Azóta már kitalálták a netet meg a HUSZ-t! Megvan az inkognitó orgánuma! És az ember itt olyan formában is létezhet, amilyenben egyébként nem szokott a földi valójában! :-))
Szerencséd, hogy megengedted nekem az igazságomat, ezért nekem sem kell megkérdőjelezni a te létjogosultságodat! Na, ma sem kellett zászlót bontanom és hadjáratot hirdetnem! Hurrá! :-))
Fenntartom a jogot, hogy az igazságra hivatkozhassak! Akár van, akár nincs! Lényeg, hogy legyen valami, ami a sajátom! Anélkül boldogtalan lennék! :-))
Nem mondod, hogy a lepel lett az igazságunk, amely szépen ráborul az alatta zajló folyamatokra, amelyek lényege csak annyiban fontos, amennyiben az a lepel alatt marad? Hajajj! Hajajajjj! :-))
Te kiragadtad, én felnagyítottam és ráhúztam a világra. Mind ezt tesszük, nem? Amit látunk, hallunk, megpróbáljuk úgy magyarázni, hogy illeszkedjen a világképünkhöz. Ha meg nem megy (ez a ritkább), letakarjuk vele az egészet és megvárjuk, hogy mi történik a lepel alatt. Akár még egy szép kis új világ is lehet belőle :) Na ez már a világ vége, de legalább lesz helyette másik :)
Csak kiragadtam egy időpontot, ami számomra lényeges a világ fennállásának örököklétnyi mérétékében. Talán keletkeztetett valamit, talán elpusztított. Mit tartsunk róla és van-e bármi köze a magányhoz és reményhez? Ha magányos vagyok, akkor elpusztult benne valami? Ha meg nem, akkor ezáltal keletkezett benne bármi is? :-))
2005.10.22 16:48:00 Csengettek az ajtóban. Életjel. Melegszik a szoba. Valami elkezdődött a világban.
2005.10.22 16:49:00 Rosszul hallottam, nem csengettek. Bélánál hideg van a szobában, didereg. Jön a világvége.
Lám, a világ kezdete és a világvége között általában öröklétnyi mértékű idő szokott eletelni, bennem mégis 1 perc alatt képes volt a világ összeomlani...Ajajj! :-))
Talán túl nagy jelentőséget tulajdonítunk az érzelmeinknek (fúúúj, hogy mondhatok ilyet!?). Ha nem így lenne, nem lennénk ennyire kitéve az egy helyiségen belüli klímaváltozásoknak.
Azon töprengek, hogy a civilizáció fűtött szoba-e, avagy jégverem? Most öltözzek, vagy vetkőzzek ahhoz, hogy elviselhetőbb legyen? Hmmm...valamit tennem kéne, hogy ne hűljek le, amikor elönt a forróság és felhevüljek, amikor a hideg ráz...Pedig ki sem tettem a lábam ugyanabból a szobából! Nehéz, na! :-))
Különös. Én már régóta sejtem, hogy a szerelem tényleg csak illúzió, valaki valamikor kitalálta és mivel jó ötletnek látszott, elterjedt. És mivel én mégis szeretem máshogy megélni, néha olyan furcsának érzem magam. Lehet, hogy változtatok a hozzáállásomon :)
A szerelem örök, de felvonásokban adják elő. Kiürült herékkel, álmosan, leizzadva, fáradtan hazafelé már nem erről vizionál a leharcolt pasi, hanem egy puha-pihe ágyikóról, hol zavartalnul lehajthatja fejecskéjét pihenető álomba merülve.
