Nem. Épp erôsíti. A Wittgensteini példa meg tökéletes. A "fura, félelmetes érzés" egy esetleges ebbôl fakadó programhibától való félelem lehet...talán.
Gondolkodni csak azon érdemes, ami létezônek elfogadható. A semmi nem ilyen.
Erre biológiai választ tudnék csak adni. Ha a külső ingerek egy bizonyos szint alá esnek, akkor tudatvesztés, ill. álomszerű, állapot következik be. Humiánusan: az elme a saját magában már meglévő ideákkal lenne elfoglalva, ezekből építené fel a világát, és ennek keretei közt mozogna, ez a világ nagyban hasonlítana a megszokott ébrenléti világhoz, mivel pont annak szokás által feltárt törvényei uralkodnának itt is. Mivel azonban itt a magánvaló tárgy nem a külső tárgyiság, hanem a magánvaló agy, ezért előfordulhatnak olyan, a hétköznapi világba nem illő esetek (ismétlődők), amik miatt idővel ez az álomvilág nagyban eltérhetne a megszokott hétköznapi világtól. (De ez nagyjából lényegtelen is, mert Hume maga is írt álom-elméletet, ha jól tudom. Nem is lenne hülyeség elolvasni, valaki tudja melyik könyvében van? Vajon úgy gondolta, hogy az alvás azért 'zavaros', mert ekkor az agy mint obj tárgy más törvények szerint viselkedik, és ezért mások az elmének is a viszonyai az ideákhoz. Mert ha feltesszük, h nem így gondolta, akkor mi lenne a magyarázat arra, h álom során nem a pontos mását építjük fel a megszokott világnak Persze elzárva attól a lehetőségtől, h új egyszerű idea lépjen elménkbe)
Nem lenne semmiféle szembesülés a semmivel, v ilyesmi nem következne be.
Ha a semmiről akarsz olvasni akkor inkább Sartre, neki nagyon komoly elemzései vannak a témában. Ha érdekel küldj mail-t és átküldöm a szövegeket, amik magyarra le vannak fordítva.
Írod:"Nem kéne elösször definiálni a semmi fogalmát?" De, mindjárt a "valamik" definiálása után. :-)
Ha beéred egy körülírással, akkor pl.: "Az összes (objektív és szubjektív) létező közös része."
Sajnos még a sokkal egyszerűbbnek tűnő "idő" definíciójával is komoly nehézsége(in)k akadnak az egyik szomszéd témában. De hasonló nehézségeknek néznénk elébe akkor is ha mondjuk az "1" fogalmát szeretnénk "definiálni".
Nem kéne elösször definiálni a semmi fogalmát?Szvst jelenleg eléggé határozatlan mit értenek ez alatt.Ahol nincs egy atom se?Ahol nincsennek elemi részecskék?Ahol nincs mágneses mező?Aminek nincs térgörbülete?
Írod:"Az klasszikus gondolat, hogy a vilagot egymast kiegeszito ellentetparok alkotjak. Vilagos-sotet, kicsi-nagy, hideg-meleg,
szep-rut, jo-rossz..."
Nem tudok ilyen "alkotó" gondolatról, ezek inkább tulajdonságok, így sokszor azt hisszük/várjuk, hogy ezek klasszifikálják (diszjunkt részekre bontják) a "valóságot". De egyfelől nem vonatkoztathatőak/alkalmazhatóak mindenre, másfelől még amire alkalmazható, arra sem kellően alkalmasak (viszonylagosak), ezért "mértékké" szoktuk a tulajdonságokat kiterjeszteni. Korlátosan érvényes voltuk azonban ezután is fennáll.
Írod:"1. Az ellentetpar egyik tagja onmagaban nem ertelmezheto a masik jelenlete nelkul." Nyilván, hisz az egyiket úgy értelmezheted mint a "Nem" alkalmazását a másikra.
Írod:"2. A valosag minden pontjan jelen van az ellentetpar egyik tagja Ha megsem lenne jelen, akkor a masik automatikusan a helyere furakodik." Sajnos ez már nem teljesül, mivel mindíg van olyan melyre nem jellemző/alkalmazható.
Írod:"3. Viszont egyszerre nem lehet jelen a valosag ugyanazon pontjan mind a ket ertek. Ahova az egyik ertek befurakodik, onnan a masik kiszorul." Ez igaz, amíg kellően messze vagy az értelmezés "határától". Ha ehez közel kerülsz elveszted a döntés lehetőségét/képességét.
Írod:"4. Az ellentetpar ket tagja egyutt vilagegeszet alkot. Tehat minden vagy kicsi, vagy nagy... vagy hideg, vagy meleg... nem letezhet a valosagnak olyan eleme, amelyrol ne lenne elmondhato a ketto kozul ez egyik." Dehogynem. Minden tulajdonság csak viszonylagos. Kicsi-e a Föld. Meleg-e a forróvíz? Világos-e a egy gondolat?
Írod:"5. Az ellentetpar ket tagja egy polus ket vegen helyezkedik el, es kozottuk atmenetek, keveredesek lehetsegesek. De elmeletileg felteheto, hogy ha a valosagot elemi pontokra bontjuk, azok mar nem jellemezhetok, csak a ket vegponttal." Éppen az "elemi pontok" esetén vesztjük el a döntés lehetőségét. Pl.: a Duna - nem Duna kérdésben hogy döntessz a partközelben? Az ezzel (mértékekkel és léptékekkel) kapcsolatos jelenségek egyes aspektusaival is foglalkozik a "Káosz-elmélet", ilyeneket (is) szemléltetnek pl.: a fraktálok.
És akkor még egy kicsit a "Semmi"-ről.(Gondolkoztam leírjam-e egyáltalán, mert elég meredek.)
Írod:"Mindezek ismereteben felteszem, hogy a semminek is kell lennie egy ilyen ellentetparjanak, amivel egyutt vilaegeszet alkot, es a tobbi negy tulajdonsag is igaz ra."
A "Nem" valóban alkalmazható kell legyen a "Semmi"-re (a 12.-ben irtam is erre példát.). A tulajdonságokról lásd az előbbieket.
Írod:"De ha vegiggondolom, a semmi ellenteteul maris ket fogalom is kinalkozik, a valami es a minden." Igen, ez a "Semmi" és a "Nem" (önellentmondó)értelmezéséből következik, mivel egyfelől a "Semmi"-ről feltételezzük, hogy bármely dologból "kiválasztható", másfelől a "Nem"-ről azt gondoljuk, hogy ha valamire alkalmazzuk, akkor abban az eredeti dolog nem lehet benne.
A "Semmi" és a "Nem" alapvető belső ellentmondását ezért leírhatjuk azzal a kérdéssel, hogy a "Semmi" része-e a Nem(Semmi)-nek? (vagy a Nem(Semmi)="Valamik" vagy "Minden" alakban.) Ez a belső ellentmondás szerintem sajnos a fogalomalkotásunkon, a logikán, minden kijelentésünkön, állításunkon és bizonyításunkon végigvonul, megmarad, kimutatható.
A "Semmi" fogalmát én nem "kivonással", inkább elvonatkoztatással, mint a "Valamik" közös részét próbálom elképzelni, és meghatározásáról/tulajdonságairól ugyanazt gondolom, mint a többi valóságos/objektív és/vagy fogalmi/szubjektív entitás meghatározásáról, azaz csak az összes többi entitáshoz viszonyítva van értelme illetve értelmezhető. Ezért a "Semmi" nemcsak szükségképpen "létezőnek" adódik, hanem mintegy az "objektív" és a "szubjektív" közös része (metszete) is.
Valóban érdekes (és lehet, hogy használható/termékeny) gondolat a valós/létező dolgokat a "Semmi" fluktuációjaként felfogni, csakúgy mint a fogalmi/szubjektív dolgokat a "Semmi"-ből a "Nem" operátorral felépíteni.
A fluktuáció feltevése nem szükségképpen jelenti a világ (létrejöttének) véletlen voltát (akkor sem, ha valószínűségi jellegű a leírása, mely a KM-ben tipikusnak tekinthető), mintahogy "valami stabil" mögöttes dolgot sem kell feltételezni, azért "mert a valami valahol ott bujkal benne". (Egy gondolat sem "elmélet" attól, hogy az "elméletté válás" lehetősége ott bujkál benne.)
ha az ontudat megmarad, akkor talan meg kepes lesz let es nemlet kozott kulonbseget tenni. Sot, lehet, hogy epp ebben az allapotban tarul fel a let nagy miszteriuma, ki tudja :))
1. Hume:Szerintem már szükségképpen ott volt a semmi, sőt ez volt a "világ". Az észlelés útján jelentkezik a "Nem" (a 12. hozzászólásom szerinti értelemben).
2. Ha a koma és a kóma találkoznak, még mindíg jobb a helyzet, de ennek kipróbálását sem ajánlom. Attól még, hogy nem érzékel, elpusztulhat, bár ezt sem fogja érzékelni, értékelni. Ezzel mi is így vagyunk.
A "természeti törvények"-hez: Én úgy látom, hogy a "természeti" törvények, "emberi" törvények, melyek készítésének egyetlen célja/feladata, hogy segítségükkel minél megbízhatóbb előrejelzéseket készíthessünk, a számunkra releváns "jövőről". Ez a jövő orientáció indokolja, hogy nem csak a (múltban) megfigyelt (szükségképpen véges) esetre tekintsük érvényesnek, hanem kiterjesszük a jövőben előfordulható (ezért szükségképpen nem véges) esetekre.
Módszerünk a "valós" történések egymásutánjának megfigyelése, "művészi" elhanyagolás utján végzett (reményeink szerint invertálható) fogalmi absztrakciói, az absztrakt elemek (reményeink szerint időinvariáns) modellbe foglalása, a modell (véges típusú) elemekre és (véges számú) operátorokra bontása, melyek kifeszítik a modellt (lehetőleg ortonormáltan, vagy tovább próbáljuk finomítani).
A modell "hatóköre" (időinvariáns volta miatt) az absztrakt elemek minden lehetséges értékegyüttese és az operátorok minden lehetséges egymásutánja esetére kiterjed, így ad a modellen belül kiszámítható eredményt a "jövőre". Ezt az absztrakció invertálhatósága miatt "valós jövőbeli előrejelzéssé" alakítható, melynek bekövetkeztét keressük/megfigyeljük/provokáljuk ellenőrzésképpen.
Tehát már véges sok elem és operátor által kifeszített modellünk is nem véges sok lehetséges "felhasználást" tesz lehetővé, de az absztrakció megfordítása (az elhanyagolt irrelevanciák nem véges skálájának figyelembe vételével) minden egyes modell beli "kiszámított" lehetőség külön-külön is nem véges "előrejelzéssé" realizálódik.
Ettől az előrejelzéstől (az időinvariancia miatt) független az, hogy "bekövetkezett"-e régebben vagy hogy szerepelt-e a már megfigyeltek közt valamelyikük. (persze, ha nem adja vissza (ellentmond) a bármikor megfigyelteknek, akkor a modellt (az absztrakció és/vagy a modell módosítását is beleértve) elvetjük, mivel vagy nem az absztrakció nem helyes, nem invertálható vagy a modell nem "időinvariáns". Mindhárom esetben a jövőre nézve alkalmazhatatlan, ezért érdektelen. (Persze másra, pl.: tanulásra még kiválóan alkalmas lehet.)
Ha egy modellünk "működik", akkor persze az elemek illetve operátorok (mint generátorok) bármely, azonos szabadságfokú kölcsönösen egyértelműen leképezhető együttese is egyenértékűen helyes, mert kifeszíti (ugyanazt) a modellt. Ezek közül ki-ki más szempontok szerint választhat, például a didaktika, szemléletesség, más modellbe ágyazhatóság, stb. (Ezért nem tartom helyesnek túl sokszor Occam életlen késének emlegetését és emelgetését, amit számomra csak az "értők" véges idejének kímélése (és másirányú felhasználhatóságának biztosítása) indokolhat.)
Hume mondta, hogy nincs semmi az ertelemben, ami ne lett volna elobb az eszlelesben.
Kepzeljetek el egy embert, egy ontudatos, ertelmes lenyt, akit felszijaznak egy korhazi agyra, es aprolekos mutetek segitsegetol megfosztjak valamennyi erzeketol. Soha tobbe nem lathat, nem hallhat, nem szagolhat, nem izlelhet, nem lesz egyensulyerzeke, nem tud tapintani, nem erzi a boren a kulonfele nyomo-szuro-csipo-hideg-meleg ingereket, nem erez fajdalmat, viszketest, bizsergest, nem erzekeli, hogy valami nedves-e vagy szaraz, nem erzekeli sajat belso szerveinek mukodeset (sziv, tudo, belek), nem erez tobbe ehseget, szomjusagot, vizelesi es szekleturitesi ingert, kikapcsolnak az erogen zonai, odalesz a hatodik, hetedik stb. erzeke, ha volt neki valaha is. Viszont megmarad ertelmes, tudatos, gondolkodo lenynek.
Milyen lesz az o valosagerzekelese vajon? Nem lesz tudomasa semmirol, ami informacio formajaban eljuthatna a tudataig. Azt fogja hinni, hogy o egy kiterjedes nelkuli pont, ami a semmi kozepen lebeg, kidobhatjak a korhazbol a vasaggyal egyutt a zart ablakon keresztul a hatodik emeletrol, lezuhanhat a forgalmas uttestre, atgazolhat rajta egy auto, akkor is ez lesz a helyzet. De igazabol a semmirol is csak akkor alkothat fogalmat, ha lesznek emlekei a valamirol, meg mielott az erzekeitol megfosztottak volna.
Eleg erdekes lehet, kiprobalnam egy napra, bar lehet, hogy az ember nem birna ki egy ilyet, beleorulne :)
Egyaltalan nem biztos, hogy veges osszefuggesre kepezik le, szerintem, sot, meg az sem biztos, hogy veges szamu termeszeti torveny van-e. Lehet olyan termeszeti torveny is, ami ugyan letezik, de az elmult 10 milliard ev alatt nem volt alkalma megnyilvanulni, mert meg soha nem lepett fel a valosagelemeknek olyan elrendezodese, amelyben ez megtortenhetett volna.
Masreszt meg a semmirol, egy kicsit most nyelveszaggyal. Az klasszikus gondolat, hogy a vilagot egymast kiegeszito ellentetparok alkotjak. Vilagos-sotet, kicsi-nagy, hideg-meleg,
szep-rut, jo-rossz... Ezeknek az ellentetparoknak felirhato nehany tulajdonsaga.
1. Az ellentetpar egyik tagja onmagaban nem ertelmezheto a masik jelenlete nelkul.
2. A valosag minden pontjan jelen van az ellentetpar egyik tagja Ha megsem lenne jelen, akkor a masik automatikusan a helyere furakodik.
3. Viszont egyszerre nem lehet jelen a valosag ugyanazon pontjan mind a ket ertek. Ahova az egyik ertek befurakodik, onnan a masik kiszorul.
4. Az ellentetpar ket tagja egyutt vilagegeszet alkot. Tehat minden vagy kicsi, vagy nagy... vagy hideg, vagy meleg... nem letezhet a valosagnak olyan eleme, amelyrol ne lenne elmondhato a ketto kozul ez egyik.
5. Az ellentetpar ket tagja egy polus ket vegen helyezkedik el, es kozottuk atmenetek, keveredesek lehetsegesek. De elmeletileg felteheto, hogy ha a valosagot elemi pontokra bontjuk, azok mar nem jellemezhetok, csak a ket vegponttal.
(Tudom, hogy ezeket nehez elkepzelni, de hat a tudomany rengeteg olyan fogalommal operal, amit nehez elkepzelni, de azert szamolni lehet vele)
Ilyen ellentetpar pl. a Duna es a nem-Duna is (tehat a valosagnak mindazon resze, ami a Dunan kivul esik), mert erre is all a fenti ot tulajdonsag.
Mindezek ismereteben felteszem, hogy a semminek is kell lennie egy ilyen ellentetparjanak, amivel egyutt vilaegeszet alkot, es a tobbi negy tulajdonsag is igaz ra. De ha vegiggondolom, a semmi ellenteteul maris ket fogalom is kinalkozik, a valami es a minden.
Ha a semmit a valami ellentetekent kepzelem el, akkor egy olyan semmit kapok eredmenyul, hogy a Vilagmindensegbol kivonom az osszes, "valami"-nek nevezheto valosagelemet, es a maradek lesz a semmi, tehat a ter mindazon kis cafatkai, emit semmilyen anyag, energia, informacio es egyeb barmi modon letezo ize nem szennyez ossze. Ez a ketto egyutt vilagegeszet alkot, de ez a semmi, amit igy kapunk, igazabol nem az a semmi, amit mi keresunk, mert ezek a semmi-cafatkak nagyon is letezo dolgok, ugyanugy kirajzolodnak a nagy SEMMIbol, mint a tenyleg letezo valosagelemek.
A nagybetus SEMMI, amibol a kisbetus semmi es a letezo dolgok cafatkai kirajzolodnak, a MINDEN ellentetekent all elo. Ez a MINDEN a vakuumot (a kisbetus semmi cafatjait) eppugy magaba foglalja, mint a letezo valami(ke)t. Tehat a semmi eszerint megiscsak valami, ami a SEMMI resze.
Viszont a SEMMI is letezik valami modon, hiszen meg tudjuk nevezni. Ez viszont szerintem egyaltalan nem tragedia egy olyan valosagban, amelyikben amugy is ellentetparok rajzolnak ki mindent. A SEMMI csak mint SEMMI letezik, mint
nem-SEMMI nem letezik, es itt szerintem az ellentmondas feloldodik.
Hogy a letezo dolgok a semmi vagy a SEMMI fluktuaciojanak koszonhetik letuket, ez erdekes gondolat, de problemas szamomra. Mert vajon nevezheto-e semminek vagy SEMMI-nek az, ami potencialisan a valami igeretet is magaban hordozza instabilitasa altal? Tegyuk fel, hogy a vilagmindenseg allapota olyan, hogy nem letezik semmi, viszont ez csak veletlen, mert a semmibol instabilitasa folytan barmikor kipattanhat a valami. Az en velemenyem szerint az ilyen semmi mar nem nevezheto semminek, mert a valami valahol ott bujkal benne. Akkor kenytelen vagyok mogeje odakepzelni egy abszolut, mozdithatatlan, stabil SEMMI-t, amiben ez az instabil semmi "van", es azt tekinteni SEMMI-nek.
Bár még (a) semmire sem kaptam választ, javasolnék egy újabb gondolatot.
A végtelen(ek)ről nagyon sok érdekes állítás, vélemény, gondolat fogalmazható meg a matematikán és/vagy a fizikán belül. Mindkettőben elfogadjuk (sőt be is látjuk) viszont azt az állítást, hogy a végtelen nem képezhető le a végesre kölcsönösen egyértelmű módon.
Mivel egyelőre nem tudom annak megfelelően formalizálni, ezért ide írok egy felvetést:
A természeti törvényekben "igaz" összefüggéseket igyekszünk megfogalmazni a "valóság" valamely (absztrakt) modelljéről. "Igaz" alatt olyan lehetőségeket, helyzeteket értünk, melyek vagy megvalósulnak, vagy megvalósulhatnak a "valóságban". Ezen lehetőségek száma többnyire nem véges, melyek mindegyikében "igaz" kijelentést tehetünk a törvény alapján a (jövőbeli) következményekre.
Kérdés: Igaz-e, hogy természeti törvényeink végtelen esetet képeznek le véges összefüggésre, kölcsönösen egyértelmű módon? Esetleg már minden fogalmunk absztrahálásakor is ezt tesszük?
Nem semmi a kérdés! :-)
Annyira nem, hogy itt is visszanyúlhatunk egy alkalmasan megválasztott göröghöz, aki nem átallotta azt állítani, hogy egy "sötét szobában" pusztán gondolati úton létre lehetne hozni a világot. Ezt ő állítólag azért nem tudta kivitelezni, mert nem talált "elegendően sötét" szobát. Persze a "Semmi" problématikával minden, a világ teremtésében/keletkezésében vagy értelmezésében érdekelt vallás és/vagy filozófia (de a hétköznapi ember is) kénytelen foglalkozni. Sőt az egyes tudományágak "alapjaik" keresése, kiépítése során is lépten nyomon belebotlanak a "nulla", "üreshalmaz", "vákum", "pont", ... alakban. Fontos és közös jellemző, hogy (a baj nem jár egyedül) általános, és elválasztva is elválaszthatatlan kísérőként jelen van a "Nem" fogalma, hiszen a "Semmi" a valamik tagadásaként jelenik meg (és fordítva). Kettejük (v)iszonyában leggyakrabban a "Semmi" egyfajta entitásként, míg a "Nem" operátorszerű fogalomként szerepel.
A kérdésed és az eddigi hozzászólások is a "Semmi" fogalmát a "Valami" felől közelítik, miközben kimondva vagy sem, de felhasználják a "Nem"-et a fentebb említett értelemben. Ezen az úton szükségképpen ellentmondásra jutunk, hiszen "kétértékű" logikai közelítésben minden fogalom vagy entitás megadása szükségképpen egyszerre jelent behatárolást (mi tartozik a fogalomkörbe), és elhatárolást (mi Nem tartozik hozzá), azaz egyetlen entitás is diszjunkt módon ketté kell ossza a világot. Ezért nem lehet egyetlen fogalmunkat sem "pontosan" definiálni. Az entitás "létező" határa ugyanis nem tartozhatna sem az entitáshoz, sem az azon kívüli világhoz, illetve mindkettőhöz egyszerre kell tartozzon, azaz "Semmi". Ezzel újra a "Semmi" problematikájához jutunk és futhatunk újabb köröket, míg "fura, félelmetes érzéssel" mint "értelmetlen kérdést" feladjuk, vagy "nyelvi anomáliaként" félredobjuk. Képet alkotni a "Semmi"-ről ugyanis nem könnyebb szerintem, mint a végtelenről, a 3-nál több dimenziós testekről, a fényről, elektronról, időről, fekete lyukról, ősrobbanásról, táguló univerzumról, mesterséges intelligenciáról vagy az élet keletkezéséről. Szerintem ez nem a "Minden szám felírható legfeljebb 100 jellel." tipusú probléma!
Játszunk el most a gondolattal, hogy megfordítjuk az irányt. Lássuk mire megyünk a "Semmi" és a "Nem" segítségével. (Itt csak játék a "Semmi"-vel, de a vallás-filozófiában már biztos azt kellene írni: Teremtsünk!)
Például:
a. mondjuk, hogy (ne)legyen "Semmi"!
b. mondjuk, hogy már ez (a "Semmi") is "Valami" (Nem[Semmi])!
c. mondjuk, hogy "Semmi" az "Semmi Semmi"!
d. mondjuk, hogy a "Semmi ... Semmi" -ben akármelyik "Semmi"-re újra alkalmazhatom "c."-t!
e. mondjuk, hogy a "Semmi ... Semmi" -ben akármelyik "Semmi"-re újra alkalmazhatom "b."-t!
f. monjuk, hogy a "... Valami ... Semmi ..." -ben akármelyik "Semmi"-re újra alkalmazhatom "b."-t!
g. mondjuk, hogy amiket így elő tudok állítani azokat "A Semmi Természetes számai"-nak nevezem!
Fizikai példa irányába is lehet folytatni a játékot, ahogy Thoughts(1) hivatkozik egy másik topicban Nóra válaszára, mely kicsit átfogalmazva: A világ (és létrejötte is) elképzelhető mint a vákum instabilitása (fluktuációja)!
Nem hiszem, hogy az értelmetlen kérdés és a "fura érzés" ellentmond egymásnak. Ha azt kérdem, milyen szinű a szerelem? még nem jelenti azt, hogy az emberben nem motoszkálna ott a kérdés.
A semmivel meg az a probléma, hogy nyelvileg definiálhatatlan, mivel nem-van, de ezt nem igazán tudjuk kifejezni a nyelvben, mert csak arról beszélhetünk, ami van (Lásd ehhez megintcsak Wittgensteint). Ha a semmiről akarunk mondani vmit, akkor oda jutunk, mint Heidegger: A Semmi semmiz. Ezt is lehet értelmezni, csak nyelvileg nem biztos, hogy teljesen helyes az állitás.
Mindenesetre a semmi olyan kategória ami a lét-tel állna szemben, s a kérdés az, hogy szembenálló párként lehet-e a létet és a semmit értelmezni, ugyanúgy mint a feketét és a fehéret? Talán nem, és csak egy álproblémát boncolgatunk. (De a semmi mégiscsak van!)
Sziasztok
Javaslom a szó hétköznapi használatban történő elemzését, azaz mikor használjuk...
Pl. A topic témájának (nincs!) semmi értelme...ha megnézed, a semmi nem alanyként szerepel, hanem valaminek a hiányát (itt: értelem) fejezi ki...
Én azon az állásponton vagyok, hogy a _semmi_ kifejezés alanyként való használata hibás...ilyen alapon el lehet gondolkozni milyen a nincs, a talán, stb...
Attól, hogy a valódi semmit nem lehet elképzelni és kimutatni sem, mert semmivel sem lép kölcsönhatásba még létezhet. Más kérdés, hogy előállítható-e, és ha igen, hogy ellenőrizhető, hogy tényleg a semmit kaptuk? (Hasonló lehet a probléma vele, mint az abszolut 0 megközelítése)
A semmi nem létezhet, ez önellentmondás. Igazi semmi akkor volna, ha semmi sem létezne (= nem lenne egyetlen valami sem, ami létezne). Ekkor esetleg mondhatnánk, hogy semmi van (semmi sincs, de a magyar nyelv kétszeres tagadást használ), de hogy a semmi létezik, azt nem. (Más kérdés, hogy nem is lenne, aki mondja.)
A semmit hasonló okokból elképzelni sem lehet, amit elképzelünk, az már valami (jelen esetben a semmi képzete).
Amúgy ez szerintem nem tudományfilozófia, inkább ontológia.
hmmm. Én úgy gondolom, hogy attól, hogy "valamit" elképzelek, attól még nem hozom létre. Tehát ezzel nem teremtem meg a SEMMIT, nem lesz így valami.
Tudom, most majd lesz valaki, aki azzal bombáz, hogy na olvassak már el egy-két dolgot. És igaza van: sokat kell(ene) olvasnom. Nekem ez a téma (+féreglyuk +stb.) teljesen új, abban az értelemben, hogy hallottam egy-két dolgot róluk, vannak elképzeléseim, de tárgyi tudásom erősen konvergál a SEMMIhez. :)) Pl. most olvastam először a virtuális részecskékről. Fogalmam sincs, hogy mi az. Nem tudom, hogy az egyébként elterjedt virtuális kifejezéshez mennyire van köze. Lehet, hogy semmi, de lehet, hogy teljesen. Nem tudom. Ha nem túl bonyolult, akkor valaki leírhatná pár szóban nekem. (azt hiszem arra is jó a fórum, hogy tanuljak. Nem?)
Visszatérve, az tényleg más kérdés, hogy mondhatom-e, hogy a SEMMI "létezik". (mint kifejezésen túl)
Kisebb koromban egy csomót gondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha nem lenne SEMMI! Fura érzés volt. Akkor még a semmi sem lenne. Na, majd még gondolkodom, ezen is.
