Egyszer alaposan szemügyre vettem egy Bahia-boltban ezeket a szélcsengőket, de a kagylós megoldás nem tetszett. Volt viszont üvegből is, annak volt a legjobb a hangja. Persze, az volt a legdrágább.
Fémcsöves szélcsengőt terveztem készíteni. Apám most épp alapanyagér' kutat a gyárban.
Egyszer (nekem is rövid a mikrofonzsinórom) meg vettem itt Pesten a Mediamartban egy ötméteres hosszabbítózsinórt (kicsi jackes a mikrofon), asszem hatszáz forint volt, azóta az egész lakás az enyém...
Aha, az! Nekem egy tök default szélcsengőm van, négy kis fémrudacska, gyógyszerreklám volt. :o) Sajnos a mikrofonom zsinórja nem túl hosszú, úgyhogy a nem nagyon tudok felvenni a szobán kívüli dolgokat... de néha találok szobán belül is, csak fantázia kérdése! :o)
Egyébként szélcsengőt készítenek fából meg kagylóhéjakból is, azoknak teljesen más a hangjuk.
A virágcserepeknél maradva. (Vagy mi.) A szélcsengőm szépen szól, főleg, ha lelassítom, tök érdekes a hangja, olyan álomszerű. De felvettem már ajtócsikorgást (= szekrényajtóm). Satöbbi. Az ilyen kísérletezés tök érdekes. Szerintem. (Vagy OFF vagyok? Ha igen, bocs.)
Szerintem a zenészek nagy részét becsapják ezzel a hi-tech dologgal. Kidobsz egy halom pénzt mindenféle ketyeréért, mer' hogy akkor igényes meg korszerű lesz a zenéd, amit csinálsz. Pedig ez nem így van. Néha a legegyszerűbb zene az, ami legjobban felszabadít.
Én egy olyan stúdiót szeretnék berendezni otthon, ami tele van mindenféle egyszerűen elkészíthető/olcsón beszerezhető dologgal (nevezhetném őket hangszernek), amivel zajokat-dallamokat lehet csinálni, légyen az akusztikus vagy elektromos.
Legutóbbi ötletem az volt, hogy különböző méretű virágcserepeket akasztottam fel egy madzaggal, és nagyon szépen szóltak, mikor megütöttem őket.
