a nép, ezért szerintem büntetni fog.
Benesi dekrétumok ügyét a nép nem nagyon érti, viszont azt megérti, hogy Orbán valami szart kavart, ami nem tesz jót az országnak.
Orbán-Medgyessy vitáról meg az a véleményem, hogy nem is kellene megtartanai. Nincs befilyásoló értéke, mert aki el megy szavazni, az már döntött.
A vitával kapcsolatban pedig Pokorni kijelentése a nyúllal meg a puskával kapcsolatban vissza fog ütni. Emlékszel Kövér kijelentésére "egyenként fogunk levadászni benneteket" ? A nép nem felejt.
1. Az mszp lenyelte a hazaárulózás békáját és az utolsó ülésnapra visszasompolygott a parlamentbe.
2. A benesi dekrétumok ügyéből a fidesz jött ki jól és az mszp álláspontja zavaros, tarthatatlan és nehezen kommunikálható. Nem véletlen, hogy Werber elvtársék nem erőltetik a témát.
3. Az Orbán-Medgyessy vitáról szóló vitában is fölényesen áll a fidesz.
A 2. pontod folytatható azzal, hogy most a baloldal egyrészében olyan közhangulat van, hogy bárcsak a baloldal győzne, de sajnos a jobboldal fog győzni.
Ha viszont 98-ban a jobboldal győzött ezért, akkor most a baloldal győz éppen ezért.
Azt hiszem ez nem szerepel a reményeid között :-).
schgy
A fidesz javára két régi esemény dönthet (döntött).
1. Az 1994-es önkormányzati választások előtt az mszp-szdsz a 72%-ával módosította a választási törvényt. Az egyfordulós választás miatt ezzel kényszerítette a jobboldalt, hogy összefogjon.
2. Az 1998-as váalsztások előtt a jobboldal egy részében olyan közhangulat volt, hogy bárcsak a jobboldal győzne, de sajnos úgyis a baloldal fog győzni. Ezzel szemben 1998-ban mégis a fidesz alakíthatott kormányt. Most egyre többen érzik úgy (ezt a közvéleménykutatások is megerősítik), hogy a választás várható győztese a fidesz-mdf közös listája.
http://www.168ora.hu/2001/40/lengyel.html
Lengyel László Azonos oldalon, egymás ellen A magyar szellemi elitet megosztó urbánus–népi határvonal tartósságát a rendszerváltás igazolta. Ám a kilencvenes évek közepétől új törésvonal húzódik a szellemi frontok között – ezúttal az urbánus, nyugatos, szociálliberális táboron belül. Ha az elmúlt három évben nem vagy nem nagyon lehetett szellemi közösséget tapasztalni a jobboldali foglalással szemben, annak nem a jobboldal szellemi fölénye, új és friss gondolatai vagy a hatalmi szó keménysége és az elit elgyávulása az oka, hanem a szociálliberális összetartó értékek, eszmék hiánya.
A nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek közepéig a szociálliberális eszmék fogódzói lehetőséget adtak arra, hogy a rendszerváltás ezeknek az eszméknek a fölényében, az erőtlen és kidolgozatlan konzervativizmus és a nagyszájú, de hatástalan szélsőjobb radikalizmus ellenében menjen végbe. Szabadság, esélyegyenlőség, alkotmányosság, liberális demokrácia, nyitott társadalom, decentralizált és deregulált állam, liberális piacgazdaság, modernizáció, felzárkózás, nyugatosság és európaiság voltak a kulcsszavak. Akkor és ott ezek az eszmék sikeresen ragadták meg nemcsak az értelmiségi elit fantáziáját, de a szélesebb közvéleményét is. Újak és felszabadítóak voltak a harmincas évek keresztény és nemzeti, valamint a hetvenes évek állam védte, szociálprotekcionista provincializmusaival szemben. A szociálliberális körben egyhangú támogatásra talált az 1989-es rendszerváltás, annak valamennyi következményével.
Az 1994–95-ös gazdasági válság és a Bokros-csomag megrendítette ezt a nyugatos, modernizációs sorsközösséget. A szociálliberális értelmiségnek választania kellett a piaci versengés és a hatalom védte befolyásosság, a szabadság és az esélyegyenlőtlenség, az állami védtelenség és a kultúravédő állam, az amerikanizálódás, globalizálódás és a nemzeti szuverenitás hite között. A Bokros-csomag kikezdte a kulturális elit szociálprotekcionista védettségét, megvonta anyagi és szellemi befolyásának szűk határát. A Bokros-csomag körül kialakult összeütközésben nem jobb- és baloldaliak, nem szociálliberálisok és konzervatívok csaptak össze, hanem a szociálliberális tábor beltagjai. Az a könyörtelen piaci csapás, amely a társadalmat 1991-től érte a vállalatok összeomlásával és a költségvetési támogatások megszűnésével, elérte a szellemi elitet.
A Bokros-csomag és főként Bokros Lajos stílusa még a legliberálisabbakban is gyanakvást ébresztett, és szociális lelkifurdalást okozott. A szociálliberális értelmiségi elit egy része “elvörösödött”, a rendszerváltás társadalmi céljainak elárulásával, a győztesek oldalára állással vádolta meg a liberális reformereket. Szegénypárti, munkáspárti álláspontról kiindulva antiliberálissá és antikapitalistává vált. Megrendült bizalmuk a Nyugatban, a globális világban és Európában, amely arra kényszerítette Magyarországot, hogy saját erejéből, tartalékainak végső feláldozásával hajtson végre fordulatot. Kételyek támadtak a modernizációs úttal szemben is, nevezetesen, hogy célszerű-e elfogadni a globalizációs szerkezetet s benne Magyarország transznacionális vállalatokon keresztül történő bekötését. Első ízben jelentek meg színvonalas “baloldali szuverenisták”, akik modern állami eszközöket követeltek a szabadpiaci rendszerrel szemben.
A kételyek jelentős részben jogosultak voltak. A kiélezett politikai harc miatt a “liberális globalisták” elhessegették és elnémították belső bírálóikat. Ma már tudjuk, hogy maguk a csomag kidolgozói – Bokros Lajos és Surányi György – is tisztában voltak a szociális védelem szükségességével, sok tekintetben szegénypártibbak voltak ellenfeleiknél. Tény, hogy a gazdasági válsággal és a Bokros-csomaggal elveszett a szociálliberális elit belső magabiztossága, az “egyetemes jó”, a “minden megoldható”, a “mi a történelmi jó oldalon állunk” hite. De kételyek támadtak az elit erkölcseivel kapcsolatban is. A rendszerváltó elit "szavaival megvetette a rangot, tetteivel viszont becsülte" – ahogy Proust írná. Szavaival megvetette a pénzt, tetteivel vágyta, szavaival elvetette a hierarchiát, tetteivel megteremtette. Szavaival lenézte a korrupciót és a nepotizmust, tetteivel védte saját előjogait és privilégiumait.
A bokrosi reformdiktatúra fölvetette, hogy a “haladás”, a “modernizáció” nem vihető végbe a nép többségének demokratikus beavatásával és megszavaztatásával, mert nincs idő és mód a rövid távon többségében vesztesek meggyőzésére, ezért csak a felvilágosult kisebbség reformdiktatúrájával valósítható meg. De ha visszatérünk a felvilágosult kisebbség antidemokratikus kormányához, akkor mi marad a rendszerváltás demokratikus hitéből? Szabad-e, lehet-e egy társadalmat akarata, sőt közvetlen érdekei ellenében államilag boldogítani? Mindez felszínre hozta a társadalom rövid távú, megfogható érdekei (szociálprotekcionista állami védelem) és hosszú távú, megfoghatatlanabb érdeke (globális és európai alkalmazkodás, versenyképesség) közötti igen kényes kérdést.
A második repedést a szociálliberális falon az 1998. tavaszi zöld mozgolódás okozta. Az MSZP–SZDSZ-kormány környezetet veszélyeztető vagy annak látszó intézkedései, gesztusai zöld csoportokat hívtak életre. E szellemi csoportosulások kezdetben csak konkrét kormányzati döntéseket támadtak, de fokról fokra antiglobalizációs és antiliberális kritikákat fogalmaztak meg. Vétkesnek mondták ki a világ demokratikus urait globális rövidlátásban, az ökológiai problémák figyelmen kívül hagyásában. Látomások születtek a nyugati világ posztmodern hanyatlásáról, az ökológiai apokalipszisről. A mainstream liberális világképpel szemben összefüggő, ökológiai világkép, utópia jelent meg. Ezzel a hazai küzdelem immár világméretű összeütközés részévé vált. S bár ez a repedés nem hasította meg a falat, mégis ott maradt mint figyelmeztető jel.
Amikor a Fidesz-kormány elszántan és pragmatikusan antiglobalista, nemzeti szuverén, államközpontú, illiberális és központosító álláspontra helyezkedett, a szociálliberális oldal félszívvel támadhatta. Soraiban ott írtak és szónokoltak az antiglobalisták, a szuverenisták, az államot védelmezőül visszahívók, a választót bamba birkaként kezelők. Születtek hát globalista üdvtanok és antiimperialista ellenüdvtanok. Csak az aláírásokból és a szükséges elhatárolódásból lehetett tudni, hogy ama republikánus szózat nem Fidesz-párti, hanem sajátforma illiberális röpirat.
A harmadik szellemi válságot az 1999-es koszovói háború, a NATO jugoszláviai beavatkozása okozta. Ennek a háborúnak a kapcsán a nyugati világ szellemi elitje is két részre szakadt. Az egyik oldalon álltak azok, akik a NATO-t az emberi jogok egyetemes védelmezőjeként üdvözölték, s az akciót azért támogatták, hogy csírájában fojtson el minden diktatúrát és népirtást. A másik oldalon álló pacifisták értelmetlennek és bűnösnek mondták ki a NATO-bombázásokat, mint ami tisztázatlan civilizációs helyzetben nyugati értékeket kíván erőszakkal népekbe beleverni.
A magyar vitázók – a szociálliberális tábor vezető személyiségei – kérlelhetetlen szenvedéllyel fordultak szembe egymással. Nem kímélték ellenfelük személyi integritását, hitelességét. Kétségbe vonták egymás európaiságát, és visszamenőleg érvényteleníteni próbálták a másik életpályáját. Népirtás és holokauszt támogatásával, illetve imperiális arroganciával és idealista vérszomjjal vádolták kölcsönösen egymást. Kioktatás, erkölcsprédikáció, elfogadhatatlan stílus. Olyan mély intellektuális és érzelmi sérelmek születtek, amelyek jó időre lehetetlenné tették a szociálliberális egységet.
Ha mindkét oldal erkölcsi tekintéllyel magyarázatot talál elveinek hangoztatására, s mindkét oldal megkérdőjelezi a másik erkölcsi hátterét, ugyan mibe kapaszkodhatnának közösen, s milyen közös elvrendszert képviselnek a rájuk figyelők előtt? Ha a bombázás lehet a nyugati világ erkölcsi megnyilvánulásának legfelső foka, s követendő példa a magyar liberális demokrácia számára, egyszersmind a Nyugat erkölcsi mélypontja, egy globális túlhatalom szélsőséges akciója, akkor az ellenségességen kívül mi kapcsol össze. Ha aláírási ívek járnak körül, hogy támogasd a NATO-bombázást, felül vitathatatlan szellemi és erkölcsi tekintélyek aláírásával, majd, hogy tiltakozz a bombázások ellen, hasonlóképpen magasra értékelt személyiségek kézjegyével... Ha barátságok szakadnak szét ilyen szavakkal: szerb ügynök vagy, tömeggyilkosok támogatója... Emberek, akik befogadást, toleranciát, civilizált magatartást hirdettek, most a más véleményen lévőket kizárták, kitaszították, és szellemi bunkókkal ütötték egymást. Tudom, tudom, mindenki feledni igyekszik, de így történt.
A magyar szociálliberális gondolatkör inkább stílus, mint gondolat, inkább modor, mint eszmei mélység. A nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji szalonokban még megvolt az "ízlés biztossága nem a szépség, hanem a modor dolgában, amely egy új körülmény jelenlétében azonnal megsejteti az elegáns emberrel – mint a muzsikussal, akit arra kérnek, hogy egy ismeretlen darabot játsszon el – a hozzá való érzelmet, a dinamikát, s alkalmaztatja hozzá a legjobb mechanizmust s technikát, aztán megengedi ennek az ízlésnek, hogy minden másra való tekintet kényszere nélkül működjék” (Proust). Az ízlés biztossága megroppant. Hallgatás kezdődött a mély dolgokról.
Itt állunk a szeptember 11-i, amerikai merénylet drámája és egy afganisztáni katonai akció közepén. Számtalan "jó mondat" hangzik el, és szinte mindenki mond egy "rossz mondatot". Már most tudjuk, hogy nincs jó magatartás. Ami hiányzik – a szabad gondolat. A más vélemény. “A szabadság legfőbb próbája nem a halál, hanem a szenvedés” – írja Emmanuel Lévinas. “A gyűlölet jól tudja ezt, amikor a megragadhatatlan megragadására, a magasságos megalázására törekszik a szenvedésen keresztül...” A hamis egységnek vége. Nincs szociálliberális szellemi és morális egység. Vannak helyette liberálisok és vörös szocialisták, liberálkonzervatívok (akik ide menekültek a szellemileg menthetetlen jobboldalról) és ökologisták. Szekértábor helyett egyének, kisebb baráti csapatok. Ami összetartja őket, az az Ellenfél. Az államra, a kormányzatra ható, radikális széljobb ördögi alakja.
Egy társadalom arra készül, hogy szellemi és erkölcsi vezetők nélkül, saját feje után tartósan berendezkedjék. Ezt tette már a hetvenes évek kádári kisembere is. Politikai és szellemi elit nélkül, kínnal és keservvel igyekszik majd saját értékeket és házi eszméket szülni. A szociálliberális szellemi elit büszke lehet arra, hogy megalapozta a rendszerváltást, és átlökte Magyarország csónakját a nyugati partra. Ebbe belefáradt és belerokkant. Új csapatnak, új tudással, eszmékkel és erkölcsökkel kell érkeznie, hogy a magyar társadalom ne szellemi elit nélkül konszolidálja helyzetét Európában.
Lengyel László
" - Neue Zürcher Zeitung
-------------------------------
Bécs, 2001. október 19. (MTI) - A Neue Zürcher Zeitung Felhajtóerő a magyar kormánytábornak címmel, A világ történéseinek belpolitikai hatásai alcímmel közölte pénteken tudósítója, Andreas Oplatka írását. A svájci lap szerint "A magyar jobbközép koalíció fél évvel a választások előtt profitált a nemzetközi légkör szeptember 11. utáni változásából.
A nemzetközi történésekre való reagálás természetesen mindenekelőtt a kormányfő dolga, míg az ellenzék számára egyre nehezebb dolog figyelmet kelteni témái iránt."
Az amerikai terrortámadások s az azt követő események , "Magyarországon kis mellékhatásként a koalíció megerősödéséhez vezettek" - írta a szerző, aki szerint a válságok általában a mindenkori kormányon lévőknek adnak felhajtóerőt, a belpolitikai viszályok pedig ilyenkor kevesebb figyelmet keltenek, s ez utóbbi hátrány az ellenzék számára.
"Ez az általános tapasztalat igazolódott Magyarországon, ahol a szeptember 11. óta készült felmérésekben a kormányoldal megelőzte az előzőleg hosszú ideig vezető MSZP-t. Ehhez kisebb mértékben az is hozzájárult, hogy a legnagyobb kormányzó párt, a Fidesz-MPP választási szövetséget kötött az MDF-fel. ... A fő elem azonban az amerikai terrorcselekményekben és az azt követő eseményekben keresendő, s még Orbán Viktor ellenfelei is elismerik, hogy az ifjú kormányfő meggyőzően hatott a válság első napjaiban, amikor meg kellett magyarázni, milyen következménnyel járhatnak Magyarországra nézve a történtek, és meg kellett őrizni a nyugalmat" - írta Oplatka.
Megállapította: "Az már a pártpolitikai játék része volt, hogy Medgyessy Péter, az MSZP listavezetője az ország biztonságpolitikai helyzetéről szóló megbeszélésre hívta Orbánt, s hogy ezt a kormányfő elutasította. Ő a hivatalából adódó előnyt őrizve nem engedte, hogy Medgyessy vele azonos szinten lépjen fel. A belül több áramlatot felmutató MSZP annyiból nehézkesen reagál, hogy a jelen helyzetben egyes vezetői a nemzeti egység szükségességét emelik ki, míg mások azzal bírálják a kormányt, hogy a külföldi eseményeket felhasználva odahaza a polgári szabadságjogok ellen a rend kemény rezsimjét építi ki."
Oplatka szerint "a Fidesz előnye azonban jelenleg törékenynek látszik, s kérdés, hogy a külső körülmények befolyása eltart-e ilyen értelemben áprilisig. Azt senki nem tudja, hogy fordulat következett-e be a belpolitikai vitában, vagy pedig az események nyomán az inga kilendüléséről van-e szó. Ellenkező tendencia is eléképzelhető lenne, ha például Magyarország csak kis mértékben is megsínylené a terrorizmus elleni harcot: ez kétségkívül a kormányoldalt terhelné. Ám van némi valószínűsége annak, hogy az ország a választás előtti hónapokban visszatér a belpolitikai normalitáshoz, amelyben újra a hazai témák dominálnak."
Az aktuális belpolitikai témák között Oplatka mindenekelőtt azt a kérdést említi, hogy "rendelkezik-e még az Orbán-kormány a parlamentben a többséggel. Az erősen szétforgácsolódott FKGP esetleg már nem lojális a koalíció iránt. Az igazság órája valószínűleg a jövő hónapban, a költségvetésről való szavazásnál jön el, amikor a két évre szóló költségvetés első éve utáni mérleget kell megvonni. Itt arról lenne szó, hogy utólag elkönyveljék azt a számos gesztust, amelyet a kormányzó fiatal demokraták nem egy foglalkozási csoportnak, de - többek között - a minimálbérek emelésével is tettek. Ha az első év mérlege nem kapja meg a parlamentben a többséget, az ellenzék választási kampánytémaként lehetőséghez jutna, hogy szemére vesse a kormánynak: állami eszközöket parlamenti jóváhagyás nélkül osztogatott" - írta a szerző. +++
Kedves BaSand, megprobalom megfogadni HitetlenTamaska javallatat es mellozni a mult elemzeset.
Terjunk vissza arra a kerdesre, hogy mi a helyes koordinatarendszer. Elismerve mindenki jogat az egyeni velemenyalkotasra en ugy gondolom, hogy donto tobbsegunket nem az ideologiai korites erdekel, hanem az, hogy konkret, az eletunket erinto kerdesekben milyen donteseket hoznak, hoznanak a az egyes partok. Azt szeretnenk tudni, hogyan kezelik az egyes problemakat.
Csaladi potlekot emelnek vagy adokedvezmenyt adnak? Szocialis berlakasokat epitenek vagy a hitelfelvetelt segitik?
Egy parameter itt keves. Ultraliberalis es konzervativ oldalrol is lehet ugyanazt a valaszt adni, amit kormanyunk adott. Tokelesen tevesnek tartok egy bizonyos, szokas szerint "baloldalinak" nevezett gazdasag es szocialpolitikat a liberalizmussal azonositani.
Masreszt viszont ugy erzem, hogy szamomra az altalad javasolt parameter, az "utodparttol valo tavolsag" nem ad semmi segitseget az eligazodasra. Nem konnyiti meg azon kerdes megvaloszolasat, hogy kire szavazzak 2002-ben.
Kedves BaSand és Sashimi
Én ugyan tudom, hogy a jövő a multban gyökeredzik, de azért jócskán eltérítettétek a topicot, és az adott esetben a mult felhánytorgatásan nem látszik különösebben produktívnak.
.. nem eleg neoliberalisnak nevezni, en azt is hozzatennem, hogy egy gazdasagi szukseghelyzetben alkalmazott sikeres politika volt.
Ez egy baloldalról származó immár axiómának tekintett kijelentés. Egyszerűen nem igaz.
a. A kormányváltáskor a gazd. növekedés megindult (2% volt), amit "egészségtelen" fejlődésnek tituláltak és hibernálták a gazdaságot.
b. Az 1nfláció lement 18,6 %-ra, amit gyorsan felpörgettek, elértéktelenítve pl. a nyugdíjakat
c. A kormány háromnegyedévig semmit sem csinált a gazdasággal, mert el volt foglalva Békessy kiebrudalásával, ekkorra tényleg szükséghelyzet lett.
d. A Bokross csomag két szükséges elemén kívül (vámpótlék, csúszóleértékelés), sok szükségtelen elemet is tartalmazott, sokat pedig az Alkotmánybíróság semmisített meg.
Lehet ezt sikernek nevezni?
... a volt allampartttol valo tavolsag alkalmatlan annak elorejelzesere, hogy egy part ma vagy holnap milyen donteseket fog hozni.
Természetesen. Arra alkalmatlan, de nem is arra szolgál, hanem a politikai palettán való elhelyezkedésre. Azt pedig, hogy milyen döntéseket fog hozni, nagyon sok mindentől függ, legkevésbé attól, hogy liberális, szocdem, vagy miaszösz.
s te gondoltad volna 90-91-ben, hogy Orban a hitoktatas bevezeteset fontolgatja? Pedig a volt allamparttol akkor is pont olyan messze allt, mit ma. Ez egy olyan kérdés, amire nem lehet válaszolni. Hasonlókat én is feltehetek, csak egyet csuklóból:
Gondoltad volna 90-ben, hogy az MSZP-nek lesz hívő tagozata?
Kedves BaSand, en masban latom az MSZP-SZDSZ koalicio kialakulasanak az okat. Nincs vita koztunk abban, hogy az MSZP gazdasagpolitikajat 94-98 kozott nem lehet szocialdemokratanak nevezni. Ugyanakkor nem eleg neoliberalisnak nevezni, en azt is hozzatennem, hogy egy gazdasagi szukseghelyzetben alkalmazott sikeres politika volt.
Nem kifogasolhatom, hogy szamodra az MSZP-tol valo tavolsagtartas a meghatarozo, de az altalad leirtak szerintem epp azt tamasztjak ala, hogy a volt allampartttol valo tavolsag alkalmatlan annak elorejelzesere, hogy egy part ma vagy holnap milyen donteseket fog hozni. Hisz az MSZP (neo)liberalis gazdasagpolitikat folytatott s te gondoltad volna 90-91-ben, hogy Orban a hitoktatas bevezeteset fontolgatja? Pedig a volt allamparttol akkor is pont olyan messze allt, mit ma.
Abban az ertelemben, hogy ezen "adat" nem hatarozza meg a partok politikai, gazdasagi donteseit, prioritasait, inkabb csak a szohasznalatat befolyasolja, a "verbalis gerjedelem" iranyat szabja meg.
Ugyan, ugyan kedves sashalmi. Vajon milyen gazdaságpolitikát követett az MSZP kormányon? Olyat, ami egy szocialista (szociáldemokrata) elveken nyugodott volna? Nem. Neoliberálist, amihez nem volt - elveben - semmi köze. Vajon az SzDSz választási progjamja, amely tényleg liberális volt, mi valósult meg a gyakorlatban? SZVSZ semmi. És akkor úgy járt el, mint egy elvhű liberálistól elvárható lett volna? Kilépett a koalából? Frászt. Akkor pedig ezek a jelzők a gyakorlatban nem iránymutatók, még csak jelzésértékük sincs. Még nincs. Ma még nincs, de majd lesz.
Amit ajánlottam, mint viszonyítási alapot nem lehet alkalmazni tíz év mulva, nem lehet alkalmazni egy kiforrott, stabil demokráciában, de itt és most nincs más lehetőség.
1988-tól datálódik a rendszerváltás, rendszerváltozás igénye a magyar társadalomban. A rendszerváltás azt jelentette, hogy szakítani kívánunk a fennálló rendszerrel, azok kiszolgálóival, és egy új rendszert kívánunk kialakítani. Ekkor a törésvonal (helyesen) az Állampárt és az Ellenzék között húzodott, tehát akkor még az SzDSz számára ez a pont volt az origó.
Azonban később "tragédia" történt. Az időközi választásokon az SzDSz vesztett, az MDF tört előre. Valamit tenni kellett, ekkor jött a négy igenes népszavazás (ugye milyen aktuális ma is?)
Ekkor már az SzDSz szóban még az Állampártot szidta, viszont nem felejtett el oldalra is rúgni, az MDF felé. A társadalmi választóvonal pedig kezdett tolódni az MDF és az SZDSZ közé. Ennek véglegesítése volt, hogy az SzDSz elvesztette a 1990-es választást.
Innentől kezdve nem volt más lehetősége, mint szalonképessé tenni az MSZP-t, Demokratikus kartázni, azaz szépen átmenni a "másik" oldalra.
Hogy ebben a "liberális értékeknek" szerepük volt? Ezt szerintem senki sem tudja állítani. A hatalomvágynak volt köze. Ez azonban nem a liberális értékrend sajátja. Sőt.
Ezért (és még sok mindenért) fenntartom az állításom. Jelenleg még ez a helyes viszonyítási alap, amely természetesen a verbális szférára is hatással van. A "kommunistázás nem időszerű" mondta 1994-ben Demszky Gábor. Utána megint időszerű lett.
Kedves sashimi !
Írod:"... sajnos meg mindig nem latom, hogy Orban kesz lenne a szelsojobbal valo
nyilt szembefordulasra es szakitasra. "
Valóban, a dolog még nem egyértelmű. Nyílt szakításra szvsz. később sem lesz hajlandó, hiszen az nagy valószínűséggel a hatalomban töltött újabb négy évről szóló álom végét jelentené. Nyilván megpróbál tovább lavírozni, amig csak tud.
A Fidesz vezéreit ezek a szomorú események meglehetősen kellemetlenül érintik. Ha nyíltan és nyilvánosan szakítanak a MIÉP-pel, akkor a következő választások elvesztését kockáztatják.
Más oldalról pedig, az első napok döbbenetének elmúltával az USA vezetői is ráérnek majd foglalkozni azzal, hogy egyes szövetségesek hogyan reagáltak az eseményekre.
Nyilván a Fidesz hazai ellenzéke is arra fog törekedni, hogy az idehaza történt dolgok ne merüljenek feledésbe.
A NATO-kötelezettségvállalás lehetőségeit elemezve pedig látni kell, hogy itt nem Szerbiáról, Milosevicsről vagy Szaddam Husszeinrő stb. van szó, hanem a nyugati szövetség legerősebb államáról, illetve az ártatlan civilek elleni barbár merényletről.
A NATO-val kapcsolatos kérdésekben a Fidesz amúgy is kényes helyzetben van, hiszen azt még sokan nem felejtették el, hogy annak idején éppen ők veszélyeztették a NATO-belépést a témának a földkérdéssel való összekapcsolásával, illetve az ügydöntő népszavazás kezdeményezésével.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor a NATO-val kapcsolatban eddig is - demonstratív módon - a "jófiú" szerepét játszotta (ld. bombázások forszírozása, 5. cikkely, stb.).
Ez a szerep eddig is nehezen volt összeegyeztethető Csurka István megnyilvánulásaival, de a probléma szvsz. most lépte át a tűréshatárt.
1. Nagyon szomoru lennék, ha ök ugy látnák, hogy azt kell teniük, ahogy Te látod.
Szerintem Csurka démonizálása helyett, épp ugy kellene nézeteivel intellektuálisan szembeszállni, ahogyan azt pindiy tette a "Csurka védelmében" c. topicban.
2. Nagyon gyanus a Te elméleted, hiszen az alkalmazott koordináta rendszerek vonatkoztási pontjaként nem egy szliárdat, hanem egy nagy erősen mozgásban lévőt választottál.
Gyengébbek kedvéért az MSZMP nem egyenlő az MSZP -vel. Jobbak kedvéért, még azt is megkockáztatom, hogy az MSZMP sem volt azonos önmagával, és nézeteimet feltehetően Orbán Viktor is osztja akinek kormányában (Antall Jozsefétől eltérően) jópár volt MSZMP-s miniszter ül.
Kedves BaSand, szerintem tevedsz, amikor az allamparttol valo tavolsagot tartod a donto koordinatanak. Abban az ertelemben, hogy ezen "adat" nem hatarozza meg a partok politikai, gazdasagi donteseit, prioritasait, inkabb csak a szohasznalatat befolyasolja, a "verbalis gerjedelem" iranyat szabja meg.
1. Én úgy látom, hogy ebben a szituációban az SzDSz jobban teszi, ha hallgat. Úgyanúgy hallgat, ahogy hallgatott máskor. (pedig állítólag akkor is liberális volt)
2. Már sokszor írtam, hogy az a baj a Fidesszel kapcsolatos érvelésetekben, hogy az elmozdulás viszonyítási pontját, nevezhetjük origónak is, rossz helyre tűzitek. Nálatok ez a pont a liberalizmus.Megítélésem szerint a helyes viszonyítási pont, az Állampárthoz, az Állampárt jogutódjától mért távolság. Ebben a koordinátarendszerben a Fidesz és valamennyi párt gyakorlatilag helyben maradt. Az SzDSz viszont bejárta a koordinátarendszert, elindulva üstökösként, mint harcos antikommunista párt, megérkezve napjainkhoz mint hullócsillag, az Állampárt ágyasaként.
Kedves Kagakusha, sajnos meg mindig nem latom, hogy Orban kesz lenne a szelsojobbal valo nyilt szembefordulasra es szakitasra.
Miniszterelnokunk a szavazobazisat tekintve nem lesz egyszeru helyzetben. Izrael valoszinuleg sokkal "batrabban" torolja meg a palesztin tamadasokat, mert nem lesz senki az USA-ban, eki elitelne ot az "onvedelemert". Ettol persze nem fog csokkenni a feszultseg a Kozel-Keleten, csak meg tobb artatan aldozat es halara szant fanatikus lesz. Csurka elesen el fogja itelni a Shamir tetteit, amely nezetet valoszinuleg a FIDESZ szavazoinak egy jelentos resze is oszt, igy Orban ket tuz koze szorul.
A liberális, emberjogi értékek hiteles felmutatására a mostani helyzetben nagyobb szükség van mint valaha, a merényletek ezeket fenyegetik elsődlegesen és a leghatékonyabban. Ezért egy liberális párt előtt most igazán mutatkozik lehetőség (az viszont már igaz, hogy az SZDSZ az elmult időben nem jeleskedett az lehetőségei megragadásában, és elképzelhető, hogy most sem teszi )
A másik. Alábecsülöd a Fidesz pragmatizmusát. Az a párt, amelyik liberálisból ókonzervativvá tudta magát ugy ugy átképezni, hogy mindössze három taggja hagyta ott, és egy Torgyánnal való koalát is rezzenetlen arccal élt át, olyan rendkivüli rugalmasságot árul el, ami sokra képesíti.
A hozzád hasonlo hithü MDF törzsszavzók pedig legfeljebb egy kicsit morogni fognak, ahogyan az annak idején 1994-ben számos SZDSZ-es tette.
A "mindenk ideges" kitételben teljesen egyetértek. A Fidesszel kapcsolatos megállapításoddal is, inkább egészben, mint részben.
Abban viszont szerintem tévedsz, amit az SZDSZ-el kapcsolatban írtál. Az SZDSZ már nem ideges. Az SZDSZ-nek már nincs miért izgulnia. Egyszerűen elfogyott kötülötte a levegő, mozgástere nincs, sorsa lassan, de biztosan beteljesedik. Várható még egy két kétségbeesett próbálkozás, Tetthely felvonás, vagy médiapetárdapuffantás, de ez már nem számít. Finita la comedia !
Az MSZP idegessége, meg csak fokozódik, nem új keletü. Csődöt mondott a csodafegyver, nem emelkedik a népszerűség, az idő pedig egyre fogy. A mult hét történései után nem lehet olyan egyszerűen támadni a kormányt sem. Látszik kibontakozni egy elég kétségbeesett kapkodás.
Ami pedig a nagykoalíciót illeti: Ez a Fidesz, az MDF halála lenne. Ezt tudják ők is. Nincs az a szavazójuk, aki tolerálná. Ez egy szoci vágyálom:-)))
Kedves Kagakusha
én -ellentétben itt többekkel - az elemzést és a vágyak kinyilvánitását el probálom határolni magamban. Előző megjegyzésemet kérlek, ennek figyelembevételével olvasd.
Mivel közelről láttam az osztrák fekete vörös nagykoala hosszu ténykedéséét, nekem sincsennek illuzióim.
