"Meg azt sem ertem laikuskent, hogy egy egy milliard fenyevnyire levo galaxisbol elindult most ideerkezo fenysugar voroseltolodasabol mert tavolodasi sebesseg az az egy milliard ev elotti sebesseg, vagy a tegnapi, esetleg a ketto kozti."
Egyik sem.
Amikor az univerzum "tágulási sebességéről" beszélünk, akkor tulajdonképpen a Hubble-paramétert értjük ez alatt. Azért használom, most a "paraméter" jelzőt, mert ugyan az igaz, hogy a Hubble-állandó egy adott pillanatban az univerzumban mindenhol ugyanannyi, viszont ez a paraméterérték az univerzum története során változtatta az értékét. A Hubble-paraméter ugyanis az univerzum tágulásának történetét leíró skálaparaméter-időfüggvény adott pillanatbeli érintője meredeksége. Ha az a(t) függvény "felfelé haladása" hullámzik (mint a "Lökd meg a kecskét!" játék pályája), akkor értelemszerűen a pillanatbeli érintők is változó meredekségűek az idő előrehaladtával. Ebből meg az következik, hogy az "univerzum tágulási sebessége" is változik az időben.
Na akkor most a vöröseltolódás melyik pillanatbeli sebességet mutatja? Egyiket sem.
A kozmológiai vöröseltolódás ugyanis abból jön össze, hogy az úton lévő fénysugár hullámhosszát szabadon nyújtja magának az univerzumnak a tágulása. Ha pedig elindul egy fénysugár t1 pillanatban és beérkezik t2 pillanatban, akkor valójában annyi vöröseltolódást fog szenvedni, amennyit ÖSSZEGEZVE változott ez idő alatt az univerzum skálaparamétere. A kozmológiai vöröseltolódás nem sebesség, se induláskori, se érkezéskori, hanem egy kumulatív tágulás-jelző: a beérkező fénysugár vöröseltolódásában benne van a t1 és t2 időpont közötti univerzum-méretváltozás története összegezve. Tehát ha ez a történet az előbb említettnek megfelelő "hullámzó" skálaparaméter-függvény szerinti, akkor megszívtuk, hiszen ismerjük a végösszeget, viszont hogy ez időben milyen ütemezésben gyűlt fel, azt egy galaxis vöröseltolódás-értéke nem tartalmazza. Na ezért kell sok-sok galaxis vöröseltolódás értékét használni, egyúttal ezek látszófényesség-távolságát is megmérni (ehhez kellenek a standard gyertyák), az így összegyűjtött adatpárokat kell összevetni a különböző paraméterekkel szimulált univerzummodellekkel, hogy melyik modellből jön ki ugyanilyen vöröseltolódás-látszófényesség távolság adatpár, mint amit mértünk? Ha van elég sok mérési pontunk, akkor elég pontosan illeszthető rá egy fizikai univerzummodell, amelynek meg van egy skálaparaméter-idő függvénye. Azaz ha a mérési pontokra sikerült illeszteni egy univerzummodellt, akkor az megadja az a(t) függvény időbeli görbüléseit. Na, ezek a görbülések azok, ami alapján megállapítják a kozmológusok, hogy az univerzum történetében mikor milyen volt a "tágulás sebessége". Jelenleg egy olyan univerzummodellt lehet a mérési adatokra legpontosabban illeszteni, amelynek a(t) függvénye 7 milliárd évnél egy inflexiós pontot tartalmaz: az addig monoton lassuló növekedés ebben a pontban átváltott monoton gyorsulóba.
Ha a gravitacionak van hatasa a tagulasi sebessegre, akkor a kezdettol fogva lassul a tagulasi sebesseg. Ifjukoromban az egyetemen meg csak az volt a kerdes, hogy a vegtelensegig folytatodik- e a lassulo tagulas, vagy partizmilliard ev mulva visszater a kiindulo allapotba. Mostanaban kezdtek el gyorsulva tagulni, bar amikor megneztem az erre vonatkozo grafikont a meresi hibakkal egyutt, ebbol kb tiz szazaleknyi gyorsulas jott ki husz szazaleknyi hibaval, ami akar lassulast is jelenthet. Meg azt sem ertem laikuskent, hogy egy egy milliard fenyevnyire levo galaxisbol elindult most ideerkezo fenysugar voroseltolodasabol mert tavolodasi sebesseg az az egy milliard ev elotti sebesseg, vagy a tegnapi, esetleg a ketto kozti. Normal esetben a szerencsetlen fenysugarnak fogalma sincs hogy ma epp micsinal a milliard evvel ezelott elhagyott galaxisa. De parszaz milliardert tudnek javasolni par tesztet a kerdes eldontesere:-)
Nem állandó, mert az a(t) léptékfaktor növekedésének időfüggvénye sohasem volt lineáris, tehát az érintője folyton változik. Az infláció során exponenciális volt: a0.eHt (tehát gyorsult), a sugárzási korszakban b0.t1/2 , a tömeges anyag dominálta korszakban c0.t2/3 (tehát lassult), és a jelenkori évlilliárdok során megyünk át ebből újra egy gyorsuló szakaszba, ami megint d0.eDt jellegű lesz.
Ok, mi a linkelt objektumokat kvazár állapotban látjuk és úgy tudjuk, hogy fénysebességgel v. a fölött távolodnak tőlünk.
De ha a helyzet szimmetrikus, akkor ők is kvazárnak látják a mi Tejútrendszerünket és esetleg úgy érzékelik, hogy mi távolodunk tőlük ilyen böszme sebességgel.
Ebből az következik, hogy a galaxisok korai életállapota a kvazár állapot (ha nem is minden esetben...)
Note that there is no special relativistic 1/(1+ v2/c2) correction applied -- apparent radial velocity is just cz.
Szerinted miért nem jó nekem a távoli galaxisok látszó radiális sebessége ? Nem véletlenül nem korrigálták relativisztikusan az adatokat és én pont ezeket a sebességeket idéztem be. Ha neked nem felel meg akkor te majd begyömöszölöd a sebességeket a fénysebesség alá, nyilván azért hogy a legkedvesebb hülyeségeidet ne kelljen feladnod (pl tér tágul ami nincs).
Inkább itt egy mégszebb távolodási sebesség, ugyancsak látszó és a redshiftből számítva:
Hülyeségeket beszélsz, de azt tőled már megszokhattuk. Alapvető tényekről nincsen halvány fingod se, nem csoda, ha ekkora káosz van a fejedben.
V (Heliocentric) in km/s with its error (if known) and source, calculated from V = z/c. No relativisitc correction is applied to these apparent redshifts (see John Huchra's discussion of extragalactic redshifts for more information), so velocities in excess of the speed of light can be displayed here.
..többszörös fénysebességgel távolodnak a távoli kvazárok.. Nézd meg pl ezt a NASA adatbázist,
mondjuk a PKS 1830-211 blazár távolodási sebessége 751 580 km/s,
vagy az 53w002 radiogalaxis távolodási sebessége 717 314 km/sec, a fénysebesség bő kétszerese.
Ha a Világegyetemet egy felfújódó lufinak nézed akkor a világegyetem széle a lufi maga. Ne kavarj a dimenziókkal, dimenziók nem léteznek, nem a felszínének a szélét keressük mert elég bután hangzik egy gömbfelszínnek keresni a szélét. Ez a gumilepedős hülyeség sem jelent semmit, a legjobb ha elfelejted.
A gyorsulva tágulás kérdésében én is szkeptikus vagyok némiképpen, pl nem tudom hogy a 10 milliárd fényévnyire levő galaxisból épp ideérő fényből számított távolodási sebesség az épp a mostani sebsség, a 10 milliárd évvel ezelőtti, vagy valahol a kettő között. Vagy esetleg a 10-14 milliárd évvel ezelőtti szupernovák másképp robbantak mint az 1-2 milliárd évesek. Meg tán az is lehet hogy régebben több vagy kevesebb fény szóródott mint manapság.
Én nem hallottam róla, hogy többszörös fénysebességgel távolodnak a távoli kvazárok. Ami meg a világegyetem szélét illeti, egy felfúvódó luftballon felületén elég nehéz a szélét megtalálni két dimenzióban is, három vagy több dimenziós léggömb esetében sem könnyebb a helyzete a világ szélét keresőnek.
Könyörgöm kíméljetek a tér tágulásával, meg a metrikájával..
Értetted ezt a mondatot? Nem vagyunk mindenhol az epicentrumban, az ősrobbanás egy közönséges robbanás volt, gravitonok robbantottak fel egy (nagyon)nagy fekete lyukat.
Te csupán nem érzékeled az epicentrumot, mert minden távolodik tőled akárhol vagy. Ha az egyik irányban képesek lennénk ellátni az Univerzum széléig akkor talán kijelölhető lenne az ősrobbanás iránya. Valószínűleg nem leszünk képesek ellátni a frontvonalig mert az a fénysebesség sokszorosával távolodik.
Tér nem létezik, tehát tér nem keletkezhetett, nem fújódhatott fel, nem tágulhat, nincs szerkezete vagy szövete, mert a tér matematikai fogalom mint az egyenes vagy a kör, ezt az utat talán most ne feszegessük, mert a tér-fogalmat az ember találta ki.
Az Ősrobbanás c2 kezdősebességgel történt, ez magyarázza a nagyon távoli kvazárok többszörös fénysebességű távolodását. A nyomó gravitáció pedig fékezi a tágulást, régebben gyorsabban tágult ezért a távoli SNI -ek természetesen távolabbinak látszanak a számítottnál.
Azért mert régebben gyorsabban tágult. Ennek megfelelően a régi SNI fények halványabbak, mert távolabb is vannak (a vártnál). A Világegyetem ma lassabban tágul mint régebben, tehát a tágulás LASSUL.
Ha gyorsulva tágulna akkor nem távolabb kellene látni a távoli SNI -ket, hanem ellenkezőleg, közelebb (a számítottnál), mert ezekről a nagyon távoli SNI -ekről érkező fénysugarak egy régebbi állapotot őriznek, ezek 8-10 milliárd éves fénysugarak. Ha a mai állapotokra vagyunk kíváncsiak akkor nem nézhetünk ilyen messzire, csak ennél közelebb.
A világegyetem tágulása LASSUL. Régebben gyorsabban tágult, ezért a régebbi állapotukban látszó SNI -ek ennek megfelelően távolabb is látszanak.
De ez is összetett dolog, egyrészt egy robbanás epicentrumában a sebességek kisebbek lehetnek vagy akár nulla, míg a tágulás frontvonalán a sebességek természetesen nagyobbak vagy maximális sebességűek (= c2).
Ezen túlmenően a sebességek időben is változhatnak, kézenfekvően lassulhatnak a (nyomó) gravitáció hatására.
Könyörgöm kíméljetek a tér tágulásával, meg a metrikájával mert rögtön elalélok.. Tér nincs tehát nem tud tágulni.
Nem lehet, hogy a tér pusztán az anyag hiánya, ezáltal talán ezt az anyag-tér kettősség mizériát rövidrecsatolhatnánk?
Vagy a tér anyag nélkül egyáltalán tér-e? mint a sötétség-világosság esetében : honnan tudjuk, mi az a sötétség, ha mondjuk tökre nem tudjuk, mi az, hogy világosság?Nem ördögi kör ez?
A TiO2 fizikailag szórja a fényt, apró tükörként szolgál, több kevesebb sikerrel. A hullámhossz-védelem függ a szemcsemérettől. Kicsit el is nyel az UV-ből.
