Találtam hozzá olvasnivalót, egy XIX. századi tankönyvben 4-szer is előfordul. Ez mintha azt sugallná, hogy az állhatatoshoz is van köze, de nem tudom, mennyire vehető ez komolyan. (Az eredetet illetően számomra még mindig a <? jelzés a legérthetőbb.) Benjamin Mokri (= Mokri Benjámin): Deák-magyar etymologiai lekszikon
Gondolom, azt akartad írni, hogy megátalkodik, és azért itt kérdezed, mert már utánanéztél az Értelmező ksz-ban, és az ott olvasható eredetmagyarázat [< átall <? által (finnugor)] nem elégít ki.
Én belenyugodnék abba, hogy vannak ismeretlen eredetű szavaink, és ez is ilyen. (A magamfajta kontár - amíg utána nem néz - talán inkább az áll, (megáll) igével érezheti rokonnak, de ez nem jelent semmit.)
Azt viszont nagyon valószínűnek tartom, hogy a bibliafordítások terjesztették el, mégpedig megátalkodott alakban, mindig a bűnhöz, a gonoszsághoz kapcsolva. Megátalkodott szeretetről, megátalkodott önzetlenségről legalábbis még nem hallottam.
Sziasztok! Él még vajh ez a topik? A tesóm érdeklődött, hogy mi lehet a "tikmony" eredete, azt ki is nyomoztuk, de utána az jutott eszembe, hogy mi a helyzet a "tojással"? Gondolom, a "tojikból" jöhet, de az honnan? Ősi finnugor dolog, vagy máshonnan szereztük?
Van néhány rendhagyó fokozású melléknév és határozószó.
szép, szebb, legszebb szépen, szebben, legszebben jó, jobb, legjobb jól, jobban, legjobban alsó, alsóbb, legalsó hátsó, hátsóbb, leghátsó utolsó, legutolsó első, legelső hátul, leghátul elől, legelől
Az inkább, leginkább szavakon nem kell csodálkozni. Más nyelvekben is van úgynevezett körülírás. Ami azt jelenti, hogy a szokásos egyszavas megoldás helyett több szóval adjuk meg a kívánt jelentést. (Pl. angol: big -> bigger; de: interesting -> more interesting francia: bon -> meilleur; de: haut -> plus haut)
a -l, -t helyviszonyt kifejező ragok rég elhomályosulta és rég nem produktív volta révén szinkron szemléletben persze, hogy nem szegmentálhatók tovább az említetted ragok.
a középső szótag (haplológia hatására?) redukálódott... miután a /bel, bél/ 'belső, belsőség' szóhoz hozzáadódott az ablatívusz és az egész grammatikalizálódott.
De ő strukturális szempontból elemez, itt meg a történetiség volt a kérdés. Történetileg ezek a ragok összetett alakulatok, csak idővel teljesen egybeforrtak.
Kicsit tovább szegmentálva a belől- -l-je régi ablatívusz (v.ö. pl. a -ról, -től, -ből -l-jével), a rajt- -t-je pedig alighanem lokatívusz. (o-tt, Pécs-ett, hely-ett)
Azt hiszem, nem vagyok túl pesszimista, ha azt mondom, hogy a kérdésedre a választ nemigen tanítják a magyar iskolákban. Nagyon bonyolult, sokrétegű dologra kérdeztél rá, a válasz egyáltalán nem vitathatatlan.
A rajtam..., belőlem.. nem névmások, hanem birtokos személyjeles (személyragos) határozói alakulatok.
A rajtam a rá határozószó származéka, ami a -rA rag őse is.
A belőlem hasonlóképpen a belül (régebben belől) határozószóből származik, melynek eredetét azonban vitatják, vagy a bél szóból eredeztetik, vagy a -bA raggal hozzák összefüggésbe (ez szvsz fából vaskarika, a bél is összefügghet a -be raggal).
Mind a kettő rokonságban áll a személyjeles névutókkal (alattam, felettem stb.) vagy a még furább személyjeles esetragokkal (rám - a -rA esetrag személyjeles alaksora, tőlem - a -tÓl ragé stb.
A kérdéssel Antal László és T. Somogyi Magda foglalkozott alaposabban.
Üdv! Magyar az anyanyelvem, de nem jártam magyar iskolákat. Ezért talán hülyének fog tűnni a kérdésem. Azt szeretném tudni, honnan ered a rajtam, rajtad, rajta stb. névmások rajt- eleme, valamint a belőlem, belőled stb. belől- eleme. Előre is kösz a válaszért.
A parthus topikban gyűjtöttem a témában ezt-azt, és lényegében hasonlók a magyarázatok, legalábbis az előtagot mindegyik etimológia a 'gazdag' jelentéssel értelmezi.
FNESz.: Bajkonur ’helység Kazahsztánban (SZU) az Araltól északkeletre’ [1959: Bajkonur: Világatl. 29. sz. térkép]. Az or. Байконýр átvétele. Ennek forrása a kaz. Bayqoηïr. A kazah név értelme: ’olyan hely, ahol sok a növényzettel megkötött homokbucka’. Vö. kaz. >bay ’gazdag’ és qoηïr ’növényzettel megkötött homokbuckák’ (tkp. ’sötét színű, barna’). (Konkašpajev 138 Коныр a.; Räsänen: EtWb. 56 *bāj a., 280 mtü. koηur a.; E. Murzajev levélbeli közlése.)
Egyik legszebb tanítási élményemet épp tegnap meséltem vkinek : magyart tanítottam éppen külföldieknek, és h meg is jegyezzék, magyaráztam, h inka, inkább. kikérdezés következő órán, előkerül ez a szó is, de nem jut eszébe, látom, h rémlik neki, h volt vmi magyarázat, és veszettül gondolkodik... végül ki is bökte: aztékabb te aszittem, ott esem le a székről a röhögéstől, nem is hiszem el, ha nem velem történik... és persze percekig nem bírtam elmagyarázni, h mitől fetrengek iylen veszettül :D