Tisztelt Vitafórum!
Íme a BM-es jelen ölelkezik az elfeledni akart és mindinkább tagadott múttal. A régi, jól bevált módszerek, eljárások és emberek, vezetők teszik a dolgukat. Mint régen. Hisz azért kapják a fizetésüket. Az adófizetők pénzéből. A történtekről, azaz a legújabb keletű, titkosszolgálati módszerekkel elvégzett igen kiterjedt - botrányos - adatgyűjtésről a lapok az alábbiakat írták. (Elsődleges forrás a Népszava.)
..........Útfigyelő
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ A miniszter utasította a kormányőrséget Számlálóbiztosnak álcázott tisztek vettek fel adatokat Népszava; 2001. Április 28., szombat; Veress Jenő
Magukat számlálóbiztosnak kiadó kormányőr tisztek írták össze tízezernyi állampolgár adatait a népszámlálás során - tudta meg a Népszava. Elsősorban a vezető politikusok, állami tisztségviselők lakóhelyének környezetében jelentek meg a Köztársasági Őrezred emberei, hogy az ott élőkről "környezettanulmányt" készítsenek. Több ezer, de nem kizárt, hogy a tízezret meghaladó számú magyar állampolgárt nem valódi összeírók, hanem az ORFK Köztársasági Őrezred biztonsági tisztjei kerestek fel a népszámlálás során. A Népszava megtudta, hogy az őrezred, azaz a kormányőrség harmincnál több munkatársának - önkéntesen - számlálóbiztosi tanfolyamra kellett jelentkeznie azon önkormányzatoknál, amelyek illetékességi területén fontos személyiségek élnek. A tisztek - eltitkolva kilétüket - megkapták a szükséges képzést, majd a februári népszámláláskor munkába álltak.
Elsősorban a védett közjogi méltóságok, illetve a személyi védelemben nem részesülő, de fontos beosztású állami és politikai vezetők otthonát övező számlálókörzetekben járták végig a környéket s végezték el a kérdőívek kitöltését.
Ezzel lehetőségük nyílt a környező házak és az ott élők adatainak megismerésére és rögzítésére. Lapunk úgy tudja, hogy ezt "környezettanulmány" elkészítése, illetve az esetleges biztonsági kockázatok feltárása érdekében tartották szükségesnek. Információink szerint az adatlapokba - azok önkormányzathoz való továbbítása előtt - a kormányőrség felderítő szolgálatának is módja volt betekinteni.
Egy számlálóbiztos körzete körülbelül száz-százhúsz lakásból állt, s ha átlagosan három főt számítunk otthononként, megállapítható, hogy a Köztársasági Őrezred munkatársai több mint háromezer lakás- és 9-10 ezer személyi kérdőívet töltöttek ki. Ennyi állampolgár adatai kerülhettek tehát a biztonsági szervek birtokába.
E titkosszolgálati jellegű eljárás alkalmazása felveti a gyanút, hogy az őrezredhez jogellenesen kerültek olyan információk, amelyeket a népszámlálás anonimitásában bízó állampolgárok jóhiszeműen szolgáltattak ki - nem tudván, hogy a rendőrséget tájékoztatják.
A rendőrségről szóló törvény értelmében a hatóság titkos információgyűjtést kizárólag bűncselekmény elkövetésének megelőzése, felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, illetve körözött személy felkutatása, bizonyítékok megszerzése céljából alkalmazhat. Erősen kétséges tehát, hogy a politikusok lakókörnyezetének totális ellenőrzése kiállja-e a jogszerűség próbáját.
Ahogyan a kormányőrség elvégezte az állami és pártvezetők környezetének ellenőrzését, feltehető, hogy a titkosszolgálatok is hasonlóképpen jártak el a nemzetbiztonsági védelem alá eső tisztségek betöltőinek esetében.
A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény értelmében ugyanis egy sor olyan személy is részesül titkos védelemben, aki különösen fontos, bizalmas posztot tölt be a törvényhozás vagy a jogalkalmazás területén.
Ilyen személyek - a legfőbb közjogi méltóságok mellett - az Országgyűlés alelnökei, az Alkotmánybíróság tagjai, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és helyettesei, a miniszterek, a legfőbb ügyész és helyettesei, az Állami Számvevőszék elnöke és alelnökei. E listán szerepelnek az országgyűlési biztosok is, valamint az állampolgári jogok biztosának általános helyettese. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottságának tagjai, a titkos információgyűjtést engedélyező bírák és a vádalkut engedélyező ügyészek szintén a titkosszolgálatok ellenőrzése alatt állnak. A sort a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnökei zárják.
- A népszámlálás lebonyolításával kapcsolatban a Belügyminisztériumhoz (BM) tartozó szervek számára Pintér Sándor miniszter adott ki utasítást - tájékoztatta lapunkat Könyves Krisztina szóvivő. Ebben - többek között - az szerepel, hogy a védett személyek összeírásában, biztonsági okokra tekintettel a Köztársasági Őrezrednek kell közreműködnie. A területileg illetékes jegyző által a védett vezető lakásának számlálókörzetére kijelölt számlálóbiztos helyett az őrezred munkatársát kell beosztani - áll az utasításban. A dokumentum rendelkezik arról is, hogy a kormányőrnek a népszámlálást az érintett lakókörnyezetében is el kell végeznie. A szóvivő elmondta, az intézkedést egyebek mellett az indokolta, hogy a védett személyek lakásába ne kelljen illetéktelen személyeket beengedni.
A polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter hivatalától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy, ellentétben a kormányőrséggel, a nemzetbiztonsági szervek munkatársai nem vettek részt a népszámlálásban, mert - mint Szolnoki Éva szóvivő hangsúlyozta - ez nem tartozik a szolgálatok feladatkörébe.
A Népszava kérdésére Majtényi László adatvédelmi biztos - aki maga is nemzetbiztonsági védelem alatt áll - elmondta, érdeklődésünkig nem tudott a "hatósági népszámlálásról", egyelőre tájékozódik az ügyben, s ezután dönt, indít-e vizsgálatot.
Szakértők attól tartanak, hogy a történtek jóvátehetetlenül megrendítik a népszavazás anonimitásába vetett - nehezen megszerzett - bizalmat.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Számlálóbiztosnak álcázott kormányőrök vettek fel adatokat INDEX; 2001. április 28. 5:44; ... Belpol
[Népszava] Magukat számlálóbiztosnak kiadó kormányőr tisztek írták össze tízezernyi állampolgár adatait a népszámlálás során. Elsősorban a vezető politikusok, állami tisztségviselők lakóhelyének környezetében jelentek meg a Köztársasági Őrezred emberei, hogy az ott élőkről "környezettanulmányt" készítsenek. A Népszava megtudta, hogy az őrezred, azaz a kormányőrség harmincnál több munkatársának - önkéntesen - számlálóbiztosi tanfolyamra kellett jelentkeznie azon önkormányzatoknál, amelyek illetékességi területén fontos személyiségek élnek. A tisztek - eltitkolva kilétüket - megkapták a szükséges képzést, majd a februári népszámláláskor munkába álltak. A napilap információi szerint az adatlapokba - azok önkormányzathoz való továbbítása előtt - a kormányőrség felderítő szolgálatának is módja volt betekinteni. E titkosszolgálati jellegű eljárás alkalmazása felveti a gyanút, hogy az őrezredhez jogellenesen kerültek olyan információk, amelyeket a népszámlálás anonimitásában bízó állampolgárok jóhiszeműen szolgáltattak ki - nem tudván, hogy a rendőrséget tájékoztatják. Az "hatósági népszámlálásra" a belügyminiszter adott utasítást - derült ki Könyves Krisztina belügyi szóvivő tájékoztatásából. Ebben - többek között - az szerepel, hogy a védett személyek összeírásában, biztonsági okokra tekintettel a Köztársasági Őrezrednek kell közreműködnie. Majtényi László adatvédelmi biztos egyelőre tájékozódik az ügyben, eddig nem kapott tájékoztatást a kormányőrség szerepvállalásáról a népszámlálásban.
..... Népszámlálási részeredmények: Csökkenő népesség, öregedő főváros: http://index.hu/politika/belfold/nepszamlal3/ ..... Népszámlálás Magyarországon 2001-ben: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9026733 ..... NÉPSZÁMLÁLÁS?APEH!: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9029916 ..... Te mivel szédítetted a népszámlálót?: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9031723
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]Tisztelt „macskarminca” és Vitafórum!
A mai magyar valóságban a közemberek zöme anyagi nehézségekkel küszködve nem is érzékeli személyes adatainak fontosságát. Az azt felhasználó, direkt marketing politikát („1-to-1 marketing”-et) alkalmazó cégek megkeresésére nem is tud reagálni, mert a fogyasztói piac szélén vegetál. A BM-es adatkereskedelem elsősorban a demokrációra érzékeny, és még a középréteghez sorolható csoportosulásokat háborítja fel. Nem is a direkt marketing miatt, hanem a BM-mel kapcsolatos tapasztaltok és a BM, azaz rendőrminisztérium múltja okán. Továbbá egyeseknek, így nekem is erőteljes fenntartásaim vannak a jogrenddel és a jogalkalmazással kapcsolatosan. Általános társadalmi élmény, hogy maguk a jogalkotók sem tartják be a jogrendet. A civilizáltabbnak tűnő társadalmakban ismert „privacy” (magánéleti jog) nálunk mind fogalmilag, mind pedig kodifikált értelemben ismeretlen. (Helyette sincs semmi.) Az alapvető szabadságjogokat rögzítő ALKOTMÁNY betartása - a szózuhatagba fulladó öndicséretek ellenében - még a mai napig nem garantált. Sajnos erre az én életem is példa. Egyébként a közigazgatási szervek és a BM az adatvédelmi törvény (1992-es) előkészítése kapcsán számos olyan jó és szinvonalas munkát készíttetett, amely elemezte és bemutatta a kérdés lényegét. Egy ilyen publikáció az alábbi: „Adatvédelem és információszabályozás a fejlett tőkés országokban; Számítástechnika-alkalmazási információ” KSH; 860.411/88. Ezen művek becsületesen és szakmailag korrekten le is írják a lényeget és a visszaélsi lehetőségeket.
Azonban az adatvédelmi törvény megfogalmazódásának ötlete és kibocsátási szándéka óta igen-igen sok idő telt el, s maga a magyar demokrácia is eltorzult. Erre némi izelítőt adhat a minap megjelent, s alább beszerkesztett két cikk is. Az elsőben a demokrácia felkent bajnokaként illegeti magát Vastag Pál, a Horn kormány volt igazságügyi minisztere, a Kádár rezsim KB-jének (és tán PB-jének) tagja. Amikor még miniszter volt, neki is írtam egy levelet, melyben meg akartam tudakolni, hogy miért vontak szigorú titkosszolgálati megfigyelés és zaklatás alá. Válaszában Ő és hivatala, az IM kinyilvánította, hogy ilyenről szó sincs, és sem akkor, sem pedig a múltban ilyent nem tettek. Közben bedig egy erre fizetett magyar apparátus folyamatosan zaklatott. Úgy mint most. A másik szereplő: Hack Péter pedig alig akart meghallgatni, amikor ebbéli gondjaimmal megkerestem. Noha Ő és pártja, még 1994-ben az emberi jogok szószólójaként adta el magát a választóknak. Azóta már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az SZDSZ és politikusai valóban eladták magikat, szövetkeztek korábbi ellenfeleikkel. A jobb oldal ehhez hasonló. Az adatvédelemmel kapcsolatos tűzijáték sziporkáik olvashatók az újságokban, nézhetők a TV-ben. Általános magyar érzületre hivatkozva kultura-idegen elemként fogják fel mind az információs önrendelkezési jogot, mind pedig a „privacy”-t.
Ma sajnos magyarországon egyetlen olyan jelentős politikai csoport sincs, amely ezen a területen ne helyezné előrébb a központosított államot, s a mellett annak reprezentatív személyes képviselőinek mindenkori érdekét a megvédendő alapjogokkal szemben. (Csak át kell tekinteni az átvilágítással kapcsolatos ügyeket és a titkosszolgálatok kezelését, valamint annak vezető személyi állományát.) Maga az alkotmánybíróság is ilyen. Erre nemcsak a második mellékelt cikk utal, hanem saját tapasztalatom is. Zaklatási ügyben beadott panaszomat egyszerűen visszaküldték, s azt írta (dr. Holló ….), hogy nem illetékesek benne.
Tisztelt Vitafórum! A magunk dolgait, s így adatainkat (pl.: az azok alapján kialakítható személyiségi profilok, kapcsolatrendszerek, stb.) is magunknak kell megvédenünk. Nem politikai pártokra támaszkodva, hanem civil szerveződésekre! A mindenkori uralkodó osztály (tartozzon az akár a jobb, akár a bal oldalhoz) abból csak - intézményi és/vagy személyes - üzletet csinál, s ha valami kell neki, akkor azt gátlás nélkül és titokban megszerzi és felhasználja. Egyben pedig eltorlaszolja az utat bármiféle, számára hátrányos ismeretet hordozó adat nyilvánosságra kerülése előtt. Ezért használják oly gyakra a minősítés, azaz valaminek államtitokká történő nyilvánításának intézményét.
……………..Útfigyelő
az adatvédelmi intézményrendszer minapi politikai felfogását az alábbi két cikk mutatja be ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Antidemokratikus lépés lenne az adatvédelem BM-hez rendelése Népszava; 2001.04.26., csütörtök; Újhegyi Katalin
A MIÉP szerint meg kellene szüntetni az adatvédelmi biztos intézményét, az ezzel kapcsolatos feladatokat ugyanis egy belügyminisztériumi osztály is el tudja látni - közölte Csurka István. Nemrég Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese vetette fel a tisztség megszüntetésének ötletét. A felvetést még a kormánypártok közül sem mindenki támogatná. A MIÉP torz szemléletét tükrözi Csurka István bejelentése, amelyben az adatvédelmi biztosi poszt megszüntetését kezdeményezi - jelentette ki Vastagh Pál szocialista képviselő. A MIÉP elnöke az adatvédelem feladatát éppen a Belügyminisztériumhoz rendelné, holott az állampolgárok legfontosabb adatait éppen ott tartják nyilván. Vastagh szerint Csurka kezdeményezése antidemokratikus felfogást tükröz és zavart kelt. Az országgyűlési biztosok hivatalának strukturális átalakítása kétharmados parlamenti többséget igényel - emlékeztetett Vastagh, aki azonban nem tartja véletlennek, hogy már a második felvetés született az adatvédelmi biztosság megszüntetésére. Lapunknak adott szombati interjújában Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese vetette fel ugyanezt az ötletet. Június 19-én kellene a parlamentnek az új országgyűlési biztosokat megválasztani, ám még a jelöltek személyéről sem egyeztettek a pártok. A dolog kezd sürgetővé válni, ezért az MSZP a köztársasági elnök nyomatékos befolyásolására készül - mondta el Vastagh Pál. Az államfőnek alkotmányos felelőssége a jelölés, az elmúlt tíz évben is mindig az elnök vezényelte a parlamenti pártok egyeztető tárgyalásait.
Az a tény, hogy Répássy Róbert (Fidesz) után Csurka István is az adatvédelmi biztosi poszt megszüntetéséről beszél, azt mutatja, hogy a Fidesz és a MIÉP együtt akarja eltörölni a rendszerváltás egyik vívmányát - jelentette ki Hack Péter (SZDSZ) képviselő. Azon túl, hogy Magyarország adatvédelem terén kifejtett tevékenysége nemzetközileg is elismert, azt sem szabad elfelejteni, hogy a XXI. század embere éppen adatai révén válhat a legkiszolgáltatottabbá. Az adatvédelmi biztos feladata tehát igen fontos, az információs túlhatalom kifejlődésének állja útját - tette hozzá Hack. Az az ötlet, hogy az adatvédelemmel kapcsolatos feladatokat a BM kezelje, éppen olyan, mint a pénzt bankrablóra bízni. A tisztség megszüntetésével Magyarország rosszpontokat szerezhet az EU-nál.
Bár a kisgazdapárt évek óta folyamatosan kifogásolja Majtényi László adatvédelmi biztos tevékenységét, a tisztség megszüntetését nem látja indokoltnak - mondta el lapunknak Szentgyörgyvölgyi Péter frakcióvezető. Az azonban megfontolandó, hogy kell-e az ombudsmani hivatalon belül külön poszt erre. Az FKGP szerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is képes lenne a feladattal megbirkózni.
Sem a kormány, sem az MDF nem tervezi az alkotmányos közjogi intézmények, így az adatvédelmi biztosi intézmény szerepének csökkentését - mondta el Balsai István, az MDF frakcióvezetője. Ilyen terv nem szerepel a kormány programjában sem, de a választók sem akarják - tette hozzá a politikus.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Ellensúly ellensúly ellen Népszabadság; 2001.04.26., csütörtök; Halmai Gábor, egyetemi tanár
Az Alkotmánybíróság márciusi határozatával jelentős lépést tett a rendszerváltást követően kiépített magyar alkotmányvédelmi rendszer gyengítése irányában. A testület számottevően csorbította az ombudsmanok jogkörét, és ezzel meggyengítette az egész alapjogvédelmi intézményrendszert, amelynek maga is része. Egy éven belül harmadszor foglal állást az Alkotmánybíróság az ombudsmanokkal szemben. Csak találgatni lehet, milyen motívumok vezérelték az Alkotmánybíróságot e határozatok elfogadásakor. E spekulációk köréből sajnos nem zárható ki az sem, hogy az alkotmánybírák saját alkotmányvédelmi monopóliumukat igyekeztek védelmezni.
A bírák egy olyan indítványozói felfogást tettek magukévá, amely explicit formában is magában foglalja az alkotmánybíráskodás háttérbe szorítását. Mielőtt azonban erre rátérnék, nézzük meg, mit is jelent valójában az ártalmatlannak tűnő határozat, amely mindössze néhány szót törölt ki az országgyűlési biztosokról szóló kétharmados törvény záró rendelkezéseiből. Ezek a passzusok az országgyűlési biztosok által vizsgálható hatóságokat sorolják fel. Ezek közül törölték 2001. december 15-i hatállyal az „államhatalmi”, az „igazságügyi” és a „bíróságon kívül jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerveket”. E határidő után – hacsak addig a törvényhozó új megfogalmazással nem pótolja a hatályon kívül helyezetteket – ezekre a szervekre nem terjed majd ki az ombudsmanok alapjogvédelmi ellenőrző tevékenysége. Az alkotmánybírósági eljárás egyik indítványozója az alkotmányügyi bizottság kisgazda elnöke volt, aki évek óta kritizálja az ombudsmanok (és az Alkotmánybíróság!) szerinte túl széles hatáskörét. Pokol Béla indítványa az államhatalmi szerveknek az országgyűlési biztosok által történő vizsgálatát a jogállamiság és a népszuverenitás elvével ellentétesnek ítélte. A döntés indokolása szerint az „államhatalmi” szerv kifejezés nem egyértelmű, akár az államszervezet egészét is lefedheti. Márpedig az országgyűlési biztosok az Országgyűlés szervei, ezért hatáskörük a parlament közhatalmi tevékenységének vizsgálatára, így az általa alkotott normák felülvizsgálatára nem terjedhet ki. A hatalommegosztás alkotmányos követelményére hivatkozva arra a következtetésre jutottak, hogy az ombudsmanok alkotmányos funkciója a végrehajtó hatalom ellenőrzésére korlátozódik.
Az alkotmánybírák, úgy tűnik, egyszerűen nincsenek tisztában az ombudsmani intézmény mibenlétével, sem pedig annak magyarországi sajátosságaival. Másképp nem szűkítették volna le minden bizonyítás és alkotmányi hivatkozás nélkül alkotmányos funkciójukat a végrehajtó hatalom ellenőrzésére. Sőt azt kell gondolnunk, hogy a bírák, miközben a hatalommegosztás elvére hivatkoznak, valójában a hatalom egységének felfogását képviselik.
Az 1989-ben módosított alkotmány az állampolgári jogok és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosainak feladatává tette, hogy az alkotmányos, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomásukra jutott visszásságokat kivizsgálják vagy kivizsgáltassák, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzenek. Lehetővé tette, hogy az Országgyűlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztost válasszon. Ilyen külön biztost jelöl meg az 1992-es adatvédelmi törvény. Az országgyűlési biztosok kizárólag az Országgyűlésnek tartoznak beszámolási kötelezettséggel. Az alkotmánybírósági érveléssel szemben könnyű belátnunk, hogy ez a beszámolási kötelezettség sem zárja ki a parlament ellenőrzésének lehetőségét, hiszen akkor ezt az Állami Számvevőszék esetében is ki kellene zárnunk, mert az szintén jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést az általa végzett ellenőrzésekről.
Az országgyűlési biztosok nemcsak a magyar állampolgárok, hanem az alkotmányos jogok minden címzettjének jogsérelmével foglalkoznak, sőt a gyakorlatban gyakran nem is kizárólag az alkotmányban szereplő jogokkal, hanem olyanokkal is, amelyeket alacsonyabb szintű jogszabályok vagy nemzetközi szerződések garantálnak. A magyar szabályozás kétségkívül ambiciózus. A nyugat-európai típusú (francia, spanyol) ombudsmanok tipikus funkciója a közigazgatás diszfunkcionális működésének feltárása, javítása. Ennek érdekében egyes ombudsmanok, például a legrégebbi skandinávok meglehetősen aktívak, ajánlásaikkal folyamatosan bombázzák a közigazgatást, de alapvetően mégis a kormányzat oldaláról segítik a polgárokat. A magyar biztosok viszont – ellentétben az alkotmánybírák értékelésével – sokkal inkább jogvédők, s nemcsak a hatóságok jogszabályszerű tevékenységét ellenőrzik, hanem figyelnek az esetleges elfogult, önkényes, hanyag, méltánytalan eljárásra is.
Az ombudsman nemcsak indítványra, hanem hivatalból is eljárhat. Az egyes ombudsmanok felfogásától függ, hogy milyen arányban indítanak saját kezdeményezésű vizsgálatokat. Ebben a tekintetben látványos különbség van az állampolgári jogok első országgyűlési biztosa és helyettese, illetve az adatvédelmi biztos gyakorlata között. Az előbbiek módszeresen végigvizsgálták a feladatkörükbe tartozó alapjogok érvényesülését, az utóbbi inkább a hozzá érkezett indítványok kivizsgálására koncentrált. Érdekes módon a legtöbb politikai támadás a legkevésbé aktivistának mondható adatvédelmi biztost érte.
Pokol Béla is megkülönböztetett figyelemben részesíti az adatvédelmi biztost. Ellene intézett sajtótámadásaiban az sem zavarta, hogy a jogászszakma jeles képviselői olvasták fejére vádjainak jogi képtelenségét. Azt állította például, hogy a biztos nem kezdeményezhet a vizsgált szerv felettesénél fegyelmi felelősségre vonást, jóllehet ezt mind a törvény szövege, mind pedig indokolása kifejezetten tartalmazza. Egy 1999-es bizottsági meghallgatás során Pokol azt vetette az adatvédelmi biztos szemére, hogy ő – egyébként a törvény előírásainak megfelelően – magán-adatkezelőket is vizsgál. 2001 márciusában, amikor az ombudsman két hozzá forduló szocialista képviselőhöz írott levelében úgy foglalt állást, hogy az Országgyűlés határozata és az ennek nyomán felállított vagyonvizsgáló bizottság működése sérti az adatvédelmi törvény számos rendelkezését, a bizottsági elnök azt vetette a szemére, hogy szembehelyezkedett az Alkotmánybíróság döntésével, melynek értelmében az ombudsmanok a parlamentet nem ellenőrizhetik. Az ombudsmannak arra a reagálására, hogy ő ezt a vizsgálatot az adatvédelmi törvényben meghatározott hatáskörét gyakorolva végezte, és az Alkotmánybíróság egyébként is csak december 15-ével semmisítette meg a kifogásolt rendelkezést, az elnök azt a furcsa választ adta, hogy a határidő a parlamentnek szól a törvénymódosítás megalkotására. Holott az Alkotmánybíróság egyáltalán nem írt elő törvénymódosítást az Országgyűlés számára.
Pokol indítványa valamiért elfelejtette kifogásolni az adatvédelmi biztos sajátos jogosítványait. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy az indítványozó által leginkább kifogásoltan széles hatáskörrel rendelkező ombudsman jogkörei – miután azok zömmel a felülvizsgálat által nem érintett adatvédelmi törvényben szerepelnek – alkotmányos rendszerünk szerencséjére érintetlenek maradtak. Az adatvédelmi biztos jogkörét ugyanis nem korlátozza a hatóság fogalmi körének szűkítése, hiszen ő minden adatkezelő, így természetesen az Országgyűlés ellenőrzésére is jogosult.
Az alkotmánybírák érvelése a korlátlan parlamenti szuverenitás felfogását tükrözi, úgy tűnik, anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Az elméleti tudatosság hiánya abban is megmutatkozik, hogy az indokolás fő hivatkozási alapja az alkotmány 19. § (1) bekezdésének az 1949-es alkotmány szövegéből ránk hagyományozódott megfogalmazása, miszerint az Országgyűlés a legfelsőbb államhatalmi szerv. Ez a „létezett szocializmus” alkotmányainak tipikus eleme, amely a törvényhozó szervet a népszuverenitásból eredő összes jog gyakorlójaként tünteti fel. A népszuverenitásnak ez a felfogása, mely a hatalom egy népképviseleti szervben megtestesülő egységének lenini elvéve épült, természetesen nem tűrte meg a „legfőbb szuverén”, az Országgyűlés politikai akaratának korlátozását semmilyen más szerv által. Mégsem gondolom azt, hogy az Alkotmánybíróság egy ilyen, az alkotmányvédelmet teljesen elutasító és az Országgyűlés mögött a párt vezető szerepére épülő felfogást képviselne. Az alkotmánybírák felfogása inkább a parlamenti szupremácia angol elméletére és gyakorlatára emlékeztet, amely nem az alkotmányvédelmet, csak annak parlamenten kívüli intézményeit utasítja el. Ugyanakkor ez a felfogás kísértetiesen hasonlít Pokol sokszor hangoztatott és publikált politikusi és tudományos felfogására. Az akkor még nem politizáló Pokol javaslatai már a kilencvenes évek elején igyekeztek a rendszerváltó kormányformát a tiszta parlamentárishoz közelíteni. Most újra javaslatba hozta a tiszta parlamentarizmusra való áttérést, és ennek jegyében a köztársasági elnöki jogkörök, az alkotmánybírósági hatáskörök és az ombudsmani jogosítványok minimalizálását.
Az ellensúlyok Pokol szerint „visszametszik” a demokráciát, ami legfeljebb a szovjet birodalomból való kiszakadás első éveiben igazolható. Ez a demokráciafelfogás nem hajlandó tudomásul venni a többségi zsarnoksággal szembeni garanciák, végső soron az alkotmányosság, a jogállamiság fontosságát. Pokol felfogása a korlátlan parlamenti hatalomról nem tűri tehát a legfőbb szuverén semmilyen ellensúlyát. E látszólag ártalmatlan tudományos felfogás alkotmánybírósági legitimálása komoly veszélyeket rejt magában. A fékek és ellensúlyok kiiktatása a Duna–Tisza táján nemcsak az eltérő alkotmányos fejlődés miatt elképzelhetetlen, hanem azért is, mert – mint a kormányok törekvései olykor igazolják – még nem vált a hatalom birtokosainak vérévé, hogy nem illik áthágni az alkotmányos szabályokat és elveket, de még a kialakult szokásokat sem. Ennek megakadályozására nálunk még inkább szükség van intézményes garanciákra. Ilyen garancia az Alkotmánybíróságnak európai összehasonlításban is széles hatásköre. A puha ellensúlyok körébe tartozik az ombudsmanok alkotmányos lehetősége arra, hogy az általuk észlelt „alkotmányos visszásságokra” felhívják az illetékesek figyelmét. Most az egyik ellensúlyt korlátozta a másik, gyakorlatilag kizárva az alapjogvédelem fontos területeiről a „konkurenseket”. Éppen akkor, amikor a rendes bíróságok gyakorlatilag a rendszerváltás óta – éppen az Alkotmánybíróság versengő hatáskörei miatt – folyamatos bizonytalanságban vannak az alapjogi bíráskodást illetően, és a kilencvenes évek közepétől magának az Alkotmánybíróságnak az alapjogvédelmi aktivizmusa is jelentősen visszaszorult. Vagyis úgy tűnik, mintha az alkotmánybírák mostani döntése mögött meghúzódó filozófia valahogy így hangzana:ha már mi nem védjük az alapvető jogokat, ne védje más se.
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
1935. nov. 21.
Akkor még nem tudták, hogy az igazi szabadság az, ha kapunk Pokémon meghívót..
lm
itt meg lett mondva a frankó
rosszhiszemű egy alak vagy (velem együtt), ha rögeszmésen ragaszkodsz ahhoz, hogy te rendelkezz az adataiddal...
Beírtak engem mindeféle Könyvbe
és minden módon számontartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokbann
énrólam is szól egy szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
(Kosztolányi Dezső)
Egy jól felépített -ombudsman_mentes és megfigyelt- rendszerben nincs szükség hazaffyas felbuzdulásra.
Ügyosztályok vannak, meg ügyek. És megfigyeltek. Az ÁFA pedig minden tranzakció után befizetendő. Nem ám úgy, mint most, hogy csak a sor legvége fizet. Nem-nem.
A kereskedelem meg amúgy sem ad hozzá értéket a termékhez, tehát csak egy szükségtelen rossz.
Mexüntetjük azt is. Hiszen a gondolatfigyelő (még csak a béta verzó üzemel, de haladunk) segítségével tudjuk mindenkiről, hogy mire van szüksége. Ha elfogadhatóan szerény a kívánság, akkor a legközelebbi elosztóba irányítjuk.
Ha nem, hát akkor teszünk róla, hogy ne gondoljon elérhetetlenre. (A GondolatRendőr v.15 is teszt fázisban van)
lm
Bizony, ha hibáztál (gondolkodtál) , akkor a tudomásodra jutott adatokat az NBH/4 és NBH/5 -ös csoportokba tartozó megfigyeltekről csak a 90% ÁFA befizetése után adhatod el az XYZ mosópor cégnek, a ZYX csomagküldő szolgálatnak és az XXX videotékának..
Azért van értelme az adatvédelm BM-hez utalásának, de még lépések hiányoznak.
Az NBH-t is mint főcsoportfönökséget alárendeltségébe kell helyezni, majd át kell szervezni, NBH/1, NBH/2, NBH/3,NBH/4 csoportfönökségekre.
A tehcnikai szolgálatok költségkimélés miatt megszüntethetők.
Minden állampolgár automatikusan az NBH/3 szolgálat tagja leszen és igy automatikusan jelentési kötelezettséggel tartózik a gondolatairól.
Fontosabb telefonbeszélgetéseit, a lakóhelyén elhangzottakat jegyzetelni köteles és értékelve meg kell küldeni a feldolgozóknak.
Rendszeridegen gondolatai esetén tartózik azonnali hatállyal kilépni a munkahelyéről és lehetőség szerint marginalizálódni.
Az idegenszívének észlelése után, haladéktalanul sárga megkülönböztető jelzés viselést kell magán foganatosítani.
Az egyre növekvő gázárak kompenzálásáról a BM gondoskodik, amennyiben a jogszabályi feltételek megléte esetén a kötelezendően magára nyitandó gázcsapokon kiáramló gáz köbméterének költségnövekménye meghaladja az elmúlt évi inflációt.
Folytathatnám, de minek, igy is felfigyeltem magamra...
ennél már csak egy elképesztőbb dolog van: hogy itt a PolFórumon ez a probléma - a BM-féle adatkeresekedelem - szemmel láthatóan senkit nem izgat
(ezt nem gondoltam volna)
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]Tisztelt Vitafórum, igen tisztelt „macskaminca”!
Ezen témában felvetett kettős probléma: a Csurka István vezette jobboldali párt, a MIÉP erősen antidemokratikus megnyilvánulása (az adatvédelmi biztos intézményének ellenében) és a BM által birtokolt személyes adatok kereskedelmi jellege sajnálatosan időszerű és egybe is esik. Közös gyújtópontjuk a hatalom által beszerzett és birtokolt adatok kezelése és felhasználása, valamint a mindenkori hatalom által (kikényszerítetten!) tiszteletben tartandó állampolgári adat-önrendelkezés jog.
Csurka István és pártja a MIÉP a politikai szintéren kimondott sok-sok olyan igazságot, amelyet más parlamenti szereplők nem tettek vagy nem mertek megtenni. Akár a jobb, akár pedig a bal oldalon. Ezért az utóbbi időben számottevő népszerűségre is szert tettek. De most hirtelen előtűnt a „lóláb”. Ugyanis kétségbe vonták az (amúgy is gyenge) adatvédelmi biztos szerepét, s magát az intézményt is. (Hisz lényeges, az államhatalom rejtett magját érintő eseményt, visszaélést eddig sohasem engedtek napvilágra kerülni még ezen intézményi csatornán sem. Noha alapításából adódóan éppen ez lenne a feladata.) Az adatvédelmi tevékenységet - a hiradások szerint – Csurka István pártelnök és parlamenti képviselő BM-es hatókörbe látja a jövőben áttenni. Azaz a kecskére kívánja bízni a káposztát, farkasokra a nyájat. Így most már mint pártelnök és parlamenti képviselő hívná elő az ágensek, azaz ügynökök kötelező hűségét és elkötelezettségét a mindenkori államhatalommal szemben. Hogy képviseli ezzel a szemlélettel a mindenkori választók alapvető jogait? Vagyist azt a lehetőséget, hogy az önmagukat „uraknak” mondott, de hivatalosan a köz érdekében eljáró „szolgák” esetleges törvénysértő rendelkezései ellen elvileg független intézményhez fordulhassanak. Ennek valóságos veszélyére a jobboldali FIDESZ-MPP és FKGP politikai csoportosulásból kiábrándult, s a MIÉP felé kacsintó és mozduló, a még meglévő minimális demokratikus intézményekre is tekintettel lévő választók remélhetőleg majd ráébrednek. Csurka István pártelnök és képviselő súlyos hibát követett el. Szelet vetett. Ellenfeleinek jól feladta a labdát. Potenciális választóit pedig a bizalom tönkretételével jó messzire lökte.
A másik vonulat, a BM-es adatgazdák üzleti megfontolásait a sajtó már ecsetelte.(Lásd az alábbi cikket.) De nemcsak ez a rossz hírű intézmény birtokol olyan adatokat, amelyek igen kelendőek. Egyes néhai tagjai a korábbi adatbázisokat (amelyeken az ügynökök, valamint hírszerzők és azok tevékenységei is rajta lehettek) saját használatra kimentették. Hisz ez garantálhatja a maguk és családjaik jövőjét. Feltehetően ezen adatok csak szűk körben forgalmazódnak. Személyes kapcsolati rendszerben és a titkosszolgálatok körében. Nincs azon sem csodálkozni való, hogy az azóta működtetett adatbázisok tartalma is „puha” áruvá válik. Így a közembernek szembe kell néznie azzal a problémával, hogy kik is birtokolják, s használják és mire adatait.
Ezen sorok írója szerencsétlenségére polgári és katonai titkosszolgálatok látókörébe került (és van), s immár 14 éve harcol is velük. Az életbenmaradását biztosító közdelem ára (az egzisztenciális ellehetetlenülés mellett) családjának szétesése és megsemmisülése volt. Ennek során igen sok olyan ismeret és tudás birtokába került (bárminemű kötelezettség nélkül), amely ma is államtitokkörbe tartozik. Így például ismeri annak eljárásait és módszereit, hogy hogyan működik a lehallgatás, megfigyelés, s az abból származó információkkal, adatokkal hogyan lehet valakit vagy valakiket öngyilkosságba kényszeríteni; stb., stb., .... stb. Eddig az ilyen ismereteket úgy kezelte, hogy a biztonság érdekében hallgatott róluk vagy pedig csak szűk és ellenőrizhető körben beszélt a részletekről. De immár kiderült, a magyar történelemben nem először, hogy maga az uralkodó osztály sem tekinti komolyan a demokráciát, s az állampolgári adatok is forgalmazható árut képeznek. Akkor miért ne legyen ingyen beszerezhető árú a titkosszolgálati technológiák körébe tartozó ismeretanyag is. Hisz a társadalomnak meg kell védenie önmagát saját vezetői és intézményei ellenében. Ezért az „Útfigyelő” a jövőben az „arénában” az „állambiztonsági törökvilág és az elit” nevű politikai hirdetőtábláján (http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9032030&uq=0) viszonzásul (ingyen) közzé fog tenni olyan ismereteket, amelyek használatával nyomtalanul és büntetlenül tönkre lehet tenni bárkit. Mindazt a mindenkori magyar államhatalomtól tanulta el. Remélhetőne mások is szívesen fogják venni azok publikálását. Mivel pedig ismeretük közkincs lesz, büntetlenül nem szabadul rá a társadalomra és egyedeire egy pszicho-szervó technikát használó megtorló államgépezet.
Útfigyelő U.i.: Remélhetően ezen kis szösszenet, mint (köz)írói munkásságom terméke (!) Csurka István és az érintett belügyi illetékes fülébe is eljut. Kérem gondoskodjanak erről. Súgják meg nekik. De hisz (a sajtóközlemények szerint) úgyis figyelik a NET-et.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ tájékozódásul, a többi mellett érdemes elolvasni az alábbi - politikai tartalmában lényegilag pártatlan - cikket is Kilencvennapos védelem Magyar Hírlap; 2001.04.25., szerda; Dusza Erika
A Belügyminisztériumnak, ennek az állami költségvetésből gazdálkodó szervezetnek tavaly százmillió forint bevétele származott adatkereskedelemből. Konkrétan az állampolgárok személyes adatainak értékesítéséből.
Noha ebben alapvetően semmi jogellenes (vagyis szenzáció) nincs, még mindig vezető hír tud lenni. A lapok, akárcsak az állampolgárok, valamiért még mindig rácsodálkoznak erre a képtelen jelenségre. Azt hallani, hogy a személyes adatok védettek, azok felett önrendelkezési jogunk van, miközben ugyanezeket a privát paramétereket, előzetes értesítésünk nélkül, darabra mérik.
Nem kétséges: a piaci érdekcsoportok által gerjesztett erős hátszele volt az 1995-ös, a direktmarketing-cégek tevékenységét szabályozó törvénynek. Ám ha az önrendelkezési jogot annak idején komolyan vették volna a jogalkotók, akkor most a polgár adatai valóban a sajátjai lennének, és, ha úgy tartja kedve, rendelkezhetne azok adásvételéről. A jelenlegi törvénnyel azonban az elv fordítottan működik: alapvetoen ki vagyunk szolgáltatva a Belügyminisztériumnak és a dm-cégeknek. Legfeljebb, ha ez nem tetszik, nyilatkozhatunk arról, hogy hagyjanak bennünket békén. Csakhogy erről a jogukról még mindig igen kevesen tudnak, azok is jobbára csak utólag, a dm-cég küldeményéből értesülnek róla. Ezért, és talán az ügyintézéstől való rettegés okán, máig alig tízezren tiltották le magukat a piacra dobott listákról.
Háborgás ide vagy oda, ilyen a törvény. Annak ellenére ilyen, hogy az állampolgárok adatvédelmi biztosa nemegyszer kijelentette: vitatható, mennyire fér össze az állami alapnyilvántartás feladataival az, hogy a hivatal üzleti célra és üzleti céllal (pénzért) szolgáltat adatokat. Majtényi László nem csak maga gondolja így, a hozzá érkezett panaszokból is az derül ki: az emberek akkor is jogellenesnek érzik a direktmarketing-cégek adatkezelését, ha az megfelel a jogszabályoknak.
És egybecseng a kifogásokkal az adatvédelemmel foglalkozó szakemberek véleménye is, akik szerint valószínűleg nem állná ki az alkotmányos próbát a jelenlegi gyakorlat, ha egy beadvány ezt a személyes adatokkal való kereskedelmet kifogásolná. Ugyanis csak akkor lehet egy alapjogot (önrendelkezés) korlátozni, ha azt más alapjog érvényesülése vagy a közérdek indokolja. Márpedig alkotmányjogászok szerint a gazdasági érdek gyenge érv a
dm-cégek részéről, mint ahogy vicces lenne azt gondolni, hogy az adatkereskedelem közérdek. Ilyen panasz egyébként már több is érkezett az Alkotmánybírósághoz, egyszer talán, majd ha nem lesz jobb dolguk (egyelőre van), sorra kerül ez az ügy is.
Ami a személyes adatok feletti önrendelkezési jogot illeti, egyelőre úgy áll a helyzet, hogy ilyen joguk csak a csecsemőknek van. De a védettség nekik is csak kilencven napig jár. Az adatvédelmi biztosnak ugyanis az évek során csupán annyit sikerült elérnie a direktmarketing-cégekkel szemben, hogy három hónapig kötelesek békén hagyni a boldog szülőket. Ehhez a korlátozáshoz viszont boldogtalan szülők kellettek, olyanok, akiket fájdalmasan érintett, hogy elhunyt gyermekük nevére érkeztek az ajánlatok pelenkákról, babafürdetőkről és egyéb kihagyhatatlan babaápolási cikkekről.
Tulajdonképpen meg lehet szokni a dm-cégek mindennapos jelenlétét. De nem is erről van szó. Az, hogy elsősorban ki gazdálkodhat a személyes adatokkal, elvi kérdés, nem üzleti - akármennyi kellemetlenséget is okoz a piac szereplőinek. Valami hasonló a helyzet az adatvédelmi ombudsman intézményével is. Gondolhatnánk. Egy kormánypárti politikus viszont azt gondolja, az adatvédelmi biztos intézménye szükségtelen. Bátran gondolhatja, megágyazott már neki az Alkotmánybíróság, amikor nemrég egy - véletlenül gyorsan hozott - megsemmisítő határozattal szűkítette az ombudsmanok hatáskörét.
Az elitizmus lassan adagolva gyengíti az alapjogok védelmi bástyáit. Pedig ezek léte is elvi kérdés, nem üzleti. De, bármily hihetetlen, még csak nem is politikai.
nem az a baj, hogy a multik lobbiznak
az a baj, hogy a BM és - ezek szerint - a kormány is partner ehhez
gondolj bele: ma a multik kérnek adatokat, holnap mondjuk egy párt vagy valaki más, akinek sötétebb szándékai vannak mint egy egyszerű piackutatás vagy reklámkampány
jó lenne tudni, hogy a BM mérlegel-e valamiféle szempontokat, mielőtt kiad ilyen jellegű adatokat
és az mindenképpen aggályos, hogy felszámolnák az adatvédelmi biztos intézményét
Azt talán nem. De lakóparkban házat, lucernaföldet azt nem vehetnének.
Ha tisztességesen meghúzzák magukat, akkor semmi gond. A polgárokra szerelt élettérfigyelő rendszer segítségével úgyis elkapjuk őket.
Rájuk is szerelünk táblát, de az ő nevüket-sorszámukat italic-kal véssük.
Akkor végre REND lesz itt kéremszépen!
lm
Váltók kibocsátásával és adás-elvételével sajnos még nem foglalkozom, de az adatvédelmet fölöseges luxusnak tekintem.
A polgár élete legyen nyitott könyv!
Az Állandó Üzemű Polgár Figyelő Rendszer (röv. : ÁllandóÜzeműPolgárFigyelőRendszer) felszabadít : nem kell ezután hosszú órákon át körmölni a jelentéseket magunkról, leírni a hálószobai (SzoCsa Min.), fürdőszobai (Eü Min.) és a hivatali ügyeket (Apeh), elég lesz az élettérfigyelő rendszert a tarkóban hagyni.
lm
beváltás (választási ígéretet, hááát?)
leváltás (eccer, a komcsikat az OK, de nehogy..)
ütésváltás (azt lehet)
sebváltás (az ütésváltás után kötözéskor)
paradigmaváltás (azt lehet, bármikor, ha a szavazótöbbséget az jelenti)
korszakváltás (esse' jó, ez a szadesz programja)
tetováltás (ennek semmi értelme..)
váltás ruha (ennyim sincs a vagyonbevalláskor)
visszaváltás (no ezt nem kéne)
Csak azért, nehogy összekeverjük a váltás-okat..
lm
