Igen fzso jól érted.
Lám mekkora dilettantizmus :o)
Az pedig hogy az egyiptológusok mit szeretnének látni történelemként, (mármint mekkora időszakot) illetve, hogy melyik irányzatnak jobb a propagandagépezete, az egy másik kérdés.
Amikor Platon hazaérkezett Egyiptomból, ő mondta, ill. írta le, hogy az egyiptomi történelem olyan hosszú időkre van megörökítve pld. az akkor még meglévő alexandriai könyvtárban, "hogy a nap kétszer is ott kelt fel, ahol nyugodott" tehát az eredeti szöveg az egyiptomi papok szájából került át a görög kultúrába.
Sokan szeretnék ezt eltüntetni, főleg a mohamedánok, persze a keresztény egyházaknak sem nagyon tetszik, hiszen minden kronológiának ellentmond!
Persze nem minden Egyiptológus ilyen fafejű.
Az én kedvenc egyiptológus, történészem ezen a sitén irogat.
http://sphynx.fullextra.com/
A "mondák" menüpont, kizárólag az ővé.
Van egy jóforgalmú levlistája is, itt:
http://nimrud.eet.bme.hu/mondak
Érdemes rá jelentkezni. A komplett sorozatok miatt kukkants be az archívumába is.
Na még egy külön rész alaposan szétcincálva. De én érzem, hogy volna ez alatt valami ami igaz is lehetne, de nem így. Ti csak a hibát látjátok?
1.A Hullámhossz határozza meg a dimenziót alfejezetből egy egybefüggő részlet és a konfliktusok:
„Világegyetemünk - és ezalatt értek minden csillagot és atomot – alaphullámának hossza megközelítőleg 7,23 cm.
Milyen hullám ez az alaphullám elektromágneses vagy mechanikai. Egyik esetben sem ismerem ezt a közös alaphullámhosszt az anyagra.
Bármely pontot kiválaszthatjuk ebben a helyiségben, s e meghatározott univerzumon belül akadálytalanul ki - és beléphetünk a 7,23 cm-es hullámhosszon.
Az elektromágneses spektrum mikrohullámnál hosszabb hullámhosszai számára tökéletesen átjárható az anyag, ez ugyan igaz 7,23 cm-re is, de ez még nem tünteti ki. Mechanikai hullámok esetében ez nem ilyen egyszerű. Tudja valaki, hogy ott mitől függ ?
Spirituális értelemben ez a 7,23 cm az Om szótagnak felel meg, amelyet a hinduk a világegyetem hangrezgésének tartanak.
Univerzumunkban minden tárgy szerkezetétől függő hangvibrációt kelt, s minden tárgy egyedülálló hangot képes kiadni.
Ezt hívják rezonancia frekvenciának, mely nagy teljesítménnyel való rásugárzása esetén szétrázza, az adott tárgyat. (Milyen híd is az amit a szél úgy meghintáztatott, hogy leszakadt? Tudja valaki?)
Ha az összes kozmoszban fellelhető tárgy hangzatát átlagolnánk, eredményül ezt a bizonyos 7,23-as hullámhosszt valamint e dimenzió tényleges hangrezgését, az Om-ot kapnánk.
A világ összes tárgyának a hangzatának az átlagolása egy olyan grandiózus kihívás, hogy legalábbis egy két kifejtő sort még érdemelne az állítás. Már csak azért is mert ha több tárgynak a rezonancia frekvenciáit átlagolnánk (jobb híján értem ezalatt a számtani közepüket), már a tárgyakra nem jellemző frekvenciát kapnánk. Tehát abból amit ez a mondat sugall, olyan érzésem lesz, hogy meg sem lehet tenni, oly sok felfedezetlen tárgy van a világegyetemben, sőt még értelme sem lenne rezonancia szempontból annak amit csinálok, bár kizárni sem tudom, hogy épp a 7,23 cm hullámhosszat kapnám.
A két szemünk közötti, egyik pupillánk középpontjából a másikig terjedő átlagos távolság szintén 7,23 cm, csakúgy, mint az állunk csúcsától orrunk hegyéig terjedő távolság, a tenyerünket átszelő egyenes, vagy csakráink közötti távolság, csak hogy néhány példát említsek.
Az emberi arcon és kézen végzett statisztikának a tizedmilliméteres pontosságát erősen vitatnám, hisz ilyen statisztikai számításoknál a reprezentatív minta meghatározásában sok önkényes döntés lehet. Pl.: a végeredményt biztos befolyásolja az a döntés, hogy a mintában hány kínai egyed legyen az amerikaihoz képest, pl. lehetne minden fajtából ugyanannyi egyed, de lehetne a jelenlegi népesség arányát őrizve. Mindkettőt tudnám indokolni, viszont tuti mást kapnék tizedmilliméter szinten. Itt az információ tisztaságához hiányzik egy hivatkozás a mérést végzők publikációjára, ha már a könyv nem említi az állítás részleteit.
Ez a 7,23 cm-es távolság többféle módon nyilvánul meg testünk különböző pontjain, minthogy e meghatározott világegyetem határain belül keletkeztünk, az univerzum lényege pedig belénk ágyazódott.
Érdekes, hogy e bizonyos hullámhosszt a Bell Laboratórium felfedezése nyomán ismerte meg a világ, nem pedig valamiféle barlangban elmélkedő spirituális természetű ember talált rá. Amikor az egész Egyesült Államokat behálózó mikrohullámú rendszert első alkalommal üzembe helyezték, zavarokkal találkoztak rendszeren belül. A Bell Laboratórium a rendszer adó frekvenciájául véletlenül éppen az alig több mint 7 cm-es hullámhosszt választotta. Hogy választásuk miért pont erre a frekvenciára esett, nem tudom. Megpróbálták elhárítani a zavart, átvizsgálták az egész berendezést, és mindent megtettek amit csak tudtak. Először úgy gondolták a zörej a földből származik. Végül felnéztek az égre, rájöttek és így szóltak „Ó nem mindenhonnan ez jön!” A zavaró tényező kiküszöbölése érdekében valami olyasmit tettek, aminek hatásától bolygónk mind a mai napig szenved: a teljesítményt a szükségesnél 50 000-szer nagyobb erősségre emelték, ami egy rendkívül erőteljes mezőt hozott létre, ennélfogva a mindenhonnan előtörő 7,23 cm-es hullámhossz nem okozhatott többé zavart a rendszerben.
Azt az egyetlen sugárzást amely minden honnan ugyanazon a hullámhossz tartományon árad kozmikus háttérsugárzásnak hívják, és a Bell Laboratóriumban dolgozó Pensias és Wilson Nobel díjat kaptak érte, és a világ így tudta meg, még akkor is ha a Bell Laboratórium bele is futott a könyvben említett problémába bár nem hallottam róla és a honlapjukon sem találtam erre vonatkozó említést. Mivel ez a sugárzás hőmérsékleti spektrumot mutat, nem a hullámhosszak spektrumával, hanem annak a testnek a hőmérsékletével jellemzik ami ilyen sugárzást bocsát ki. A háttér sugárzás így nem a 7,23 cm-rel jellemezhető, hanem 2,73 K-nel amely 0,5mm-5mm közötti hullámhosszak hullámcsomagjának felel meg Az igaz, hogy a legelső méréseknél 7,31 cm-nél szerettek volna új mikrohullámú radrajaikkal mérni és ezt akadályozta meg a háttérsugárzás spektrumcsomagjának erre a tartományra eső része és itt figyeltek fel a sugárzás homogén (ugyanolyan) és izotróp (minden irányból) voltára. De ez csak tudomány történeti szempontból érdekes a természetnek ez nem jelentős vagy kitüntetett hullámhossza.
Mindehhez képest az már szinte csak kekeckedés, hogy ez a háttérsugárzás nem volt mindig ennyi, hanem az ősrobbanás óta hűl a tágulás következtében abszolút folytonos módon. Tehát ennek a hullámhossznak a diszkrét (nem folytonos) dimenzió ugrásokkal való kapcsolatba hozása igen merész gondolat, de legalábbis további magyarázatot igényel.
A fent említett okokból kifolyólag úgy vélem, hogy a 7,23 cm a mi univerzumunk, a harmadik dimenzió hullámhossza. Amint felfelé haladunk a dimenziószinteken, a hullámhossz mind rövidebbé, az energiaszint pedig mind magasabbá válik.” (I. kötet 65. o.)
Tehát ez annak a félreértése, hogy az állócsillagok hátteréhez képest ott kelt fel ahol azelőtt lenyugodott?
jól értem?
A precesszió "éve" - a Platoni év - kb 25 000 év, ez 360 fok, tehát 180-ot mondjuk 12-13 ezer év alatt fordul.
Mi az 50 000?
De a 12 ezer éves történelmi idő is több mint amennyit az egyiptológusok vélnek látni.
Honnan tudhatjuk, hogy az egyiptomiak ilyet mondtak?
Nem másoltam le, de ő bizonyítéknak a Denderai templom horoszkóp körét hozza, már a visszafele forgásra, amin a állatövek fordított irányban jönnek. Tudsz esetleg erről is valamit?
isteni ez a topic,
Hát jókat mulattam, a könyvidézeteken :o)
Köszi a szemelvényeket, mostmár tudom, hogy mitől kell elrettenteni a jóhaverokat, ...
Egyiptom egyszerűen brutál, ....
A föld forgásirányváltása pedig egy totál gyöngszem!!
-Komolyan!
Ugyanis a valóságban az a helyzet, hogy az egyiptomiak tényleg nyílvántartották, miszerint az un. _első idők_ történetei óta" annyi idő telt el, hogy a nap kétszer ott kellt fel, mint ahol előtte nyugodott."
Namármost ez így is van.
Tehát nem az egyiptomi a hülye, mert ő azt írta le, amit valójában látott, vagyis azt hogy a csillagképek szerint éppen a nap hol nyugodott le.
És a fenti idézet is pl. azt jelenti, hogy a precessziós mozgás az egyiptomi történelem ideje alatt kétszer is végigfutott.
Vagyis felölel több mint 50.000 évet!
Miközben erre ezoterikus mindentudónk kitalálja, a -80 -asd IQ-jával, hogy a földünk forgásiránya többször is megváltozott, ... :o) úáoouuuuuu
Háááát, én a helyetekben visszavinném a könyvet a boltba, és minimum visszakérném a pénzem ....
- Minimum
Nekem úgy tűnt, hogy ebbe a könyvbe beleöntöttek mindent, ami az elmúlt száz év ezoterikus termése. Vannak benne érdekes dolgok, de vmi nem stimmöl vele.
Már kezdem elveszíteni a hitemet, hogy nem találok a túl oldalra senkit. Pedig nagyon érdekelt volna a meglátásuk.
Mivel az országos könyvterjesztésre rálátok, tudom, hogy 10000 pl fölött fogyott, ára, mérete és borító mintája ellenére. És az a mi országunkban, már jelentős szám
Talán azért, mert ittohn viszonylag friss és drága könyv, ezenkívül eléggé kezelhetetlen (pl: egy hagyományos táskában sem fér el kényelmesen... tehát csak othhon lehet olvasni igazán...
Így pedig rengetegen inkább meg sem veszik.. vagy lehet, hogy az a rengeteg dávid-csillag rettenti az olvasókat :-))
Nem ismertek olyanokat, akik olvasták és lelkesek, mert az lenne az izgi megtudni, hogyan oldódtak bennük ezek a problémák, no meg a többi probléma amit írogatok szorgalmasan és még majd felteszem.
Bár nálunk is itthon van e könyv (húgom+barátja tulajdonában), beleolvastam.. hááát...
Valóban.. Hol a bizonyíték minderre???
Ami pedig Alós ésFelső Egyiptomot illeti... igazad van Valóban azért alsó a fentebb lévő, mert az Egyiptomiak számára a forrás van fönt :-)
Pólus-csere...
Valóban, elég sokszor előfordult már bolygónk történetében!!! De ez egészen más tészta... nem a forgás fog megváltozni (ez ugyanis képtelenség: A Nap vonzereje és a Földet érintő centrifugális erő miatt nem fog megváltozni a bolygó forgás-iránya... Ez ugyanis a többi bolygóra is kihatna, mivel csak a Napból kiindulva képzelhető el :-))
A körök és négyzetek az emberi tudatban alfejezetből egy részlet és a konfliktus:
„A kulcs Thoth szerint abban rejlik, hogy a kör és a négyzet kerülete egymáshoz képest mennyire közelíti meg a phi (Fibonacci sor határértéke) hányadost. Ez az emberi élet kulcsa. (…)
Azért kell tudnunk, hogy mennyi a kerület, mert amikor egyenlő, vagy megközelíti a kör kerületét, akkor megvan a phi hányados.” (II. kötet 16-17. o.)
Amikor a kerületek egyenlők a hányados 1. A phi viszont 1,6180339. A különbség nem elhanyagolható. Ennek ellenére a későbbiekben a könyv a kör és négyzet kerületeinek egyenlőségét keresi, miközben phi arányról beszél.
Az "A tudat harmonikus és diszharmonikus szintjei" alfejezetből részletek és a konfliktusok:
"Az első 42 + 2 kromoszómát tartalmazó lépcsőfokot a megközelítőleg 1,2 – 1,8 m közötti testmagasság jellemzi. Ausztrália őslakói valamint Afrika és Dél-Amerika bizonyos törzsei ebbe a kategóriába tartoznak.
A 44 + 2 kromoszómával rendelkező második szint az, amelyet mi mondhatunk magunkénak. Magasságunk 1,5 – 2,1 m között van, egy kevéssel magasabbak vagyunk, mint az előző csoport."
Kb. 30 000 éve a földön egyetlen emberi faj él, a homo sapiens sapiens és ezért mindenféle félvérek, keverékek léteznek mindenhol, tehát szigorúan azonos a kromoszómaszámuk. Az ausztrál őslakosok afrikai származása egy olyan központi kérdés a mai archeológiában, hogy bizonyosan nagy visszhangot keltene, ha található lenne egy ilyen ma is kimutatható közös vonás. Ilyen felfedezést az interneten nem találtam, pedig ebben a témában hallatlan nagy az aktivitás.
"A 46 + 2 kromoszómát tartalmazó szint megszakítja a Valóságot azáltal amit talán egységnek vagy Krisztus-tudatnak nevezhetünk. E kategóriához körülbelül 3 – 4,8 m közötti testmagasság járul."
A majmok kromoszóma száma 46 + 2 és valamikor az ősmajmok és az előember szétválása idején történhetett, hogy két kromoszóma összeforrt az emberhez vezető evolúciós ágon.
(…) "szent és szükséges lépcsőfokot képviselünk az evolúció folyamatában. Egy másik világba vezető híd vagyunk. Megvalósítjuk a híd szerepét pusztán azáltal, hogy e hihetetlen időkben egyáltalán életben vagyunk." (I. kötet 84 - 85. o.)
Mára ennél többre nem futja, majd szépen lassan felteszek még.
Várom gondolataitokat: Fáy Nóra
Az „Elektronfelhők és molekulák” alfejezetből egy részlet és a konfliktus:
„Emlékszem amikor fizikát tanultam, nem tudtam elhinni, hogy a parányi elektron, amelyet még csak nem is látni, a fénysebesség kilenctizedével kering egy mikroszkópikus tér körül! Ez azt jelenti, hogy az elektron másodpercenként 272 000 km-es sebességgel kering olyasvalami körül, amit apró méreténél fogva látni sem lehet! Teljesen belezavarodtam a gondolatba. Hazamentem, lefeküdtem az ágyra és csak meredtem a plafonra. A hallottak egyszerűen hihetetlennek tűntek a számomra.
Az apró méretű elektron olyan gyorsan mozog, hogy felhőnek látszik. Egyébként csakugyan elektronfelhőnek nevezik. Az atom mindössze egyetlen elektronnal rendelkezik, ám az oly szédítő sebességgel mozog, hogy úgy tűnik, gömböt alkot a középpontban elhelyezkedő proton körül. Olyan ez mint a televízió képernyője, amelyen minden pillanatban csupán egyetlen elektronsugár mozog gondosan és szándékosan lefelé, oda-vissza ugrálva mindaddig, amíg le nem ér a képernyő aljára, azután újra kezdődhet az egész. Mozgását olyan gyorsan végzi, hogy úgy tűnik, nagyon is befogadható képet látunk." (I. kötet 191-192. o.)
A modern fizika egy szegletköve a Heisenberg féle határozatlansági reláció. Miszerint az apró részecskéknek vagy a helyét, vagy a sebességét tudhatom meg pontosan a kettőt egyszerre nem. Ha a helyét tudom igen pici hibával, akkor a mozgásának jellemzői szétfolynak szétkenődnek a tudásom (s nem a szemem) előtt. Az atomban az elektron olyan pici helyre van beszorulva, hogy pont a fentiek miatt nem tudom precízen a mozgását meghatározni, kénytelen a tudomány megelégedni egy sebesség valószínűségi eloszlással mely arról ad hírt milyen sebességgel mekkora valószínűséggel van jelen. Ha a sebességet tudnám meghatározni, akkor a helyéről alkotott képem lenne csak valószínűségi felhő. Ami világos az az, hogy az atommag körül az elektron nem azért van elektron felhőben, mert olyan gyorsan száguld, hogy elkenődik a szemem előtt, hanem mert nem tudhatom pontosan, hogy mit csinál.
Meg lehet tenni, hogy félklasszikusan (Bohr modell; nincs valószínűségi felfogás de van kvantált pálya) fogom fel az elektron, proton körüli (H atom) mozgását, akkor a fénysebesség 1/137-ede lesz az elektron sebessége, nem pedig a 9/10-e.
És, hogy ez a súlyosan hibás ismeretterjesztésen kívül miért fontos? Mert magát a könyv lényegét a merkaba meditálást kell majd erre hamgolni:
"Tizenhetedik lélegzet: belégzés
Szív: Ne feledjük, hogy a minden életforma iránti szeretetet az egész meditáció alatt éreznünk kell, különben nem járunk sikerrel.
Tudat: Ahogy beszívjuk a levegőt, mondjuk magunkban a következő kódot: ”a fény sebességének kilenc-tizede”. Ezzel utasítást adunk az elmének, hogy gyorsítsa fel a Mer-Ka-Ba sebességét a fény sebességének kilenctized-szeresére, ami stabilizálni fogja a forgó energiamezőt. Más is történik még ezen kívül. A háromdimenziós világ, amiben élünk, a fény kilenctized-szeresére van hangolva. Testünkben minden atommag körül, minden elektron ezzel a sebességgel forog. (...) Ezért esett a választás pont erre a sebességre. Ez lehetővé teszi, hogy megértsük a Mer-Ka-Ba-t, és dolgozzunk vele itt a harmadik dimenzióban…" (II. kötet 141. o.)
Az "Amikor a nap Nyugaton kelt fel" alfejezetből részletek és a konfliktusok:
"Amint Egyiptom fejlődésnek indult, területén két országrész jött létre: Felső- és Alsó-Egyiptom. Felső-Egyiptom feküdt délen, Alsó-Egyiptom pedig északon. Az egyiptomiak egyfajta fordított gondolkodásmód szerint adták földjüknek a Felső- és Alsó-Egyiptom nevet, mivel korábbi történetük során, még Atlantisz idejében, a Föld forgása ellenkező irányú volt, és a mágneses pólusok is fordítva helyezkedtek el."
Egy gömb felszínén a fönt és a lent meghatározása önkényes, abszolút kulturális termék. Kialakulásának nincs kapcsolata a forgás irányával, de még a mágneses pólusok elhelyezkedésével sem. Viszont Egyiptom domborzata olyan, hogy Délen magasabb fekvésű, mint Északon, amint azt a Nílus folyásiránya egyértelműen tudatosítja.
(…) "Amikor a pólusok legközelebb helyet cserélnek, a Föld forgásiránya is megváltozik, csakúgy, mint a Föld Nap körül végzett mozgásának iránya. "(I kötet 150 -151. o.)
NO COMENT, csak egy kérdés:
Utána gondolt e már író vagy olvasó, hogy ilyen mértékű impulzusmomentum- (forgásirány-) és impulzus- (keringésirány-) változás milyen „kapaszkodást” igényelne tehetetlen tömegünktől, hogy le ne repüljünk mindannyian a Föld felszínéről? Az sem világos, hogy Földünk milyen erőhatástól szenvedne ilyen mérvű mozgás állapot változást, mert erre belső erő nem alkalmas.
Az élet virágának ősi titka bennem és sok ismerősömben kavart vihart. Lelkesítő és szintetizáló jobb agyféltekés (intuitív) mondanivalója mellett (alatt) bal agyféltekés (racionális) gondolatsorok is bőven húzódnak.
Ahogy azt az I. kötet előszavában az Író, Drunvalo is említi:
„Matematikai és tudományos bizonyítékokkal szintén szolgálok annak megvilágítására, hogy szellemi lényekként hogyan kerültünk ide a fizikai világba. Minderre azért lesz szükség, hogy meggyőzzük bal agyféltekés elemző részünket arról, hogy csak egy tudat és egyetlen Isten létezik, s hogy mi mindannyian ennek az Egységnek vagyunk a részei.” (I. kötet 16. o.)
Fizikus diplomám és ezoterikus nagykereskedésem tükre annak a belső átélésemnek, hogy a két világ (agyfélteke) támogatja egymást. Az író bíztat az előszóban, hogy:
„E könyv tanulmányozásakor az Olvasó számára két választás lehetséges: kiindulhat a bal agyféltekés gondolkodásból, a férfias oldalából, észrevételeket tehet, és minden egyes lépésben megkeresheti a logikát; vagy a jobb agyféltekés működés szerint is eljárhat – nem gondolkodik, csak (…) érzéseivel figyel…” (I. kötet 19. o.)
Problémám az, hogy a két esetben igen különböző benyomásom alakult ki. Jobb agyféltekém fontos és fellelkesülést okozó érzéseket közvetít és bal agyféltekém viszont sehogyan sem találja a tiszta logikát és elkeseredik. Pedig Drunvalo azt írja magáról:
„Egyes-egyedül az információ tisztaságát tartom szem előtt, és azt, hogy a leírtak az Olvasó számára érthetőek legyenek.” (I. kötet 19. o.)
Mivel Drunvalo azt is írja, hogy:
„Hozzá kell tennem, meglehetősen sok hibát ejtettem, minthogy most ember vagyok. A legérdekesebb felismerés számomra azonban az, hogy valahányszor csak hibáztam, az mindig a Valóság és a magasabb igazság mélyebb megértéséhez vezetett engem.” (I. kötet 16. o.)
most egy topicot indítok, hogy megoszthassam olyanokkal gondjaimat akik a könyvet bal agyféltekével is hajlandók nézni, hogy azokban az esetekben ahol ez a mélyebb megismerés lehetséges ott az kiderüljön számunkra.
Az elkövetkezőkben a könyvből kiragadok részleteket, és belefűzöm a problémáimat.
