Jópár év távlatából elővehetnénk újra a papság gondolatát.
Húsvét a papi rend alapításának is ünnepe, hiszen az Oltáriszentség létrehozásásával Jézus a papi rendet is megalkotta, amikor az apostolokra bízta az utolsó vacsora tettének megismétlését.
Már rég nem ott járunk, ahonnan elindultunk. Jézus valóban csak földi tartózkodása idején tiltotta el tanítványait a pogánymissziótól, de azt igazán megtehette volna, hogy feltámadása után választ magának egy pogány vagy samáriai apostolt is. Bizonyára azért nem tette, mert a római katolikus papi rend lebegett a szeme elôtt, amelyet egy ilyen döntés feldúlt vagy a felismerhetetlenségig megváltoztatott volna. Ô ugyanis azt akarta, hogy minden római katolikus pap körülmetélt zsidó legyen.
"Viszont, nok is voltak korulotte. Miert nem valasztotta oket?"
Azért, mert Jézus az apostolokat tanúskodni küldte (e szó számtalanszor szerepel az ApCselben), mégpedig eredetileg zsidó környezetben. A zsidó törvény alapján pedig nő nem lehetett tanú. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus a feltámadása után először nőknek jelent meg. Amikor viszont Pál megismétli az őskeresztény hitvallást a feltámadásról az 1Kor 15-ben, és felsorolja a feltámadás tanúit akkor említést sem tesz a nőkről, mivel az ő tanúságuk nem volt tanúság. Mária Magdolna sem volt tanú, és maga Jézus anyja, Mária sem. De ez ugyanolyan zsidó törvény volt, mint a többi a 613-ból. Jézus ezeket nem revideálta. Disznóhúst sem evett, pedig mindentudó Istenként bizonyára tudta, hogy finom. :-)
"A tanítványai odamentek hozzá és kérték: »Küldd el õt, mert csak kiabál utánunk.« Ekkor így szólt: »Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.«"
"Ezt a tizenkettõt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: »A pogányokhoz vezetõ útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz!"
Nem sokkal később viszont ezt mondta:
"A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte õket. Amikor meglátták õt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg õket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!"
Vagyis helytelen értelmezés a mai kérdések eldöntésére szó szerint alkalmazni Jézus egy-egy adott helyzetben történő megnyilvánulását, ill. megnyilatkozását, hiszen a változó körülmények hatására az ő hozzáállása is változott egyetlen év alatt is. Mi pedig kétezer év után is mereven akarjuk alkalmazni egyes szavait és másolni tetteit? Miért nem a rugalmasságáról veszünk példát?
"Jezus azert valasztott zsidokat es halaszokat, vamszedoket valamint szamitastechnikahoz nem ertoket, mert azok voltak korulotte. Viszont, nok is voltak korulotte. Miert nem valasztotta oket? ˛
Nem igaz, hogy Jézus körül csak zsidók voltak. Ott volt a pogány százados, a smáriai asszony, továbbá a pogányok apostolává is körülmetélt zsidó farozeust hívott el. A kérdés tehát továbbra is fennáll: miért csak zsidókat hívott el Jézus apostolnak?
Nagyon szellemes, de ez egy oriasi csusztatas.
Jezus azert valasztott zsidokat es halaszokat, vamszedoket valamint szamitastechnikahoz nem ertoket, mert azok voltak korulotte. Viszont, nok is voltak korulotte. Miert nem valasztotta oket?
Júdás intellektuális beállítottságáról nem beszélnek az evangéliumok, csak más tradíciók. Az "épp ezért" következtetés viszont mindenképpen szubjektív interpretáció. Hogy Júdásnak mi volt a moivációja, ezt csak az Úristen tudja, szvsz magának Júdásnak is csak sejtései lehettek.
Pál ugyan valóban civis Romanus volt, de attól még körümetélt zsidó volt. Ahogy a többi 72 tanítvány is. Tehát továbbra is áll az, hogy pappá csak körülmetélt zsidókat lehet fölszentelni.
A 72 nem volt apostol, az ő papi hatalmukról sehol nincs szó. Tehát az ő foglalkozásuk irreleváns. Júdás nem érte meg a húsvét vasárnapot, amikor Jézus átadta a bűnbocsátó hatalmat, tehát az ő foglalkozása is érdektelen. Ha Pál apostolságát ugyanolyannak tekintjük, mint a Tizenkettőét, akkor a papszentelés elengedhetetlen feltételeként azt kell mondani, hogy a szentelendő legyen:
férfi,
körülmetélt, azon belül
zsidó, továbbá
halász, vámszedő vagy sátorkészítő, valamint
ne értsen a számítástechnikához.
Jézus ilyeneket választott apostolul. Tehát másmilyen embert nem lehet pappá szentelni.
Kedves Kassis!
Nemo csupán arra akarta felhívni a figyelmedet, hogy az általad alkalmazott érvelést egy kicsit továbbgondolva, ma is csak körülmetélt zsidó férfiakat szabadna pappá szentelni...
monkey
Pontosan, dehát ezt soha senki nem tagdta:)))
Jézus is zsidó származású volt. Nem az identitásukat változtatta meg, hanem a leküket. Olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben, talán a harmadik fejezetben, hogy amikor Péter meggyógyit egy bénát, akkor is éppen a Templomba igyekeznek Jánossal. És a fiatal keresztény gyülekezet is eljárt a Templomba, nem vetette el ősei hitét. A kereszténység az ószövetség talajából kinyilt virág. Ószövetség-szövetség kötés Mózessel és a választottt néppel, Új szövetség-Utolsó vacsora, és kereszthalál, feltámadás
"az őskeresztény egyházban kétféleképpen válhatott pappá valaki:
- püspöki felszentelés által
- közvetlenül a Szentlélektől, ha hitvallása miatt börtönbe került, vagy vértanú lett"
Azt hiszem, ez utóbbi eshetőség bajosan alkalmazható a mostani érvényesség-vitában. A hitvallók vagy vértanúk csoportja nem dogmatikai, inkább egyháztörténeti vagy hagiográfiai (hithősök méltatása-beli) kategória. Idővel gondokat is okozott az ő nagy, de informális tekintélyük, s ez végül szabályozási szükséghez vezetett. Végső soron a hitvallók mint ilyenek kiszorultak a hivatali tekintélyek sorából.
"abból, hogy Jézus csak férfiakat választott apostoloknak, (SZVSZ) csak a püspökök nemi összetételére lehet következtetni, mert csak a püspökök tekinthetőek az apostolok utódainak."
Itt felmerül az a kérdés, hogy mit tett Jézus az utolsó vacsorán. A kincstári r.k. válasz szerint pappá szentelte az apostolokat. Lehet, hogy püspökké is (bár erre inkább a János-beli rálehelést vagy a missziós parancsot láttam felhozni), de ott az utolsó vacsorán bizony a papi jelleg az, amire a r.k. teológia hivatkozik. Ha tehát a püspökség szükséges nemi összetételére lehet következtetni az apostolokból, akkor szerintem a papokéra is.
Ezt Kálvin némiképp érdesebben így fogalmazta meg: "Látjuk, milyen állhatatosak a mi ellenfeleink. Amikor a bérmálást kérik rajtunk számon, az apostolokat püspökökként szerepeltetik, míg mikor a misét védelmezik, hirtelen megteszik őket közpapoknak."
"Tehát mindent egybevetve azt a mondatot hiányolom a RKE tanításából, amely egyértelműen kizárná a nők érvényes pappá szentelését." - Ezt én sem találom, és az ez ügyben elhangzott legújabb pápai állásfoglalás szerintem is csak a megengedettségről szól, bár igen határozottan. A magam protestáns fejével ezt úgy értelmezem, hogy János Pál nem akar "tévedhetetlenül" nyilatkozni, mert az beláthatatlan következményekkel járhatna, de a vitát azért rövidre akarja zárni. Láttunk már ilyet a Humanae Vitae körül.
"Igazából nem értem, hogy miért térnek ki az egyház vezetői az egyértelmű állásfoglalás elől, de ha ők nem foglalnak egyértelműen állást, akkor mi egyszerű laikusok sem foglalhatunk." - Főként hogy az érvényesség kérdése, amit valaki már említette, akadémikus vita. A teológusom találgathatnak, hogy ez vagy az a cselekedet "érvényes"-e, de a végső szót a történeti fejlődés fogja kimondani. (Prot. nyelvem nem mondja, hogy "Isten fogja kimondani," mert szerintem az egész kérdés téves alapon (szentségi papság) alakult ki.)
Nos te magad adod meg a választ. Azt irod, hogy Jézus csupán az apostolokat választotta ki, és ezek utódai a püspökök, akiket két másik püspök kézföltétele tesz azzá. Nos a püspökök birtokolják a teljesebb papi hatalmat, amit megosztanak a papokkal. Igy lesznek a papok is részesei Krisztus szolgálati papságának.
"Egyébként abból, hogy Jézus csak férfiakat választott apostoloknak, (SZVSZ) csak a püspökök nemi összetételére lehet következtetni, mert csak a püspökök tekinthetőek az apostolok utódainak."
Igy válnak a papok apostolutódokká. Apostolok pedig csak férfiak voltak.
"Igazából nem értem, hogy miért térnek ki az egyház vezetői az egyértelmű állásfoglalás elől, de ha ők nem foglalnak egyértelműen állást, akkor mi egyszerű laikusok sem foglalhatunk."
"A Katekizmus készítése során egészen nyilvánvalóvá vált és az egész földkerekségen, még a nem keresztények körében is sokféleképpen megnyilvánult a teljesen egyedülálló igény, mely megerősítette a Katekizmus rendeltetését, hogy a katolikus tanítás teljes és ép bemutatása legyen, melyből bárki megismerheti, hogy az Egyház mit hisz és ünnepel, hogyan él, és a mindennapjaiban miért imádkozik. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált a készséges akarat az együttműködésre azért, hogy a keresztény hitet, melynek alapvető és szükséges elemeit a Katekizmus tartalmazza, napjaink embere számára a lehető legalkalmasabb módon mutassuk be. A sok részegyház együttműködése hozta létre azt, amit az említett Fidei depositum apostoli konstitúcióban mondtunk: "ennyi hang egybecsengése kétségtelenül a hit `szimfóniája'".
Kelt Castel Gandolfóban, 1997. augusztus 15-én, pápaságunk 19. esztendejében.
II. János Pál pápa "
A katekizmusból pedig nemrég idéztem az egyértelmű állásfoglalást e kérdésben.
Vagy neked csak a dogmatika kézikönyv szava szent? :-)
Üdv.: AMonKEye
A VIGILIA kiadásában (1997) megjelent A DOGMATIKA KÉZIKÖNYVE című könyv 377. oldalán olvasható:
„Az egyház kitart amellett, hogy elvi okokból nem megengedhető, hogy nőket papszentelésre bocsássanak.” (VI. Pál pápa 1975 október 30)
Tehát a nők pappá szentelése nem lehetetlenség, hanem engedetlenség.
Lejjebb a következőket találjuk:
„… az egyháznak semmiképpen nincs hatalmában nőket pappá szentelni, …”
Ez úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy az egyháznak nincs joga a nőket megfosztani nőiességüktől (evilági irányultságuktól).
Ugyanezen az oldalon olvashatjuk a következőket is:
„Soha nem vallotta a katolikus egyház azt a felfogást, hogy a nők érvényesen pappá vagy püspökké szentelhetők.”
Abból, hogy én soha nem vallottam azt, hogy A DOGMATIKA KÉZIKÖNYVE két kötetes, még nem következik az, hogy ennek az ellenkezőjét vallottam volna.
Mindettől függetlenül ugyanezen kiadvány megemlíti, hogy az őskeresztény egyházban kétféleképpen válhatott pappá valaki:
- püspöki felszentelés által
- közvetlenül a Szentlélektől, ha hitvallása miatt börtönbe került, vagy vértanú lett
Egyedül a püspök szenteléshez kellett feltétlenül a szomszédos püspökök kézfeltétele.
Egyébként abból, hogy Jézus csak férfiakat választott apostoloknak, (SZVSZ) csak a püspökök nemi összetételére lehet következtetni, mert csak a püspökök tekinthetőek az apostolok utódainak.
Tehát mindent egybevetve azt a mondatot hiányolom a RKE tanításából, amely egyértelműen kizárná a nők érvényes pappá szentelését. Igazából nem értem, hogy miért térnek ki az egyház vezetői az egyértelmű állásfoglalás elől, de ha ők nem foglalnak egyértelműen állást, akkor mi egyszerű laikusok sem foglalhatunk.
Nemtom, hogy fogalmaztak Rómában. Biztos, hogy nem "érvénytelenítették", mert olyat nem lehet csinálni, legfeljebb, ahogy Robi mondta, deklarálták, hogy "az egyház tanítása szerint eleve érvénytelenül kísérelték meg fölvenni az egyházi rend szentségét". De mondom: nem láttam a dokumentumokat.
Robi: amit állítasz, az továbbra sincs teológiailag bizonyítva.
Szerintem azért kellett határozottan kijelenteni, az érvénytelenséget, hogy kétség sem merülhessen fel ez irányban.
Amint az előbb irtam, nők érvényesen a jelenlegi szabályok szerint nem vehetik fel ezt a szentséget. Igy hiába végzik el rajta a szentelés elemeit, (krizmával való megkenés, püspök kézföltétele, Szentlélek lehivása..) mivel nincs meg a képessége ahoz, hogy érvényes legyen, igy nem is lesz azzá. Ugyanis nem teljesiti a jog követelményeit.
