Nevet nagyon nem adtam még egy kocsimnak se, anno a Renault Twingonál használtunk egy "szakkifejezést" : azt, hogy "elmegyünk valahova kocsival" egyszerűen úgy mondtuk, hogy "nekitingósodunk" :-)
Sziasztok! Imádok autókat elnevezni! Név nélkül olyan személytelenek, ha van nevük, akkor az ember sokkal jobban kötődik hozzájuk!
Első autóm egy fosbarna '83-as Nissan Cherry volt, a neve Barnabás.
Utána egy szürke '93-as Honda Civic-em volt, a formája miatt ő lett Huba, a harcsa.
Most az új 1-es Bambimat várom, akinek Wittelsbach Károly Tivadar lesz a neve, Sissy öccse után (fontos a bajor név!).
Apukámnak ez már a 2. Chrysler 300M-je, az első Krisztián volt, ez pedig Sebastian (csak mert tök egyformák). Előző delikvens egyébként egy Saab 9.5 volt, alias Mr.Kenyér, a formája miatt.
Mámmá A-s Mercije Marci, vagy másnéven dagadtlomhavarangyosbéka.
Kedves párom jelenleg Ánnábellával, egy fehér 100-as Audival közlekedik, de előtte volt szerencsénk Mr.Szotyihoz (zöld 80-as Audi kombi, aki zabálta az olajat), továbbá Károlyhoz, egy 20 éves M5-ös piros Bambihoz (amilyen a Cliffnek volt a Dallasban).
Ezenkívül sok barátnőm kocsijának vagyok a keresztanyja:
Ja, meg volt egy Austin Pricess, azt öregasszonynak hívtuk. Meg egy csőrős Tranzit, az is volt öregasszony, meg terroristabusz, meg tranyóka. Az volt eddig a legkedvesebb autóm.
Volt zsigulim is meg trabant, meg skoda meg motorok is de érdekes módon egyiknek sem volt neve...
koda Garde Coupé, 1983: Honzín.
Hrabal Sörgyári Capricciója nyomán kapta a nevét. "Ő" is olyan alapvetően rendes, aranyszívű és megbízható, ugyanakkor kissé aggodalmaskodó alak - időnként hibákat generál, hogy jelezze, azért érzékeny lélek, és már nem fiatal, de ezek legtöbbje magától elmúlik, és alapjában véve mindig lehet rá számítani.