Biztos, hogy megvannak a szakmai, vagy a moderátorok tűrte team-szempontjai is a Törzsasztalnak.
De az is biztos, hogy baszott unalmassá kezd lenni ez az egész.
Torkig vagyok az egésszel. És ezzel nem akartok megbántani senkit.
Csak a moderátorokat, és akiket őket vezérleik! Menjenek a sunyiba!
Nem ez volt a Törzsasztal! Itt kurvára átbasztak valakiket!
Agybegyöpösítés folyik, kemény szarháziság. Buta pénzmohózásg.
Mondom! Nem ez volt a Törzsasztal!
Egyúttal közlök egy rég heverő versemt, ami az Index szerkesztőinek is szól.
A vers nem túl jó, de tán ide való!
Amikor Tokióban fölkel a nap,
és hízni kezd a város az égbolt alatt,
sorokban az emberlény lépésben halad.
És két tőzsdeügynök öltönyében összekap.
Szard össze magad!
Amikor Moszkvában összeér a hajnal,
ordít a folyó, és hull a hó,
és mindenki átkel a Moszkva folyón:
vodkáért a részegek, hogy boldogok legyenek,
zsákokkal átkelnek a nők,
hogy céklát, káposztát vegyenek.
Amikor Pestre ér a nap,
egy koldus épp száz forintot kap
a szép Széchényi-lánchíd alatt.
Szard össze magad!
Mikor Párizson oson át a hajnali fény,
a ködből fölszáll a nap
és vadul a Szajnába harap.
Átkel az óceánon, jaj, tükrébe hull,
és lobogó orkánkabátot húz.
Így oson.
Amikor New-Yorkba ér, szmogot fúj a szél,
és az orkán szmogot szít.
Mikor a vadnyugaton megpihen, én takarom be őt
dunyhámmal, hogy hunyja le szép szemét, pihenjen el,
adok mellé szalonnát, kenyeret, és szép nőt.
Megköszönte a szél, hogy így kényeztetem őt.
(Egyébiránt nem értek egyet, hogy a topikokban közölt irományok az Index szellemi tulajdonát képezik. Miután több versem meg fog jelenni egy kiadványban, bízom benne, hogy ezt a kitételét az Index jogászai csak viccnek szánták, és a mélemre küldött elnézést küldenek.
http)