Labdarúgás. Vannak, akik úgy vélik, Tornyi Barnabást
azért rúgták ki, mert fogyóban a pénz Kispesten
A keserű szaloncukor
Kurta, furcsa sajtótájékoztatóra hívták az újságírókat csütörtökön délután.
Az üzenet rövid volt, ám sokat sejtető: Tornyi Barnabás, a Kispestről
szerdán menesztett vezetőedző kívánta elmondani gondolatait, a
kirúgásának indokait, és persze a saját lelkében dúló érzéseket.
Legalábbis ezt gondoltuk... Aztán egészen másként történt minden. A
Belváros szokásos színes forgataga, a Párizsi utca hűvös eleganciája, no
meg egy ügyvédi iroda légkondicionált, modern, ám barátságos
hangulata várt az érdeklődőkre. Ilyen sokan ritkán zsúfolódnak össze kis
helyen, de ahogy mondani szokták: sok jó ember kis helyen is elfér.
Guggoltak, szinte térdeltek a fotósok, a falnak támaszkodtak, papírfecnit,
tollat szorongattak az újságírók és vártak...
Vártuk valamennyien Tornyi Barnabást, hogy akkor kipakol, megmondja a
magáét, úgy, hogy attól koldul mindenki, nemcsak Kispesten, hanem talán még
az Óperenciás-tengeren is túl.
És Tornyi jött, mosolygott, az ismert hirdetésekkel díszített fekete pólóját viselte,
de valahogy... furcsának tűnt. Egy befőttesgumival játszott, húzta, cibálta,
mintha minden dühét, amelyet megpróbált leplezni, ezen a dunsztosüvegre való
gumin próbálná levezetni.
És elkezdődött.
Tornyi Barnabás, maga mellett Krasznai András sztárügyvéddel rövid monológgal
rukkolt ki. Azt mondta: érjük be ennyivel, most nincs itt az idő és a pillanat, hogy
vagdalkozzon.
Aztán jöttek a kérdések.
Sőt, a rövidke, kurta, furcsa sajtótájékoztató után azért valamelyest Tornyi is
megnyílt.
Nem kipakolt, inkább kiöntötte a lelkét...
Olyan szituációban kellett beszélnie, amelyben gyakorlatilag egy szót sem
szólhatott volna. Tudniillik, ügyvédje erre kérte, csak semmi reagálás a kispesti
vezetők vádjaira, csak semmi visszavágás, adok-kapok. Pedig lenne miről
beszélnie Tornyinak, hiszen a csapata remekül, sőt, erőn felül szerepel, a
szakmai munkájába aligha köthettek bele (mégis megtették...), s mindennek a
tetejébe egyre több helyről hallani, hogy Kispesten elfogyott a pénz.
Hogy azért kellett távoznia Tornyinak, mert ez volt a legolcsóbb megoldás.
Tényleg feláldozták őt?
- Látom, mosolyog, és hogy egyfolytában azzal a gumival játszik. Ennyi elég
idegnyugtatónak?
- Megpróbálom leplezni, mi zajlik bennem. Lehet, hogy sután csinálom, de
nehezen tudok napirendre térni a történtek felett. Annyira megdöbbentem, hogy
sokáig fel sem fogtam, mi zajlik körülöttem már megint. Először csupán valami
hihetetlen szomorúság, elkeseredettség öntött el, aztán egyre dühösebb lettem,
most pedig egyszerűen csak tehetetlenséget érzek.
- Értem, amit mond, bizonyára így élte meg mindezt, de azt nem hiszem, hogy
tökéletesen váratlanul érte a kirúgása. Ennek ugyanis már korábban is voltak
jelei. Félrevezetnénk a közvéleményt, ha nem jelentenénk ki, hogy ön és a
kispesti vezetők közötti viszonyra leginkább a gyűlölködés szó volt a
legjellemzőbb.
- Nézze, én az ügyvédem tanácsára nem szeretnék senkit megbántani.
- Önt viszont annál inkább megbántották.
- Én most akkor sem minősítem azt az embert, aki kirúgott.
- Arra sem kíván reagálni, hogy szerdán világgá kürtölték Kispesten, a Honvéd
várakozáson felüli, kitűnő szerepléséhez Tornyi Barnabásnak az égvilágon
semmi köze sincs?
- Mit tudnék mondani erre? Aki kicsit is jártas a futballban, pontosan tudja, hogy
mi lehet erre a válasz. Méghogy egy edzőnek nincs köze a saját csapatához?!
- Még egyszer megkérdezném: tényleg meglepődött?
- Akkor inkább úgy fogalmaznék, nem hittem volna, hogy ezt megcsinálják
velem. Elismerem, hogy nem éreztem jól magam Kispesten egy pillanatra sem.
Egyszerűen nem hagyták, hogy jól érezzem magam. Sok baj volt ott, de értse
meg, most nem mondhatok el mindent, ami bennem van. Elégedjen meg
annyival, hogy a légkör sokszor nem volt tiszta. Talán érti, mire gondolok. Annyit
még nyugodtan leírhat, hogy az az edző, aki emellett a vezetés mellett munkát
vállal Kispesten, nagyon-nagyon rossz helyen van...
- Arra céloz, beleszólnak az összeállításba, nem hagyják dolgozni, ilyesmi?
- Szerintem érti majd mindenki, amit mondtam.
Csak önmagától félt
- Kérdezném a román Sasuról és a debreceni meccsről, ahol elnöki
parancsszóra tette be a csapatba, saját akarata ellenére a csatárt...
- Ne is folytassa. Egyelőre nem szeretnék reagálni erre.
- Fél valamitől?
- Leginkább a korábbi önmagamtól. Tudom én, hogy a sajtó szereti a szenzációt,
és én éveken át csak mondtam, mondtam a magamét, fröcsköltem dühömben,
önök meg leírták. Tanultam ebből, és életemben először tanácsot kértem, jogi
képviselőhöz fordultam, hogy ő mondja meg a következő lépést, és azt, mihez is
kezdjek. Márpedig Krasznai András arra kér, hogy ne adjak támadási felületet
magam ellen.
- Pedig akkor is kérdezem: hibásnak érzi magát?
- Igen. Akkor hibáztam óriásit, amikor aláírtam Kispesten a szerződésemet,
pedig látnom kellett volna, kik tették le elém ezt.
- Némi gyűlöletet érzek a hangjában.
- Rosszul érzi. Tehetetlen vagyok, ahogyan az imént mondtam, és persze
dühös, mert szeretek dolgozni, és megint nem hagyták, hogy befejezzem, amit
elkezdtem.
- Összeszámolta már, hány helyről rúgták ki?
- Azért nem annyira hosszú az a lista. Tatabányáról, Győrből, Zalaegerszegről
és most Kispestről. És mindenhonnan más indok miatt.
- Diósgyőrt nem számoljuk ide? Mert a legnagyobb visszhangja mégiscsak
Miskolcon volt távozásának.
- Diósgyőrben én mondtam fel. De sorba vehetjük, ha gondolja. Tatabányán
eredménytelenség miatt küldtek el, Győrött egy megrendezett műbalhé miatt,
Zalaegerszegen azért, mert levelet írtam a vezetőknek és profi körülményeket
kértem a csapatnak, Kispesten pedig...
- Álljunk meg egy pillanatra a múltidézésben: mi volt a hivatalos indok a
Honvédnál?
- Szerdán egy felmondólevelet kaptam, amelyben részletesen megindokolták,
miért rúgnak ki, a tartalmáról még nem szeretnék beszélni. Nem kell hozzá
jogászi végzettség, hogy felismerjem, ez alapos ügyvédi munka, a kispesti
vezetők már felkészültek erre az akciójukra.
- Négy csapattól küldték el idő előtt, ez alighanem közép-európai csúcs. Nem
fél attól, hogy ennek alapján ítélik majd meg?
- Aki úgy ítél meg, hogy balhés vagyok, és hogy mindenhonnan kirúgnak, az
elfelejti, hogy én mindenhol eredményt értem el, ráadásul az élet legtöbbször
engem igazolt. Nézze csak meg, Zalaegerszegen már rég leváltották a
vezetőket, azokat is, akik engem elküldtek, és most olyan profi körülményeket
biztosítanak a csapatnak, amit annak idején kértem. Győrött Verebest akarták
odahozni, útban voltam, Diósgyőrött pedig hosszú hetekig könyörögtem a
polgármesternek, amikor a csapattal a harmadik helyen álltunk, hogy erősítsünk,
adjon kölcsön pénzt jó játékosokra, mert ha bejutunk a nemzeti kupákba,
busásan megtérül a befektetés. Ebből sem lett semmi, és ma már arról szólnak
a hírek, hogy házkutatást tartottak a polgármesternél. Ezért mondom, hogy
nekem tiszta a lelkiismeretem és nem érzem, hogy balhés lennék. Nem én
tehetek arról, hogy idő előtt kellett távoznom néhány csapattól.
Még szalonnát is sütöttek
- Valami baj mégiscsak lehet önnel, mert az nem létezik, hogy mindenhol csupa
gonosztevő ül a klubelnöki székben, aki nem érti meg Tornyi fanatizmusát...
- Tudja, az a baj, hogy sok helyen valóban nehezen viselik, ha valaki gerinces és
szemtől szembe megmondja a véleményét. Újra ki kell hangsúlyoznom, nekem
mindenem a munka, a szakma és én igenis hatással vagyok arra a közegre,
ahol dolgozom. Minden egyes vádpontot meg tudnék cáfolni, amit Kispesten
felhoztak ellenem.
- A csapat hogyan fogadta a hírt?
- Leginkább azért vagyok elkeseredve, mert a csapattal minden stimmelt, úgy is
mondhatnám, minden a helyén volt, örömködtünk az öltözőben, örömködtünk az
edzésen, sőt, még akkor is örömködtünk, amikor valakinek megmondtam, mikor
és miben hibázott a pályán. Szerettem velük lenni, és meggyőződésem, ők is
így érezték ezt velem kapcsolatban. Ki merem jelenteni, hogy a Honvéd
játékosai kilencvenöt százalékban úgy edzettek és dolgoztak, hogy öröm volt
nézni. Sokat emlegetik, hogy a magyar futballisták nem profik, pedig azok, akik
ilyet mondanak, el sem tudják képzelni, hogyan tud hajtani egy kispesti fiú.
Alkotóközösség volt ez, nemcsak a pályán, azon kívül is, hogy mást ne
mondjak, olykor elmentünk szalonnát sütni.
- Nem félti a Honvédot?
- Na, ezen még nem gondolkodtam.
- És ott lesz szombaton a Bozsik-stadionban?
- Természetesen ott leszek, és drukkolok a csapatnak.
- Mit gondol, a közönség, a fanatikus, jóban és rosszban kitartó Honvéd-tábor
hogyan reagálja majd le a történteket?
- Erről nekem az a véleményem, hogy a szurkolókat elsősorban a sikerek, a
győzelmek érdeklik. Márpedig ebben mostanában volt részük, így nekem sok
gondom nem volt a drukkerekkel. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy
milyen lesz a hangulat szombaton.
- Azt mondta, pereskedni fognak. Miért?
- Gondolom, hallotta Krasznai ügyvéd úr okfejtését. Ő már elmondta, hogy az
igazamat szeretnénk bizonyítani. Ez az elsődleges célunk, mert egy
jogállamban egyszerűen nem fordulhat elő, hogy valakit, akinek élő szerződése
van, félreállítsanak mondvacsinált indokokkal. Ez rossz fényt vet
Magyarországra, mint jogállamra, aztán a magyar futballra, sőt, még a
nemzetközi tekintélyünkre is. Megintcsak az ügyvéd urat tudnám idézni, nekünk
roppant gazdag bizonyítási anyag áll rendelkezésünkre a kispesti vádakkal
szemben.
- Tehát nem pénzt követel, nem a végkielégítésért harcol?
- Szó sincs pénzről.
- Azért ez hihetetlen. Képes végigcsinálni egy bírósági procedúrát, pusztán
azért, hogy azt mondhassa: nézzék, emberek, Tornyi Barnabásnak van igaza?
- Nem vagyok jártas a jogban, de a pereskedés végén kimondhatja a bíróság,
hogy jogtalanul bontottak velem szerződést, és akkor én majd eldönthetem,
hogy kártérítést követelek, avagy helyezzenek vissza eredeti pozíciómba. Lehet,
hogy ez fél évig tart, lehet, hogy még tovább, de végig kell csinálni. Önös
érdekből teszem, de akár precedens érték? is lehet.
- Azt hallottam, hogy szerdán, miután kirúgták önt, mégiscsak edzést, sőt,
taktikai megbeszélést tartott a csapatnak.
- Igen, ez így volt.
- A játékosok akkor nem tudtak semmit?
- Nem, és egész délután nem vették észre rajtam, hogy mi játszódik le bennem.
Muszáj volt edzést tartanom nekik, mert nem szerettem volna, ha kiesnek a
ritmusból, ha bármiféle hátrányba kerülnek a szombati, fontos mérkőzés előtt. A
vezetők kirúgtak, én bementem az öltözőbe, a székemen pedig ott volt egy
szaloncukor. Tudja, mi szoktunk hülyéskedni egymással. Ez a szaloncukor azt
jelentette, hogy a játékosok boldog húsvétot kívánnak. Nem hitték volna, hogy ez
a búcsúajándékom. A tréning után pedig elmentünk a Lugas étterembe, ahol egy
meghívásnak tettünk eleget. Ott köszöntem el a srácoktól.
- Biztos benne, hogy minden Honvéd-játékos szerette önt?
- Legalábbis a többség elfogadott. Ők is érezték, hogy nálam a kalács és a
korbács egy kézben van.
Nyugodt éjszakája volt
- Képzelem, milyen éjszakája lehetett.
- Rosszul gondolja. Úgy aludtam, mint a bunda, és ez is jelzi, hogy nem bennem
van a hiba. Kispesten jelen pillanatban nem a szakmai munka a fontos...
- Igaz, hogy fogyóban van a pénz a Honvédnál?
- Erre most hadd ne válaszoljak.
- Csak azért kérdem, mert vannak, akik azt mondják, azért rúgták ki önt is,
hogy ezzel is spóroljanak. A legolcsóbb megoldásnak tűnt Tornyi idő előtti
eltávolítása és Szurgent Lajos jóval kevesebb pénzért vállalja mindazt, amit
ön...
- Látom, sok mindent hallott.
- Mihez kezd most? Mert ahogy ismerem, nem azt nyilatkozza, amit ilyenkor
szoktak, hogy pihenek.
- Miért pihennék, nem vagyok fáradt. Tele vagyok energiával, és alig várom, hogy
újra dolgozhassak.
- És lesz olyan csapat, ahol Tornyi Barnabásra lesz szükség?
- Ön szerint nem lesz?
TORNYI BARNABÁS
Született: 1953. április 14.
Csapatai edzőként: Szekszárdi Dózsa SI, Debreceni Kinizsi (1987-1988),
Oroszlányi Bányász (1988-1990), Tatabányai Bányász (1990-1991), Diósgyőri
FC (1992 tavasz), Rába ETO (1992 ősz), Egyesült Államok (1994-1996),
Diósgyőri FC (1996-1999 tavasz), Zalahús ZTE (1999 ősz), Kispest (2000-2001
tavasz)
Összesen 143 élvonalbeli mérkőzésen ült a kispadon.
Pályafutás
Tornyi Barnabás a másodosztályú Oroszlány együttesének élén vált országos
hírű edzővé, a Komárom megyei együttessel az NB I küszöbéig jutott. A Haladás
csapatát együttese 2-0-ra legyőzte, de a visszavágón 4-1-re kikapott, így nem
jutott fel az élvonalba. Az NB I-ben az 1990-1991-es idényben a Tatabánya
mestereként mutatkozott be, ahonnan 1991 őszén, szezon közben felállítoták a
kispadról. Még ugyanabban a bajnokságban tizenegy találkozón keresztül
irányította a Diósgyőr gárdáját, majd a BKV Előre elleni osztályozón kettős
győzelemmel maradt bent csapata az élvonalban. A következő szezont a Rába
ETO együttesénél kezdte, de néhány nappal a tavaszi forduló megkezdése előtt
felbontották a szerződését, mert az öltözőfolyosón megütött egy helyi újságírót.
Ezután egy ideig az Egyesült Államokban dolgozott. Hazatérése után az
időközben másodosztályba kiesett Diósgyőri FC-hez szerződött. Az
1996-1997-es bajnokságban csapatával osztályozos helyen végzett, és a III. Ker.
TVE elleni összecsapásokból a Diósgyőr 2-1-es összesítéssel feljutott az
élvonalba, ahol irányításával egy évvel később a 11. helyen végzett a DFC. A
rákövetkező bajnokságban pedig a harmadik helyen állt az együttes, ám az őszi
szezon végén szerződést bontottak Tornyival, aki egy féléves szünet után a
Zalaegerszeg mestere lett, de csak ideiglenesen, hiszen a zalai vezetők az
együttes visszafogott teljesítménye miatt öt forduló után búcsút intettek a
mesternek. Ezt követően hosszú ideig nem vállalt munkát az élvonalban,
egészen tavaly nyárig, amikor Kispestre szerződött. Itt 24 mérkőzésen
irányította a csapatot a mérlege: 8 győzelem, 8 döntetlen és 8 vereség, 40 rúgott
és 37 kapott gól. Ez a hárompontos rendszerben 44 százalékos mutatót jelent.
Sinkovics Gábor
