Ebbol is látszik, milyen ártatlan vagy.
Az egyik haverom fürdött, amikor tole 1m-re
LESZAKADT A BOJLER!!!
Szerinted megijedt, vagy csak megszeppent?
Na az én sztorim:
Campingezni voltam a sulimmal külföldön. Éjjel elmentem, hogy felhívjam az otthoniakat. Elkisért két csaj is (akkori osztálytársak).
A fülke elég öreg volt, fából - és állati sok pók volt benne. De volt benne egy k*rva nagy példány - fix, hogy o volt ott a kvín. Hát akkora
volt, mint egy kávéscsésze...
Egész ido alatt a csajok ott paráztak és meg adtam a nyugodtat, de eléggé parás voltam. Még szivattam is oket, hogy "Mingyá ránkugrik!", meg
ilyenek. Mondtam nekik, h. biztos a készülék is
tele van pókokkal.
Amikor aztán ki akartam venni a pénzt, nagy idegességemmben úgy hallucináltam, mintha valami
mozogna az érmék között - és felsikoltottam!
(Azóta se tettem, becsszó...). Persze nem volt
ott semmi. De ettol az egésztol a lányok is
sikoltozni kezdtek (úgy fél percig).
Mindezt éjjel... Hát, igyekeztünk észrevétlenül visszetérni a helyünkre.
A lényeg: egy képzelt dologtól ijedtem meg...
Az átvitt értelmű kontextusról jut eszembe egy érdekesség!
A minap mesélte egyik ismerősöm, hogy ellátogatott a barátjához, aholis volt a fürdőszobában egy bojler. Ez természetesen önmagában, nem nagy kunszt, de a vicces az volt, hogy ugyan Ő már sokszor járt nála az ominózus bojlerrel még nem találkozhatott. Mikor kiment a dolgát végezni, a bojler látványától megijedt (legalábbis azt mondta: "Jajj, de megijedtem. Miez? Egy bojler?").
Véleményetek szerint, helyesen fogalmazott e, mikor az megijedést kifejezést használta???
(Mármint azért egy bojler nem épp a leg ijesztőbb...)
Néha megijedek, amikor szembesülök azzal, hogy milyen szűk látókörű és hülye néhány körülöttem lévő ember. Ilyenkor ijedtemben és (amúgy nem jellemző) pesszimizmusomban itthagynám az egészet úgy, ahogy van.
Ez persze nem olyan ijedtség, mint mondjuk egy ajtócsapódás és nem is olyan hatása van.
És persze én sem vagyok mindig ilyen rossz hangulatú topiclakó... :(
Na és persze az ijedtség is csak átvitt értelmű ilyen kontextusban.
Mentségemre legyen mondva, hogy én még mindig nem értem igazán ezt az egyébként egész tetszetős kis elméletet, mert tulipánunk által körvonalazott helyzetben nekem annyi féle-fajta hiányom lehetne még...továbbá adódhat olyan helyzet, hogy horribile dictu még a vadangyalt is megnézném, holott nem volna hányinger-hiányom. Tisztelt Bíróság, kérem ügyem méltányos elbírálását...
Pedig szerintem szép mondat volt. :)
Abszolút áltudományos magyarázatként azt próbáltam fejtegetni, hogy hacsak nincs valami különösebb oka rá, hogy akkor is nézze a TV-t, ha nincs benne olyan, ami igazán érdekli, akkor talán LEHET, hogy Hiénababa adrenalinhiány miatt nézi meg mégis a horrorfilmeket.
De akárhol hivatkoztok rám, letagadom, hogy én mondtam!! :))
Régen volt egy elméletem (kiskoromban imádtam elméleteket gyártani - talán még most is, csak már nem vallom be :)), miszerint horrorfilmeket olyan emberek néznek, akiknek nincsen elég izgalom, adrenalin az életükben. Ezt még most is fenntartom. És egyre kevesebb horrorfilmet nézek. Sőt, mostanában visszatértem a rajzfilmekre... :)
Teljesen jogos a kérdésed. Úgyhogy ebben a szituációban nem igazán működik a jobb félni, mint megijedni alaptétel.
Talán azért, mert bár tudod, hogy jön valami ijesztő, de nem tudod, hogy mikor. Hétvégén láttam a Drakula című új műremeket (nem is tudom, hogy keveredtem be arra a mozira, az egyik leggyengébb film, amit valaha láttam) és tudtam, hogy le fog csapni a túlméretezett moszkitó, mégis, amikor megtörtént, majd ott haltam meg szívproblémában. Tudod, kavarog a sejtelmes, egyre fokozódóbb ritumusú zene, már szinte kiírják, hogy "figyelj, a következő másodpercben fog megtörténni az, amitől rettegsz" és mégis, mint egy villámcsapás történik meg a rettenet és kész. Máris ott van a pisi meg a kaki. :)
És te hogy vagy a macsekoddal? Most már igazán számíthatsz rá, hogy fel fog rád ugrani - és mégis. Az orvos azt fogja megállapítani, hogy a halál oka: "goni macsesz hirtelen jelleggel történő elhúnytra való telepedése következtében beállott szívmegállás". Ehhez sem lehet hozzászokni. Nálunk az apukámmal csinálja ugyanezt a kis édes szőrmók.
