Nem vetted még észre, hogy az úttörőként szocializálódottak egymást alkalmazzák? Egyébként: Frei pilanatnyilag a legnagyobb vödör trágya, amit elő Barta bír kapni a szék alól. Ezért őt biggyeszti Orbán mellé, hátha ettől a miniszterelnök is bűzleni kezd. Amíg Frei rendeltetésszerűen működött, addig úgy használták lejáratásra, most, hogy főtengelycserére szorul, most így.
Megjelent a következ? Barta Balázs örökbecs?. Úgytünik Bartának Orbán komplexusa lett.
Idézem a cikkének bevezet?jét:
" Martonvásár-Felcsút örökrangadó nem tartozik a sporttörténelem kiemelkedő eseményei közé. A helyi aréna hangja azonban exponenciálisan emelkedett, amikor a vendégek kettes mezében játszó labdarúgója a labdát rúgta. A haza miniszterelnöke azonban válaszok nélkül tűrte, hogy a kék planéta azon részére küldjék, ahol az anyák sértődöttséggel vegyes büszkeséggel nézik fiaik focimeccseit. Igaz, nem volt más választása, hiszen a partvonal mellett öccse éppen a focit tanulmányozta, a Frei Tamáson felnőtt helyi Fidesz-alapszervezet pedig a martoni gyepből kivágott pálya biztonságtechnikai megoldásait."
Na most hogy került összefüggésbe a focimeccsel meg a helyi Fidsez alapszervvel FRei tamás ?
Ez tudnilik a cikkbe nem szerepel. Viszont lehet, hogy Barta is benevezett az álriporter kerestetik vetélked?be és a nagy példakép nevének emlitését sehogy sem akarta kihagyni.
Kérdés persze, hogy az Index miért alkamaz ilyen alacsony képesség? újságirókat ?
Csak nem a Pál utcai Fiúk keményvonalas Pártjának tagjához van szerencsém?
Nem ábrándítottál ki, mert ez is csak egy
következtetés.
Ezek szerint olyan dologról is lehet biztos (negatív) ítéletet alkotni, amelyről egy lényeges körülményt illetően nincs biztos tudomása az itt vitázók egy részének, hogy ti. hogyan lett valakiből munkásőr?
Én egy személyes élményem alapján állítom, hogy adott esetben nagyon nehéz volt ellenállni, ui. ismertem az egyik áldozatot, aki ugyan talpraesett fickó volt, mégis sok kellemetlenséget okozott neki a szívós győzködés. Lehet, hogy MSZMP-párttag is volt, de egyiket sem akarta jószántából elvállalni, ezt bizton állítom. Akkoriban már sokak szemében csak bohóckodásnak tűnt az egész munkásőrködés, és ennek is csak mostanában lett egyesek szájában nagy jelentősége.
Torgyán is csak akkor kezdte tülkölni, hogy Boross Imre munkásőr volt, amikor persona non grata lett a számára. Röhejes.
Ki kell hogy ábrándítsalak. Nálunk egy kissé keményvonalasabb volt a Párt mint nálatok a legvidámabb barakban, de még nálunk sem lehetett pártfeladatnak adni a munkásőrséget. Egyetlen süketet ismertem, szegény szerencsétlen Ács Ferit, akit azzal sikerült rávenni, hogy pártfeladat. De őt ezzel a pártfeladat szöveggel megvezették évente legalább háromszor, mikor valami olyan kellemetlen, vagy alantas dolgot kellett elvégezni, amire senki sem volt hajlandó. De ő szegény egyszerűen buta volt. Egyszer kegyetlen tüdőgyulladást kapott, mikor valami gyakorlatuk volt januárban, -20 fokban, kiállították a központi raktár tetejére őrnek. Fél óra múlva persze mindenki megunta, vagy fázott és lementek a légópincébe szlapálni. Mindenki, kivéve Ferenc. Mert neki nem szólt senki. Fél négykor, fájrontkor vették észre a többiek, hogy még mindig ott álldogál, csonttá fagyva a tetőn. Úgy szedték le, mert jóformán már járni sem bírt. Kórház, meg minden. Soha többé nem gyakorlatozhatott.
Viszont 90-ben elsőnek rúgták ki a gyárból.
Ha valaki az MSZMP tagja volt, és azt a pártfeladatot kapta, hogy lépjen be a Munkásőrségbe, akkor annak nem sok választása volt.
Ez is következtetés, minthogy az MSZMP tagja sem voltam, de az MSZMP-ben dúló pártfegyelemről hallottam párttag ismerősöktől, és az az ilyen feladatok végrehajtására is vonatkozott. Ez még elkerülhetetlenebb lehetett, mint a pártonkívüliek munkásőrré válása. És, ugye, párttag volt bőven ebben az országban.
Olyan is előfordult, hogy valaki valamilyen ok miatt nem volt kívánatos a párttagságra, mert rontotta volna a statisztikai előirányzatokat, noha beosztása miatt taggá kellett volna avanzsálnia. Ekkor a politikai rendszer a munkásőrtagságot választotta a kiszemelt egyén integrálására.
Nem vagyok hálistennek ismerője a részleteknek, de szerintem a párttagság szükséges (de nem elegendő) feltétele volt a munkásőrségnek. Mivel emez a Párt fegyveres testülete volt.
Amennyiben a cikkben leírt mondatot fordítottad volna ki hasonló módon, akkor szószerinti értelmezése hasonló felháborodást keltett volna bennem is, mint itt sokakban, de a megfogalmazás mikéntje egy picit elgondolkoztatott volna, és hamar rájöttem volna, hogy ez nem egy olyan karakán, egyenes megfogalmazás, amelyet Te az ellenpéldádban használsz, hanem mögöttes tartalma is van, tehát elsősorban nem a konkrét helyzetre vonatkozik. Gondolom, konkrét jelentését azokra a nyilasokra vonatkoztatnám, akik velem együtt ott lennének a várban. Feltehetőleg.
Sajnos nem tudom beleélni magam egyik helyzetbe sem, nem nagyon vágyom kormányfőket látogatni.
Nem értem. Ez a részlet a Munkásőrségről szól. Mi köze van ehhez annak, amiről eddig fecsegtem?
Én a volt Munkásőrség azon tagjait veszem korlátozott pártfogásomba, akik mindenféle politikai meggyőződés hiányában, de "némi" külső ráhatásra léptek be ebbe a szervezetbe, és fekete báránnyá lettek ők is az egész szervezettel egyetemben, pedig csak eszközök voltak egy elnyomó hatalom kezében.
Újra visszakérdezek:
Elmész a budai várba, és megnézed, honnan kormányozta Horthy az országot.
Másnap egy újságíró megírja Rólad és társaidról, hogy nyilasnácik nosztalgiáznak.
Felháborodsz, vagy sem?
Tudtommal a nyilasok szervezete egy demokratikus politikai rendszerben jött létre, amelynek tagja szabad akaratukból választották a tagságot. A munkásőrségre ez csak korlátozottan áll fenn. Ezenkívül van még néhány apró különbség a két szervezet között, de nem ez most a téma.
Én nem a cikkiró állítását védem, hanem az az álláspontom, hogy egy kisember volt munkásőrsége egyáltalán nem becsületsértő, ha azt nyereségvágyból, karrierizmusból, vagy egyéb előnyök megszerzése végett vállalta el, pl. munkahely vagy beosztás megtartása, tanácsi vagy barlanglakás megkapása, nyugalom elnyerése, stb.
Hátha megérted, ha elolvasod Mécs Imre tavaly márciusában elhangzott napirend utáni felszólalásának a forradalmat követő évben megalakult munkásőrségről szóló részét.
"Március 30-án a Munkásorség fegyveres erodemonstrációt tart, a vörös zászlós teherautókon a Belgrád rakparton gyülekeznek, majd 130 fos századokba osztva végigvonulnak a városon. A menetet civil ruhás nyomozók kísérték, akik a nézok közül mintegy kétszáz embert, akik nemtetszésüket nyilvánították ki, bekísértek. Még éltünk, reményeink azonban egyre-egyre halványultak."
Ezt, és a munkásőrség valamennyi szemétségét vágta a szerző ezeknek az embereknek a fejéhez.
Felvételét kérte? A nyolcvanas években egyes helyeken már lasszóval kellett vadászni az embereket, hogy kilegyen a csapat.
A Te példád alapján is el lehet képzelni, mekkora jelentősége volt egyesek politikai nézeteiben a munkásőrségnek, ha egy (öt év várakozási idő után kiutalandó) tanácsi lakásért képesek voltak eladni a lelküket.
Barta több mint 200 embert ( köztük gyerekeket ) lemunkásőrözött. Csak azért, mert kiváncsiak voltak az Országházra és Orbán Viktorra.
Ha mondjuk 1997-ben egy újságíró azt írta volna, hogy 250 volt nyilas látogatott a parlamentbe, akiket Horn Gyula személyesen fogadott...mi lett volna???
Az MSZMP-tagság sem volt kötelező. Ezzel csak azt akarom kérdezni, hogy mit tekintesz ebben az esetben kötelezőnek? Az erőszakos téeszesítések idején nem volt kötelező a belépés a TSZ-be. Csak éppen nagyon-nagyon rosszul bántak azokkal, akik nem akartak belépni. Aztán egy idő után mégiscsak beléptek. Továbbá nem volt kötelező bányásznak, vagy segédmunkásnak állni, csak éppen máshol nem adtak munkát a számkivetetteknek.
Mi a negatív kitétel? Hogy volt munkásőrnek tartott valakit a cikk szerzője? Mivel egyáltalán nem valószínű, hogy a közönségben mindenki valaha munkásőr volt, ez egyrészt nem igaz, másrészt a jelenlegi közhangulat miatt sértő is lehet. Ha én is ott lettem volna a közönségben, és így velem szemben is használta volna, noha nem voltam munkásőr, nem tartanám sértőnek, mert egyrészt nem ezen múlik az ember becsülete, másrészt megértem azokat, akik nem voltak eléggé erősek ahhoz, hogy ellenálljanak a gonosz csábításának, és megelégelve az - egyhébb esetben csak - állandó fülrágást, beadták a derekukat.
Az emberi nagyságot nem mérték nagykanállal. Hozott anyagból dolgozik minden politikus.
Ne felejtsd el, hogy a Munkásőrség FEGYVERES SZERVEZET volt, ha valaki a felvételét kérte annak a pedigréjét Árpádig lenyomozták.
Nem tudok olyan munkahelyről, ahol kötelező lett volna a munkásőr tagság.
Olyanról viszont tudok aki azért lépett be, mert öt éven belül tanácsi lakást ígértek a tagoknak...
Nem vagyok a téma szakértője, de tudtommal a munkásőrség nem a munkakörtől függött, hanem egyszerűen kiszemeltek valakit az arra felkentek, és elkezdődött a kapacitálás. Ugyanis előírás volt, hogy egy bizonyos létszámot ki kell állítania minden politikailag fontos szervezetnek.
Olyan is előfordult, hogy valaki valamilyen ok miatt nem volt kívánatos a párttagságra, mert rontotta volna a statisztikai előirányzatokat, noha beosztása miatt taggá kellett volna avanzsálnia. Ekkor a politikai rendszer a munkásőrtagságot választotta a kiszemelt egyén integrálására.
Hát így úszhatták meg egyes MSZMP-párttagok, hogy munkásőrökké legyenek. Akkoriban ugyanis a fontossági sorrend fordított volt.
"Még a nyolvanas évek közepén is előfordult, hogy igen szívósan és ötletesen kellett védekezni ahhoz, hogy valaki, akit arra kiszemeltek, ne legyen tagja a munkásőrségnek."
Te hány éves vagy? Vagy hol éltél a nyolcvanas években???
Még egyszer: munkásőrnek lenni nem volt kötelező.
De tételezzük fel, csak a kedvedért, hogy neked van igazad. Ebben az esetben még sértőbb az Index írása, mert olyan dologgal kapcsolatban használt negatív kitételt, amiről a célpontok nem tehettek. Ezzel az erővel azt is írhatná a szerző az 56-ban elítéltekről, például Gönczről vagy Eörsiről, hogy börtöntöltelékek.
Diktatórikus rendszer? Amelyben csak abból lett párttag vagy munkásőr, aki az is akart lenni? Nincs itt egy kis ellentmondás?
Levegőt venni sem volt kötelező.
Ez lenne az a bizonyos érzéketlenség és értetlenség a kisemberek kiszolgáltatottsága iránt?
Még a nyolvanas évek közepén is előfordult, hogy igen szívósan és ötletesen kellett védekezni ahhoz, hogy valaki, akit arra kiszemeltek, ne legyen tagja a munkásőrségnek. Hogy korábban mi lehetett a helyzet, arról csak (sötét) sejtelmeim vannak.
Te a munkásőrségről írsz. Én azokról, akik kényszerűségből munkásőrök lettek.
az, hogy a munkahelyi előmenetelhez általában szükséges volt a párttagság bizonyos szint felett, az tény.
De legalább egy munkakört mondj, ahol szükséges velejáró volt a munkásőrség. Persze a munkásőrség fizetett alkalmazottain kívül.
A sértés tényállása, ha szó szerint értelmezem az inkriminált mondatot, fennforog, de ezt kár lenne személyes sértésként kezelni, mert a munkásőrök nagy része nem patkány (volt), akiket ki kell füstölni ebből az országból, hanem "szelíd" kényszerből vált azzá, mint ahogyan sokan a mai kormányközeli potentátok közül sem meggyőződésből vagy karrierizmusból váltak hajdanán MSZMP-taggá.
Számomra (már) a lemunkásőrözés sem sértő, csak nagyon szomorú, hogy egy olyan korban is kellett élnem, amelyben sokaknak a sors akaratából a munkahelyi beosztással együttjáróan szinte kötelező volt munkásőrré (párttaggá) válni, amely funkciót most a politika magas fórumain zajló harcok következtében szégyenbélyegként kell viselniük.
Miért kellene itt valamit is helyrehozni, amit amúgy sem lehet? Én csak nemtetszésemnek adok hangot azzal a nemtelen vitával szemben, amely itt folyik, és tettem egy javaslatot arra, hogyan lehetne elegánsan visszavágni a gyalázkodás, mocskolódás és uszítás helyett, ha már egyszer valakinek van tehetsége az íráshoz. Valahogy nem állhatom az alpári hangnemet.
