ja pont ez az, a gének, azaz a születés eleve meghatároz egy csomó hajlamot, meg illyeneket, a születést pedig a karma, azaz az előző egyéniség tettei határozzák meg, szoval maga az egyéniség nem reinkarnálódhat, de az előző hatással van a következőre, akár apácából pont azért lesz boxoló, mert olyan törékeny volt.
ugyanúgy, ahogy az előző pillanatban végülis nem pont ugyanaz vagy, mint most, "nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba", stb, stb, stb
A kérdés azért fontos, mert szerintem sokan a reinkarnációt úgy fogják fel, mint Nietzsche az Örökös Visszatérést: azaz valamikor, valahol megint összeál egy ember, aki pontosan ugyanolyan, mint én.
A probléma az, hogy a szellemnek nincs egyénisége, a testi ember pedig nem örök. Tehát a lényegi kérdés a következő:
Az az ÉN, amely az EGYÉNISÉG CSÍRÁJA, reinkarnálódik-e? Örökkévaló-e? Elpusztíthatatlan-e? És ha igen, lehetséges-e, hogy anyagi?
Az egyeniseg kaprazat,illuzio.A tudat az erzelmeket ,buszkeseg,harag,duh stb.,ugy kezeli
mintha valosagosak lennenek.Ebbol a nem tudasbol keletkezik az ego,egyeniseg.
A tudat reinkarnalodik,mert nem ismeri fel igaz termeszetet,es a karma torvenye hat ra.
Kedves Vigor!
(Kicsit lemaradtam...)
Szerintem nem. Szerintem minden teremtett lélek egyedi és megismételhetetlen, fejlődésében is egyedi, és hogy meddig fejlődik és mivé lesz azt meg nemigen tudjuk, mert az örökkévalóságot egyszerüen nem értjük, de fura is lenne, ha földi állapotunkban ezt megérthetnénk.
Földi állapotunk mindenesetre valami féle próba, megmérettetés, és a halállal megszűnik ez a fajta lehetőség. Az, hogy születésünk előtt léteztünk-e, pl. tiszta szellemi formában, az egy kérdés, de ezt nem tudom, lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, az Ige erről nem ír.
Ezért ír a Biblia sáfárságról, ezért lesz ítélet, amiben egyébként nagy valószínűséggel saját magunkat fogjuk megítélni és kárhoztatni (már aki), legalább is részben az Ige, részben a klinikai halál tapasztalatai szerint.
Röviden ennyit.
Angio
Thoughts: szerintem a tudat reinkarnalodik egyedul, amely mentes az ego es egyeniseg megnyilvanulasaitol, sajat isteni Enunk.
Az emberek altalaban a sajat egojukkal azonositjak onmagukat, amivel csak az a gond, hogy ha az ego nem tokeletes, akkor meg lehet boritani, es ha borul, akkor hajlamos az osszeomlasra.
Az egyeniseg pedig nem mas mint egy maszk, amit kepesek vagyunk eldobni, nem konnyu, de lehetseges.
Én csak egy kis tanuló vagyok itten, aki hisz a reinkarnációban.
Mai tudomásom (lehet, hogy holnapra megváltozik) szerint:
--Miért ne lenne első inkarnáció ? (Lehet hogy nem értem a kérdés lényegét ?) Pl. egy ásványi állapot.
--Egyéniség, ez nekem nehéz így. Egyénisége még szvsz egy életen belül is változhat az embernek. Én úgy gondolom, a lélek, a fejlődése során minden új inkarnációban új szerepet (egyéniséget) választ, éppen azért, hogy mindenféle élethelyzetet és minőséget megtapasztaljon. Nyilvánvaló, hogy túl nagy ugrásokat nem tehet, mert akkor gyorsan amortizálhatja magát. (Pl. előző életében törékeny apáca, egy következőben boxoló, netán súlyemelő szerepbe könnyen belebukhat...) Tehát a fokozatosság elve azért itt is müxik, gondolom. Aztán persze az adott szellemcsalád okosságával én nem akarnék mégcsak vetekedni sem.
-- feltámadás: nálam ez azonos a reinkarnációval. Én nem hiszem, hogy Gipsz Jakab testét (aki élt mk.58 évet, oszt elhunyt) fel kellene támasztani bármilyen oknál fogva is. Gipsz Jakab teste szétesett Anyag, amire semm különösebb szükség nincsen. Gipsz Jakab lélekcsírája Örök, és tetszés szerint leszülethet újra, és újra, ha a fejlődéséhez erre van szükség, de akkor már Ló Marietta, John Stix, vagy Tehén Gizi néven akár.
