Új Péterről például nagyon jó véleményem van, nagyon nagyra tartom, de bizony még rajta is érezhető ez a dolog, túl könnyen dobálózik olyan kifejezésekkel, mint "surmóság" például.
Azt se felejtsd el, hogy a nacionalista átlagszavazó roppant felszínes, emiatt a nacionalista politikusok voltaképpen a külföldi befektetők hülyeségéből, figyelmetlenségéből táplálkoznak, ami bármikor megváltozhat. Jó példa a németek. Amikor idejön a német tőke, és megveszi a közértet és csinál a helyén valami német nevű boltot (Drogerie-Markt vagy akármi), és a cég nevében Herr Jürgen Jemand kereskedelmi igazgató nyilatkozgat a tévében, akkor az átlagnacionalista rögtön hőzöngeni kezd, hogy nyakunkra ült a külföldi tőke. Mert a németek hülyén csinálják.
A japánoknak például több eszük van. Ha ők csinálnának itt közértláncot, tuti, hogy teszem azt Tiszavirág Üzletláncnak hívnák, és arra is ügyelnének, hogy minden, a médiában előforduló vezető is magyar legyen, aki természetesen körül van véve japán tanácsadókkal, akik engedélye nélkül az orrát sem törülheti meg, de ők láthatatlanok. És ebből már nem tud tőkét kovácsolni a nacionalista politikus, mert az átlagnacionalista nagyon felszínes, és ő csak a jól látható dolgok ellen tud tiltakozni. Szóval kifogják a szelet a vitorláikból. Továbbmegyek: ha például lenne Mo. -on japán tulajdonú üzletház, tuti, hogy a magyar nemzeti ünnepeket is valamilyen formában megtámogatnák - kint lógna egy nagy kokárda a közért ajtaján márc. 15 előtt egy héttel - mert tudják, hogy ezzel minimális befektetéssel hatalmas PR-hatást lehet elérni. A nacionalisták olyan könnyen befolyásolhatóak... Egyelőre csak a japcsiknak van ennyi esze, de szerintem a többi multi is rá fog erre jönni, és akkor bye, bye, Le Pen & Csurka.
Továbbmegyek: a nacionalizmusból hatalmas üzletet is ki lehet hozni. Nem kell más, csak egy okos marketinges, aki azt mondja, hogy célozzuk meg a "nemzeti-keresztény" réteget, és akkor holnaptól kezdve az aktuális tenyérlengető műsztárcsapat nem azt fogja énekelni, hogy "gyere adj egy csóóóókot", hanem hogy "fogadd el Jéééézust" - és ebben a pillanatban totálisan meg lesznek lőve a nacionalista a politikusok, mert úgy lenyúlják a multik a közönségüket, ahogy kell. És ők győztek.
Mindenki befolyásolható, akinek a gondolkodásmódja alapját nem a minőség, színvonal, a valódi érték és tartalom keresése jelenti, hanem egy szimbólumokra (és szlogenekre) épülő eszmerendszer - ezek ugyanis lenyúlhatóak, és marketingfogást lehet csinálni belőlük. Emlékezzünk csak arra, hogy a fiatalság szabadságvágyát hogy lenyúlják és marketingfogássá silányítják egyes tévéreklámok. (haverokbulifanta) Tökéletes példa. Előbb-utóbb ez fog történni a "nemzeti-keresztényekkel" is.
Ez sokkal-sokkal bonyolultabb.
Felmerül eloször is az a normatív kérdés, hogy megéri-e a nemzeti ideálért baszk vagy északír módszerekkel harcolni; hogy a cél szentesíti-e az eszközt. Aztán azon is érdemes elgondolkodni -- még mindig normatív síkon --, hogy mindkét "nemzeti felszabadítási mozgalom" egyre inkább hasonlít a maffiára: a gyakorlatban nem a cél szentesítette az eszközt, hanem az eszköz talált magának adekvát célt.
Aztán azon az irónikus tényen is érdemes elgondolkodni, hogy a katalánok, flamandok, vallonok éppen a globalizációnak köszönhetoen engedhetik meg maguknak az önállósági törekvést (amelyet helyesebb regionalizmusnak nevezni, mint a nemzetállam megteremtéséért zajló küzdelemnek), ugyanis épp a globalizáció biztosítja, hogy egyre kisebb gazdasági egységek is életképesek lehessenek.
Az sem igaz, hogy a globalizációra a kis nemzetek válaszolnak nacionalizmussal. A globalizációnak vannak és lesznek vesztesei is, akik érthetoen a globalizáció ellenfelei. Kézenfekvo, hogy a globalizáció ellenfeleinek a nacionalizmus az ideológiájuk. A kis országokban is, meg a nagyokban is.
Az európai integrációnak egyébként csak annyi köze van a globalizációhoz, hogy felgyorsulása Európa válasza a globalizációs kihívásra.
Volt olyan is a történelemben, amikor azt tűzték ki, hogy minden ember egyenlő és szabad, meg nemzetközi lesz a világ és a múltat eltöröljük, aztán sok millió ember halt meg iszonyatos módon. Csoportokba való sorolódás (bár nem vagyok etológus) mégiscsak egy evolúciós dolog, mint pl. a heteroszexualitás, amely ellen nehéz kézzel-lábbal tiltakozni. Az emberi faj sajátja. Szvsz az önazonosság éppen nem abszurd, hanem természetes állapota egy gondolkodó lénynek. A történelem nem elvont szubsztanciák definiciója.
Különösebben nem is tudok így hirtelen mást hozzátenni hosszú hozzászólásodhoz. Biztosan bennem van a hiba.
attól függ, hogy hogy értjük a közösség fogalmát. Ha társaságként értelmezzük, arra természetesen szükség van, nem vitatom, hogy az ember szociális lény, emiatt eléggé gáz is a mai korra jellemző elidegenedés.
Én arról beszélek, hogy olyan értelemben nem kell valamilyen nemzeti v. ideológiai v. bármilyen csoportképző ismérvekkel azonosulni, hogy nem jó az, ha a világot "mi" -re és "ők" -re avagy "nem mi" -re bontjuk. Ezt hívom tömören úgy, hogy jelvényt kitűzni. Ez több szempontból is nem jó. Többek között azért is nem jó, mert ha van "mi" és "ők", akkor onnan már csak egy kis lépés ebbe belevinni némi demagóg álmoralitást, hogy "mi" vagyunk a jók, "ők" meg a rosszak - ezt persze nem rólatok tételezem fel, de vannak ilyenek (pl. a MIÉP). Minden háború, polgárháború, üldözés, elnyomás etc. valamilyen közösségek között volt - az emberek feltűztek valamilyen jelvényt, aztán jól nekiestek a másjelvényeseknek - jó lenne ezen már túllépni. Észre kell venni, hogy két tetszőlegesen kiválasztott ember között annyira kevés különbség van - ha biológiailag nézzük - annyira egyformák vagyunk, hogy semmi értelme csoportokba sorolni magunkat.
De ez csak a felszíni része a dolognak. A kulcsszó szerintem az összetartozás. Az összetartozás érzése miatt vannak a közösségek, identitások, azonosulások, mert sok embernek szüksége van erre az érzésre, ebben egyetértünk ? Ez nem más, mint egy kiterjesztett egó. Az a lényege, hogy azt súgja: te olyan vagy mint mi, hozzánk tartozol, ezáltal 1. létezésed értelmet nyer (pedig hát teljesen abszurd dolog értelmet adni a létezésnek) 2. (hamis) választ ad a "ki vagyok én ? mi vagyok én ? " c. kérdésre. Az egész ott hibás, hogy feltételezi, hogy létezik olyan, hogy "én", azaz hogy különbséget lehet tenni "én" és "nem én", azaz a világ között, vagy filozófusosan szólva objektum és szubjektum között. Az "én" nek meg szüksége van rá, hogy valahogy meg tudja határozni önmagát, hogy választ tudjon adni arra, hogy miért vagyok, etc. Pedig hát nem létezi, abban az értelemben, hogy nincsenek határai, csak egy "kvantumos" rendszer része... A keleti filozófia évezredek óta erről szól, de Európában is sokakat izgatott objektum és szubjektum viszonya, megfigyelő és megfigyelt viszonya, Kant, Descartes, etc. Sokat foglalkoztak ezzel, de elég kevesen jutottak el arra a kulcsfelismerésre, hogy megfigyelő és megfigyelt között nem lehet különbséget tenni. Én arról beszélek, hogy abban a pillanatban, ahogy az ember felismeri - nem csak intellektuálisan, hanem egész lényével átérzi - hogy nem lehet különbséget tenni én és a világ között, azaz ha eltűnik az egó, akkor az összetartozás érzése nem csak egy szűk csoporttal, hanem az egész emberiséggel, sőt minden élő és élettelen dologgal, effektíve a kozmosz egészével létrejön...
Ezt pedig fel kéne ismerni, mert abszolút látszik, hogy a bárhova tartozni akarás - pontosabban mindenhova máshova nem tartozni akarás: nem a "mi" -vel van gond, hanem azzal, hogy ha az létezik, akkor létezik "nem mi", azaz "nem én" is - mennyire erőltetett... szerintem vagy beleverik az emberekbe (vö. "hazafias nevelés"), vagy ráerőlteti magára az alany, amikor már baromira unja, hogy nem tudja, hogy miért van a Földön, és szerintem valahol mindenki érzi, hogy igencsak hamis válaszok ezek...
"Ha minden emberi erőfeszítés folyton félresiklik (jobban mondva hibás, mert csoportba rendezés, "szisztematizálás" az alapelve), akkor aki valóban szívén viseli önmagának és egész nemének boldogulását, arra fog törekedni, hogy megtalálja a legjobb módszert, melynek révén kapcsolatba kerülhet mindazzal, ami ténylegesen elősegíti a valódi progresszív és szabad ember megszületését." (Idries Shah)
Szóval erről van szó, a hiba oka az egész nyugati kultúrkör alapvető gondolkolkodásmódjában van, amely a világ megértését a szisztematizáláson, bekategorizáláson keresztül óhajtja elérni, azt hiszem, ezt a hibát valahol Szókratész, Platón, Arisztotelész környékén kell keresni, mert az őket megelőző természetfilozófusok a panta rheivel sokkal közelebb voltak a dolgok igazi megértéséhez, szerintem ők szúrták el... Ahogy Nietschze mondaná, az apollói szellem... és erről szólnak ezek az nemzeti meg egyéb identitások is: keresünk magunk számára egy testhezállónak tűnő kategóriát ... pedig hát ha egyszer az egész létezés lényege a mozgás-változás, mi értelme szisztematizálni ? Mintha a tenger hullámait akarnád csoportba rendezni...
Szerintem unokáink - már ha egyáltalán életre alkalmas Földet hagyunk nekik, amiben nem vagyok biztos :( - úgy fognak beszélni a nemzetfogalomról, mint kb. mi a geocentrikus világképről: milyen vicces furcsaságokat dumáltak annak idején...
""A globalizációra a kis nemzetek erősödő nacionalizmussal válaszolnak.""
Ez egy felületes mondat. A kis nemzetek nem a globalizációra válaszolnak nacionlizmussal, hanem a nagy nemzetek sovinizmusára. Gondoljunk csak az EU-n belül megvalósuló Német-Francia tengelyre.
A kis nemzetek globalizálódnak a nagyok meg globalizálnak. Ez az ábra ma.
No meg is érkeztünk a vesszőparipámhoz : a politikai regionalizmushoz. :-)
Amikor az egyén a lakóhely-munkahely és környéke iránt érez felelősséget. Meg persze betartja az interregionális jogi normákat.
És nem egy - a jelek szerint meghatározhatatlan - érzelmi jellegű fogalom alapján húzódik meg a csoport határa.
Ha elég kicsi a régió ahhoz, hogy ne több lépcsőben megválasztott hierarchia 'uralja', akkor dinamikusabban tud a globalizáció pozitív hatásaiból részesülni.
Ha elég nagy ahhoz, hogy van elég szakembere, hogy a veszélyeket felmérhesse, akkor egy közvetlenebb választói felhatalmazás birtokában megvédheti magát a káros folyamatok jó részétől.
Bővebben :
Régiók Európája - az EU jövője?
A nacionalizmus talán hasznos is volt, akkor amikor a feudális (multinacionális) királyságokból önrendelkező köztársaságok lettek, de már a mindent beolvasztó 'politikai nemzet' sem volt igazán igazságos.
(lásd : Andrássy és Deák nemzetfogalmáról szóló részt)
Sajnos mindig voltak, akik kihasználták a nemzet fogalmának definiálhatatlanságát és az állampolgárok többségének közös -kulturális- nemzettudatát az államban kötelezové tették. És biz, megkísérelték, hogy 'megtisztítsák' a felhígulástól.
De ha az államot az állam tisztségviselői keverik a nemzettel, a relatív -mobilizálható- többséget a társadalommal, akkor abból szok' a baj lenni.
Éppen ezért vannak a -nehezen kitalált- emberi jogok, a magánügy és a közügy különbségét kihangsúlyozó jogi alapelvek, amelyekről a legtöbb civilizált országban tudnak. Az már más kérdés, hogy ezeket időben és térben váltakozó intenzitással érvényesítik.
lm
P.S.:
Hát, bizony nehéz kérdés ez a (hova)tartozás.
Mert ugye van, aki csoportokra osztja a dolgokat, meg -ugye- van, aki nem. :-)
"A globalizációra a kis nemzetek erősödő nacionalizmussal válaszolnak. "
Ez így van, és ez nagyon nem jó. Etalonom, a Római Klub szerint is két fő probléma jellemzi a mai kort - az egyik a globalizáció által okozott problémák, a másik az ellene ható erő, a nacionalizmus. Valahogy meg kell találni azt a középutat, amellyel a globalizáció pozitívumait a negatívumai nélkül, vagy azokat mérsékelve tudjuk élvezni, mert a nacionalizmus a pozitívumait is elutasítja.
Érdekes de én nem úgy veszem észre, hogy a politikai nemzet fogalma eltünőben lenne mondjuk a flamandok, vallonok,baszkok,katalánok,írek esetében, hogy csak az EU-n belül maradjunk és hagyjuk az albánokat, kurdokat, horvátokat, stb.
A globalizációra a kis nemzetek erősödő nacionalizmussal válaszolnak.
A most felvetett téma alapján valszeg a globalizálodó világban a kulturális nemzet fogalma lesz a meghatározó.
Végül is egy kettös identitást képzelek az emberiséghez tartózást és valamely nemzet kulturális hagyományaihoz való kötödést.
Ez utobbit igen csak fontosnak gondolom, a nagy tér okozta fóbiák ellensúlyozására.
A most még jelentős politikai nemzet fogalom eltünése természetes következménye lesz a nagy integrációk létrejöttének, a nemzeti szuverenitások lecsökkenésének.
Nem az a kérdés, ki a hülye, az már rég el van döntve. Én vagyok. :))) Természetesen mindenkinek van joga az önálló véleményalkotáshoz, el nem vitatnám. Csakhogy a valamelyes konszenzus üdvös volna, mert ennek -mint mondám- vannak egészen kézzelfogható, közvetlen következményei is, és a jövőbeni cselekvéseknek igenis meghatározója az, most hogyan gondolkodunk a témáról.
igen. mert helyzetleírásként az ő nemzetfogalmukat is el kell fogadni (bármily kirekesztő is legyen), hisz láthatjuk hogy, sokakban a közös útlevél kelt közösségi érzést. Viszont a jövőképp helyessége már lehet vitatéma.
Azon lehet vitatkozni, hogy pindy és pc hülye, de azon szvsz nem, hogy joguk van hülyének lenni.
A jövőkép esetében (mit szeretnénk) azonban már tartalmilag is lehet vitatni a kérdést....:)
És szerinted ezek a helyzetjelentések elválaszthatóak egyáltalán a jövőképtől? Mert akiknek ma irreleváns a kérdés, azok fogják holnap a maguk részéről a szemétdombra hajítani e fogalmat. Ha ugyan már ma meg nem tették...
Baszk nép és nemzet van.
Belga nép és nemzet nincs.
Kurd nép és nemzet van.
Orosz nép és nemzet volt és van. Sőt, lesz is.
Szovjet nép biztos nem volt, nezte majdnem lett, de még mielőtt felülkerekedhetett volna az orosz és rokon identitáson, kimúlt. Ha megmarad, lett volna szovjet nép is.
Amerikai nép és nemzet. Azt hiszem, minden amerikai kettős identitású, méghozzá annál pregnánsabban, minél inkább nem fér bele a WASP vezérkultúrába. Aki teljesen belefér, az egyidentitású american dream. Mindenki más meg megtartott valamennyit szülőidentitásából, tehát vannak latinok, írek, indiánok, fekete testvérek, rasták, kubaiak, magyarok és ki tudja még kik.
Svájc. Azt hiszem, nem és nem, csak itt némi tudáshiánnyal is meg kell küzdenem, azért vagyok kissé bizonytalan.
Idáig minden szvsz.
Kérdés: szerinted és mindenki szerint szükség van-e egy magyar, egységes jelentésű nemzetfogalomra, vagy most már minden egyes alkalommal, mikor nemzetet mondok, hozzá kell biggyesztenem, hogy "német iskola" (ha az a kategória vagyok)?
Igen, csakhogy nem azzal a céllal, hogy minden ízében itt tárgyaljuk meg a kérdést, mi pedig igencsak belementünk ide nem tartozó részletekbe is, lásd: ki vert meg mikor kit, ki mit mondott a vallomásában etc. Tehát maradjunk az alapkérdésnél.
iudex, 2 félem megközelítés lehetséges. Az eggyik az, hogy mit szeretnénk érteni a nemzet fogalma mögött, ez számos definícióra ad lehetőséget, de kicsit a jövőbe mutató jellegű...
A másik egy leíró jellegű definíció, hogy a nemzet szavunkat, hogy értelmezik, élik meg az emberek. Ez is sokfajta lehet...
A baj az, hogy ebben a topicban jövőképek és helyzetleírások ütköznek, ami szvsz tök értelmetlen...
SZVSZ nagyon is szervesen illeszkedett a főtémához kis elmélkedésünk arról, hogy miként viszonyulunk Zámolyról kitántorgott honfitársainkról. Ezt pl. abból is gondolom, hogy maga a topicnyitó hozta elő a szálat.
Nos, miután részletekbe menően megtárgyaltuk a létezni látszó politikai nemzet tárgykörébe tartozó zámolyi esetet, talán vissza is térhetnénk az elvi kérdésekhez, pláne hogy erről szólna a topic.
Miután elég sok szó esett a politikai nemzetről, nem hinném, hogy több szót kéne rá vesztegetni, ellenben a magam törpe minoritása részéről megpróbálnék válaszolni fordfairlan 154-ben föltett kérdésére, ami arra vonatkozna, mért is kellene mindenkinek túrós csuszát ennie. :)) Nem kell. Viszont fogalmi tisztázásra azért is szükségem van, mert ennek vannak és lehetnek (lásd státustörvény) jogi, államéleti következményei. Viszont én szeretnék kicsit elrugaszkodni az utilitárius megközelítéstől. Minthogy a globalizáció miatt jelentős átalakulások előtt állunk, tradicionális fogalmakat kell újraértelmeznem és új keretek közé illesztenem. A hagyományos értékrend egyik megkerülhetetlen eleme a nemzet fogalma. Még hezitálok, elfogadjam-e a századelőn bevett definíciót, mely szerint a közös származás tudata, a nyelv és a közös kulturális hagyomány tesz egy közösséget nemzetté. A szállásterület vagy ha úgy jobban tetszik: lakóhely aligha mérvadó, lásd éppen a magyarságot, de e tekintetben a zsidóság talán még erőteljesebb példa, mely évezredek óta él diaszporadikus közösségekben (is), s a sokféleség ellenére is megőrizte hagyományait.
A nemzetfogalom tekintetében sem feltétlenül kell egyetlen definícióhoz ragaszkodni, bár ajánlatos. :) A kérdés éppen az, nekem ugyan kevésbé, mert egyértelmű az álláspontom, hogy megtartandó és továbbfejlesztendő alakulatról beszélünk-e a nemzet kapcsán, vagy valami marxista értelemben meghaladandó formációról. De ehhez mondjuk tudnunk kéne, miről is beszélünk egyáltalán. Nem marxista értelemben. :)
A topicnyitónak persze lehetnek és bizonyára lesznek más szempontjai is, ahogyan a többie résztvevőnek is, engem speciel távolságtartó genny :)) szemszögéből érdekel, ki milyen álláspontot foglal el ebben az elméleti kérdésben.
Lyé, amikor legutóbb erre jártam, akkor volt itt vagy 200 hozzászólás. Most meg hogy lepadt, és sehol egy polmodera megjegyzés. Hogy is van ez kéremszépen?
pindiy az angol iskola fogalomkészletét használja; a franciát ugyebár én, a németet meg Ti — legálábbis innen kivehető nemzetfogalmatok alapján.
Ellenőrző kérdéseim (kérem, hogy gondolkodás nélkül, amúgy kapásból próbáljatok válaszolni, ahogy a nyelvérzéketek diktálja):
Van-e svájci nép? Van-e svájci nemzet?
Van-e baszk nép? Van-e baszk nemzet?
Van-e belga nép? Van-e belga nemzet?
Van-e kurd nép? Van-e kurd nemzet?
Volt-e szovjet nép? Volt-e szovjet nemzet?
Van-e, volt-e orosz nép? Van-e, volt-e orosz nemzet?
Van-e amerikai (U.S.) nép? Van-e amerikai (U.S.) nemzet?
