Vajon, egy vitafórumon kinek mit jelenthet a békesség?
Jómagam számára az, hogy a vitapartner szavait igyekszem komolyan venni - úgy érzem ezzel a tisztelettel mindenkinek tartozom. Akkor is ha ironizál, akkor is ha kritizál, akkor is ha sért.
Hiszen az igazság egy darabja mindegyik esetben ott lapul és én igyekszem azt megtalálni.
Számomra akkor van békesség egy vitafórumon, ha egymás írásaiból tanulni is tudok, nemcsak az ellenvéleményt igyekszem azonnal kifejezésre juttatni.
Sok mindennel nem értek (értettem) egyet vitáim során, alapvetően sok dologban most sem változott a meggyőződésem, de tévedés lenne azt hinni, hogy közben nem változott a gondolkodásom.
Ezért aztán számomra nem is a mindenkori Fórumbeni állapot a meghatározó, hanem az, amit idáig pluszként kaptam.
Nekem ez ad békességet.
elmulasztottam megemlíteni, hogy a de Mello-idézet kifejezetten a dorgálásról szól. Kérlek, így olvasd el újra!
Nem vagyok biztos benne, hogy akkor SEM lett volna "vevő" valaki a szelíd dorgálásra, ha ELŐBB kapja azt, mint a vasdorongot. De nyilván van ilyen is, nem tudom.
Hazugságok, rágalmak. Mit minősítesz annak? A valóságnak nem megfelelő (nem helytálló, nem tökéletesen igaz) közlést? Vagy az igazság ismerete ellenére történő, tehát szándékosan, tudatosan meghamisított tények közlését? Valami mást?
Szerintem a hazugságot a szándékosság különbözteti meg a tévedéstől és a félreértéstől (félreismeréstől). Ha valakire azt mondod: hazudik, azzal eleve kétségbevonod a jóhiszeműségét (feltételezed a rosszhiszeműségét). A lehető legjobb alap egy indulatmentes, érdemi vita kialakulásához :/...
Á, dehogyis merül fel az illetőben a gondolat, hogy Te hazudsz róla, mikor azt állítod, hogy ő hazudik! Ugyan, dehogy fogja kikérni magának, hogy hazudozással rágalmazzák! Ugyan dehogyis fogod erre kikérni magadnak, hogy rágalmazással vádoljanak!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Annyiszor, annyiféle variációban olvastam már ugyanezt a forgatókönyvet a fórumokon, soxor az eredeti topictéma, illetve a lényegi mondanivalóra reagálás helyett!
Nem tartom jó ötletnek a mások lehazugozását. (sajnos többnyire nem azt látom leírva, hogy "ez az állításod hamis/hazug/nem teljesen felel meg a valóságnak/(esetleg) téves" hanem azt, hogy "hazudsz/szereted és szólod a hazugságot")
üdv
ugri
(elnézést, a "Te" alatt nem Téged, azaz belll-t értettem nevesítve, hanem a személyes névmást)
A békesség a nem-cselekvés, a vu-vei. Ha valaki kiabál velem mindig arra gondolok, hogy hol hibáztam. Jézus mondta: gyümölcséről ismerhető meg a fa. Gonosz szívnek gonosz gyümölcse, jó szívnek jó gyümölcse van.
Ha valamiért haragszanak rám, akkor szívem gonosz gyümölcsét látom, tehát hibás vagyok.
Hagyjunk fel az önzéssel és békében fogunk élni.
Ezt Te írtad: "Egyre inkább úgy érzem, hogy egyeseknek (sokaknak ?) itt az a célja, hogy bebizonyítsa, a vallásos emberek is ugyanolyan ostobák, mint a többi, "
Szóval úgy gondolod, hogy a vallásodon kívűli emberek ostobák???!!! Jó lenne észre térned.
"Sajnos"... már megint györgyivel értek egyet. Egy ilyen Val-Fil fórumon az ez ember azt várná, hogy vallással + filozófiával foglalkoznak az emberek. EZZEL A KETTŐVEL.
Ha valakinek anyázni van kedve, vagy politizálni (stb, stb.) erre vannak egyéb helyek a FÓRUMon. Nem értem, - és nem is akarom érteni - miért kell az esetleg ellentétes vallási ill. filozófiai partnereimet a legdurvább módon utasítani mindenféle illetlen dolgokra...? Miért kell idejönni egészen nyilvánvaló provokatív szándékkal, amire vagy nem szabad(na) egyáltalán reagálni, vagy pedig "muszály" hasonló hangnemben válaszolni.
Egyre inkább úgy érzem, hogy egyeseknek (sokaknak ?) itt az a célja, hogy bebizonyítsa, a vallásos emberek is ugyanolyan ostobák, mint a többi, sőt ezek még farizeusok is...
A Békesség iszonyú fontos, de nem minden áron...
Hát Gáborkám először is nem kunszt ma egy átlag embert felbosszantani. :-)
Milyen szervezet a PKKB? Türelmesek tanácsa? Mert ha annak elnökét felbosszantottad, akkor az már valami. :-)
Ha jól emlékszem engem sem sikerült felbosszantanod. Minden képesség akkor muatkozik meg, amikor próba elé kerül. Nehéz helyzetekben mutasd meg, olyanokkal, akiket senki sem tud felbosszantani, csak Te, akkor mondhatod, hogy "jól" csinálod. :-)
A hülyének nyílvánítás semmiféle következménnyel nem jár a napi élet területén. Zárt intézetbe csak akkor visznek, ha bizonyított, hogy ön és közveszélyes vagy.
De mi a helyzet Veled barátom? Téged fel lehet-e bosszantani? Hm? Azt mondod nem? És ha én azt mondom igen? Hm?
Akkor én jól csinálhatom, mert én nekem nagyon könnyű bárkit felbosszantanom az elveimmel. Már a rendőrök is elvittek egyszer bilincsben, mert őket is felbosszantottam. A PKKB elnökheklyettesét és elnökét is sikerült felbosszantanom. Most mivel nem bírnak velem, hülyének akarnak nyilváníttani. Pedig Ők azok.
Végül is még mindig jobban járok mint ha keresztrte feszítenének:)))
Aztán majd engem is lehetne ünnepelni ilyentájt:)))
"Szerintem ezekkel ez emberekkel a bekesseg ugy valosithato meg, ha az ember nem kommunikal veluk."
Györgyikém!
A békességet neked, és magadban kell megvalósítanod! Ez a földi élet minimuma és maximuma is egyben. Ha ezt megtetted, hozzájárultál, elősegítetted a másik békéjét is.
Szo sincs itt mashituekrol. Itt azokrol van szo, akik kifejezetten azert vannak itt, hogy bosszantsak az embert, vagy hogy kotekedjenek. Vagy azert, hogy csak a sajat igazukat hajtogassak, meg sem hallgatva masokat (pl. hitgyulisek). Szerintem ezekkel ez emberekkel a bekesseg ugy valosithato meg, ha az ember nem kommunikal veluk.
Tivadar, a hasonlat jó, de mint mindegyik másik, azért ez is hasonlit.
Először is ne gyere a budiba a legyek közé ha nem kell sz**nod, ha meg jössz akkor ne csodálkozz :)))
Másodszor itt mindenki mindenki más számára lehet légy :) De mi lenne ha nem úgy gondolnánk a máshitűekre, hogy sz**os lábbal taposnak az arcunkra? :)))
Ja, és megértelek. Engem is bosszant néha ez a dolog.
(((Jézus mit mondott volna erre a tudomásulveszem=szeretem dologra?)))
Szeretném én is elmondani, hogy számomra mit jelent a békesség.
Legelőszöris belső békét önmagammal. Ami nem megelégedettséget, cselekvésnélküliséget, vagy beletörődést jelent. Sokkal inkább azt, hogy a számomra zavaró körülményekkel kapcsolatban minden tőlem telhetőt megtettem, (ami tulajdonképpen független a sikerélménytől) tehát nyugodt lelkiismerettel nézhetek bele a tükörbe.
Aztán a viták során sem mindegy, hogy valaki valóban agressziv-e, vagy csak kiakadt valami miatt. Mert az utóbbinál célszerübb mindenki számára, ha nem öntenek olajat a tűzre.
Azonban a valódi agresszivitás egy kicsit más dolog. Viszont ott is törekedni kellene, hogy a kitörő indulat ha nem is visszafogott, de célirányos mederbe folyjon. Minden más értelmetlen háboruság lesz, ahol csak vesztesek vannak.
A békesség és az igazság nem zárhatják ki egymást, ellenkezőleg nem léteznek egymás nélkül. Viszont háboruság árán nem lehet igazságot szerezni. Azt sem győztes, sem vesztes nem éri el. Mert az igazság lényege szerintem a valóság megértése. Ezt az indulat, a szenvedélyesség nem befolyásolja, de háborúskodás során mindig elvész a lényeg. Amíg lesz, aki nem megérti az igazságot, csak elviseli, addig szerintem nincs igazi békesség. Mert azt "beleverni" senkibe sem lehet.
Ettől még korántsem kell elviselni az igazságtalanságot a békességre hivatkozva.
Mert azt sokkal rosszabbnak tartom, ha valaki a birkatürelemhez hasonlítva a békességet ad létjogosultságot más emberek méltóságának, önérzetének, hitének semmibevevéséhez, gúnyolásához, vagy éppen tapintatlan értékítélethez.
Mindez persze elsősorban önmagunk számára lehet elvárás, hiszen ezt mástól megkövetelni, szinte maga a háboruság szítása. Tehát ha nem látványos visszaütéssel válaszol valaki, az nem biztos, hogy halvérü, hanem elsősorban a saját "fegyverével", azaz emberi módon, nem vérbe borult aggyal érvel.
Az indulat nemcsak a másik ember lehengerlése során nyilvánulhat meg, hanem megartani önmagunkat és a környezetet a lényeg, azaz az igazság tényleges megismerési törekvésénél.
Aki próbálta, az tudja, ez sem semmi.
Ugy látom,többen vannak, akik szeretnének békességes hangulatu, tartalmas vitákat.
URL vagy IRL? (mármint nickeket vagy személyeket számolva?) Mert az előbbiben én nem volnék olyan biztos :-)
Ami a tartalmasságot illeti, az szerintem nem nagyon függ a békességtől, olvastam már nagyon színvonalas vitákat, amik abszolút nem voltak békések. Sajnos kevés olyan ember van, aki képes egyszerre agresszíven és színvonalasan írni (mármint ha színvonalasan ír, de nem agresszíven, az nem sajnos - de a fordítottja is elég gyakori) - őket szvsz nagyon élvezetes olvasni.
Más: egy topicban akkor van békesség, ha mindenkiben az van, aki hozzászól. A fordítottja viszont nem szükségszerű: attól, hogy a topicokban nincs békesség, bennem még lehet - többek között ezért nem látom sok értelmét a béketopicoknak (arról nem is beszélve, hogy akik nyitják, azok gyakran a legkevésbé sem békések).
A visszafogottság számomra magammal szembeni elvárás. Ha valaki nem visszafogott, az ő dolga. Szóval szerintem egyáltalán nem szükségszerű. (A színvonal az, ami szükségszerű lenne. De hát abból se sok van, sajnos.)
Talán egy profán példát mondanék erre:
* tudomásul veszem, hogy a légy egy olyan állat, amely mindenre rászáll (latrina, csecsemő cumija, vajaskenyér stb.) többször is visszatér (tehát szemtelen) és eléggé gusztustalan is. Nehéz szeretni őt, de mint hívő elfogadom és tudomásulveszem a létét = szeretem. (Nem kedvelem, "csak" szeretem.)
Mármost békés vagyok, mert nem állok neki légycsapóval naphosszat üldözni. Ám lehetőség szerint elhatárolódom tőle, minden szelid eszközt felhasználva. (tüllkendő, légypapír stb.)
De sose gondolnám, hogy köteles vagyok A BÉKESSÉG KEDVÉÉRT hagyni, hogy a szaros lábaival az arcomon sétálgasson órákon át.
PAX t-r
Kedves ugri!
A visszafogottságot én is díjazom, bár nem emlékszem rá, hogy lett volna olyan eset, amikor valaki visszautasította a nyers igazságot, de a "lágyan hulló harmatra" vevő lett volna. Nekem az a meglátásom, hogy a békétlenséget nem az igazság, hanem a hazugságok és rágalmak hangoztatása okozza.
üdv
belll
Azt kérded, "Egyáltalán szükséges-e a visszafogottság, a tapintat?"
Szerintem igen. A. de Mello-é a következő idézet:
"Minden azon múlik, hogy hogyan csináljuk. Az emberek olyanok, mint a virágok: a lágyan hulló harmatra nyitottak és befogadják, de a szakadó esőtől bezárulnak."
Több fórumtársunk is az Igazságot a békesség fölé helyezi. De vajon mi a cél: hogy pusztán elmondhassák az Igazságot, vagy az, hogy az ne kerüljön (az olvasók által) kapásból elutasításra?
Én az utóbbit tartanám fontosabbnak.
Számomra a béke benső lelki nyugalmat, valamint azt jelenti, hogy más nem próbálja rám kényszeriteni az akaratát. Ez a két tényező együttesen az IRL béke (persze durván leegyszerűsitett megfogalmazásban).
Mivel itt a fórumon egyik rész sem úgy érvényes mint IRL (=a valós világban), ezért itt át kell fogalmazni a dolgot.
Itt a béke szerintem a személyeskedést mellőzését jelenti. Nem kell különösebben túl-tapintatoskodni a dolgot, de ha baj van a másik ember véleményével, akkor a véleményt kritizáljuk és ne az embert.
Amióta jelen vagyok a Fórumon, (kb.fél éve) jó néhány topic süllyedt már el, amik a megbékélést kezdeményezté volna.
Ugy látom,többen vannak, akik szeretnének békességes hangulatu, tartalmas vitákat. Azonban ez valahogy sose sikerül hosszu távon. Talán azért, mert minden annyi más fogalmat, ezt is sokféleképpen értelmezzük.
Egyáltalán szükséges-e a visszafogottság, a tapintat? Vagy természetes az indulatok szabadon engedése, a kerestlen vagdalkozás, sértegetés, mert ettől lesz életszerü? Lehet, hogy ezt a legtöbben természetes velejárónak tartják a gondolatok ütköztetésénél, aztán ha lecseng az éles harc, mehet minden tovább és bőségesen elegendő ha elismertük: elragadtatuk magunkat, ez van.
Valóban akarjuk e a békességet, vagy csak időnként elfáradtunk a veszekedésben és csak pihenőre van szükség?
Nem kívánom semmilyen irányba terelni az esetleges véleményeket, megfogalmazásokat.
Nem "béke" topicnak szánom, csak kiváncsi lennék, kinek milyen elvárásai vannak a békességgelkapcsolatban.
Talán nem lenne kárbaveszett tapasztalat.
