Ne haragudj, de ti se vagytok százasok. Ezek után a férjed a nevét adja a vállalkozáshoz? Tisztában vagytok vele, hogy anyagi és büntetőjogi felelősséggel tartozik mindenért? Nincs annyi eszetek, hogy megkérdezzen egy kívülálló szakértőt, miképp szabadulhatna meg az egésztől, netán beballagjon az APEH-hoz (bocsi, NAV), és visszadja, amit kell? Tudod, ki tenne szívességet ezeknek úgy, hogy még a bokáját is megütheti...
Egyébként ami nálunk megy most, az újabb húzás, férjem nevén van anyuci vállalkozása. Akarata ellenére könyvelő anyuci megcsinálta neki az adóbevallást. Férjem mondta hogy kéri a vállalkozóit, hogy le tudja adni. Semmi válasz. Felhívta a testvérét hogy mi lesz, jó, beviszi neki valamelyik nap a munkahelyére. 2 hét után felhívta a férjem, hogy akkor mi van, erre a válasz, hogy anyucika üzeni, ne aggódjon, meg fogja kapni. Jó, rendben, ezzel nincs is gond, de akkor minek kell s*gget csinálni a szájából, hogy behozza valamelyik nap??? Miért kell egy ilyen kis csip-csup ügyben is hülyének nézni a férjemet? Én már látom megint, hogy készülnek valamire, ez megint valami hátbaszúrás lesz, érzem. De nem gond, el lehet ezt intézni máshogy is.
Egyébként az újabb "hadicsel", amit kitaláltak (tulajdonképpen csak a normális emberi viselkedés, de ez rájuk nem jellemző) hogy amikor a szent család valamelyik tagja összefut a városban a férjemmel, akkor köszönés után fapofával továbbmennek. Ez az újabb "büntetés", hogy azok után amit művelt anyucika a gardedámjával a s*ggében, most nemállnak szóba a férjemmel. Pedig eddig tök normális dolog volt, hogy elhordtak mindennek mindkettőnket, zaklatták a rokonaimat, stb., utána meg mikor összetalálkoztak az urammal, akkor úgy leálltak cseverészni, mintha a világon minden a legnagyobb rendben lenne.
Mi már csak el akarunk innen menni, és egy új normális életet kezdeni.
Nagyon szomorú amit leírtál :( És ez a baj igazából, nem az, hogy valaki nem bír együtt élni az anyósával, vagy hogy nem tudja elviselni, hanem hogy minidg kicsapódik a dolog a kapcsolatokon, két ember kapcsolatán, akik szeretik egymást. Talán segítene, ha legalább te kimennél külfüldre dolgozni, egy kis távolság és egy kis plusz pénz megváltoztatná a dolgokat, aztán meg mehetne a barátnőd is, már ha van lehetőségetek kimenni.
Én nem értem az ilyen embereket abszolút, nálunk, a mi családunkban alap dolog, hogy minimum anyagi szinten támogatjuk egymást, főleg szülő a gyerekét. Hogy képesek emberek ennyire önzőek lenni, eszükbe sem jut hogy a saját tulajdon gyerekük éhezik e? Hogy hiányt szenved e? Sőt, hogy boldogtalan?
Nálunk is ez megy a férjem oldaláról, semmit nem kapott, sőt, ami őt illette, azt is elvették tőle. Ezzel nincs is gond, mert szerencsére megvagyunk, de az a rengeteg zsarolás, és szemétkedés, ami ezzel járt, az kitörölhetetlen, és a kapcsolatunkra is rányomta a bélyegét. Sokszor álltunk ott mi is, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, bár mindezek után, még ha így is lenne, a férjem azt mondta hogy soha többé nem menne oda vissza lakni közéjük.
Remélem megoldódik a problémátok, bár ez a zsarolósdi nagyon el tudja durvítani a helyzetet, ebből kellene először is kiszállnotok valahogy :/
Hadd hozakodjak elő én is a mi szappanoperánkkal, ha már csak egy ember is okul belőle és meg tudom jobbítani a jövőjét, megérte. Illetve kíváncsian várom a kívülállók, elfogulatlan objektív véleményét is.Szóval anyósom: sosem kíváncsiskodott, sosem pofázott bele olyanba, hogy miért középen nyomjuk a fogkrémes tubust, vagy hány percig főzzük a tojást. Nem. A közhelyes és szánalmasan tipikus anyósszindrómák nálunk kimaradtak. Ellenben van egy csúnya árnyoldala is. Kellemes olvasást kívánok.Idén 15 éve, hogy összejöttem a párommal. Ő akkor egy szolíd, de vonzó végzős diáklány volt, én meg egy 26 éves későnérő "kamasz". Ő érettebb volt a koránál, én meg előtte szabadultam fel egy csomó zárkózottsági családi kötelem alól, tehát nálam a késő huszonévek teltek úgy, mint más fiatalnak mondjuk 18-25-ig. De mi zsák és a foltja voltunk. Mielőtt összejöttem a lánnyal, az anyját már ismertem, harsány ordibálásáról, örökös feszült karattyolásától volt hangos a környékünk. No mindegy, nem hittem a "nézd meg az anyját..." kezdetű közhelyben, no meg a szerelem mindent visz :)Ekkor még (ma már nem sajnos) mi jóval tehetősebbek és ezáltal lazábbak voltunk, mint az ő családjuk. Ugyan a szülői házban laktam én is, de jól menő cégünk volt, nekem álomautóm, szerettem a 'dolce vita'-t. Ezek az előzmények fontosak a történethez. Anyósom hamar megszokta, hogy a lányát nem kell támogatnia, mert a hülye (kis sznob) vőjelölt úgyis mindent fizet, ha programot, nyaralást stb.. akar. Nekem sem esett nehezemre, mert szeret(t)em őt, anyós viszont sokszor hozta a lányát kényelmetlen helyzetbe, mert a lány nagyon nem az a fajta nő volt sosem, hogy kihasználja az embert. De végzős diákként nem volt keresete. Ellenben otthon nálunk mindig 110C-on forrt a levegő. Állandó konfrontációk, ordibálások, cirkusz, részeges nevelőapa stb. Sokszor én adtam neki a házunkban egy külön csendes szobát, hogy a vizsgáira tanulni tudjon.Az anyjával annyira nem jöttek ki jól, hogy két év járás után, 19 évesen kérte, hogy hadd költözzön hozzám. Az anyjának nem tetszett, de mi eldöntöttük, a lány jött. Hosszú ideig nem volt munkája, de nekem ez nem volt gond (akkor). Aztán amikorra lett munka, a lány is maximálisan tisztességes volt velem így anyagiak terén is. A párom egyetlen baja, hogy képtelen a társas együttélésre, alkalmazkodásra, így elég hamar unszolt, hogy a szülői házból is menjünk el. Holott átalakítottuk a szülői házat külön lakásokká, tehát zavartalan és szeparált életünk volt. De pár évre rá összehoztuk a saját kis házat is. De ezt is csak én (iiletve apám segítségével). A páromnak csak munkabér jövedelme volt, tehát esélytelen lett volna bármi beszállás, meg előtte vett magának újautót, amit törlesztenie kellett. Aztán szépen éldegéltünk a saját vackunkon, amikor az anyós előhozakodott a farbával, hogy van egy valag hitele az ő házukon, a párommal vegyenek fel hitelt közösen, abból anyós kiváltja a dolgait, a párom az autóját, csinálnak neki ott, annál a háznál egy üzlethelyiséget (mert ő közben kitanult egy másik szakmát, melléktevékenység végett), majd anyós az ottani tetőteret beépíti, kiadja és az egész hitelt abból fizetik. A párom is megszabadulhat a kocsihitelétől és még a helyisége is meglessz. Szép és csábító, de ismervén anyósom szeleburdról való származását, én azt javasoltam a páromnak, hogy külön kellene hitelszerződéseket kötni, és az övét inkább tegyük a kisházamra és ott helyiségezzünk. De az anyja annyira manipulatív és erőszakos, hogy sajnos az alapfelállás valósult meg. (Én ott hibáztatom magamat, hogy nem voltam sokkal erőszakosabb és végülis hagytam, hogy így alakuljon.) Tehát felvettek mondjuk 11,5M, ebből a páromra ment kb 2,2, anyósra a többi (hitelei kiváltása stb). Az volt a feltétel, hogy addig felesben fizetik, amíg a házrész el nem készül és ki nem adják. Anyós elqrta a pénzt, az adósság maradt, a párom pedig fizetheti a hitel felét tovább is. Tehát kb a páromnak kellett volna az elhasznált pénz arányában fizetni kb 15-16e/hó, ellenben anyóspajtás 40-et szedett be (!!!) Addig nem is szaroztam ezen, amíg, nálam is nem ütött be a szar és nem lett egyre rosszabb a cégünknek és a mellette lévő vállalkozásomnak. Sajnos lecsúsztam, (közhely, de a válság hatására) és a kicsi házunk rezsije is sokszor megoldhatatlan gondokat okozott. Én kiveszekedtem anyósból, hogy számolják újra a fizetnivalókat. Ezt egy, azaz egy hónapig tartották, utána nem. Sajnos a párom a mai napig úgy éli ezt meg, hogy nem volt/nincs más választása. (Az anyja kegyetlenül erőszakos, a párom meg, bár sok tekinteben nagyon haragszik az anyjára, mégis függ tőle, manipulálható az anyja hülye természete által.)Sajnos nálunk, a mi családunkban is lettek hitelek, mert a céget meg akartuk menteni apámmal, testvéremmel. Tehát mi is beleléptünk a szarba. Annyira nem tudtunk mit csinálni, a párom fityingjei és az én kiszámíthatatlan vergődésem, hogy végül a kis ház eladása mellett döntöttünk (mindannyian) és visszaállítottuk azt az állapotot, ami előtte volt. Újra itt, a nagy házban, külök lakrésszel. Nekem is kevés a bevételem, de azt itthon állítom elő, ami az egykori családi vállalkozásunk maradványából kijön. Ami a tanulság, nagyon sokat ártott a kapcsolatunknak anyós hitelkavarása és a mai napig is. Anyósom érzelmi zsarolja a lányát, hogy miatta fogják elálverezni a házukat, ha nem fizet bele eleget. A kis üzlethelyiséget sem a párom használja, hanem anyós kiadja időnként bérlőnek és onnan is szedi a sápot. A párom utálja, hogy itt kell laknunk, de közben ő is tehetetlen. A svájci frank az egekben. A párom időközben munkahelyet váltott, mert unta a főnökei kicsinyes dolgait. (A tanult szakmájában dolgozott, hazai viszonylatban korrekt fizuért, mármint ha az anyóshitelrészt nem vonjuk le. A főnökeinek tényleg voltak hülye dolgai, de a párom is konfrontáció és a megbeszélés helyett a megfutamodást választotta és elment egy sokkal szarabb, megalázóbb munkakörbe, jóval kevesebb pénzért. Itt ugyan a kollágák és a főnökök normálisak, de a bele lóg ki, annyit dolgozik és mondom, kevesebbért.) A melléktevékenységét nem tudja gyakorolni stb stb. Gyakorlatilg el vagyunk lehetetlenülve. A visszarendeződésünk 3 éve volt, de két éve majdnem szétmentünk. Persze, frusztráltak vagyunk mindketten. Ő az anyja miatti tehetetlenség, kis pénz, örök hullafáradtság miatt és, hogy itt kell lakni, én meg amiatt, hogy nem tudok én sem kitörni ebből a bűvkörből. Sajnos, lúzerség ide, felnőttfelelősség oda, annyira szarul megy minden, hogy én is csak vegetálok. Itt a ház fenn van tartva, tehát a páromnak nem kell beleadni, ő csak a kajába kell beszálljon és nyögi az anyja erőszakterhét. És nem áll a sarkára, inkább a kapcsolatunkba ágyazódott be egy fagyosság és feszültség. Ha bárki jót akar magának, NE szövetkezzen szülőkkel, anyósokkal pénzügyi tranzakciók tekintetében! Az egykori gyönyörű életünk helyett csak egy sajgó nagy seb maradt...
És akkor az idei év öngólja kedves anyósomék részéről: az esküvőnk előtt, aki nem olvasta volna a mi kis szappanoperánkat, annak írom: miután a telefonba beleordibálta az elmebeteg a férjemnek, hogy azonnal le kell mondania az örökségről, alá fogja írni a papírt, és a kocsit is átírják a nevéről (milyen kár, úgy élveztük fotózgatni és küldözgetni nekik a gépjárműadós csekket és levelet), másnap már itt álltak előttünk a "küldöncök" a kocsival, a papírokkal, hogy azonnal alá legyenek írva. Erre a héten a postaládánkban ott kuksol az önkormányzatos levél a gépjárműadóról, ugyanúgy a férjem nevén, fizessen 30e Ft-ot. Kérdezem tőle, mi ez? Nem írtad alá a papírt? De igen. Önkormányzatnál mondja az ügyintéző, hogy ez biza még a férjem nevén szerepel. Felhívta az öccsét, hogy küldjék már el legyenek szívesek az aláírt papír másolatát, hogy be tudja vinni az okmányirodába, és vigyák már be ők is, ha már ilyen sürgős volt, hogy fél éve nem csináltak semmit. Erre a válasz, hogy hát ők azt várják, hogy legyen vevő az autóra, és ne kelljen kétszer írni a papírt, meg fizetni ugye. Tessék. De ide tekerni kellett a kocsival, párban persze, hogy rögtön írja alá a papírt a férjem, félórás szentbeszéddel, max hangerővel körítve. Ezért, hogy fél év után is nekünk jöjjön a papír, és nekünk kelljen küldözgetni a csekket. És ha a férjem olyan gerinctelen lenne, mint ők? És odamenne, hogy akkor ő igényt tartana a nevén szereplő gépjárműre? Akor lenne nagy óbégatás...
Na mindegy, szóval az a lényeg, hogy cirkusz az mindig legyen. Soha, semmit ne intézzünk normális emberek módjára, hanem első haragból felindulva, a lehető legnagyobb önégetéssel.
Nos, nálunk elérkezett a férjem születésnapja. Ezután az óriási cirkuszolás után nem gondoltuk volna, hogy bármelyik rokona is veszi magának a bátorságot és felhívja. Egész szombaton csörgött volna a telefonja ha nem kapcsolja ki. Először a nagyanyja, aki az esküvőnk előtt belső parancsra felhívta, hogy dolgozik e a következő hétfőn, majd szónélkül kinyomta a telefont (a munkahelyén akarták aláíratni vele az örökségről lemondó papírt, és mellékesen cirkuszolni is), majd amikor a férjem felhívta az anyját, és az lehordta mindennek, gyilkostól kezdve, ahogy már említettem, a nagymama, még 5perc sem telt el, de már hívta is a férjemet, hogy hogy beszél ő az anyjával, mit képzel magáról.... Aztán mikor a 2. hívásáa is sikertelen volt, akkor érdekes módon, nem sokkal később a férjem unokaöccsének jutott eszébe felhívni. Hát nem meglepő? Majdnem egyszerre jutott eszükbe felhívni. A férjem ekkor mondta azt, hogy jólvan, elég volt. És kikapcsolta a telefont. Ettől függetlenül el volt képedve, hogy gondolhatják komolyan, hogy a történtek után csak úgy felhívják a szülinapján? Csak tátogott kikerekedett szemmel. Végülis, eddig is így ment, anyuci nekiment, tépte a haját, aztán egy hónap múlva csodálkozva kérdezte tőle, hogy "akkor hozzánk be sem jössz?" Végülis, én mindig mondtam, hogy akivel mindent meg lehet csinálni következmények nélkül, azzal meg is fognak csinálni mindent, amit csak akarnak.
A kedves mamának és az unokaöcsinek is meglett volna a lehetősége hogy ünneplősdit játszanak: az esküvőnk. Küldtünk meghívót. De nem, inkább anyucika háta mögé álltak, fél lábbal a s*ggében, és onnan támogatták a nagy cirkuszi előadást. Akkor most mit várnak? A férjem öccse is vígan leállt a piacon cseverészi a bátyjával, mintha mi sem történt volna, mintha nem ő vezette volna ide a keresztapjával akocsit, hogy aláírja aférjem a papírokat, és nem ő mondta volna, hogy "most minden rosszabb miattad". Ezek a dolgok ilyenkor el vannak felejtve. Érdekes.
Sziasztok! Van itt minden, ahogy látom. Én nem is akarnék mások életébe okoskodni, de azt el kell mondanom, hogy hála égnek én nagyon jól megvagyok az anyósommal. és amiben csak lehet segít! Mindenkinek ilyen anyóst kívánok!
Kedves Bubu, talán ezt már nem olvasod el, én még csak most olvastam a problémádat. És vele némelyik kommentet is, amik tényleg nagyon kemények. Nekem is rengetegszer mondták ezt, köztük az anyósom is, hogy fiatal és tapsztalatlan vagyok, és ugyanilyen rosszul esett. Én nem szeretem ezt hallani, és mondani sem, bár van akire igaz. Én ugyan ilyen szerelmes voltam/vagyok a férjembe, mint te a párodba. 18 éves voltam, maikor összejöttem vele, ennek már hét éve. Viszont én anno pont fordítva láttam a dolgot mint te, pedig ezerszer rosszabb dolgokkal kellett megküzdenünk az anyja miatt, mint neked, már akkor az elején. Én abban nőttem fel gyermekkorom óta, hogy olyan emberek vettek körül, akik erőltették a kapcsolatukat olyan rokonaikkal, akiket a hátuk közepére nem kívántak. Az anyámtól kezdve a sógornőmig, mindannyian olyan lelki/mentális sérüléseket szereztek az anyósaik miatt, mert a nagy szerelem miatt erőlködtek, hogy kell a jó kapcsolat, ami már visszafordíthatatlan. És nagyon sokszor a gyerekekre is kihatott. Én mindig inkább úgy láttam, hogy hiába szeretem, imádom azt a férfit, egy-két-három évig fáj ha elhagyom, de aztán elmúlik. Viszont ha azanyja tönkreteszi az életünket, na az sosem múlik el. És ha visszaolvasol itt, sok nő ír középkorúak, a tönkrement házasságukról, az anyós miatt. Nekem eszem ágában sincs azt mondani, hogy hagyd el a párodat, dehogy hagyd! Viszont az a helyzet, hogy ha összeházasodtok, igen is kérheted tőle, hogy kevesebbet foglalkozzon a mamával, és legyen szigorúbb vele. Engem a "mégiscsak az anyám" szöveggel ki lehet kergetni a világból. Az ember ezt nem választhatja meg, nem is kérte, csak kapta. És miért tartozik hálával olyasmiért, amit gyakorlatilg ráerőltettek?! Egyik nő sem azért szül gyereket, mert hogy jajj de jó lesz annak a gyereknek, hogy élhet, hanem önmaga miatt, az ösztönei miatt, és mert milyen édes egy kisbaba, stb. Ha együtt éltek, akkor van egy közös életetek. Ha erre rád kihat az ő anyjának a hülyesége, akkor akkor a közös életetekre hat ki. Te egy ideig eltűröd ezeket a dolgokat, de majd amikor babátk lesz, és te alig várod majd hogy a férjed hazaérjen, és átvegye kicsit, hogy pihenhess egy fél órát, és a mama meg elrángatja valahová, ahová oda sem megy, akkor sokkal, de sokkal nehezebben fogod venni ezeket a dolgokat. Ezt mi is nagyon sokáig csináltuk, én tűrtem, és tűrtem. A férjem úgy járt haza látogatóba mintha én nem lennék, azok után, hogy az anyja lekurvázott, és lekurvaanyázott. Ez olyan megalázó volt számomra, hogy azt elmondani sem lehet. Én nem kértem tőle hogy ne menjen haza, csak hogy húzza meg a határt, vagy pedig válasszon hogy mit akar, engem, vagy az anyját, mert ez így nem igazán fer dolog. 6 évig kínlódtunk emiatt. Senkinek nem kívánom. Éjszakai pánikrohamok, fulladás, gombóc a torokban napokig, fejfájás 24 évesen.....és így szüljek gyereket? Nem. És ezt ő is belátta végül. Tudod, a legjobb ilyenkor a mérlegelés. Sokan azért ápolgatják a kapcsolatot olyannal akit utálnak, általában rokonnal, mert bele van vésve a fejükbe, hogy tartani KELL a kapcsolatot, és mert el sem gondolkoznak, hogy mi van ha...? És hogy miért, ez nekem miért jó? Mikormi össze költöztünk, a férjemet csak akkor hívták, ha cirkuszolni akartak. Nem volt nehéz a mérlegelés, mi lesz velünk, ha nem tartjuk a kapcsolatot? Rengeteg idegességtől, és feszültségtől szabadulunk meg. És semmi mást nem tudtunk felhozni. Érdekes, nem? Most már remekül megvagyunk. Pedig rengetegszer akartunk szakítani. Ti mit veszítenétek a mama nélkül? A párod mit veszítene? A testvérei mit veszítettek, akik nem tartják vele a kapcsolatot? Gondoljátok át egy kicsit, mert mi is vártuk a nagy égi csodát, hogy egyszer csak minden olyan jó lesz, de a dolgok csak rosszabbak lettek, míg már a kapcsolatunk is kezdett rámenni. Egyébként irigyellek téged, amiért "csak" ilyen problémáid vannak az anyós jelölttel, tudom ez nem vigasz, de nekem ezerszer durvább volt. Rám olyanokat mondott, mikor még nem is ismert, hogy a fia csak azért jár hozzám, hogy "legyen hová tennie a farkát", és még sorolhatnám. Egy kapcsolat nem szólhat arról, hogy az egyik fél mindenben enged, a másik meg semmiben. Erre megoldást kell keresnetek, ne várjátok meg, míg egészségügyi problémáitok lesznek pl. Tew megérted azt, hogy a párodnak ez ffontos, de neki is értenie kell, hogy neked meg ez így rossz. Őszintén remélem hogy megszabadultok tőle, mert ő már csak öregedni fog, az pedig mint tudjuk nem "okosodással" jár :/
Én a magam részéről lezártam a témát,elfogadom mindenki véleményét,de szerintem Ti sem menekültetek el igaz szerelem elől,mert azt az ember érzi,ki az,aki a lelkének egyik fele,aki mellett az egész életét el tudná képzelni.Ennyi.Sziasztok.
Mit nem értek én?Úgy gondolom,a felfogásommal nincs probléma,sorok után ítélni viszont nem az igazi,hanem látottak és tapasztalatok alapján.Ami a párom robbanását illeti,Ő inkább meghunyászkodik,mintsem veszekedjen velem,és tisztelem is emiatt,a megértésem viszont ott él bennem,hisz ha nem érteném meg,valószínű el akarnám választani az anyjától,amit sosem fogok tenni.Megértem,hogy az anyja,és kész.Ami a menekülést illeti,a szüleim és családom is azt mondta,hogy fogd meg ezt a fiút,mert ilyet sose találsz,és ami anyósom illeti,nem kizárt csak túl dramatizáljátok,egyébként elbeszélgettem édesanyámékkal,őszerintük csak szimplán buta,falusi asszony és nem szefós.
Sajnálom,hogy nem érted meg amit írunk.Fiatal vagy és tapasztalatlan.Tele élet igenléssel,ami nagyon jó!De...
Itt kezdődnek a bajok,mert te azért fordultál ide tanácsért,mert érzed,hogy valami nem stimmel.Hidd el,hogy már korunknál fogva is megéltünk nagyon-nagyon sok mindent.
Az igaz szerelmet,a párunk megtalálását,anyós-após problémát,tragédiákat,örömöket,boldogságot,csodákat (mert vannak!).
Azt is tudom,mert már átéltem,hogy ha neked nem lenne kétséged a jövőtökkel kapcsolatban,akkor nem fordultál volna ide tanácsért.Vakon repűlnél a jövőtök felé,és semmi és senki véleménye nem érdekelne.
Amúgy a robbanás nem anyósodnál várható,ha nem a párodnál,és az életed mint egy kártyavár fog összeomlani.Hiszen 14 évig otthon élt,és minden alapot otthonról hozott.Ami nem biztos hogy baj,hiszen van tartása,erkölcsi értékrendje,képes a szeretetre és ragaszkodásra.A baj az,hogy te nem tudod elfogadni azt,amiből ő érkezett.
Az évek múlnak,a szerelem átalakul és ha nincs megértés,szeretet,elfogadás,tisztelet a másik iránt,akkor megette a fene az egészet.
Sok boldogságot kívánok neked az életben,de most is csak azt tudom mondani,hogy menekülj saját érdekedben.
Ja rosszul emlékeztem.Nem a szülők elhalálozásáról volt szó nálad,na de akkor joggal írtam le,mi lesz,ha anyósom elhuny,kire marad a kislány,aki akkor már ugye felnőtt nő lesz,de ugyanúgy képtelen lenne bármit is megcsinálni.:SSS
Köszönöm a hosszú sorokat,rendkívül érdekes a témához való hozzáállásod és a gondolataid is egyaránt.Mindenképpen megfogadom,hogy babatervezés előtt a genetikai vizsgálatot be fogom iktatni a párommal.Ez a minimum.Nem tudom,hogy mennyire költséges,de nem érdekel,a lényeg,hogy egészséges utódot hozzak világra. A 19 éves ifjú fivérről..: nem tudom,hogy gyógyszerkezelésben részesült e,vagy csak szimplán egy rossz csont lett,és exkluzív nevelésben részesült.Nem tudom.Mindenesetre nagyon a témán vagyok,hogy meg tudjam,kinek van még a kislányon kívül bármiféle fogyatékossága szellemileg,de fogalmam nincs,hogyanis kérdezhetnék rá,anélkül,hogy gyanússá váljak.Mármint érted,mire gondoltam.A kislány... az viszont igen megrázó élmény,és valóban igaz lehet,ha az édesanya-édesapa elhuny,nekem és a páromnak kellene vigyázni a leányzóra?Akkor nekünk semmi életünk nem lesz,ugyanis a kislány semmit nem tud magától megcsinálni,pisilni is úgy kell elvinni,étkezni is nehezen tud,ráadásul a nap 24 órájában vele kell lenni,mert pakolászik,elvisz valamit egy másik helyiségbe,ilyenek.Nem akarok gonoszkodni,Isten is, és párom bocsássa meg ezt nekem,de nekem az a kislány púp a hátamon lenne.:( Én 2 gyereket szeretnék mindenképp az életembe,elég lesz őket gondozni,még akkor szenteljem a beteg sógornőmre az életem 24 órában? Én akkor hogy fogok dolgozni járni?Vagy a párom?Egy ember nem kereshet 3 emberre,nem tudunk úgy megélni. Most kiakadtam.Tudom,tudom,hogy gonosznak tűnök!!! Azt hiszem,most inkább nem is írok többet! Viszont várom még válaszod borzimorzi!Jó veled csevegni,legalábbis én sokkolódok...
Aha. Hát, ezt a témát nem könnyű felhozni, az már igaz. De meg fogja érteni, ha igazán szeret. Azt nem merem tanácsolni, hogy ültesd le ide a topic elé, mert hiába a névtelenség, esetleg úgy érezné, ki lett beszélve a családja. Pedig ebben a fajta kommunikációban pont az a jó, hogy "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". És senkinek sincsen arca, neve, lakcíme hozzá. De te ismered, a te párod. Hátha így is megoldható.
Azt felelős jövendő szülőként mindenképpen meg kell értenie, hogy egészséges gyermeket szeretnél, nyilván ő is . Márpedig akkor a genetikai szűrés igencsak ajánlott. Még akkor is, ha csak valamelyik nagyszülő volt pszichiátriai beteg vagy effektíve genetikailag sérült. De így, hogy közvetlen felmenő, az anyja, és közvetlen rokon, a kishúga... Így pláne abszolút indokolt.
Nézd, pl. a Down-kórt már lehet szűrni egész pici embrión is. 44 éves barátnőm van, aki úgy vállalt gyerket, hogy ab start stimulálták, aztán leszívtak egy csomó petesejtet, amennyit csak tudtak, megtermékenyítették őket, és amikor már kis sejtcsomók voltak (70-100 sejt), akkor kivettek mindegyikből egy sejtet és megnézték genetikailag. Még más genetikai defektusokra is szűrték, csak már nem tudom, mikre. Kettő embrióból való sejt volt abszolút egészséges. Azokat, amelyekből ez a két egészséges sejt lett leválasztva, beültették neki és egészséges ikrei lettek. Szeptemberben iskolába mennek.
Gondold meg, 40-hez közel nem lehet egy Down-kóros gyereket kockáztatni, hiszen túl fogja élni a szüleit, és akkor ki fogja gondozni? Így egészséges gyerekek lettek.
De az is lehet, hogy csak túlaggódjuk, és a genetikus szakorvos megnyugtat, hogy minden OK, a férjed nem hordozza, bármi is az. Hát nem jobb 9 hónapig vígan lenni, mint 9 hónapig körmöt rágni meg görcsölni?
De bocsi, most már tényleg vacsi, mert mindjárt itthon a Zuram, és éhes lesz. :-)
Nézd, én megértelek. Ha valaki egy rossz szót szólna előttem az Uramra, nem sok maradna az illetőnek a gigájából. :-) Pontosan tudom, milyen az, amikor az ember ráismer saját lelke másik felére, aki mindenben kiegészíti. Aki neki született. Ilyen leginkább csak egy van, és a legtöbb embernek nem sikerül megtalálnia. Azt nem tudom, hogy mindenkinek megvan-e valahol a másik fele, és azt sem, hogy esetleg vannak-e kivételek, akiknek két ilyen tökéletes párjuk is létezik a világban. Utóbbira még nem láttam példát, az biztos. De azt tudom, milyen az, amikor az ember rátalált, hozzáment, és vele él. 15 éve vagyunk házasok, ennyi idő alatt sok hibánk is kiderült. Egyikünk sem hibátlan, no. De valahogy a hibáink is kiegészítik egymást. Ez nagy áldás, és bolond lennél lemondani róla!
Hanem ez az az "intézet"... Csak nekem gyanús? Nagyon sok olyan pszichiátriai betegség is van, amire gyerekkorban csak azt mondja a laikus rokonság, hogy "rossz a gyerek". Az sem sok jót ígér, hogy "különösebb gond nincs a 19 éves fivérrel". Izééé... Akkor ugyebár valamilyen gond azért van? Mi a betegség pontosan és milyen gyógyszerrel tartják karban? Jó lenne azért, ha ezt kiderítenéd, akkor már el tudsz indulni. Pláne írod, hogy az anyjára hasonlít, az ő természete. Ne hari, de nekem ebből az jött le, hogy bizony a jövendőbeli anyósodtól alighanem valami rosszat lehet örökölni.
Szerencsés esetben a kedvesed egyáltalán nem örökölte, recesszív módon sem hordozza. De ennek megállapításához rendes, genetikai szakorvosi vizsgálat kell. És sok pontos információ, teljes családi anamnézis, a közvetlen egyenesági rokonok s lehetőség szerint a felmenők bajainak pontos ismerete, mielőtt gyereket vállalnátok. Szerintem. Persze, érdekes játék a genetikai rulett is, csak én nem játszanék olyat, és másoknak sem ajánlanám...
Ha igazán szeretitek egymást, ez nem lehet gond. A genetikai vizsgálatok is megvannak pár hónap alatt. Aztán eldöntitek, hogy házasodtok-e, gyereket vállaltok-e. Ismerek gyermektelen házaspárt is, akik boldogok, mert szeretik egymást. Nem a hetedik mennyország, de sokkal boldogabbak, mint sokan, akiknek pedig van gyerekük, nem is egy. Nálunk nagy a család, az egyik nagyanyám bigott katolikus volt, 13 gyereket szült, bár a II.VHután már csak 7 maradt. De így is 27 első unokatestvérem volt, amíg még mindegyikük élt. Sokfélék vagyunk, sokféle családban, és sok mindenfélére látok példát.
Az is egy opció, hogy házasság igen, gyerek a kockázat miatt nem. Vagy csak mesterségesen, spermadonor használatával. Vagy akár úgy, hogy a férj és a feleség együtt választják ki az illetőt, és felkérik donornak, ilyen is van. Horribile dictu, szerzetes rokonom is van, akit az egyik unokatestvérünk kért fel donornak. Sajnos őneki nem lehet gyereke, korábban rák miatt kezelték, és a kezelés mellékhatásai miatt nem termelődnek spermiumai. A nejének az első házasságából származó lánya már felnőtt, 22 évesen elköltözött, és szerettek volna még gyereket, de csak így lehetett. Nem tudom, hogy összeegyeztethető-e a cölibátussal, de nem is érdekel. Két olyan férfinak is lett így gyereke, akiknek amúgy nem lehetett volna, az egyiknek a korábbi betegsége miatt, a másiknak meg a fogadalma miatt. De örökbe fogadni is lehet.
Mindenképpen azt kívánom, hogy boldogok legyetek! S ennek sok-sok módja van...
Aztán, ha már házasok vagytok, netán gyerek is van, kit érdekel az anyós? Nem lakik veletek, havonta egyszer meg kibírjátok. Pláne, hogy ha még párszor eljátssza ezt, hogy elfelejt eljönni találkozóra, vagy otthonában felkeresitek megbeszélt időben, de nincsen otthon, akkor teljesen természetes lesz, hogy csak nálatok találkoztok. Minden hónap első vasárnapján délután 5-7. Ha jön, jön. Ha nem, hát nem. Kez' csókolom.
Arra viszont fel kell készülnötök, hogy ha az anyós agresszív élettársa netán egyszer túl nagyot üt, és anyósod elhalálozik, akkor gondoskodnotok kell majd a kisleányról, a férjed fogyatékos kishúgáról, amíg csak él. Mert a többi testvérek aligha fognak odaállni... Viszont az is igaz, hogy mivel az anyjuk közös, a húguk ellátásába kötelesek lesznek legalább pénzzel beszállni, tehát anyagi segítségetek lesz, akár mert önkéntesen hozzájárulnak, akár mert bíróság kötelezi erre őket. De azt valószínűsítem, hogy rátok marad a beteg gyermek, ha az anyja elhal. Márpedig a későn született gyermek túl fogja élni az anyját még akkor is, ha semmi tragédia nem történik, csak simán szokás szerint a szülő előbb megy el.
Bocs a hosszáért, most már tényleg eldugulok! Sok volt belőlem, de jó volt Veled beszélgetni. Drukk!
Nem állíthatok úgy párom elé,hogy:kicsim,csináltatunk genetikai kivizsgálást??? Tudni szeretné miért.De ha elmondom neki mindezt,amit tanácsoltatok,lehet szegénykém kicsit kiakadna. De tudom,belemenne,sőt még abba is,hogy más férfi spermájából szülessen meg a gyermek,de én ezt nem vállalom.Az olyan,mintha felcsinált volna valaki,én meg megszültem egy kisbabát,akinek azt se tudom,ki a vére.Na ezt nem!Akkor inkább örökbe fogadok.Érdekes,mert pont a két legidősebb fiú,azaz a párom és a bátyja a legértelmesebb a családban.Találkoztam a faterjukkal is,sajnos Ő is már csak az alkoholban látta bánatát,mert anyósom elküldte,pedig Ő csak pénzt keresett a családban,pékként.Pedig állítólag egy nagyon jó ember. Ez van,lehet nem is kell semmitől tartanom.Szóval bank kizárva,akkor maximum valahogy ráinvitálom párom,hogy menjünk el egy vizsgálatra,úgyis tudja,milyen aggódó típus vagyok. Ha gáz van,akkor jöhet az adoptálás.. De én csakazért is reménykedek,hogy egészséges kisbabát fogok szülni! :)
Ez a fiú annyira rendes mindenkivel,főleg velem,hogy édesanyám, és ez nagy szó,teljes szívével befogadta hozzánk.Eddig egy fiúmra se mondott nagyon semmi jót,hogy ez meg fog csalni,hogy ez nem szeret,stb.De páromnál soha nem mondott ilyet,még én is meglepődtem,hogy ennyire megszerette. Ilyen férfi mellett egy nő sem menekülne,és ezt sokan alátámasztották a családomból.Akkor maximum örökbe fogadok,de csak egy anyós miatt hagyjam el ezt a tökéletes férfit?Tudom,férfiból milliónyi van,de nem ilyen... :)
Nem tudom miért,de úgy tűnik,mintha azt értelmeznéd,hogy én folyamatosan osztom a párom,és állandóan hozzá vágom az anyja dolgait. Ez nem így van.És eszem ágában sincs a szerelmemet az édesanyjától elválasztani,de a szüleim szerint is az lenne a legjobb,sőt párom nagynénje szerint,hogy ha nem igen tartaná vele a kapcsolatot...nos,én már erre nem mondok semmit,de én csak óvni próbálom a páromat a felesleges menetektől! :(
Lehetséges akkor,hogy a nyers fogalmazásod neked nem tűnik fel,de szerintem enyhébben is lehetett volna fogalmazni.Édesanyám becsmérlését senkitől sem tűröm!!!
Borzimorzi! a két fiú közül az idősebb is besokallt,és ő nem tudom akkor hova ment,de most a párjánál lakik és annak családjánál.a párját nemrég eljegyezte.
a fiatalabb fiú,aki eléggé hasonlít az anyja természetére,pontosan nem tudom,de fiatal korában hát... bevitték a nevelőintézetbe,mert vészesen rossz gyerek volt.Ő most is ott él,de már eléggé megváltozott,párom szerint,oké,csenevész kis 19 éves fiú,de amúgy különösebb baj már nincs vele.
Nem ismerjuk az elozmenyeket hogy mitol lett ilyen. Te sem! Igen, ragaszkodhatsz a ferjedhez de ne csinalj kozte es az anyja kozott beketlenseget mert rajtad csattanhat es legyen benned annyi megertes hogy az egy szerencsetlen sorsu no ahogy leirod, ha a foldon van azert meg nem kell rataposni. Probalj kicsit megertobb lenni vele, ha beleeled magadat a helyzetebe es egy rendes no vagy akkor nem lesz nehez. A ferjed meg nagyon fogja ertekelni. Jatszd egy kicsit a Terez anyat meg ha magadban forrongsz is. Nem rossz erzes am jonak lenni csak hat nehez, ertelek am! Gyerekkerdesben az orvoshoz fordulj/ sajnos meg igy is lehet problema, de remeljuk a legjobbakat/, annak a szuletendonek mindenkeppen te leszel a valodi anyja akkor is ha spermabankbol van. Kicsit nezz a tavollevo testverek utan hogy azok normalisak-e, aztan ha nem akkor ovatosan beszelgess el a ferjeddel arrol hogy egy gyereknek az az apja aki felneveli! Es hiaba a sajat ha az esetleg serult.
Ami a mikulasnapi ajandekot illeti, lehet hogy penze sem volt ra hogy a fianak is vegyen, igy neked akart legalabb kedveskedni.....
Nagyszívű nő lehet hogy nem lökött ki egy ilyen részeges alakot??? :DDDDDDDD HÁHÁHHÁ könyörgöm, Ő ment hozzá, ez kellett neki,egy ilyen ember,ő választotta!!!Arról nem is beszélve,hogy páromnak ez mennyire fáj,hogy egy ilyen ember van mellette és aki még a beteg kishúgát is bántalmazza!
Moderáld magad,ilyen kiosztó véleményre nem voltam kiváncsi és nem is leszek! Először is, a párom még nem a férjem, másodszor, ő korántsem gondolt soha ilyenekre,amiket Te itten lefirkáltál,elég sokat beszélgettünk erről.Mellesleg megmondta,megérti az én szemszögemet is,én meg mondtam neki,hogy én meg a tiedet,mert valóban az édesanyád.Párom meg hát amúgyis mindenkihez kötődik a családban,nemcsak az édesanyjával van ilyen helyzetben. Amúgy meg Édesanyám nem mások életébe szólt bele,jogosan volt felháborodva,mert mi ketten úgy mentünk el,hogy párom édesanyja nem volt a megbeszélt helyen. Minket óvott. Szerintem meg igenis példás,hogy óvja a lányát,és annak párját, összetehetem a kezem,hogy ilyen szerető anyám van,aki foggal körömmel a vérét is odaadná értem,úgyhogy ne becsméreld őt,mert semmi jogod nincs ahhoz.Köszöntem!
Sajnos Neked erre azt tudom válaszolni,hogy anyósom nem a kislány miatt lett ilyen,oké,elismerem,amiatt is már borul,de a párom családja szerint mindig is ilyen úgymond kelekótya volt.
A párom 14 éves kora óta nem él otthon.Elment kollégiumba,illetve albérletbe.Anyósom messze lakik innen,havonta egyszer találkozunk.És mellesleg párommal kifogtam olyan férfit,aki a végtelenségig türelmes hozzám,megértő,a tenyerén hordoz. Az első pillanattól kezdve meg volt köztünk a szikra.Nekem Ő kell.Én meg neki.Soha nem találkoztam ilyen férfival és valószínű nem is fogok.Anyósom ha későbbiekben robban,nem érdekel,a szerelmem miatt minden kockázatot vállalok.Bár lehet,nem tudjátok,miről beszélek......
