Képzeljen el engem a 150 centimmel, 150 kilómmal, süketen, vakon és 87 évesen, amint berobogok az Ön életébe, mint a Végzet Asszonya! Örök élmény lesz...
Úgy emlékszek, hogy nálunk Svédországban béke volt! Ráadásul az életkorom is lehetet szebb, mint a mostani! Óvakonék a társadalmi léptékű nosztalgiától! :-))
"Az ember egy napja magába foglal minden napot, az elképzelhetetlen első naptól, mikor egy szörnyü Isten számolt minden halálokkal s napokkal, ama másikig, hol földi időnk folyója forrásához tér pihenni, az Örökhöz, mely a jelent jelenti, a jövőt, a mát, mely most rám köszönt. Hajnal és éj között itt az egész világtörténet. Éjszakámban ott van a héber útja, Karthágó romokban, minden Pokol és Megdicsőülés. Adj, Uram, annyi erőt s annyi kedvet, hogy e nap csúcsáig fölemelkedjek."
Egy magamfajta vénembernek márcsak múltja van! Hogyan tudnám azt kegyeddel megosztani, ugyanakkor miért bántanám meg azzal a kevéssel, amit a jövő még tartogathat? :-)
Az ember lelki szemei előtt is lehet szép az ismeretlen, de attól még nem biztos, hogy a lélek megbírkózik a valósággal, ami az ismeretlenből kialakulni képes! :-)
