Szerintem fontos, hogy mindenki a sajat utjat jarja, mert ha nem igy lenne,nem leteznenek ugymond egyenisegek, akik egymast formaljak.Ha mindannyian ugyanazt gondolnank,tennenk, valoszinüleg nem, hogy unalmas lenne a vilag hanem mar nem is letezne.
Azert jarom a sajat utamat,mert születesemtöl fogva kialakult bennem egy erzelemvilag egy erkölcsi tartas, amit mind a környezetemnek mint pedig genetikai adottsagaimnak köszönhetek.
Az, hogy ram a "többiek" (külvilag) hogyan reagal, az tölem is függ,bar lehet, hogy az adott reakciot nem mindig ugy erzekelem,ahogyan azt gondoltak.
A pókháló hasonlat olyan, mint bármely más hasonlat. valahol sánít :-)
És -már ha Istenre gondolsz- igenis megmondja... csak figyelni kéne a jelzéseket. De ne fanfárokat, meg égő betűket várjál... egy mosoly, egy illat, egy falevél esése, egy madár éneke... bármi lehet jelzés!
Vagy itt a Net... nálam már jópárszor megjött a jelzés... ezt-vagy azt ne, mert chak káros lenne... vagy éppenséggel ezt, vagy azt, mert jól jönne :-)
A fénylény előtt nem hajtunk fejet... hanem beborít minket a Szeretete.
A közösséget szolgálni... már azzal, hogy gyereked lesz, a közösséget szolgáltad. Azzal, hogy megszülettél, már a közöséget szolgáltad...
Mi ebben a rossz?
Független akarsz lenni? de hiszen max. gondolataidban lehetsz az!
Még ha egy lakatlan szigetre is költözöl, oda is eljut majd a civilizáció tíz-húsz éven belül!!!
Ahhoz, hogy átlépjünk önmagunk korlátján, a hit önmagában kevés... ezt mondom, mert persze kell hozzá...
A saját magunk korlátai pont a saját útunkkal függ össze! Hiszen ez is a próbák része, hogy adott szituban miként cselekszel, képes vagy-e a saját korlátaidat ledönteni-e, vagy sem...
Erre van egy igaz történetem:
Egy ismerősünk (nagy bridzses és hőlégballonos) egy ballon-baleset során elvesztette az egyik lábát. Ám még így is versenyzett tovább, és egy versenyen történt egy brutális baleset:
két lánnyal repültek. A gázpalack (úgy háromszáz méter magasságban) kigyulladt, miközben szálltak föl.A palackot nem lehetett kidobni, mert különben lezuhantak volna (nem volt még elég gáz a ballonban, lent meg tömeg volt), de bent sem tarthatták a kosárban, mert különben mind a hárman meghaltak volna.
A fickó kinyújtotta a ballonból a palackot, és miközben égett akeze, lassan leereszkedtek. Persze amputálni kellett a kezét is, de mindhárman életben maradtak...
Nos, kb. ez jelenti a saját korlátainkon való túllépést, ahol már nem is a hit, hanem az akarat az egyedüli támaszunk.
Ahhoz, hogy másokat megértsünk, nem feltétlenül kell, hogy minket értsenek! Hiszen rengeteg -főként az ostobább, primitívebb embereknél- motivációt, okot, célt ismerhetsz meg, anélkül, hogy téged megértenének.
De ezt éveken át boncolgathatnánk... (mármint hogy mennyire ismerhető meg a másik, míg az nem ismer meg téged :-)
Persze, a magányt azáltal lehet feloldani legkönnyebben, ha megismerteted magad a világgal :-)
CSak kérdéses, hogy megéri-e egy szűk ismertségi körön túl is kitárulkozni. Akárhogy is nézem, ebben a világban nem igazán... :-(
Tényleg nem lehetünk függetlenek másoktól? Valóban így van :-) ÉS mások sem lehetnek tőlünk függetlenek :-)
Ez így természetes, hiszen minden mindennel összefügg :-)
ugye közösségben élünk, alkalmazkodnunk kell...
aztán megdöglünk és találkozunk valami fénylénnyel, ott is fejet kell hajtanunk
(most van a fokuszban ugyhogy csend)
szóval lehet nem is lehetünk saját magunk (fejlettebb szinten)amugy se, hanem egy nagy közösség tagja amit szolgálnunk kell
"És önmagadban hinni kevés! Tudnod is kell a korlátaidat, hogy azután átléphess rajtuk :-)"
Ezt a két mondatot sem külön, sem együttesen nem értem.
Előszöris hogy önmagunk korláthjainn átlépjünk, ahhoz az kell, hogy higyjünk önmagunkban. Ez szorosan összefügg és nem külön lépcsőfok.
Másodszor ha a saját utadat járod, miféle korlátokat kell átlépni? Szerintem aki saját úton jár, bizonyos fokig öntörvényü kell hogy legyen.
Azon kívül van azért abban némi igazság, hogy mások megértése nélkül nem nagyon lehet kialakítani saját utat. Ahhoz hogy mi másokat megértsünk, bennünket is meg kell hogy értsenek.
A saját út nem elszigetelt, hanem egyfajta életvezetés útja, ami összefügg a környezettel.
Ez szerintem nem azt jelenti, hogy másoktól függünk, hanem azt, hogy nem lehtünk függeltenek másoktól. Ezt pedig mínőségbeli különbségnek érzem.
Aki lát, megérti, aki meg csak néz, az nem(de nem is számít semmit sem).
Ennyire egyszerű...
Miért kéne, teszem azt, neked megértened az Útamat, vagy akár Daikini Útját?
Igaz, tapasztalásnak teljesen jó, de amíg nem fogadod el, hogy neked is a saját Útadat kell járnod (mert különben nagyon rosszul fogsz járni- hiszen a másik terhe mindig elviselhetetlen) addig miért is látnád meg a másikét? Még a végén megirígyled :-)) Vagy ami mégrosszabb, félreérted, és azt hiszed :hát ez hülye, hogy lehet ilyen, meg olyan dolgokat csinálni???
Na de mindegy :-)
A komunikációnak rengeteg formája létezik, és mindenképen kommunikálsz másokkal, még ha nem is vagy tudatában... Tehát mindig van járható Út :-)
Szerintem a saját út csak ugy járható, ha rá tudod birni az embereket, hogy legalább részben megértsék.
Ha nem tudsz velük igy kommunikálni... nincs járható utad.
Amugy én nem tudok.
Altalaban szerintem a giliszta nem erzi a veszelyt, csak ha az mar kozvetlenul fenn all. (mondjuk hozzanyul valami)
Az utrol ki szoktam dobalni oket eso utan, ha esetleg szandekukban all meghalni, majd ugyis visszamasznak :)
Szerintem a vilag kevesebb lenne egy szunyog nelkul, mint vele... :)
Persze a baleseteket nem konnyu elkerulni. Ohatatlanul is a testmeretek miatt ralepunk parra, vagy reflexbol csapjuk le oket...
Azonban hallottam mar erre is megoldast Thai buddhistaktol. Szoges cipoben jarnak. A cipon 3-4 szog mered lefele, hogy igy csokkentsek a veletlen balesetek eselyet :)
Nem tartom bunnek megolni az allatokat, hanem csak egyszeruen felesleges ostobasagnak. (A bunhoz igen gyakran hozzatartozik a buntetes is.)
Ha következetesen tartod magad ahhoz, hogy semmit nem bántassz, ami él, maximális elismerésem! (Én feladtam.)
Igazából ez azokra vonatkozik, akik úgy gondolják egy szúnyog és egy macska elpusztítása között van különbség.
Egyik sincs tudatában a történéseknek, így szvsz a kettő ua...
Ahogy gondolod, viszont szivesen olvasnek ellenvelemenyeket is, ahogyan gondolom masok is... Eddig sokan helyenvalonak tartottak, talan majdnem mindenki. Ettol persze nem kell, hogy igy legyen.
Gyakran teszem, es sok mast is, bar lassan kezdek "taoizalodni" :-))
Velemenyem szerint (lehet, hogy mondtam, de mar kezdek szenilis lenni...) mindenben van bolcsesseg, kerdes es valasz, csak ra kell talalni. En nem vallok igazan semmit tulzottan stabilan. Hagyok helyet az ellenvelemenynek is, ha szukseg van ra. Gyakran magam vizsgalok meg egy adott problemat mas szemszogbol, sokat segit :-)
Tiszteletben tartom a velemenyed :-)
En valahogy ugy vagyok ezzel a kerdessel, hogy barmi, ami mozog, vagy egyaltalan kepes valami eletjelet adni, azt lehetoleg nem bantom. Erdekes, hogy regen (es gyakran most is) az amerikai indianok, akik kozel alltak a termeszethez, minden gyilkossagert - allatlevagasert, noveny kivagasert, megeveseert - bocsanatot kertek a szellemetol, es megertesuket kertek. Szerintem ez valamennyire fair-ebb, mint kerdes nelkul levagni oket, majd szegenynek a fele kukaban vegzi...
