A gazdiknak bizony sok gondot okoz a szőr ápolása, vagy türelmük, vagy idejük nincs hozzá, ezt kutya is megérzik, nem tűri, nem is szokta meg, stb. így inkább levágatják, és talán még mindig jobb, mint az ápolatlan szőr és beteg bőr. Ismerek a Várban egy Tatár nevezetű kan tibetkét, gazdija havonta viszi kozmetikushoz, de anyagilag ezt sem teheti meg mindenki. Mi is Gazdagrétre járunk félévente, különben én kefélem esténkint. A kozmetikushoz jár egy kutya, első alkalommal nem tudtam megállapiítani miféle, hófehér és nullásgéppel vágják a szőrét, ő egy igazi p u l i. Talán így jobban érzi magát, mint ápolatlan szőrrel és viszkető bőrrel. Úgy gondolom, többet ér a szeretet.
ma találkoztam Tan Pa-val, azaz Pankával, 5 éves és nálad született Kati, a Várban lakik, először akkor találkoztunk, amikor a gazdihoz került. A két kutya összetalálkozott "szót váltottak", de azóta sem találkoztunk. Nagyon kedves kuty, csak rövid szőre van, nyírják.
el tudom képzelni, mit éreztél, mikor Zebu önállósította magát. Lényeg, hogy meglett épségben.
A tibetkés dzsembori a TT-tali?
Igen, az nagyon jó volt.
A kiállítások már mérsékelten lelkesítenek:))) Ha belegondolok, hogy éveken keresztül 2-3 kutyával utaztam folyamatosan hét végeken, ..hát nem vagyok(voltam) normális.
Nem azt mondom, hogy nem megyek, de csak lazán:))
Nem a tibetik nem érdekelnek, hanem nincs inspiráció, ami nálam a kiállítások örömét jelenti.
De tibeti találkozó lehetne százfelé:))) Csak úgy kötetlenül, vidáman, lenyalt kutyák nélkül.
A lángos sütés meredek lehet. mostanában még éjjel is hőség és fülledt idő van. Nem irigyellek érte.
Az összetűzések a kanok között lehet még komolyabb is. Mondjuk, ha két cavaliered kanod lenne, akkor nem mondanám, hogy jobban figyelj rájuk!
Igen, elég régen találkoztunk! (idén nem is, talán?! :O)
Vágyódva nézegettem Fb-n a tibetkés dzsembori fotóit, sokáig vacilláltam, h. menjünk-e, de sajnos anyagi lehetőségeim igen korlátozottak, sürgetőbb kiadásokra kellett a pénz. :(((
Emír és Zebu igen jól kijönnek egymással, volt már köztük verekedés, talán összesen kétszer, de nem harapták egymást, csak mint a kenguruk lábbal egymásnak feszültek, acsarkodtak. Én nem értek hozzá, de Józsi azt mondta, h. addig nem komoly, amíg csak csattogtatnak. Rájuk ordítok, közéjük vágok vmit, aztán csend van :P
A tegnapi napom igen kemény volt, 5-kor keltem, 11-ig dolgoztam a lángososban, aztán indulni kellett a Tappancs fesztre, Szegedre, ráadásul Gábor cserben hagyott, így gyorsan sofőrt kellett kerítenem, h. le tudjam vinni Filkót! a bemutatóra. Közben, 10 óra felé telefonált rám öcsém, h. anya lába mellett kiszökött Zebu drága a lakásból és nem sikerült visszahozni :O Tiszta ideg voltam, az otthonmaradók hárman háromfelé indultak a kutyám után...és semmi eredmény!
Estére értem haza, elindultam Emírrel, hátha ráakadunk Zebura, de nem találtuk :((( Megterveztem a hirdetőújságba szánt szöveget, plakátgyártáson törtem a fejem, halál kimerülten, mert a héten péntekig mindig 3-kor keltem.
Épp a szomszédos kocsmában kérdezősködtem Zebu után, kétségbeesetten, amikor öcsém befordult a kocsival a bejáróra ééés...meghallottam a tipikus Zebu nyüsszögést! Hazatalált estére a kutyám! Olyan boldog voltam, h. nem is lehet elmondani!!!
2006.május 26. Hajógyári sziget Tibeti terrier Találkozó, jelentős kutyaszemélyiségekkel!:)
:)
