Ma egyre inkább a gondolatai és a szemlélete! Most pl. az ünnepről, a félelemkeltésről, a generációk elidegenítéséről beszél – nagyon szelíden és okosan.
Kifejezetten lélekemelő, mindenkinek ajánlom.
Ő méltó maradt arra, hogy balhék és címlapsztorik nélkül is híres maradjon, és valami jót tegyen hozzá a mindennapjainkhoz.
Elkezdem végig olvasni ezt a pár hsz-t. :-) Egyébként meg már értem miért is volt mindig ilyen szimpatikus nekem. (kicsit későn értettem meg:-D) Mérleg.
Én most fedeztem fel újra kb 20 év után :-) Tizenévesen nagyon sokat hallgattuk, de vhogy aztán elfeledtem. A minap hallottam a rádióban az Egyszer volt... -ot és minden beugrott. Valószínűleg épp olyan lelkiállapotban voltam, vagy nem tudom... Nagyon szerettem és ezek szerint ez nem változott. :-)
Sík Olgára emlékezünk, aki ma egy éve hunyt el. Katona Klári nyilatkozta a következöket, megosztva a Dunatv nézöjeivel, Sík Olgával kapcsolatos emlékeit: "... azt hiszem, hogy egy egészen különleges, mély emberi viszonyban voltunk egymással, mert hogy mind a kettönknek nagyon komoly igénye volt erre. Én azt gondolom, hogy ö egy egészen különleges és csodálatos ember volt és marad mindenkinek az emlékezetében, aki megértette és aki közel akart hozzá kerülni. Egy elképesztö energiával rendelkezö, állandóan alkotni akaró, folyamatosan elöre taró emberrel találkoztam én 27 évvel ezelött, akkor közel 70 éves volt, ami azért furcsa, mert egy fiatal emberrel kezdtem el dolgozni és dolgozhattam a pályám legjelentösebb pillanataiban. Ö képes volt bárkiben meghallani azt a hangot, amit világra tudott segíteni egy másik emberben, ez volt az egyik csodálatos adottsága. S lerövidítette az utat a zene és egy másik ember között, mert hogy ezt csinálta. Szenvedélyesen szerett létrehozni és miután egy müvész életében naponta kell ahhoz tudni változni és alakulni, hogy valamivé kinöjje magát, én azt hiszem, hogy ez volt a lényege az egésznek. S aki éppen alakuló félben volt, az mind-mind érezte azt a fajta segédletet, amit ma gyakorlatilag ali-alig lehet valakitöl megkapni. Az egyik nagysága abban rejlett, hogy a fény nélkül is tudott fényt létrehozni és sosem volt elégedetlen. 2001-ben végül aztán a Magyar Köztársaság Arany Érdem Keresztjét kapta és kapott egy olyan fajta elismerést, amire szerintem ö egyáltalán nem számított és megkoronázta azt az életpályát, amiröl keveset lehet tudni, de remélem leszünk néhányan, akik egyáltalán nem engedik öt elfelejteni."
