Ha ezt meg merik csinálni velünk, én megalapítom a Visegrádi Uniót, aztán akkor leshetnek mikor lesz egységes kontinens, meg hasonlók! 2006-2010, ehhez egy rinocérosz arcbőre is kevés! Fuj de utálom a hitegetést.
Hát elég ciki a két népszavazás végeredménye, pedig a média mindkét országban EU-párti volt.
Aztán a dánok utasították el az Euro bevezetését, mindenki őszinte megdöbbenésére.
Szerintem az angolok következnek...
Na csak nézz utána, azok az EU-n kivüli országok, amelyekben erősödik a jobboldal, mint Svájc, vagy Norvégia, azok eleve be sem akarnak lépni az EU-ba. Pedig ezeket nem öt év, de öt perc alatt is szivesen bevennék...
Igazad van. Szerencsére van időnk, bőven! :-)))
Bocs.
Umberto Bossi a Nyugat Szovjetuniójának nevezte az EU-t.
Igaz, oda is csak belépni volt könnyü, a kilépés már kicsit zürösebb eset volt.
De csak annak ám, aki eleve kinn van. Én úgy hallottam, hogy a millió ilyen-olyan EU szabály között egy árva sor nincs arról, hogyan léphet ki az a tagország, amelyik esetleg meggondolta magát. Szóval nekünk se ártana jól megrágni, egy kicsit hosszasabban fontolgatni a dolgot...
Persze ha Umberto Bossi és Haider után tovább erősödik a jobboldal az EU-ban, akkor elképzelhető hogy ez az egész csatlakozósdi lekerül a napirendről.
De mindegy, az EU-n kívül is van élet...:-)))
Nos, az EU-ba akkor vesznek be minket, amikor a tagországok politikusai ezt meg merik kockáztatni. Le lehet zárni a csalatkozási tárgyalások valamennyi fejezetét akár '03-ban is; meg lehet állapodni a végleges dokumentumban, boldogan lengethetjük azt összes kezeinkben, mindez önmagában nem ér és nem jelent semmit.
A fő probléma a döntési időtávokban és az optimalizálás szakaszaiban rejlik. Tudhatja egy átlagos Eu-politikus, hogy hosszú (1-2 évtizedes) távon mennyire jó és gazdaságos dolog felvenni minket (szlovénokat, cseheket stb.), ezt a tudást nem ülteti át közvetlen döntéssé, mert neki nem ilyen hosszú távra, hanem a maga 4 (5) éves ciklusainak a végére kell optimalizálnia. Az átlagos politikustól eltérően az átlagos választó ugyanis igencsak hajlamos arra, hogy afféle szegény rokonként tekintsen ránk: olyanra, aki azért jön, hogy kapjon — márpedig amit mi az EU-tól kapni remélünk, azt bizony neki (a választópolgárnak) kell kifizetnie. Tehát amíg vmely országban erősen felvételellenes a hangulat, addig ott nem írnak alá nekünk, mert azzal szavazatokat vesztenek a köv. választáson.
Így hát felvételünk valószínű időpontját 2006–2010 közé saccolom: függetlenül attról, hogy nálunk ki lesz éppen kormányon.
Olvasom, hogy Günter Verheugen ( EU bővítési biztos ) már 2005-ről beszél, mint a lengyel belépés reális dátumáról.
Minden fogadást állok arra, hogy szeptemberig minket is tájékoztatnak hogy felejtsük el a 2004-es csatlakozási dátumot.
Nem emlékszem pontosan, az Antall-kormánynak mikorra is ígérték felvételünket?
A mesebeli szamár jut eszembe. Ráerősítik a málhát a testére és a hátára ül egy dagadt ember, egy hosszú bottal a kezében. A bot végén egy sárgarépa himbálózik, melyet a szamár elé tart. Szerencsétlen füles csak üget előre abban a hitben, hogy minden lépéssel közelebb kerül a hőn áhított répához. De nem. Már több mint tíz éve cipeli a ráakasztott súlyt, szegénykém mindenben meg akar felelni utasának. Némán tűri az oldalba rúgásokat, a kapca rángatását, és tulajdonképpen elkezd kételkedni, hová is viszik?
Mesélnek neki dús legelőről, friss forrásvízről, mely az út végén várja. De már szöget ütött a fejébe, hogy egyre fáradtabb, kiábrándultabb, minden lelkesedését elveszítette, lefogyott, csupa csont és bőr, és elkezd gondolkodni azon, amit máshonnan hallott. Hogy a vágóhíd is ebben az irányban van…
Előbb-utóbb megmakacsolja magát, leveti a ráakasztott felesleges terhet és elindul a saját feje után. Hogy jobban jár-e, nem tudom.
