Klaudia a tornacipővel is top modell, menő így is, nincs vele baj, a tornacipő is top, a gatyája egy terepszszínű de rikító zöld fekete, az is top, és tiszta, vagy elég tiszta, engem pedig pont ez bosszant, ilyen szempontból Nárcisza jobban tetszik ő megmaradt az eredeti imidzsnél. S a szőke pedig tőlem emancipálódott, messziről lerítt róla ugyanis már az elején, hogy mennyire el volt ragadtatva, hogy felcsípett egy kolozsvári pasit, egy fehéret, egy urat. Csak a pontosság kedvéért, nem tőlem volt elragadtatva, saját magától. A szőke két éve rongyosabb volt mint Nárcisza, valamivel rongyosabb, nagyon sokkal nem is lehetett, Nárciszánál is még mélyebbre se könnyű, ez lehet nem egészen tudományos megállapítás de a récék jóval mélyebben vannak mindenben, harminc százalékkal vannak lemaradva az apahidaiakhoz képest, még negyvennel is, épp ezért egyezek én is jobban a récékkel mert én is egészen jól haladok vissafele, mondhatni élenjáró vagyok a visszafele haladásban. S a szőke szőke lévén szárazabb is volt akkoriban, kóró szerű, mint a középkori átlátszó városi szegények, de amikor kinyitotta a száját akkor minden megváltozott, lehengerelt, elkábított, kész, az övé voltam. Azt mondta mit nézel úgy te, csak ennyit románul, nem tudtam mit dadogjak, nem mondtam semmit, a hangja, a hanglejtése most is csodálatos, valamikor a Dobermannak volt hasonló a hanghordozása, a beszélőkéje.
A matematikai probléma az, hogy a felvethető témák száma véges, az emberi kommunikációs kényszer pedig egy végtelen folyamat, így szükségszerüen ismétlődések keletkeznek.
Ám mivel a szabály szerint senki sem válaszolhat erre a bejegyzésre, tehát teljesen feleslegesen írtam.
(Jelzem azonban, hogy már a 2. bejegyzésnél borult a logika, hiszen az az 1. bejegyzéssel összefüggő reakció volt! Bezony!)
